Nincs lehetetlen!

A mai nap egy újabb ékes bizonyítéka a fenti mondatnak. Ó, el is fogom mesélni, hogy miért. 😃😉

Kezdjük először is a teremtéssel. Valaki abban hisz, hogy valami rajtunk kívül álló valaki teremtett mindent és ő irányítja az egész mindenséget.

Valaki abban hisz, hogy van a sorsnak nevezett valami és az irányítja az egész életünket, nem térhetünk ki előle. Hiszen, ami meg van írva, az úgy is lesz.

Valaki nem hisz egyikben sem.

Valaki abban hisz, hogy mi magunk teremtjük a sorsunkat így vagy úgy. Csak éppen nem tudja, hogy pontosan hogyan is kell ezt csinálni.

Valaki abban hisz, hogy mi magunk teremtjük az életünket, a sorsunkat és benne mindent. Tudja azt is, hogy minden fejben dől el. Tudja azt is, hogy elsősorban tudatosság kell hozzá. Aztán némi akarat és még pár finomság. Csak éppen nincs türelme kivárni. Vagy éppen tudja, csak nem hisz benne eléggé, hogy képes is rá.

Valaki hiszi és tudja is, hogy mi magunk teremtjük az életünket a gondolatainkkal, érzéseinkkel, tudatosságunkkal, és képes világokat megmozgatni ezzel a hozzáállással.

Nos, azt kell nektek mondjam, hogy az összes fázison valamikor átestem én is. Szinte így sorban alakult nálam is az élet nevű játék a teremtést tekintve.

Kíváncsiak vagytok, most hol tartok? Az hiszem, az utolsónál és talán még tovább is.

Sokan tudják már, milyen volt az életem, milyen most az életem. Azt már kevesebben tudják, hogyan jutottam el mindig egyik pontról a másikra. Sok-sok szenvedés, hisztizés volt benne régebben, aztán egyre inkább az önismereti vagy belső munka, és jött a tudatosság is. No, nem azt mondom, hogy profi vagyok ezekben, mert ezek olyan folyamatosak az ember életében. Ezeknek sosem lesz végük. De nagyon sok dolgot tanultam belőlük és megtanultam dolgokat.

Én is többre, jobbra, szebbre vágytam bizonyos dolgokban. Mindig is tudtam, hogy kell is jönnie a jobbnak, szebbnek, többnek. Hittem benne. Erősen. Most is hiszek benne, hogy mindig fog jönni mindenből a jobb, amit csak akarok.

Ahogy összejött a munka is a pékségben. Az is egy ilyen csoda volt. Hiszek a csodákban, mert igenis léteznek.

A mostani! El sem tudom mondani, hogy mennyire hatalmas ez. Vagyis el tudom mondani, csak várjátok meg, míg a mesét is kikörítem mellé. Amúgy minden szava igaz.😀

A lakás, amiben jelenleg lakom, nem épp egy luxuslakás, de pontosan akkor jött, amikor a legnagyobb szükségem volt rá. De tényleg hajszálpontosan. Mintha csak valami matematikai képlettel ki lett volna számolva, hogy mikor kell eljönnöm az előzőből, innen mikor megy el a lakó, mikor tudok ideköltözni és mindegy egyenlő a megoldott lakhatásommal. Váó! Már ez is csúcs volt. Úgyhogy nem lenne tisztességes tőlem, ha panaszkodnék a lakásra. Nem is akarok annyit, csak tényszerűen. Elég kicsi, a sok cuccom meg én éppen csak elférünk benne. Télen hideg is, de túlságosan sokat nem fűthetek, mert akkor a szoknyám is rámegy a számlára. Az elektromos hálózattal is gond van, úgyhogy vigyáznom kell. De amúgy tudok hol aludni, nem kell az utcán fagyoskodnom, tudom hol tárolni a holmimat, tudok hol rendesen tisztálkodni, rendben és tisztán tartani a dolgaimat, elvonulhatok a világtól, hogy alkothassak.

Szóval, tényleg nem panaszkodhatok és nem is teszem.

