Karácsonyi üdvözlet :)

Minden kedves olvasómnak és követőmnek nagyon-nagyon boldog, szeretetben, örömökben gazdag karácsonyi ünnepet kívánok! 😍😍😍

Tudom, hogy ilyenkor nagyon sokan vannak egyedül. Ami nagyon szomorú. Ki ezért, ki azért van egyedül ezen a szeretetünnepen.

Én sem szeretek ilyenkor egyedül lenni. Az idei karácsony az első évek óta, amikor végre nem leszek egyedül, mert egy kedves baráti családnál vagyok vendégségben. 😍😇

De tudom, milyen ilyenkor egyedül lenni. Arra gondolunk, hogy minket nem szeret senki. Ránk nem kíváncsi senki. Vagy esetleg mi vagyunk olyanok, akik nem kíváncsiak ilyenkor másokra? 

Aki egyedül van, annak innen üzenem - most már itt vagyok a családnál vendégségben - hogy ne csüggedjen! Gondoljon valami szépre, valami jóra! Gondoljon arra, akit szeret! Mert ezekből igenis lehet erőt meríteni ahhoz, hogy könnyebbé tegyük a karácsonyt.

Mikor egyedül voltam karácsonykor, akkor mindig úgyszólván jelentéktelenné tettem az ünnepet magam számára. Mintha nem is karácsony lenne. Csak mindenki otthon van, minden zárva két napig. Ilyenkor nem arra gondoltam, hogy most igazából ünnepelni kéne, másokkal kéne együtt lennem. Kénytelen voltam én is elfogadni, hogy bizony egyedül vagyok ilyenkor.

Innen is küldök mindenkinek egy nagy vödör szeretetet. 

Aki egyedül van, azt mondom, ne nehezítse meg a napjait azzal, hogy azon kesereg, miért van egyedül, de jó lenne máshol, mással lenni. Ezt ilyenkor sosem szabad. Örülni kell annak is, ami van. 😃

Az egyedüllétben is nagyon sok mindenre rá lehet találni. Akár önmagunkban, önmagunkra. 💜💜💜💜

Aki egyedül van, annak azt kívánom, hogy teljen nyugalomban, békességben, sok-sok jó gondolatban ez a néhány nap. Titeket triplán pusszzaannntalak! 😘😘😘🎄

A kék esernyő 💙

Ma úgy indultam útnak, hogy ragyogó szép idő van, nem lesz ma eső, nem is viszek esernyőt magammal. Tényleg szép tiszta volt az idő. Eleget esett már tegnap este meg éjszaka. 🌧

Mint azt már sokan tudják, vasárnap délelőttönként az evangélikus templom oldalában lévő kis zöldséges boltban, vagyis a Napsugár Termelői Mini Piacon vagyok. Árulom a szappankáimat és ha kell, akkor besegítek másnak. Ez így megy ezen a helyen. Segítünk a másiknak, ha kell. 😊

A tegnapi napon alig volt vásárlóm. Gondoltam, mindjárt itt a karácsony, már mindenki megvette, amit akart, valószínűleg már szappant sem nagyon vesznek. Ezzel a gondolattal indult a mai napom is. Nem fűztem sok reményt ahhoz, hogy ma adok el egyáltalán szappant. Akárcsak egy darabot is.

A szemben lévő kisbolt egyik eladólányának adtam el egy szappant. Gondoltam, legalább ennyi lesz mára.

Tíz óra után pár perccel bementem a templomba. Megint gondoltam, mégpedig azt, hogy egy órát maradok, utána mindenképpen visszamegyek az üzletbe. Így is tettem. Hallgattam egy órán keresztül a lelkészt meg az énekeket, aztán irány vissza a mini piacra.

Épp jókor jöttem. Pont szükség is volt a segítségemre. Segítettem a zöldséges pultnál. Aztán a főnökasszonynak dolga volt, el kellett mennie. Maradtam az ő árujára és az enyémre is.

