Itt ülök nyolcadik emeleti bérelt lakásom konyhájában az ablak előtt és élvezem a ragyogó és meleg napsütést. Ezen az oldalon kel fel a nap, így csak itt tudom néhány óráig élvezni lakásból az éltető napfényt. 😍🌞
Kint elég nagy a csend. A főút zaja nem hallatszik ide, de azt hiszem, most ott sem lehet nagy a forgalom.
Épp a finom reggelimet fogyasztottam egymagamban, mikor eszembe jutott, hogy milyen jó is lenne végre írni valamit. Hisz olyan régen írtam. Nem volt kedvem. De most itt vagyok és elmesélek néhány dolgot, ami a közelmúltban történt velem. Mióta nem írtam. Január. 🤔🤔
Január óta megint hatalmasakat fordult az életem. Hol erre, hol arra vette a kanyarokat.
Be kell valljam, egyik-másik kanyar elég veszélyesre sikeredett, de úgy látszik, sikerrel vettem az akadályokat. Hiszen itt vagyok, jól érezem magam és szerintem nyugodtan elmondhatom, hogy elégedett vagyok. Nagyjából. 🎢
Az első ilyen nagy dolog, hogy el kellett költöznöm a korábbi albérletből. A főbérlő haza akart költözni. Őszintén szólva, nem is bántam a dolgot, mert amilyen drága volt az albérlet, nem is tudtam egyedül fizetni már. Mindenképpen egy olcsóbb után kellett néznem. Őszintén bevallom, hogy azért kicsit beparáztam. Mi lesz most velem? 😱😱😱 Nincs munkám. Egy albit egyedül nem tudok megfizetni, pláne nem kéthavi kaucióval. Mert ennyit mindenképpen elkérnek a tulajok. Persze, megértem, kell a biztosíték. De hát ugye, akinek nincs pénze, az nem tudja kifizetni. Az én fejemben is megfordult, hogy mi van, ha most tényleg hajléktalan leszek és az utcán kell aludjak? Mert bizony ez is benne volt a pakliban. Kilátásaim nullák.
Segítségért nem fordulhattam senkihez. Még a pasi, akivel találkozgattam, ő is hátat fordított. Pedig nem azt kértem, hogy tartson el, csak azt, hogy jöjjön át, hogy beszélgessünk. Hogy egy kicsit megvigasztaljon a bánatomban. De ő azt mondta, hogy nekem azzal nem lesz jobb, ha ő átjön, átölel és meghallgat. Na, nekem több sem kellett, kiakadtam rendesen. Nem is megyek bele jobban a témába, csak annyit írok, hogy ott, abban a pillanatban azt mondtam neki, hogy itt van vége a kapcsolatunknak. Vége is lett teljesen.
Kiakadtam elég rendesen, tényleg, de igyekeztem nem ítélkezni felette. Elkönyveltem magamban, hogy egy ilyen ember nem hozzám való. Akinek nem vagyok elég fontos, hogy a bajomban legalább megvigasztaljon, az nem hozzám való. Ezzel le is zártam ezt.
Januárban még megünnepeltük a lányom szülinapját, ami tényleg jól sikerült. 🍰🍸
Február már némileg veszélyesebb hónap volt számomra, hiszen a hó végéig kaptam haladékot, hogy kiköltözzek a lakásból. De még nem tudtam, hogy hova is mehetnék.
Még tavaly, mikor piacozni jártam az én drága szappankáimmal és a könyvemmel, megismertem egy nagyon kedves nőt. Ő is egy csupaszív, segítő Angyal. Nagy betűvel bizony. Mert sorra bebizonyosodott, hogy ő tényleg egy Angyal.
Hívjuk őt Andinak. Az ismerőseim között nem fogjátok megtalálni. Nos, Andi Angyal, amint meghallotta tőlem, hogy milyen helyzetben is vagyok, azonnal élesebbre állította a radarjait és szürkeállományának tekervényeit. Ahol csak tudott, lehetősége volt, érdeklődött, agyalt, hogy nekem hogyan tudna segíteni lakásügyben.
A vége az lett, hogy február végén sikerült elköltöznöm. Igen. Andi Angyalnak köszönhetően lett egy lakás megfizethető áron. Aminek a konyhájában az ablak előtt ülve, élvezve a napsütést, írom most ezt a cikket. Közben lejárt a mosógép, úgyhogy egy rövid időre itt kell hagyjam mindezt, hogy kiteregessek. 👗👗👗
Itt vagyok. Hol is tartottam. Á, a költözés! Nos, a lakás nem egy luxuslakás, de egymagamnak tökéletesen megfelel. Igen, még mindig egyedül.
