A következő rövid kis történet pénteken, szenteste napjának reggelén történt meg velem.
Én varázslatnak hívom, de lehet akár teremtésnek, véletlennek (amiben nem hiszek) is hívni. 🧚♀️
Kora reggel készültem a munkába. Úgy voltam vele, hogy korábban megyek, találkozom még a szállítóval, boldog karácsonyt kívánunk egymásnak, az üzletben pedig lesz időm kipakolni, bezacskózni a rendeléseket a nyitásra. Arra gondoltam, hogy az óra 39-kor induló villamossal megyek. Már előző nap is kiterveltem, hogy a 39-essel megyek. Az pont jó lesz. Reggel is úgy készültem, hogy a 39-est el fogom érni.
Én kis butus! Nem az erősségem a menetrendek nézegetése és eszembe sem jutott, hogy netán nem a megszokott rend szerint közlekednek a villamosok.
Elindultam időben, mire kiérek még éppen lesz pár percem a villamosig. Simán elérem a 39-est. 🚊
Még a zebrához sem értem, mikor láttam, hogy a villamos beér a megállóba. Nézem az időt. Az jutott eszembe, hogy talán késett az előző villamos. És már tudtam, hogy nem érem el. Óra 37 volt. Na, szépen vagyunk! De nem is baj, pár perc és jön a menetrend szerinti járat. Ismét tévedtem. A kijelző azt írta, tíz perc múlva jön a következő. Micsoda?! Ekkor végre megnéztem a menetrendet. Persze, hogy ünnepi menetrend volt. Nem is értem, miért nem jut soha eszembe megnézni ilyenkor a menetrendet. Talán azért, mert nem megszokott, hogy ünnepnapokon járok villamossal.
Na most mi lesz velem? Ha nem jön a 39-es idejű villamos, hogy fogok időben beérni? Hogy leszek kész nyitásra? A szállítóval is azért nem kívántunk boldog karácsonyt előző nap, mert úgy volt, hogy pénteken még találkozunk egy köszönés erejéig. Hát jó! Legyen! Akkor minden ugrik, később érek be. Ez van.
A varázslat azonban ekkor történt meg. Mert ha hiszitek, ha nem, pontosan óra 39-kor berobogott a megállóba egy másik villamos. Egy olyan, ami arra sohasem jár. Talán kocsiszínből jött, de még akkor sem találkoztam soha azzal a járattal itt. A 3-as villamos vonaláról van szó, amin éppen berobogott egy 69-es járat. Pontosan óra 39 volt, amikor felszálltam rá és már indultunk is. Egy jó darabig teljesen egyedül utaztam a villamoson. Valahol felszállt egy másik utas, de néhány megálló után leszállt. Újra csak egyedül voltam utas. Arra gondoltam, hogy kaptam egy hintót, hogy beérjek az üzletbe időben és mindent elrendezzek.
Aztán utazás közben elgondolkodtam. Ez már megint egy szuperpontos teremtésem. Én végig arra készültem, hogy az óra 39-es villamossal menjek. Eszembe sem jutott a menetrend. És mivel a szokásos villamosnak éppen nem volt ideje 39-kor, ezért kaptam egy másik villamost, csak hogy én 39-kor rajta legyek a villamoson.
Egyszerűen elállt a lélegzetem is. Mit is csináltam? Hiszem, hogy minden azért rendeződött így, hogy fel tudjak szállni időben. Mert nem görcsöltem rá, csak abban a képzetemben voltam, hogy melyik villamossal kell mennem. Nos, kérem, működik a dolog. Ezt már csak át kell ültetnem az életem más területeire is és az biztos, hogy minden összejön. Így, mint ez a villamos.
Mi ez, ha nem varázslat? 🥰😇🧚♀️💝
A kép egy nosztalgiavillamosról készült, amit egyszer láttam is a városban (ez nem saját fotó) és arra gondoltam, ezt a képet teszem ki, amit találtam róla. Éppen olyan szép, mint egy varázslat.
