2022 utolsó

Ebben az évben utoljára még írok egy cikket. Legyen afféle visszatekintő. Úgyis állandóan azt mondogatják mindenhol, hogy az év utolsó napján számba vesszük, mi minden történt velünk abban az évben. Akkor most én is azt teszem.

Még egyelőre kevés ihletem van az íráshoz, de belejövök, ahogy haladok. Közben szól a rádió csupa bulizós zenével, kívülről meg behallatszik a sok tűzijáték hangja. És mivel nyolcadikon lakom, ezért elég sokat látok is. Most nem akartam buliba menni. Nem tudom, miért. Nem a legutóbbi események miatt. Egyszerűen csak nem volt kedvem. Eltáncolgatok én színjózanon is, mint talán egyetlen józan egy buliban, de most nem volt ehhez semmi humorom.

Kezdjünk bele!

Ez az év is, mint sok-sok előző az életemben, nagyon sok változást hozott. Aki ismer, az már tudja, mennyire szeretem a változásokat. Imádom őket. Tőlük szebb és izgalmasabb az élet. Mert csupa meglepetés az összes változás. Soha nem tudhatom, hogy éppen a következő pillanat mit hoz az életemben. Ha olvastátok a könyvemet vagy olvassátok itt a bejegyzéseimet, akkor tudhatjátok, hogy nálam elég gyakori, hogy szó szerint az egyik pillanatról, óráról vagy napról a másikra történnek dolgok velem. Nem hosszú lefutással, hezitálással. Egy pillanat alatt. Ahogy a legutóbbi esemény is az éltemben, de erről majd a bejegyzés végén, hiszen az volt az év utolsó nagy történése.

Talán nem fogok mindenről most itt beszámolni, de van néhány nagy horderejű dolog. Írtam is biztosan korábban ezekről, úgyhogy nem leszek annyira részletes.

Pontosan egy évvel ezelőtt szilveszteri buliba mentem. Még jó, hogy ott voltam és így igazi bulihangulatot csináltam. Nélkülem csak amolyan ücsörgős, beszélgetős este lett volna. Ezt ők mondták. Persze ittam alkoholt, de nem sokat. Mindegy is, szuper buli volt. Szerintem.😁😍

Aztán úgy másfél-két hónapra rá a semmiből alkoholallergiám lett. Így hívom. Egy meggyes sörtől lett, néhány héttel később pedig két korty pezsgőtől jött ugyanolyan reakció. Tehát alkoholallergia.

Igazából nem is baj. Odáig sem voltam nagy ivó, de azóta egy korty alkohol sem csúszott le a torkomon. Semmilyen formában. Nem kell az a szervezetnek, mert méreg.

Ez volt az egyik legjelentősebb dolog ebben az évben. Már sokszor írtam, de a test nagyon okos, tudja, mi a jó neki.😊😍

Nagyon sok kedves és szeretetteli emberrel ismerkedtem meg ebben az évben is. Számomra ők mind különlegesek. Sokat kaptam tőlük és remélem, hogy én is sokat adtam nekik. Az egyik ilyen eset a legkülönlegesebb. Valahol írtam róla. Egy fiatal anyuka, aki a vásárlóm volt a boltban, hetente egyszer jött. Mindig beszélgettem vele. Egy alkalommal eléggé mélyponton volt. Házat akartak venni, de valahogy sehogy sem találták meg az igazit. Sokat beszélgettem vele akkor. Mosolyogva ment haza. A meglepő számomra mégis az volt, hogy talán másnap vagy pár nappal később rám írt, hogy éppen aznap találtak rá álmaik házára és már alá is írtak rá. Nagyon köszöni, amiket akkor mondtam neki, mert ez sokat segített abban, hogy ráleljenek arra a házra. Ez nekem is óriási dolog volt. Pedig csupán őt próbáltam jobb hangulatba hozni, segíteni egy másik látásmódban. Ez ilyen jól sikerült. Felejthetetlen élmény, hogy valakinek így tudtam segíteni. Hogy részese lehettem életük egyik legnagyobb eseményének. 💗💗💗

A közösségi oldalon több, mint kétszáz napig írtam mindennapi hálaadást, ezekből nagyon sokat megtudhattatok életem alakulásáról.