Viszont mindig is akartam, hogy egy olyan lakásban legyek, ahol nem kell azon aggódnom, hogy ha valamit bedugok a konnektorba, akkor vajon lesz-e elektromos tűz vagy sem (sajnos, ilyen aggályaim vannak itt), hogy ne kelljen télen fázni, hogy legyen elég helyem, hogy nyugodt, csendes környéken legyen, hogy sok fa vegye körül, mert a fák azok kellenek.

Tarthattok kicsit bolondnak, vállalom. De már hónapok óta mondogatom a drága növénykéimnek, hogy hamarosan elköltözünk. Egy sokkal jobb helyre megyünk. Bizony, aki sokat van egyedül, az hajlamos beszélni a növényeivel meg önmagával is. :) Szerintem ezzel nincs is semmi baj.

Tehát mondogatom a növénykéimnek, mindezt örömmel és persze egy jó nagy adag hittel. Amikor csak eszembe jut. Este pedig azzal a gondolattal fekszem le, hogy elképzelem, milyen jó lesz az a csend, a tágasság, hogy mindennek van rendesen helye.

És láss csodát! A csoda megtörtént! Így, ahogy mondom. 💫💫💫

Néhány nappal ezelőtt felhívott egy ismerősöm, hogy van Budán valahol egy lakása, hónapok óta üresen áll. Ugyan fel kéne újítani, de arra most nincs elég pénz, viszont nem szeretné, hogy ott álljon üresen és egy megbízható, kedves, normális embert szeretne lakónak. És rám gondolt. Vajon miért is? Na, a viccet félretéve! Meg is beszéltük mára a találkozót. Munka után mentem oda.

Oké, tényleg fel kell újítani, de nem vészes. De el sem fogjátok hinni, hogy milyen az egész! Nos, erkélyes, amit imádok. Az erkély előtt ott vannak a fák, amikre vágytam. A környék olyan csendes, mintha egészen máshol lennék. Ja, amúgy fent van a hegyekben. A levegő tiszta, a környék rendes és csendes. A lakás nagyobb, kényelmesen el fogok benne férni. Még az árban is szuperül meg tudtunk egyezni.

Drágáim! Hát mi más lenne ez, ha nem a színtiszta, belsőből fakadó teremtés? Annyira szeretem, mikor ilyen flottul összejönnek a dolgok. Pedig nem kerestem, nem kérdezgettem, nem kutakodtam, csak egyszerűen hittem benne és tudtam, hogy meglesz, amit szeretnék. 😇💝

Mondjuk annyi dilemma volt benne, hogy házat vagy lakást szeretnék-e, meg hogy merre. De ez olyan tökéletes helyen van, hogy szerintem kívánni sem tudnék jobbat.

Sorban bizonyosodik be az életemben, hogy tényleg működik a teremtés. Úgyhogy nekem aztán soha többet senki nem mondja, hogy nem lehet bármi is. Én erre azt fogom mondani, hogy nem akarod eléggé, azért nem jön össze. Ez tutira így van.

Olvastam én is jó pár könyvet a teremtésről, az érzések és gondolatok megváltoztatásáról, a meditációról és minden olyanról, amivel jobbá tehetjük a saját életünket. Amit most olvasok, az végre egy olyan könyv, ami teljesen részletesen leírja, hogyan is működik ez az egész dolog. Miért ragadunk bele az életünkbe és miért is nem tudunk csak úgy átlépni egy jobba, miért nem tudjuk azt élni, amire igazából vágyunk. Leírja, hogyan tudod megvalósítani a vágyott dolgaidat.

