2026. május 7., csütörtök

Köszönetet mondanék

Talán most lesz olyan, aki meglepődik ezen a poszton. De ez is jól van. 😊

Jó, én is meglepődtem nem csak a gondolaton, hanem az érzésen is, ami vele jött. Mert tényleg nagyon jó érzés volt, olyan felemelő és felszabadító. Mosolyra késztetett és jókedvre.
Ma reggel, miközben készítettem az elemózsiás dobozkáimat, hirtelen egy gondolat jelent meg a fejemben. Imádom ezeket az ihletett pillanatokat. 😍🥰
Nevezetesen az, hogy köszönetet kell mondanom. Hogy kinek? Azt is elfogom mesélni, de előtte egy kis kitérő.
Aki nyomonköveti a blogomat, esetleg olvasta a könyvemet, az tudja, hogy milyen sok nehézséggel kellett már megbirkóznom, mennyi és milyen emberek voltak mellettem, a közelemben, ismeretségi körömben. Volt mindenféle. Persze, amíg az ember maga is olyan, hogy negatív, a nehézségekre fókuszàl, dühös, elégedetlen meg hasonlók, akkor nem is tud másféle embereket bevonzani az életébe, csak azokat, akik erre rezonálnak. Még ha látszólag teljesen különbözőek is, valami akkor is egymáshoz vonzza őket. Ez így működik.
Azt is sokan tudhatjàtok, hogy már régóta egyedül vagyok. Nem csak párkapcsolatnak vagyok híján, hanem barátoknak, ismerősöknek, családtagoknak is. Nem, nem panaszkodásképp mondom, csak megjegyzem. 😃
Szóval, egy kezemen meg tudom számolni az emberi kapcsolataimat. Plusz a munkahelyi kapcsolatok, de az más tészta.