Nagyon sok apróság volt, ami mégis hatalmas átalakulásokat hozott az életemben. És ezekhez nem kell nagy dolog. Elég egy beszélgetés, egy kis olvasás vagy egy film megnézése. Rengeteg ilyen volt. Elgondolkodtattak. De volt, hogy nem is gondolkodtam rajtuk, egyszerűen csak megint megtörtént, hogy hirtelen jött megvilágosodás pillanat. Idén is sok ilyenem volt. Hol kisebb, hol nagyobb, hol egészen óriási.

Persze most is maradtak el emberek az életemből. Ez ilyen. Emberek jönnek és mennek. De ez is így van jól. Valakiket muszáj elengedni. Ha valaki nem akar semmilyen módon kapcsolatot velem, az az ő baja.😇

Volt nekem is sok panaszkodásom, értetlenségem, felháborodásom. Sajnos, még mindig nem tudom ezeket jól kezelni, de igyekszem. Néha egész jól sikerül. Néha nem, mert még mindig hagyom, hogy mások belevigyenek ilyenekbe. De rajta vagyok, hogy ez is megváltozzon. Kerülöm az ilyen embereket, akik ezt kiválthatják belőlem vagy pedig próbálom más irányba terelni a beszélgetéseket esetleg.

Felfedeztem, hogy mennyire fontos a testmozgás. Tényleg. Erre is sikerült végre ráébrednem. Sosem voltam nagy sportolós, mozgós, de most már igyekszem hetente legalább háromszor valamit mozogni. A test ezt is meghálálja és egészen meg tudunk tőle változni. Azt kell mondjam, hogy az utóbbi időben érzem azt, hogy testileg ez életem legjobb formája. Jobb még ezen túl is lehet. És tudom, hogy lesz is, mert akarom, hogy legyen és teszek is érte. 💓💓💓

Egy kis kitérő: olvasok egy jó könyvet és abban is leírja a szerző, hogy az öregség bizony csak azért jön el, mert ez él a fejünkben és annyira elhisszük, hogy elkerülhetetlen a leépülés, hogy ezért meg is történik. A könyv címe: Izomkontroll. Ajánlom figyelmetekbe.

Ezen kívül tanulok helyesen és jól lélegezni, ugyanis minden téren gyógyító és jó hatása van. És néhány nappal ezelőtt még az Aviva-tornát is elkezdtem itthon tanulni. Most van egy kicsit több szabadidőm, hogy mindezekkel még többet foglalkozzak.

Ebben az évben is voltak emberek, akik próbálták valamilyen módon megkeseríteni az életemet. Igyekeztem ezt nem nagyon hagyni, de persze valamelyik elkerülhetetlen volt.

Azonban még több volt, aki inkább örömöt hozott az életembe. Rengeteg ajándékot kaptam az emberektől, olyan kézzel foghatót és persze olyat is, ami a lelkemnek volt ajándék. Volt olyan eset is, aki két szatyor adományt adott. Akkor éppen jött egy anyagi mélypont, ami engem is meglepett, pedig nem vagyok pazarló. Azóta minden hónapban igyekszem félretenni a fizetésem tíz százalékát. Majdnem mindig sikerül is. Úgy intézem, hogy most már mindig sikerüljön. Életemben most először van valamennyi spórolt pénzem. Nem térek ki, hogy miért csak most, aki jobban ismer, tudhatja. :)

Láthattam, ahogy az aprócska csecsemőkből gügyögős, majd totyogós kis mosolygombócok válnak. A legtöbbet talán ezektől az aprócska gyerekektől kaptam. Az az őszinte mosoly, amikor megláttak, ahogy összepillantottunk, egyszerűen felbecsülhetetlen. Ez az igazi szeretet, hiszen ők annyira tiszták és ártatlanok és a szeretetük feltétel nélküli. Igaz, hogy én csak egy idegen ember vagyok a szemükben, de ők akkor is adnak mosolyt és ezzel szeretetet. Így volt ez a kicsit nagyobb, négy, öt, hat éves gyerekekkel is. Több olyan kisgyerek is volt, aki valamilyen apróságot hozott nekem ajándékba. <3

Bár az egyedüllétemben néha szenvedek, hogy nem ölel át senki, mégis azt kell mondjam, hogy nagyon sok ölelést is kaptam az emberektől. Mindegyik szívből jövően jött és őszinte volt.