Hamarosan bejött egy házaspár. Ismertem már őket. Az asszony sok szappant vett már nálam. Ő szereti a szappankáimat és másnak is ajándékozott már belőlük. És kifejezetten hozzám jött oda elsőként. Aztán megjegyezte, hogy olyan sápadt vagyok. Majd megkérdezte tőlem, hogy hogy vagyok, mi van velem. És én, nem is tudom, miért, de mondtam neki egy-két dolgot. Azt persze tudni kell, hogy panaszkodni nem szoktam. Most sem panaszként adtam elő a dolgokat, egyszerűen csak mondtam a maguk tényszerűségükben. És nem is mondtam sokat. Ez az asszony nagyon melegszívű és kedves és egyből segíteni akart. Nem akartam elfogadni. Ugyanis azt mondta, hogy ő a dupláját fogja kifizetni a megvásárolt szappanoknak. Egyből visszautasítottam, hogy azt nem lehet. Azt mondta, hogy akkor nem jön többet. Így elfogadtam a kedvességét. És nem hiszitek el, de nem a dupláját, hanem két és félszeresét hagyta ott a szappanok árának! Őszintén szólva először is leesett az állam. Majd meghatottságomban kicsordult a könnyem. Egy hatalmas öleléssel köszöntem meg, hogy egyáltalán ismerhetem és hogy ennyire kedves és segítőkész velem. ❤❤❤

Így váltunk el kellemes ünnepeket kívánva egymásnak.

Majd egyre újabb és újabb vásárlóim jöttek. Pedig azt hittem, hogy ma talán senki nem fog szappant vásárolni. És még akkor is jött újabb vásárló, amikor már összepakoltam és készültem elmenni, készültünk bezárni. 💟

A következő ajándékot a főnökasszonytól kaptam. Összeszedtem magamnak valamennyi zöldséget meg pár szem almát. Kérdezem tőle, hogy akkor mennyit is fizessek. Csak annyit mondott, hogy egészségedre. 🍏🍋🍅🌶

Itt még nincs vége a sztorinak. Ugyanis még megkérdezte, hogy van-e otthon mézem? Hát nem nagyon. Akkor vigyek egy üveggel magamnak, amilyet akarok. Karácsonyi ajándék. 🎄

Mondanom sem kell, hogy újra meghatódtam és nagyon hálás voltam. 💝🎁

Aztán délután a szokásos dumapartim volt Irénke nénivel. Nagyon szeretek vele lenni és vele beszélgetni. Mondtam már, hogy ő az egyik legnagyobb szurkolóm? Mindig azt szeretné, hogy boldog legyek. Hogy minden jól alakuljon az életemben. 💗💗💗

Nagyon sokat szoktunk beszélgetni, ilyenkor órákat. Ő elmeséli, mi történt vele az elmúlt hetekben, Én hallgatom. Aztán Én mesélek. Mert mindig nagyon kíváncsi. A drága! Ő a leghálásabb és legkíváncsibb hallgatóság. Bármilyen apró örömömnek is nagyon tud örülni. 😍😍😍

Elmeséltem neki, hogy mennyi mindent történt velem az elmúlt hetekben. És olyan sok minden történt, hogy csak meséltem és meséltem. Kifejezetten rossz dolog, csak a szakításom volt. De azóta számtalan sok apró csoda és öröm történt velem. És ezt mind meg akartam osztani Irénke nénivel. Ő pedig velem együtt örült. Az az öröm, ami az ő arcán is látszik, amikor valami örömhírt hall… Hát az csodálatos. Szemeiben ott a csillogás is ilyenkor. Olyan önfeledten tud örülni, mint egy kisgyermek. Annyira jó, hogy valaki más is így örül az Én örömeimnek. 😊💓💓

Ilyenkor mindig elszámolunk. Megbeszéljük, hogy mit kell vásároljak neki. Megteszem. Meg ő is mindig szokott kérni tőlem szappankát. Most, karácsony lévén, ő is szeretne sokaknak valami apróságot adni. Ebben az évben a csillagokat választotta, amiket készítettem. Kilenc darab csillagom maradt, mindet megvette tőlem. Neki mindig olcsóbban számolom fel a dolgokat, amiket kér tőlem. És mindig hozzátesz még egy keveset, amiért bevásárolok neki.

