Olyan sok minden történt velem az elmúlt időszakban, hogy kissé el is feledkeztem arról, hogy inkább írnom kellene.Az egyik legfontosabb történés az volt, hogy el kellett költöznöm abból a lakásból, ahogy jó 11 évig éltem. Ez volt életemben a leghosszabb időszak, amit egy helyen laktam, éltem. Persze, sokan tudják, hogy ez az exem lakása, akivel már évek óta nem voltunk együtt. Úgyhogy nagyon rendes az ő részéről, hogy ott lakhattunk. Amúgy nem neki kell a lakás, mert ő külföldön él, de ki akarja adni másnak. Így eljöttünk. A lányom és Én.
Ebben a legrosszabb az, hogy a lányom a barátjához költözött, Én pedig kivettem egy szobát. Amit néhány nap alatt találtam. Ugyanis. Két hetet kaptunk arra, hogy elköltözzünk.
Nem mondom, hogy nem esett rosszul. Mert rosszul esett. Sőt, mérgelődtem és morogtam is emiatt.
De amikor elköltöztünk, akkor egy óriási felszabadultságot éreztem. Mert kikerültünk az exem "hatása" alól. Új lehetőségek nyílnak meg előttünk. Nagyon rossz, hogy nem a lányommal lakom, de ennek is megvannak a maga jó oldalai. Én is tudok önmagamra figyelni, rendbe hozni az életemet. Neki is adódtak jó lehetőségek, de ezekről nem írok, mert az az ő története és nem beszéltük meg, hogy írnék róla. :)
Szeretném azt írni, hogy azóta fölfelé ível minden az életemben, de egyelőre nem így van.
Másik albérletet keresek. Ugyanis a főbérlőm két nap után azt mondta, ki se pakoljak, keressek másik helyet, mert itt úgysem férek el. Hát persze, hogy nem férek el, mert egyrészt vannak cuccaim, amik 14 év alatt - mióta Pesten élek - felgyűlt, másrészt meg ő nem igazán akar kipakolni a szekrényből, ami a szobámban van. Azt hiszem, jobb ez így.
Sehogy sem tudom jobban érezni magam itt. Semmit nem pakoltam ki. Dobozokból élek.
De még ez sem gond. Megoldom.
Vannak azonban olyan dolgok, amik hiányoznak. Nem is a megszokott, mert nem az. Talán az, hogy itt nem vagyok egyedül, mert van a másik szobában egy másik nő. Nem tudok azt csinálni, amit akarok. Momentán nem tudok szappant sem főzni, mert ki sem tudok hozzá pakolni. Azon vagyok, hogy minél előbb elköltözhessek oda, ahol csak Én vagyok, ahol szabad vagyok, ahol azt csinálok, amit akarok.
Nem fogok panaszkodni, hogy milyen gáz ez a hely, mert nem. Inkább keresgélek tovább, hátha ráakadok valami sokkal, de sokkal jobb helyre, ahová költözhetek.
Mert kell egy olyan hely, ahol csak magam lehetek, ahol alkothatok, ahol szárnyalhatok.
Néha elvesztem a hitemet önmagamban, elvesztem a jókedvemet. Még soha életemben nem voltam úgy istenigazából egyedül. Talán egy kicsit, de csak egy kicsit ijesztő. Amúgy meg jó. Meg fogom ebben is találni a fejlődés lehetőségét. Mert megvan.
Mert terveim vannak. Mert élni akarok! Élni akarok! Nem csak úgy lenni. Többet akarok, többre vágyom.
Biztatom magam és nem fogok elsüllyedni csak azért, mert ilyen helyzetbe kerültem.
Az is biztos, hogy most sem véletlenül vagyok itt, ahol vagyok. A másik albérlő egy amerikai nő. Olyan sokat mesél nekem Amerikáról, hogy már kezdek kedvet kapni hozzá, hogy elmenjek oda. És ne csak látogatóba. Ki tudja? Bármi lehetséges. Ugye? 😉
Na, most nem is szaporítom tovább a szót.
Aki esetleg tud számomra egy megfelelő albérletet, mondjuk max. másfél szobásat megfizethető áron, az jelezze! Köszönöm. 💜
Pusssszzzantáááás
