Függőség :)

Bevallom. Függő lettem. 😢

Igazán nem tehetek róla. Nem Én vagyok a hibás. Az a fránya cikk az, amit olvastam.

Néhány nappal ezelőtt olvastam egy cikket a cayenne borsról. Ami igazából nem is bors, hanem egy csilifajta. Nagyon sok jó dolgot írtak róla. Én meg, miért is ne? Hát akkor fogyasszunk egy kis cayenne borsot!

De nem ám csak úgy az ételbe teszem! Olyan őrült ötletem támadt, hogy beleteszem a kávémba. Szerintem is. 😉

Mostanában úgyis szoktam a kávémba fahéjat tenni. Egy kis csípős még mit számít?

Én nem rendes főzős kávét iszom, csak olyan 3 az 1-ben fajtát. Ezt a csészébe öntöm, hozzá egy kis fahéj meg most már egy kis cayenne bors. Jól összekeverem, aztán jöhet rá a forróvíz meg mostanában egy kis mandulatej. Nem vagyok az a fajta, aki nagyon rajong a csípősért. De így ez a keverék annyira "bejött" nekem, hogy nem is a kávé miatt iszom meg naponta több kávét, hanem a kis csípőssége meg az íze miatt. Mert a fahéj is nagyon finom, de hozzá ez a kis pikáns íz! Hát nem tudom.... Nekem nagyon ízlik. 😊😍

Ha van kedvetek, próbáljátok ki! És tényleg elég egy kis fűszer, hogy érezni lehessen a kávéban. 😌 

Szörnyű, hogy milyen könnyen függő tud lenni az ember! 😉😂😂

Dicséretet kaptam :)

Olyan sok jó dolog történik velem mostanában. Tényleg. 😍

Az egyik ilyen a múlt hét pénteki piacon történt meg velem.

Nagyon sokan ismernek már engem is. Mikor meglátnak, ők is mosolyognak és köszönnek nekem. Ha nem vagyok, akkor következő alkalommal megjegyzik, hogy hiányoltak. Az ilyenek nagyon jólesnek.

Nos, péntek. Van egy hölgy vásárlóm, aki már vett tőlem szenes szappant a kamasz fiának. Most is közeledett felém, köszöntünk egymásnak és oda is jött az asztalomhoz. Észrevette a könyvemet.

- Ezt te írtad? - kérdezte tőlem csodálkozva.

- Igen - válaszoltam mosolyogva.

- Na, akkor mindjárt jövök - felelt szintén mosolyogva.

- Várlak.

Majd elment, hogy vásároljon még valamit.

Néhány perc múlva mosolyogva és lelkesen jött felém.

- Szereztem rá pénzt - mondja.

- Jaj, de jó! - válaszoltam mosolyogva. - Érdemes elolvasni a hátulját meg a tartalomjegyzéket.

- Mindig úgy ragyogsz itt, úgyhogy nem is kell elolvasnom, hogy tudjam, jó könyv és biztos van benne olyan, ami nekem is hasznos - kaptam tőle ezt a hatalmas dicséretet.

Hát Én annyira, de annyira örültem ennek. Tudják, látják, hogy mindig mosolygok és igyekszem ragyogni, de hogy valaki ezt így mondja is! Fantasztikus érzés volt. 😊😇

Úgyhogy köszönöm újra ezt a bókot.

Imádom az ilyen pillanatokat. Az őszinte mosolyokat, a szívből jövő örvendezéseket, lelkesedéseket. Ezekért érdemes minden nap felkelni és csinálni, amit az ember szívvel-lélekkel csinál. 💗💗

Kívánom, hogy mindenkinek legyen tele minden napja mosolyokkal, örömökkel, kedvességekkel!

Pussszzzantáááás 😌💋

Nyalóka :)

A kisfiú csak állt némán és megkövülten a hatalmas üvegfal előtt. Az ámulattól ajkai szétnyíltak, szép szemei csodálkozón ragyogtak. Még egy aprócska lépést tett az üvegfal felé. Jobban mondva, afelé, ami az üvegfal túloldalán volt. Csak az üvegfal választotta el csodálata tárgyától.