Azt nem igazán engedi meg, hogy csak úgy ajándékba adjak neki akárcsak egy szappankát is. Mindig ragaszkodik hozzá, hogy kifizeti. Így elég nehéz neki ajándékot adni. De megkérdeztem tőle, hogy Én mégis mit adhatnék neki? Azt mondta, hogy mi már olyan viszonyban vagyunk, hogy bőven elég, ha találkozunk, beszélgetünk és örülünk egymás társaságának. Ennek Én is nagyon örültem. Mert nekem is elég, hogy így el tudunk beszélgetni. Drága Irénke néni, annyira örülök, hogy egymásra találtunk. Semmi sincs véletlenül. Egyetlen találkozó sem. 🎀🎀🎀

És miközben ott voltam nála, felhívott az az asszony, aki délelőtt olyan kedves volt hozzám. Újra felajánlotta a segítségét. Persze azt is mondta, hogy kedden reggel jön és készüljek úgy, hogy ő bizony lesöpri az egész asztalt, akármilyen szappant is teszek rá. Vagyis sok-sok szappant akar venni. És hogy bármi van, nyugodtan hívjam, számíthatok rá. És ő tényleg komolyan is gondolta. Meg már be is bizonyította. Újra meghatódtam és nagyon hálás voltam neki. Már csak a felajánlásért is. Micsoda értékes ember ő is! 🌹🌹🌹

Egyébként az üzletbe hozott be nekünk egy kis kézzel készített apróságot. Neki is öröm volt, hogy adhatott nekünk valamit, amit ő maga készített és nekünk is nagy öröm volt, hogy kaphattunk egy kis apróságot csupa kedvességből és szeretetből.

Irénke nénivel még sokat beszélgettünk. Öt óra előtt aztán lassacskán készülődtem, hogy elindulok haza. Ő még telefont várt. Lehúztam még nála a redőnyt, de előtte kinéztem az ablakon. És zuhogott az eső. Néztem és néztem. És nem volt nálam esernyő. De volt nálam sapka. Nem mondom, hogy elég lett volna, mert attól még simán eláztam volna. És akkor Irénke néni kinyittatta velem a szekrényt, hogy abban bizony van egy esernyő. Azt vigyem el, hogy ne ázzak meg. De ő nekem is adja. És akkor de jó, ő ezt adja nekem karácsonyi ajándékba. Hát mondjuk, tőlem nem fogadott el semmit, de most, hogy esik az eső, ő máris adhat valamit. Annyira örült annak, hogy esik az eső, mert így nekem adhatja azt az esernyőt. Azt a gyönyörű szép, kék színű esernyőt. Mikor megfogtam és kivettem a szekrényből, már akkor látszott rajta, hogy az egy nagyon szép ernyő. A fogantyúja fa és még valami más. Maga az esernyő színátmenetes kék. És olyan kis karcsú és elegáns. Olyan gyönyörű! Én azonnal beleszerettem az ernyőbe.

Úgyhogy most már mindketten örültünk, hogy milyen jó, hogy esik az eső! Éljen! 🌧🌧🎁

Hát én ettől a mai naptól teljesen kész vagyok! De csupa jó értelemben. Annyi ajándékot, annyi csodát kaptam ma, hogy csak ámulok és bámulok. Szinte szóhoz sem jutok. Irénke nénivel is megosztottam ezt a sok-sok örömömet és együtt örültünk, örömködtünk. Drága, drága Irénke néni! Megbeszéltük, ha Én még egyszer férjhez megyek életemben, akkor neki bizony ott a helye a díszvendég székén. Mert nélküle aztán nem ünnepelek. Irénke néni maga is egy csoda az Én életemben. Ő meg ugyanezt gondolja rólam

Jaj, annyit, de még annyit bírnék írni ezekről az örömökről. Mert a szívem újra megtelt és túlcsordult, mint két napja is. Annyi jót, annyi szeretetet és kedvességet kapok mostanában, hogy csak kapkodom a fejem. Nem is tudom, hogy ezt a sok jót, hogyan is tudnám viszonozni. De a magam módján mindent megteszek, hogy Én is adjak másoknak magamból. Akár csak egy mosolyt, egy kedves szót, egy ölelést, amivel szebbé tehetem mások napját. ❤💓💕💗💟

Mert olyan jó érezni, hogy igenis van, akiknek számítok, akiknek fontos vagyok. Akik hiányolnak, ha nem vagyok ott a társaságukban.