Félre ne értsetek, megint csak nem negatív irányból közelítem meg ezt az egyedüllét dolgot. Most nagyon is pozitív az irány. Nagyon. Mert tulajdonképpen jó dolog is ez. Most a hátulütőiről nem fogok beszélni, ez most nem olyan írás.
Az egyedüllét számomra egy sokkal fejlettebb állapot. Képes vagyok egyedül élni, küzdeni, fejlődni, haladni és, ami a legfontosabb: boldognak lenni. Mert igenis azt tudom mondani, hogy boldog vagyok. Nyugodt vagyok. Ebben az is a jó, hogy nem várom mástól a boldogságot, én el tudtam ezt érni saját magam is. Nem kellett hozzá más. És ez az igazi. Ha tudunk egyedül is boldogok lenni, akkor bizony nyert ügyünk van.
Az egyedüllét ráadásul ad egy olyan óriási szabadságfokot, ami semmihez sem fogható. És én ezt is nagyon élvezem. Nem köt senki, nem kell beszámolnom, elszámolnom senkinek. Nem kritizál meg senki. Nem bánt senki. Nem mondja senki, hogy miért nem jó, amit csinálok vagy csinálni akarok. Nem húz vissza senki. Nem töri le senki a  lelkesedésemet. Nem gátol senki a gyógyulásomban a negatív hozzáállásával. És ez csodás!
Úgy haladok, ahogy én szeretnék. Azt csinálom, amit szeretnék. Úgy élek, ahogy szeretnék. Oda megyek, ahová akarok.
Egyszóval úgy èlek, ahogy nekem jó. És igyekszem, törekszem mindig a jobbra.
Olyan szinten gyógyulok, ahogy soha nem tudtam volna egy számomra nem megfelelő emberrel.
Úgyhogy itt és most nagyon, de nagyon köszönöm mindazoknak az embereknek, akik nem szerettek, akik elhagytak, akik bántottak, akiknek nem voltam elég fontos, akik gúnyoltak, akik aláztak, akik megvertek, akik kidobtak, akiknek nem számítottam, akik próbáltak elkeseríteni, megtörni, akik azt mondták, nem vagyok elég jó, nem kellek senkinek, nem jutok semmire, akik szerint nem vagyok értékes, akik cserbenhagytak, akikre nem számíthattam, amikor szükségem lett volna rájuk, tehát nekik mind köszönöm, hogy ezt megtették. Ezek párkapcsolatok, barátok, ismerősök, rokonok, és mindenki más is, akikkel valaha is valamilyen kapcsolatban voltam.
Újra és újra köszönöm! Ugyanis így tudtam fejlődni, haladni, jobbá válni. Nagyon sokat tanultam minden kapcsolódásból és most már végtelenül hálás vagyok, hogy nem vagytok részei az életemnek. Köszönöm, hogy voltatok és köszönöm, hogy így tettetek.
Ezt egyáltalán nem viccből mondom.
Tényleg őszintén hálás vagyok.
Mert így sok olyat megtanultam, amit mellettetek, veletek soha nem tudtam volna. Olyan erőre tettem szert, amit soha nem értem volna el, ha kapcsolatban maradunk. Olyan erőre tettem szert, amire álmomban sem gondoltam volna.
Úgyhogy nyugodtan mondhatom, áldás voltatok az életemben, még ha akkor ezt nem is tudtam. Ezt csak most tudom értékelni, csak most ért meg bennem. Ezt csak most látom, de már látom. Ebből is látszik, hogy valóban sokat fejlődtem, hogy végre eljutottam idáig, hogy ezt ki tudtam mondani, át tudom érezni. Sem harag, sem neheztelés nincs bennem.
Így is megéltem mélységeket és magasságokat. De mindezt egyedül. És ez hihetetlenül értékes dolog. Mert így minden pillanata az enyém. Én küzdöttem, én álltam fel, én szárnyalok.
És érzem, hogy tartós ez a mai ihletett pillanat, az érzés, ami jött vele. 🥰 Még most is tart, így estére, ezért is tudom, hogy ez tényleg lényem mélyéről jött, így is érzem, így is gondolom.
Kedves 'életem volt szereplői'! Azt kívánom nektek, hogy legyetek boldogok, amennyire csak tudtok, amennyire meg tudjátok ezt engedni magatoknak. Tegyétek boldoggá a környezeteteket! Vigyázzatok magatokra és szeretteitekre! Legyen áldott az életetek!
💗💗💗💗💗💗💗💗

2026. május 5., kedd

Kalandok a természetben


 Megint két történetet mesélek egy bejegyzésben. 😊

Néhány hete elutaztam a Balatonhoz, meglátogatni egy barátnőmet. Kalandos utazás volt. Vágányzár volt, így az út felét vonattal, a másikat busszal tettem meg, de semmi gond nem volt. Késés sem. Az úton nyugi volt, forgalom alig volt. Mennyire érezhető volt, hogy vidéken vagyunk, és mennyire jó volt! 😍

Jó kis nap volt, de már megint rövidnek bizonyult. Mint mindig. Az idő csodálatos volt, ragyogóan sütött a nap. Balaton mellett nagyobb a csend. Legalábbis most az volt, még nem volt szezon.

Barátnőmmel megint bementünk a turiba. 😁 Aztán a pékségbe. Otthon finom ebédet ettünk. Aztán elmentünk valahová. Ennek azonban van egy kis előzménye.

Egy-két héttel korábban volt egy álmom. Lovakkal álmodtam, lovagoltam. Nagyon jó álom volt. Nem is féltem a lovaktól.

Aztán hétvégén túrázni voltam. Még alig mentem 1-2 óraja, amikor felbukkant egy ló a lovasával. Megálltak, köszöntünk egymásnak. Aztán lattam, hogy a ló megindulna felém. Valami különös kapcsolatot éreztem a lóval. Majd felbukkant még három lovas és már baktattak is tovább. Én meg mentem a magam útján.