Szinte beleolvadt az üvegfalba, annyira közel akart lenni ahhoz, amit rajta keresztül látott. Kis tenyereit az üvegfalra szorította.

Alig lehetett 5-6 éves. Egy hatalmas épületben egy hatalmas üvegfal előtt állt. Egyedül. De ő észre sem vette, hogy eltévedt az anyukájától. Mert amint meglátta, mi van az üvegfalon túl, szinte megbabonázva szaladt oda apró lábacskáival.

Ó, mennyi csodás, pompás, színes, formás nyalóka! Merthogy nyalóka volt az üvegfalon túl. És a kisfiú a nyalókát mindennél jobban szerette. Főleg ezeket a mindenféle színben pompázó, hatalmas, kerek nyalókákat, amik szép sorban ácsorogtak egymás mellett a pulton. Ó, milyen szép színesek! Gondolta magában a kisfiú. Hogy szerette volna megfogni mindegyiket és mohó élvezettel elnyalogatni őket. Tudta, hogy ezeknek a kerek nyalókáknak minden színe más-más ízű volt. Így egy nyalókának is többféle íze volt. Mennyire szerette ezt! Egyszer édes volt, aztán egy másik szín kissé savanykás, megint egy másik vaníliaízű. Ő az összes ízt szerette, ami egy ilyen nyalókán volt.

Amikor csak lehetett, anyukájától mindig nyalókát kért. Folyton intették, hogy el fognak romlani a fogai, ha olyan sok nyalókát eszik. De neki nem volt rossz foga, bár még csak tejfogai voltak.

Ő akkor is mindig nyalókát kért. Nem is értette senki a családból, mi ez a nagy vonzalom a nyalókák iránt. Hiszen náluk senki nem volt ennyire édesszájú, mint Áronka.

Mikor az apukája elutazott messzire, mindig hozott neki valami különleges ízű, formájú nyalókát. Nehezen bírta csak megállni, hogy ne egye meg mindet egyszerre. Ebben nagy segítség volt az anyukája, aki az egyik szekrény legfelső polcára rakta a nyalókákat. Rendes ételt is kellett ennie. Ha azt nem ette meg, akkor bizony nyalókát sem kapott. Milyen szomorú tudott olyankor lenni, ha olyan ételt tettek elé, amit nem igazán szeretett. De ha nem eszi meg, nyalókát sem kap. Ezért néha előfordult, hogy bizony nagy nehezen, de mégis csak lenyelte például a főzelékeket, amiket pedig nagyon nem szeretett.

És most itt áll és az a sok gyönyörűséges nyalóka mind rá bámul. Mintha suttognának neki, hogy menjen még közelebb, érintse meg őket, fogja meg és harapjon beléjük. Áronka ment is volna, de az üvegfal nem engedett. Azon nem tudott átmenni. És egy pillanatra sem gondolta, hogy megkeresi az ajtót és azon keresztül bemegy az üzletbe. Ő annyira meg volt babonázva, hogy egy lépést sem tudott tenni és nem is tudott másra gondolni.

Hirtelen két kéz érintése szakította ki az ábrándvilágából.

- Hát megvagy, Áronkám! - szakadt ki anyukájából a megkönnyebbült sóhaj. - Mondtam, hogy ne csavarogj el!

De Áronka egy szót sem tudott kiejteni a száján, mert megdöbbent, hogy anyukája olyan szorosan magához ölelte. Beletelt jó néhány másodpercbe, mire anyukája elengedte. Ekkor Áronka pici kezével az üvegfal felé mutatott és csak ennyit mondott:

- Nézd!

Anyukája még mindig előtte guggolt. Abba az irányba fordította a fejét, amerre Áronka mutatott.

- Ó, Istenem! Már megint az édesség! Mondtam már, kisfiam, hogy nem lehet folyton édességet enni.