Én is csak gyakorló vagyok, próbálkozom mindig. Egy hete olvasom a könyvet. Elég hosszú és részletes, kell hozzá idő. Csinálom a gyakorlatokat is, bár van, hogy belealszom. Ez sem baj. Egyetlen gyakorlat van, amit viszont folyamatosan gyakorlok, csinálom és azt hiszem, tényleg nagy hatása van. Ehhez nem kell elvonulni, elmélyülni. Mindössze annyit kell tenni, hogy előszedünk magunkban egy emelkedettebb érzelmi állapotot, amit igazán szívből tudunk érezni. Ez egy magasabb rezgésű energia bennünk. Ha ezt az érzést tudjuk minden nap legalább 15-20 percig tartani magunkban, akkor már megindul a testünkben is egy regenerációs, gyógyító folyamat. Annyira egyszerű gyakorlat. Akármi is van, elő tudunk csalogatni magunkból ilyen érzéseket. Nem dédelgetni kell a depit, a rosszkedvet, hanem változtatni például egy ilyen egyszerű gyakorlattal. Ennek is a legegyszerűbb formája, ha csupán elkezded mondogatni magadban azt, hogy köszönöm. Aztán olyan dolgokra gondolsz, amiért köszönetet mondhatsz. A reggelidért, az otthonodért, a szeretteidért, a ruháidért és bármiért. Csak mondd folyamatosan magadban, hogy köszönöm. Ez a hála érzését ébreszti benned és olyan magas érzelmi állapotba és rezgési energiába hoz téged, ahol már elkezdenek jobb irányba változni a dolgok. Amióta csinálom, ami csak pár nap, máris ilyen fantasztikus dolgok történnek velem, mint például ez a lakás.

Egyszerűen én is le vagyok döbbenve, hogy milyen gyorsan és hatalmas erővel képesek ezek történni. 😱😱😱

És tényleg igaz a mondás: Nincs lehetetlen, csak tehetetlen!

Vagyis, ahhoz, hogy bármi is változzon az életedben, neked kell tenned bármit is. Nem, nem gürcölni éjjel-nappal, hanem elkezdeni megváltoztatni a benned lévő gondolatokat és érzéseket. Higgyétek el, ez is elég kemény munka, de ennek biztosan meglesz az eredménye. Akár ilyen hamar is. Higgyetek magatokban, hogy képesek vagytok rá! Ez a legfontosabb. 😍😍😍

Szóval, teremtésre fel! Akard eléggé, hogy belekezdj olyan belső munkákba, amik meg tudják változtatni az életedet! Hajráhajrá! 👏👏👏

Novemberben költözöm.

Aki szeretne segíteni a költözésben vagy csak néhány dobozzal, az ne legyen rest jelezni! Köszönöm💗💗💗😘😘😘

Imádom az életet! 😍💞💝💓💕💖💗 

Ismét változások

Aki rendszeres olvasóm, esetleg ismer, az talán már tudja, hogy milyen nagyra értékelem és mennyire szeretem a változásokat. Ez az érzés továbbra sem változott. Juj, a változások iránti érzés változatlan maradt! 😊😋

Az utóbbi időben megint olyan sok változás történt, hogy már muszáj írni róluk. Mert tudjátok, ki ahogy áll hozzá az élethez, annak a változások is olyan irányba fognak alakulni. Vagyis, aki pozitívan, szeretettel áll a változások elébe és örül is nekik, annak jól fognak alakulni a változás körülményei és következményei. Még akkor is, ha látszólag igencsak fájdalmas a változás. Erről is már írtam. Idővel be fog bizonyosodni, hogy minden úgy alakul, ahogy az nekünk valóban jó.

Aki viszont dühösen, negatívan, mérgesen áll a változásokhoz, az saját magának nehezíti meg a változást, és bizony a későbbiekben is nehezen fogja észrevenni benne a jót. Már ha egyáltalán észreveszi.

Tavaly év végén és az idei év elején – pár hónapig – nem volt munkám. De emiatt sosem panaszkodta, és igazából elkeseredve sem voltam. Így aztán nagyon hamar alakult új munkahely. Februártól egy egyetemhez tartozó iskolában takarítottam. Nem a kedvenc állásom volt, de anyagilag mégis adott egy kis biztonságot. Túl nagyot nem, mert a közalkalmazotti fizetés nem tekinthető olyannak, amiből kényelmesen meg lehetne élni. Sajnos. Mindenesetre örültem, hogy van munkám, így ki tudtam fizetni az albérletet és még kajára is futotta. Bár a hónap vége mindig igen szűkös volt. Az már meg sem tudott fordulni a fejemben, hogy esetleg valamennyit tudnék-e félre is tenni, mert már nem volt miből. De kit zavar ez? 😇😉

A munkatársaim és a főnököm is kedveltek, mindenkivel jóban voltam.