Életemben egyszer ültem eddig lovon. Kicsit félelmetes volt. Ez már sok éve volt. Most ez az álom és ez a találkozó valamit megváltoztatott. Nagyon vártam, hogy valahol lovak közelében legyek, felüljek egyre.

Ez az alkaom jött el. Baratnőmnek van egy ismerőse, aki lovakat tart. Hozzájuk mentünk el aznap délután. Milyen jó volt, hogy minden összejött! 

Egy másik településen laknak, hobbiból tartanak lovat, egy anya-lánya párost. Az anya pont kint volt az udvaron, a lánya a karámban. De mindkettő szelíd volt, nem volt miért félni tőlük. Mindkettő gyönyörű bolt. Az anya aranyszínű, a lánya még fehér színű. Rögtön mentünk és simogattuk őket. A tulaj adott répát, hogy megetethetjük őket. Érdekes élmény volt, azért kicsit parás volt, nehogy a kezemet harapja meg a ló. Azért erős harapása van. De nem volt gond. Mindkettőt etettük, simogattuk. Egyszer csak megkérdezte a tulaj, hogy szeretnék-e felülni az anyára. Lehet? Persze! Jaj, de jó! Akkor szeretnék. 😁😁😁

A hölgy férje máris jött, hogy felnyergelné a lovat. Erre barátnőm megszólal: Miért nem ülöd meg szőrén? 

Úgy is lehet? Hogyne! Akkor nem kell az a nyereg.

Már csak az volt a gond, hogy fogok felülni a lóra? 🤔🤔🤔 A férj hozott egy létrát. De attól a ló megijed. De nem ijedt meg. Mégsem arról ültem a lóra. A felesége tartott bakot. Úgy pattantam lóra. Juj, de izgalmas volt! Nem mentem vele, csak egy-két lépést tett meg a ló az udvarban. Kicsi udvar volt, lovaglásra nem alkalmas. Amúgy sem tudok lovagolni.

Remek élmény volt. 🥰 Mikor leszálltam a lóról, tiszta lószőr volt a harisnyám. Mintha ilyen hosszú szőrszálaim lettek volna. 🤣🤣🤣

El voltam telve az élménnyel. Annyira jó volt, annyira felemelő volt! 😍😍🤩

Mutatok képeket. 





A másik kalandom meg megint a Börzsönyben volt vasárnap. Most egy körtúrán voltam. Csak a Nagy-Hideg-hegyig mentem, aztán masik útvonalon mentem vissza a kiindulási helyre.
Az idő természetesen ragyogó volt és csodás volt. 🥰🤩 A levegő tiszta és friss. Hihetetlen sok madár csicsergését hallgattam egész nap. Emberekkel alig találkoztam. Hangoskodás sem volt. 
Kint ültem a hegytetőn a fűben, élveztem a látványt, a nap melegét a bőrömön és ettem a finom ebédemet. Nem rohantam. Kiélveztem minden falatot, minden pillanatot. Mezítláb voltam és milyen jó érzés volt!
Az erdőben is van egy szakasz, ahol lehet mezítláb menni. Nem olyan köves a talaj. Mentem így, ameddig bírtam. 20 percig biztosan. Mennyire szeretem ezt! 🥰
Jártam a Fagyos-kútnál, hoztam.haza is forrásvizet. 
Olyan béke, olyan csend van ott. Semmihez sem fogható nyugalom. A lombok tánca a szélben, a fák fenségessége, az utak pora, a madarak csivitelése, a patak csobogása, a nap tüze mind egy-egy gyógyír a testre és a lélekre. Milyen hálás vagyok, hogy tudok menni túrázni! 💗💗💗






























Ha tehetitek, menjetek ki egy erdőbe. Bárhová. Olyan hihetetlenül jó élmény. 🥰🥰🥰
Most csak ennyit hoztam nektek. 
Nemsokára jövök más témaval is. 😊
Vigyázzatok magatokra! Élvezzétek a csodás időt!