- Anyuka, kérlek, vegyél nekem nyalókát! - mondta elnyújtottan a kisfiú, miközben ártatlan szemeit anyukájára szegezte.

- Tudom, hogy szereted a nyalókát, de még otthon is rengeteg van. Majd ha azok elfogytak, veszünk újat.

- De anyuka! Ezek egészen mások. Nézd, milyen nagyok!

Anyuka újra odanézett a sorban álló nyalókákra. Kisfiának igaza volt. Ezek tényleg elég nagyok. Kisfiát ismerve azonban tudta, ha vesz neki egy ilyen hatalmas nyalókát, akkor az egészet egyszerre fogja megenni. És az nagyon sok lenne egyszerre. Tán még Áronka hasa is megfájdulna.

- Talán majd karácsonyra veszek neked ilyen nagyot, de most biztosan nem.

- De én nyalókát akarok! Azt a nagyot! - kezdett volna bele a hisztibe Áronka.

- Ha most hisztizel, biztosan nem fogok neked venni. De ha jól viselkedsz, akkor bemegyünk a boltba és választhatsz magadnak nyalókát.

- Éljen! Menjünk máris! - kiáltotta örömében Áronka.

Kézen fogta anyukáját és már húzta is be az ajtón az édességboltba.

Amint beléptek, Áronkának újfent leesett az álla. Hogy itt mennyi, de mennyi nyalóka és mindenféle édesség van. De ő csak a nyalókákat látta. Minden pulton egymás mellett sorakoztak pálcikalábaikon a különböző méretű és formájú nyalókák. Itt aztán volt minden. Kerek nyalóka, egyszínűek és színesek, versenyautó formájú, kalap formájú, állatos, szögletes, esernyő formájú. Áronka hirtelen azt sem tudta, hova kapkodja a fejét vagy melyik pulthoz szaladjon.

- Nézd, anyuka! Nézd mennyi nyalóka! - ujjongott a kisfiú.

Aki csak az üzletben volt, mind mosolyogva nézték az ámuldozó kisfiút.

- Milyen aranyos kisgyerek! - jegyezték meg többen is.

Áronka anyukája is mosolygott. Tudta, hogy kisfiának a nyalókával bármikor örömöt lehet szerezni. Azonban tényleg nem akarta, hogy túl sok nyalókát egyen a kisfia. Azt mondta neki, hogy maximum három nyalókát választhat. Azonban azt a hatalmas kereket most biztosan nem veszik meg. Áronka kicsit elszontyolodott. Hiszen ő azt a nagy színeset akarta. Az volt az ő vágya. Talán majd karácsonyra, ahogy mondta az anyukája. De messze van még a karácsony! Milyen sokat kell még odáig aludni! Biztosan sokat, mert karácsony akkor van, amikor hideg van és esik a hó. Most azonban még meleg volt, így még nem lehet karácsony.

Bizony, még csak augusztus közepén járt az idő. Áronka és az anyukája kettesben töltötték ezt a délutánt egy hatalmas áruházban. Számukra ismeretlen volt ez a hely, hiszen a család ide csak nyaralni jött. Azonban apukának még más dolga is akadt, ezért voltak csak kettesben.

Anyukának nem is lett volna szíve hozzá, hogy legalább néhány különleges nyalókát ne vegyen az ő imádott kis Áronkájának. Nagyon szerette a kisfiát, aki egyébként tényleg jó gyerek volt, csak a nyalóka volt az ő gyengéje.

Közben Áronka egyik pulttól a másikig szaladt, nem tudta, hogy melyik nyalókákat válassza. Ő tényleg mindegyiket szerette. Hát hogyan is lehetne választani csak hármat? Azt ő nem tud. Nem tud választani. Elkeseredetten ment vissza az anyukájához.

- Nem tudok választani. Nem lehetne mindet? - kérdezte kissé szomorú hangon anyukájától.