Tényleg csupa csoda az élet! Egyszerűen imádom, ahogy megnyilvánul az élet minden apró csodában.

Most mondjátok meg! Még ha egyedül vagyok is, nincs okom az aggodalomra és a csüggedésre, hiszen annyi ember szeretete ölel körbe. Még úgy is, hogy éppen nem vagyunk együtt. De érzem ezt. És egyszerűűűen fannntasssszzztikuuus! Imádom!

Kívánom, hogy mindenkinek tele legyen minden napja sok-sok csodával és magával az élettel! 🎀🎁😍💝🎄

Pussszzzantáááás 😘😘😘

Túlcsordulva :)

Tegnap este ünneplés volt. Karácsonyi ünnepséget tartottunk abban a közösségben, ahova mostanában járok. El sem tudjátok képzelni, hogy milyen fantasztikus volt! Csodálatosan éreztem magam. 💗

Jó sokan voltunk. Volt mindenféle finomság: sütikék, forralt bor, üdítő, csoki.

Volt éneklés és minden éneklés után valaki elmondott egy lélekemelő történetet. Én a szappankészítésről meséltem és úgy tűnt, hogy mindenki örül, hogy ezt hoztam be elmesélni. :) Valaki verset, valaki mesét, valaki történetet olvasott fel. Mindenki hozzátett valamit ahhoz, hogy emelkedett legyen a hangulat.

Forralt bort ittunk. A süteményes tálak folyton folyvást körbe és újra körbe jártak.

Rengeteget kaptam minden téren. Kaptam örömöt és mosolyokat, hogy egyáltalán elmentem és oda tudtam érni már az elejére. Kaptam örüléseket a szappankáimért és magáért a történetért is. Kaptam izgatottságot, amikor a kör bezárult és végre ajándékozásra került a sor. Először egy kis kosár járt körbe, amiben a nevek voltak. Mindenki húzott egyet. Aztán egyesével felálltunk, elvettük az asztalkáról az odakészített ajándékok közül a sajátunkat és odaadtunk annak, akinek a nevét húztuk. Én olyan, de olyan izgatott voltam! Már azért is, hogy kinek a nevét fogom kihúzni. Aztán meg azért, hogy engem vajon ki húzott? Aztán már csak azért voltam nagyon izgatott, hogy vajon mit fogok kapni? És akinek Én adok, az örülni fog az ajándékomnak? Én nem készültem nagy ajándékkal. Csak olyanokat tettem a csomagocskába, amiket én magam készítek.

Annyira, de annyira izgatott voltam, hogy vajon kitől fogok ajándékot kapni és mi lesz az? Olyan izgatott várakozás volt bennem, amit már hosszú-hosszú évek óta nem éreztem. Mint egy gyerek. És ez annyira fantasztikus érzés volt.

Végre megkaptam az ajándékomat! A képeken láthatjátok. Kis apróságok, de olyan örömöt okoztak nekem. Több embertől is kaptam ajándékot.😃😇💞

Én olyan boldog voltam. Olyan régen kaptam már ajándékot. Persze, a napi szintű kis ajándékokat is számon tartom, de ez most egészen más volt. Ez olyan fenséges volt. Olyan más. Olyan…. Imádtam.

Szóval, az este folyamán ezekkel a nagyon jó érzésekkel, de legfőképpen az örömmel csordultam túl. Annyira jó volt adni, kapni, együtt lenni egy jó kis közösségben. Együtt ünnepelni. Csodálatos volt. 💙💚💛💜

Kívánom mindenkinek, hogy kapjon hatalmas örömöket. Ha lehet, akkor minden nap. Mert ez az, ami igazán számít. Semmi más. Hogy mennyire tudjuk megélni az örömünket. Én teljesen feltöltődtem vele. És nagyon szívesen megosztozom az örömömben bárkivel. Mert akkor az igazi, ha meg is tudjuk osztani valakivel, valakikkel. Ettől lesz még csodásabb az életünk.

Kívánom, hogy mindenkinek csodásan, mesésen, örömökben, szeretetben, nevetésben és mindenféle földi és lelki dolgokban gazdag karácsonya legyen, ami aztán folyatódjon az év többi napján is.