Néha voltam nagyon magam alatt, amikor bizony elég sötét gondolataim voltak. Voltam egészen a gödör alján is. De azt hiszem, ez a gödör ebben az évben egyik esetben sem volt olyan mély, mint bármikor korábban. Mindenesetre kaptam segítséget is. Valaki meghallgatja a nyűgjeimet és örömeimet is. :) Ez sokat számít.

Az egyik legjelentősebb esemény pedig az elmúlt két napban történt. Munkahelyi dolog. Fény derült valamire velem kapcsolatban. Ami ugyan a hátam mögött volt, állítólag sokan tudtak róla, csak éppen én nem. Nos, ez oda vezetett, hogy még aznap este beadtam a felmondásomat, másnap, vagyis tegnap, az év utolsó munkanapján volt az én utolsó munkanapom is ennél a cégnél. És tudjátok mit? Nem is bánom. A rossz ebben csupán az, hogy azokkal az emberekkel már nem találkozhatok, akikkel úgy megkedveltük egymást. Akikkel tegnap találkoztam, elmondtam, hogy ez az utolsó napom. Bizony, többen kiakadtak, értetlenkedtek, bosszankodtak, valaki még meg is könnyezte, de többektől kaptam búcsúölelést, búcsúpuszit. Mindenki a lehető legjobbakat kívánta nekem.

Lassan haladok az írással, mert néha énekelgetek is. Mégis csak buli van!😀💖

Mindenesetre most egy kicsikét élvezem a hirtelen jött szabadságot. Mert igazából ez is szinte egyik pillanatról a másikra történt. Pár óra leforgása alatt változott meg megint az életem. De én imádom a változásokat, akármilyenek is. És azt tudom, hogy igazából egyik sem rossz, mert mindegyik valami még jobb dologhoz vezet el. :) Például egy öleléshez valakitől, akitől nem is számítottam volna, de ez volt az egyik legjobb dolog csütörtökön. :)

Eddig is már több ajánlatot kaptam ismerősöktől, úgyhogy biztosan hamar lesz másik munkám. :)

Most már csak az van hátra, hogy őszinte és hatalmas hálát mondjak mindazért, ami ebben az évben történt velem. Minden pillanatért, minden napért, minden emberért, minden történésért, minden ajándékért, minden mosolyért, minden ölelésért végtelenül nagyon hálás vagyok. Mindenkinek nagyon-nagyon-nagyon-nagyon köszönöm. Annyira szép az élet és én igazából nagyon szeretem az összes meglepetésével együtt. 💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖

Kívánok mindenkinek még jobb, még örömtelibb, még szeretettel telibb, még gazdagabb, még boldogabb új esztendőt. Kívánom nektek az élet minden áldását. Kívánom, hogy mindenkinek teljesüljön szíve őszinte vágya. Nekem is.😉😍💗💖💓💕💙💚💜💝

Egyetlen egy dolog van, ami a legfontosabb és ezt sose felejtsétek: ez a SZERETET! 😘😘😘😘😘

 

Karácsonyi köszönet

Igazából én nem szeretem a karácsonyt. Nincs miért szeretnem. Ezt a vásárlási lázat meg különösen ki nem állhatom. Számomra a karácsony nem erről szól. A szeretetről kellene szólnia, az együtt töltött családi időről.

Évek óta nem készülök rá. Nem csinálok nagy főzögetést. Sütögetni amúgy sem nagyon szoktam, esetleg valami egyszerű süteményt. Amióta meg egyedül élek albérletben, azóta semmi ilyesmit nem csinálok. Amikor jön a lányom a párjával, főzünk együtt és az így van jól. Valami egyszerűt készítünk, aztán beszélgetünk. A lényeg, hogy együtt vagyunk.

A többi napon általában egyedül szoktam lenni.

Most szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik ezt a pár napot szebbé és szeretettel telivé tették számomra, hogy ne legyek egyedül.😍😘😘😘

Szombaton itt volt a lányom és a párja. Ettünk egyszerű, de finom ételt. Világbajnok krumplipürét csináltam a vegán rántott karfiol és a nekik készített rántott sajt mellé. Utána pedig társasoztunk. Szóval, nagyon jó kis délután volt.

Vasárnap a nagynénéméknél voltam. Ott is volt együtt főzés, beszélgetés, kávézás. Újév első napján is fogunk találkozni.

A mai napon pedig egy baráti házaspárnál voltam, akiknek nagy a családja. Meghívtak, hogy töltsem velük ezt a napot, ne legyek egyedül. Kávézás, beszélgetés, nevetgélés és kajálás volt itt is.