Abban azonban biztos voltam, hogy nem akarok sokáig ott dolgozni. Ami végül is összejött, mert mindössze hat hónapot dolgoztam ott. Mindenki sajnálta, hogy eljövök. El is hiszem, mert mindenki kedvelt. Nekem sem volt bajom senkivel, csak az a munka nem volt nekem való. Magányosan takarítani a rám bízott helyiségeket és csak elvétve beszélgetni a munkatársakkal. Nem éreztem úgy, hogy igazán értéket tudnék teremteni vagy adni bárkinek, vagy tudnék ezzel segíteni. 😞

Augusztusban újra elkezdtem állásokat keresni. Szembe jött velem néhány olyan ajánlat, amelyik tetszett. Persze alig volt, aki egyáltalán válaszra méltatott, de ez csak őket minősíti, így rájuk ne is vesztegessünk szót!

Az egyik, ahonnan visszahívtak, egy pékség volt. Egy másik épp akkor hívott, mikor a pékségbe tartottam próbamelóra. Kitaláljátok, végül ki lett a befutó? Természetesen a kézműves pékség. Onnan kezdve, hogy jelentkeztem, aztán próbameló, végül szerződésem lett, nagyjából két hét telt el.

Azóta ott dolgozom. Eladó vagyok és imádom! Ez eddig a kedvenc munkám. Minden nap sok emberrel találkozom. Ismertek, nagy dumás vagyok, úgyhogy bárkivel bármiről el tudok beszélgetni. Mindenkihez van pár kedves szavam, de valaki még percekig ott marad és beszélgetünk. Nagyon kell az embereknek, hogy meghallgassák őket, hogy mesélhessenek vagy esetleg kapjanak pár kedves szót. Örülnek, ha emlékszem a nevükre, ha érdeklődöm, hogy meggyógyult-e a gyermek és hasonlók. 💖💖💖

Azt mondanom sem kell, hogy a termékek is szuperek. Nem is dolgoznék olyan helyen, ahol nem szeretem a termékeket, nem tudnék azonosulni velük. Ezek pedig nagyon finomak. Ráadásul én imádom a kenyeret. Szerintem az a legjobb étel a világon. Én pedig úgy érzem, csak azt tudom igazán jól eladni, amit magam is szeretek, aminek elismerem az értékét és jó tulajdonságait. Gondolom, egy jó eladó ilyen. Ezt igazán tudom szívvel-lélekkel csinálni. 💜💛💚💙💗💖💝

Most már másfél hónapja dolgozom ott, de máris rám bízták egy új munkatárs betanítását. El sem tudom mondani, hogy ez mekkora megtiszteltetés számomra, hogy ennyire megbecsülnek és bíznak a képességeimben. 😍😍😍

Amúgy nagyon jófejek és kedvesek a főnökék és a munkatársak is. Persze, akivel már találkoztam. Több üzlet van, itt is csak ketten vagyunk.

Ráadásul abban is szerencsém van, hogy általában kedves, normális emberek járnak hozzánk vásárolni.

Nos, ez volt az utóbbi idők legnagyobb változása. Annyira vágytam egy olyan melóra, amit örömmel végezhetek és össze is jött.

Eszembe jutott ennek kapcsán valami.

Amikor gyerekkoromban nevelőszülőknél voltam, ők mindenáron kereskedőt akartak belőlem faragni. Én viszont nem akartam az lenni. És lám, most valamilyen formában mégis a kereskedelemben dolgozom. De gondolom, ők nem egy szimpla eladónak akartak volna látni, hanem annak az igazi, vérbeli kereskedőnek. Mindegy. Nem is számít már ennyi év távlatából.

Továbbra is azt mondom, hogy örülni kell a változásoknak. Sok jó dolgot hozhatnak. Csak arra kell odafigyelni, hogy a változást ne tragédiának éljük meg. Olvassátok el korábbi írásaimat! Volt, hogy én is szenvedtem egy változástól, depibe estem, de aztán kiderült, hogy igenis nagyon jó dolog, hogy megtörtént az a változás. Szinte az életemet mentette meg.

Vigyázzatok magatokra! 😘😘😘

Öleléééés