Mert az élet csodaszép! Csak észre kell venni. 💙💚💛💜

Kívánságaim vannak ❣

Ez a bejegyzés már tegnap meg akart születni. De mint láttátok, egészen másfajta cikk került megírásra. 😊

Így van ez. Jön, hogy miről kell írjak. Elképzelem, hogy mit írok. Jönnek a gondolatok tömegesen. Aztán leülök írni és van, hogy bizony egészen más születik.

Próbáljátok ki! Nagyon érdekes. Le kell ülni tollal és papírral és szigorúan kézzel írni. Meglátjátok, milyen érdekes dolgok születhetnek belőle.

De most már ennek az írásnak van itt az ideje. Mert ez a cikk már jó egy hete forgolódik a fejemben. Úgy látszik, mostanra ért meg.

Éjszaka egy óra van (mire megírom és begépelem, lesz sokkal több is). Nagyjából egy órával ezelőtt egy nagyon kellemes álomból ébredtem. Valakiről álmodtam. Csak kellemest írtam, nem mást. Ejej! Nem gondolni másra! 😀

Ébredés után néhány perccel olyasmi történt, hogy nem fogjátok elhinni. Én is elcsodálkoztam. Ez az illető rám írt! 😲 

Hát Én most nem is tudom, hogy mire véljem az ilyesmit. Mert ilyen így még szinte soha nem történt velem. Ez jósló álom? Vagy csupán szinkronicitás? Mindegy is. A lényeg az, hogy ma délelőtt találkozunk. Kérem szépen, igen érdekes az élet! 😉😊

Itt ülök ágyikómban. Kicsit elkapott a takonykór. 🤧 De nem vészes. Előttem egy tálkában szeletelt vöröshagyma. Én belélegzem az illatát, a hagyma pedig magába szívja a nemkívánatos bacikat. Bízom a természet erejében. Mivel gyógyszert nem szedhetek. 

Na de most már ennyi rizsázás után végre megírom, amit igazán akartam. A kívánságaimat. 😉🤗🤗

Nekem is vannak személyes

kívánságaim. Van jópár. De igazából most nem ezekről akarok írni. Most olyat akarok, ami mindenkinek szól. Ez inkább afféle jókívánság halmaz. És nem érdekel, mennyire fellengzősnek hangzik. Én így érzem, így gondolom, vagyis belőlem fakad.

Mert azt kívánom, hogy minden, de tényleg minden élő embernek jusson minden nap elegendő étel és ital, amire szüksége van.

Kívánom, hogy minden embernek legyen fedél a feje fölött, ahol nyugodtan álomra hajthatja a fejét. Ahol nem kell félnie, nem kell fáznia.

Kívánom, hogy minden ember találja meg szívében a szeretetet. És nem csak azért, mert karácsony van.

Kívánom, hogy minden embernek legyen legalább egy másik ember az életében, aki így vagy úgy, de szereti őt őszintén.

Mert kívánom, hogy minden ember érezhesse, hogy szeretve van. Ha legalább egy ilyen emberünk van, az már elég. 😊😍

Kívánom, hogy minden ember találja meg önmagában a békét, az örömöt, a szeretetet. Ezek nagyon fontosak. És a hitet. A hitet legalább önmagában.

Kívánom, hogy minden ember szívében legyen a megbocsátás, az elfogadás, a könnyű elengedés, a megengedés, a megértés. Mert ezek tulajdonképpen nem mások, mint a szeretet egy-egy kifejezési formái. 💜

Minden emberre áldást kérek és küldök (ezt amúgy bárki megteheti 😊).

Legyen mindenkinek az élete áldott, minden jóban bőséges, teljen jólétben, örömben és szeretetben. 💞

Sokan mondták már nekem, hogy idealista vagyok. Mert olyan nem lehet, hogy a világon minden szép és jó legyen.

Én nem bánom, ha ezt gondolják rólam, ha ezt mondják rám. Mert hiszek abban, hogy az Én idealista gondolataim is hozzátesznek valamit a világhoz. Hiszek abban, hogy még formálhatják is a világot.

Ilyen vagyok. Hinni bármiben tudok. 😊 Van, amiben nagyon.