- Nem, kisfiam. Ennyi nyalókát nem vehetünk. Nincs is annyi pénzünk. De tudod, mit? Keressünk olyat, amilyen talán még nem volt neked.

- Jó! - derült föl máris Áronka arca. Így máris könnyebb lesz a választás.

Megfogta anyukája kezét és most már együtt járták be az üzletet pultról pultra. Minden pultnál alaposan körülnéztek és minden pultnál megtárgyalták, hogy ilyen és ilyen nyalókája már volt. Még az ízükre is emlékezett.

Már majdnem minden pultot végigjártak, amikor felfigyeltek egy kicsike pultra, ami kicsit mintha el lett dugva a kíváncsi tekintetek elől. Ahogy Áronka meglátta, máris húzta oda anyukáját.

- Ó! - csak ennyit mondott a kisfiú.

Még az anyukája is szótlanul bámulta ezeket a különös figurákat. Ilyen nyalókákat még valóban ő sem látott. Ezek inkább alkotások voltak, mint nyalókák. Mindegyik egy-egy jelenetet ábrázolt. Mégis mind cukorból készült. De ezeket kár lett volna megenni. Egyik-másik olyan volt, mint egy kis műalkotás. Mint egy festmény aprólékosan kidolgozva.

- Nahát, ez mind nyalóka, anyuka? - kérdezte álmélkodó tekintettel Áronka.

- Igen, kicsim, az.

- Ilyet kérek!

Mikor az eladó meghallotta Áronka hangját, odament hozzájuk és megkérdezte, miben lehet a segítségükre.

- Kisfiam, ezek olyan szépek, kár lenne megenni őket.

- De én akkor is akarok egy ilyet! - kezdte megint nyafogva Áronka.

- Csak egyet veszek. Ezek tényleg nagyon szépek és különlegesek. Ezt a festményt ábrázolót kérjük – fordult aztán az eladóhoz anyuka.

Áronka széles mosollyal az arcán nézte, ahogy az eladó leveszi a pultról, majd szépen becsomagolja a nyalánkságot.

- Kicsikém, még választhatsz magadnak két másik nyalókát a többi pultról – szólt neki anyuka.

Áronka már szaladt is. Tudta, hogy melyiket szeretné. Volt egy pult, amin állatfigurás nyalókák voltak. Igazából ezek is szépen voltak elkészítve. És ő választott egyet. Egy medvét. Nagyon szerette az állatokat is és a medve volt a kedvence mind közül.

Harmadiknak Áronka akkor is egy kerek és színes nyalókát akart. Ha azt a nagyot nem is lehet, akkor egy kisebbet kér, de akkor is olyat. Az eladó készségesen segített nekik. Becsomagolta a medvét is. A színes nyalókát Áronka kezébe adta, aki máris elkezdte kicsomagolni, hogy minél előbb elkezdhesse enni.

Anyuka még kifizette a nyalókák árát, majd kézen fogta a kisfiát és kisétáltak az üzletből.

Ránézett Áronkára, aki olyan boldogságot sugárzó arccal ette a nyalókát, hogy öröm volt nézni.

Közben megérkezett Áronka apukája is. Megcsókolta a feleségét, majd lehajolt Áronkához, hogy megpuszilja és megölelje őt is. A kisfiú arca máris ragadt a nyalókától, de az apukája nem bánta, hogy ragadós puszit kap tőle.

- Nézd, apa! Nyalóka! - mutatta boldogan apukájának a színes édességet.

Apuka csak mosolygott, majd felállt és végül a kis család elindult, hogy a nap hátralevő részében még egy kicsit felfedezhessék a számukra ismeretlen várost.

Karácsonykor Áronka megkapta a hőn áhított nyalókáját. Azt a hatalmas, színes, kerek nyalókát. Ez volt a legnagyobb kincse minden ajándék között. Leült a kanapéra és szótlanul, megigézve bámulta a kezében lévő nyalókáját. Majd egy áhítatos sóhaj kíséretében végre megízlelte. Micsoda karácsonyi ajándék! 😍😍