Mind a három napon kaptam sok-sok szeretetet és törődést. Nagyon jólesett és nagyon szépen köszönöm nektek, hogy ezeken a napokon ott voltam a fontossági listátokon. Ennek a karácsonynak minden napja valóban a szeretetről szólt és ez valóban csodálatos volt. 💝💝💝

Persze mindenkitől kaptam valamit ajándékba. 🎄

Az még hozzá kell tegyem, hogy a hét utolsó munkanapján is sok szeretetet kaptam a vásárlóimtól is, közülük néhányan ajándékkal is megleptek. 💚💚💚

Ahogy egyik drága barátnőmtől is a karácsonyi ölelésen kívül számomra nagyon értékes dolgokat kaptam.💝😍😘

Nagyon, de nagyon köszönöm mindannyiótoknak újra és újra, hogy így szerettek és fontos vagyok nektek, hogy törődtök velem. Én is szeretlek benneteket.💝💜💛💚💙💖💓💗

Az élet minden áldását kívánom nektek! 💖💖💖

Képek az ajándékaimról:

Ezt a fát a boltban én csináltam. Drótos girlandból hajtogattam és a saját díszeimet aggattam rá. Alatta az ajándékok a vásárlóktól vannak. 💝

 Ezeket is a vásárlóimtól kaptam, felnőttektől és gyerekektől. 💝

Ezeket pedig barátnőmtől. 💝

A többi ajándékról nem készítettem fotót, de volt köztük egyszerű háztartási dolog, ami mindig jól jön, mástól még bonbon, ananászlé, csokoládé. 💝💝💝😘😘😘

Szabadság

Ez egy abszolút pozitív csengésű szó. Ha valaki ezt hallja, ezt mondja, valahogy megkönnyebbülés járja át. Fellélegzés.

Ám gyakran ez a szabadság csupán rövid ideig tart. Mondjuk pár napig, egy hétvége erejéig, egy hétig. Persze van, akinek egészen mást jelent, mert hosszú évek után kiszabadul, elszabadul, megszabadul, felszabadul valahonnan, valakitől, valamitől. Ez mind óriási megkönnyebbülés.

Tehát minden esetben nyugodtan mondhatjuk, hogy tényleg pozitív dolog a szabadság. Még akkor is, ha csak pár napos pihenőről van szó.

Hogy miért is fogtam bele ennek a cikknek a megírásába? Hiszen mindenki ismeri a szabadságot, talán nem is kellene róla írni. Csakhogy történt valami. Ahogy mindig történik valami. Nos, ez továbbra is személyes élmény, úgyhogy nem kell egyetérteni.

Tulajdonképpen a történés óta is még mindig ízlelgetem a szót, mert közben bennem sok mindent felhoz. Nálam új értelmet nyert ez a szó. Szabadság.

Hihetnénk, hogy ha tudunk gondoskodni magunkról, nagyjából azt tesszük, amit akarunk, akkor azt hívhatjuk szabadságnak. Legyen. Akinek ennyi elég, oké.

Lehet szabadság egy új munkahely, egy másik párkapcsolat, végezni az iskolában meg hasonló dolgok.

Igazából én is azt hittem, hogy szabad vagyok. Szabad, mert van állásom, fenn tudok tartani valamennyire egy albérletet, megyek, ahova gondolom, csinálok, amit akarok, élvezhetem az egyedüllétet. Csakhogy nem éreztem ezt a szabadságot. Valamiért érzésben nem volt meg. Úgy éreztem, hogy inkább kötve vagyok. Jó mi? Mondhatnátok, hogy bolond vagyok, hogy így érzek, de ez van. Úgy éreztem, hogy valahogy még mindig kötöttek a múlt dolgai. Ezt az érzést biztosan ti is ismeritek. Bármilyen negatív történés, megélés, érzés. A saját gondolataim mindezekről. Bizony, bizony, a gondolatok azok, amelyek leginkább megkötik az embert. Saját gondolataink foglya vagyunk. Hol itt a szabadság? Meg kell változtatni ezeket a gondolatokat!