A hagyma gyógyító erejében is hiszek. Itt fog mellettem aludni az ágyikóban. Illatos kis alvótárs. 😉😂😂

Szóval, hogy maradjak az idealista énemnél. Én kívánom azt, hogy a világ egy jó hely, az élet pedig egy nagy kaland legyen mindenkinek, amit könnyedén játszunk.

Olyan frankón meg tudjuk nehezíteni a saját életünket, hogy hihetetlen. Éppen itt az ideje, hogy ezen változtassunk! ⏰ Mert mindig lehet máshogy is. Csupán csak mi magunk kellünk hozzá és az akaratunk, hogy minden más legyen. Én is ezen vagyok a saját életemmel kapcsolatban. 😊💝

Hisz megtehetjük, hogy mást teremtünk magunknak.

Úgyhogy csak hajrá! Teremtésre fel!!!

Mindenkinek csodákkal teli, ragyogó és sikeres napokat kívánok sok-sok szeretettel fűszerezve. 😊😊😘😘😘😘💓💓💓💓

Közeledik a karácsony...

Akik egy kicsit közelebbről is ismernek, azok tudják, hogy nem igazán szeretem a karácsonyt. Még nem volt okom igazán megszeretni. Vagy inkább kiszerettem belőle. Hogy miért is?

Se az anyámmal, se a nagyszülőkkel töltött karácsonyok egyikére sem emlékszem.

Az intézeti karácsonyokból dereng valami. Meg a nevelőszüleimmel töltött karácsonyokból.

Valóban nem igazán emlékszem a karácsonyokra még felnőtt koromból sem.

Gyerekként hiányzott a szerető családi légkör. Tán ez az egyik oka, hogy Én magam sem tudtam felnőttként igazi karácsonyi hangulatot teremteni. Pedig próbálkoztam, igyekeztem. Talán a lányom tudna mesélni, hogyan is sikerültek a közös karácsonyaink.

Aztán már évek óta egyedül töltöm a karácsonyokat és a szilvesztereket. ☹

Idén azonban kicsit más lesz. Nem úgy, ahogy képzeltem, nem azzal, akivel szerettem volna, de családi körben leszek. Annál a kedves családnál, akiket tavaly ismertem meg. Róluk is többször írtam már. Ők hívnak Írónéninek. 😉😀💞

Befogadtak a családjukba, kicsit még családtagnak is érezhetem magam közöttük. Szóval, két napot náluk leszek. Két napig teljesen el leszek halmozva a szeretettel. 💞💖🎀🎁

Bevallom, kicsit félelmetes is számomra. Kapni valami nagyon jót, majd kiszakadni belőle. De megígértem valakinek, hogy minden percét élvezni fogom ennek a családi két napnak. Amúgy nagyon szeretek náluk lenni. Jókat szoktunk beszélgetni mindenféle témáról. Nincs tabu. Lehetünk egymással teljesen felszabadultak. Ha kell, megvan a kölcsönös segítség is. 😍

Igazából bíztam benne, hogy azzal a valakivel leszek karácsonykor. Tudjátok. Akiről írogattam mostanában. Bíztam benne még jó néhány hete, hogy ilyenkor lehet egy kettesben töltött, összebújós napunk. Olyan jó lett volna! Úgy örültem volna neki!

De mára már megértettem és elfogadtam, hogy nem Én vagyok az, aki mellett ki tud kötni. Ő még nem tudja befogadni a sok jót. És ezt annyira sajnálom. Mert igenis szerettem volna adni neki sok jót, sok szeretetet. De már nem lehet. Nem meri megengedni magának a jót. Tiszteletben tartom és nagyon-nagyon sajnálom, hogy így alakult. Mert nem az érzelmekkel volt a baj, hanem sok minden mással. Így mindketten egy kicsit törött szívűek lettünk.
Pedig a szeretet oly sok mindenre lehet gyógyír és annyira kell mindenkinek. 💜💛💚💙

Láthatjátok, azért sokat gondolok rá. Fogok is. Mert beférkőzött a szívembe. Megláttam őt. Fontossá vált számomra és mindig is az fog maradni. Még akkor is, ha nem találkozunk, ha nem beszélünk. Mindig érdekelni fog, hogy mi van vele, még akkor is, ha nem tudok róla semmit.