Persze, munkát is kellett keresnem. Jelentkeztem néhány helyre. Ahova akartam, nem vettek fel. Jobban mondva, még csak el sem jutottam a személyes meghallgatásig, mert először interneten keresztül kellett valamilyen teszteket kitölteni. Nem is egyet. Szóval, ha az nem tetszik nekik, már be sem hívnak. Mit ne mondjak, eléggé hülyeségnek tartottam ezt. De ezt sem akarom részletezni. Ha mindent leírnék részletesen, akkor aztán napestig írhatnék és nem is biztos, hogy elolvasnátok egy olyan hosszú írást.
Szóval, munka. Belevágtam valamibe. Lakásokat takarítani. Nem csak olyan átlagos napi szintű takarításra kell itt gondolni, hanem nagyon alapos nagytakarításra. Az első lakás, amit kitakarítottam, testileg nagyon megviselt. De kihevertem. Aztán jöttek az újabb és újabb felkérések. És mentem és elvállaltam. A pénzre szükségem volt, a tulajoknak pedig arra, hogy valaki alaposan kitakarítsa a lakásukat, mert ők valamilyen oknál fogva nem tudják. Nem, kedveseim, nem ítélkeztem itt sem, mert az ember soha nem tudhatja, hogy kinek milyen az élete, miért nem képes egy lakást alaposan kitakarítani. Miután ugye ez napokig tart egy lakásban, ezért kicsit megismerkedtünk egymással. Beleláttam az életükbe. És valóban meg volt az okuk, amiért mással kellett kitakaríttatniuk.
Azt ugye tudjátok, hogy ez egy igenis nagyon bizalmi állás? Hiszen a tulajok beengednek végül is egy vadidegen embert, rábízzák a lakásukat. Persze, hogy otthon vannak ilyenkor, de nem engem figyelnek, hogy éppen mit csinálok. Megbíztak bennem, én pedig nem adtam okot arra, hogy ez másképp legyen.
Szó se róla, kegyetlen munka a nagytakarítás. Mert úgy képzeljétek el, hogy tényleg mindent, ami csak létezik a lakásban, azt letakarítottam, letöröltem, elmostam, lesikáltam. Több olyan lakás is volt, amit több, mint egy hétig takarítottam.
Ahogy bejött ez a mostani állapot a világba, úgy ezek a munkáim is hirtelen megszűntek.
De van nekem egy Andi Angyalom, aki már megint a segítségemre sietett. 😇😍
Úgyhogy hetek óta most egy bácsira vigyázok hetente több napot. Emellett péntekenként kint vagyok megint a piacon, de most nem a saját termékeimmel, hanem én árusítom a tojásokat. Élvezem ezt a munkát. Nagyon sok emberrel találkozom. Egy kicsit szinte mindegyikükkel el is beszélgetek. Az idősebbeknek kell egy kis kommunikáció, van, akivel viccelődünk. Persze akadnak olyanok is, akik udvarolnak. Jólesik, miért ne? Amíg valaki túlzásba nem esik.
Andi Angyalnak pedig innen is üzenem, hogy köszönöm, hogy ismerhetem őt, hogy a barátomnak tudhatom. Köszönöm minden segítségét. Minden nap hálával és szeretettel a szívemben gondolok rá. 💜💛💚💙💖
Márciusban azért kellemes dolgok is történtek. Például a lányom a párjával meg egy jó barátnőjével eljött hozzám és felköszöntöttek szülinapomon. Hoztak tortát, bort, majd elmentünk biliárdozni. Jó kis este volt. Nekik is köszönöm így utólag is, hogy szebbé tették a napomat. 🍸🎂🍸
Így a végére üzennék azoknak, akik korábban lenéztek, irigyeltek vagy megvetettek azért, mert nem kellett dolgoznom és volt anyagi támogatásom (nem, nem szexért cserébe). Aki ismeri a sztorimat, tudja, hogy az exem segített. De már nem teszi. Szóval, az üzenetem a következő (szívesen írnék valami nem szépet is, de azt nem bírja a nyomdafesték 😂😂): mindenki tartsa meg magának a véleményét és ha lehet, az ilyenek messze ívben kerüljenek el. Aki ítélkezni akar, az először nézzen tükörbe!
Jelenleg jól érzem magam. Bár még mindig egyedül, de bízom benne, hogy hamarosan a szerelem is rám talál egy olyan férfi képében, aki tud engem értékelni úgy, ahogy vagyok.
Zárszóként kívánom, hogy mindenkinek szépen, békében teljenek a húsvéti ünnepek! Még ha nehéz is a mostani helyzet, túl leszünk rajta, hogy egy még szebb világot építhessünk! Mindenhová a szeretetet, a békét, a boldogságot, megértést, kedvességet, segítő kezet kívánom!
Vigyázzunk magunkra és egymásra! 💞💗💟💜🌞