Aki kicsit jobban ismer, tudja, hogyan alakult az életem az elmúlt években. Voltak veszettül nehéz pillanatok benne. Tán nem is kevés. De a nulláról felálltam, összeszedtem magamat és most itt vagyok. Egyedül, de ezt most nem rossz értelemben mondom. Mert egyedül csináltam végig mindent. Volt, hogy tudtam sírni is, de sokszor csak magamban szenvedtem, eljutva nagyon sötét gondolatokig. Erről is már írtam korábban. A lényeg, hogy tényleg itt voltam egyedül, érezhettem volna magamat szabadnak, mert igazán nagy kötöttségeim nem voltak. De sosem tudtam szabadnak érezni magamat. Menni kell ide, csinálni azt, és közben csak a küszködést éreztem. Még a gondolataim is gúzsba kötöttek. Ilyen gondolatok, hogy miért nincs valami jobb munkám (ezt most még pár évvel ezelőttről), miért nincs több pénzem, miért nincs párom, miért vagyok egyedül, miért nem, miért nincs, miért nem, miért nincs. Hú, volt ám végtelen a sor. Sok volt a keserűség. Ami még fontos, hogy az önértékelésem is jó időre elveszett.

Aztán csak elkezdtek változni a dolgok, elkezdtem fölfelé indulni, jó irányt vett az életem. Közben pedig észre sem vettem, hogy igazából szabad vagyok. Nem kellett megfelelni, nem kellett beszámolni, nem kellett igazodni, nem kellett függeni.

Kicsit kusza a gondolatmenetem, de írás közben még annyi minden feljön bennem. Na, ez is egy oka annak, hogy miért szeretem az írást. Menet közben annyi minden feljön.

Amiért most mégis írom ezt a cikket, az egy szombati találkozó volt. Nem, nem, részleteket nem fogok írni. Legyen elég most nektek annyi, hogy maga a találkozás hozta elő bennem igazán a szabadság érzését. Magát azt az érzést, hogy igen, tényleg szabad vagyok. Olyan erősen talált be ez az érzés, hogy még magam is megdöbbentem rajta. Őszintén szólva ilyet még soha az életemben nem éreztem igazán. Semmi nem tudta előhozni. Most meg tessék, egy váratlan találkozó és hopp! Itt az érzés. El sem tudom mondani, mennyire örülök ennek.💗💗💗

Ezek után pedig jött még erősebben, még jobban, még több dologban. Igen, szabad vagyok, azt csinálok, amit akarok, minden az én döntésem. Hülye lennék olyat tenni, ami gátolja ezt a szabadságot. Nem kell senkinek sem megfelelnem. Azzal találkozom, akivel csak akarok. Úgy élvezem az életemet, ahogy az nekem jó. Nem függök senkitől semmilyen téren. Mint tudjátok, régen ez egészen máshogy volt és most hihetetlenül örülök, hogy már nincs így. 😁💖💖💖

Bár ezek idáig is nagyjából megvoltak, de most maga az érzés jött meg. Eddig még soha nem tudtam átérezni, hiába vagyok már jó ideje ebben az állapotban.

Mert mást akartam, mert szenvedtem az egyedülléttől, hogy nincs párom. Mert néha igenis elégedetlen voltam. Néha dühös is voltam. Nem mondom, hogy ezek egy csapásra eltűntek, mert még nem. Ehhez még mennem kell ki a világba, hogy lássam, hogyan is állok velük. Erre egy jó teszt a munka például. Kíváncsi is leszek, hogy fog sikerülni. 😇

Igaz, hogy csak alig két nap telt el szombat óta, de hirtelen nem érdekelt már, hogy nincs párom. Majd ha egyszer valaki jön és szeretni akar és ez kölcsönös, akkor talán lesz belőle valami. De addig nem fogom emészteni magamat, hogy egyedül vagyok. Inkább kiélvezem ennek minden előnyét.😉😍💝

Mindenesetre ezt a szabadság érzést ízlelgetem és erősítem még magamban. Mert ha az érzése megvan, akkor azt már nem lehet elvenni. Innentől pedig szabad az út!

Egyre nagyon büszkeség tölt el megint, hogy ide eljutottam. A legjobb dolog az anyagi függetlenség, ami nekem nagyon-nagyon sok évig nem volt meg és jól meg is szívtam. De ez egy másik történet, ami most már igazából nem is lényeges.

Majd fogok még írni szerintem erről a szabadságról, de most többet nem tudok. Lassan munkába is kell mennem, meg még érlelődnek bennem a dolgok.💗