Mert Én ilyen vagyok. Aki egyszer fontossá válik nekem úgy igazán, az mindig is az marad. Annyira szeretném, ha boldog lenne, de ez csakis rajta múlik. 

Remélem, hogy ő is elolvassa ezeket a sorokat. Kell az ő lelkének is az a melegség, ami a soraimból árad. Legalább ennyit hadd tudjak adni neki. 🔥

Azt mondják, az advent a várakozás, az év vége pedig a számadás, elszámolás, elengedés, lezárás időszaka. Hogy jövőre minden jobb lehessen az életünkben.

Én momentán nem várok semmire. Nem tudom idén sem ünnepbe öltöztetni a szívem és a lelkem. Pedig van olyan személy az életemben, aki ezt próbálta elérni. Hálás vagyok neki ezért az igyekezetéért és köszönöm, hogy ismerhetem őt. 😊

Lezárás. Azt hiszem, van néhány dolog, amit le kell zárni magunkban. Vagy inkább elzárni? Jó kérdés. 🗝

Idén le kellett zárnom egy életszakaszt. Tudjátok, ami a költözés előtt volt. Hogy egy új, jobb szakaszba léphessek. Nem volt könnyű. De azt hiszem, hogy sikerült.

Elszámolás. A saját életemmel. Önmagammal. Ez ugye, számomra azt jelenti, hogy ránézek egész eddigi életemre. Hova jutottam, mit tettem, mit nem tettem. Barátok, ismerősök, jó cselekedetek. Kinek vittem valami jót az életébe, Én mit kaptam. Kit szerettem, kit bántottam. Meg tudtam-e bocsátani. Túl tudtam-e lépni.

Ezeket itt most nem fogom leírni, mert akkor még sokat kellene írnom, amit ugyebár nagyon szeretek, de nem biztos, hogy lenne türelmetek végigolvasni. ;)

Amúgy meg vár rám egy nagyon kellemetlen elszámolás, amit másokkal kell megtennem. Azokkal, akik megpróbálnak befeketíteni. Csúnya ügy. És most már nagyon a sarkamra kell állnom. Ezt még meg kell tennem. Őszintén szólva, elég feszült is vagyok ettől. Évek óta nem voltak olyan emberek az életemben, akik így hátba támadtak volna. ⚖

Elengedés. Most kicsit elakadt a szavam. De csak azért, mert azt sem tudom, hol kezdjem a gondolatmenetet.

Elengedni sok mindent lehet. Kisebb vagy nagyobb dolgokat, tárgyakat, történéseket, személyeket. Eleinte nem is olyan könnyű az elengedés, de aztán csak belejön az ember. Csupán némi önfejlesztés kell hozzá. Rögös út lehet ez is, de nem kell félni tőle. Ahogy ebbe is belejövünk, szinte pillanatok alatt képesek leszünk elengedni bármit is.

Csak hogy néhány dolgot említsek, amit idén kellett elengednem: a biztosnak tűnő életemet; a lakást, ami közel 12 évig az otthonom volt; a lányomat, aki a barátjával költözött össze; sok-sok tárgyat; és most legutóbb őt. Őt is, még akkor is, ha azért gondolok rá és továbbra is fontos a számomra. Elengedtem, mert megértettem.

Mindent el kellett engednem. Fájdalmas az elengedés, de ha muszáj, akkor muszáj. Mert sokkal fájdalmasabb tud lenni az el nem engedés. 🕊

Lassacskán csak elérkezik a karácsony. Az egész világon az emberek nagy többsége erre készül. Hogy együtt legyen a család. Hogy együtt ünnepeljenek. Hogy ajándékokkal halmozzák el egymást. Vásárlás, vásárlás, vásárlás…

Nálam ezek további okok, hogy ne legyek úgy oda a karácsonyért.

Család hiányzik hozzá. A vásárlást meg egyenesen nem szeretem.

Merthogy nem csak ilyenkor kéne, hogy együtt legyen a család. Nem csak ilyenkor kéne ünnepbe és szeretetbe öltöztetni a szívünket. Ezt az év minden napján meg kellene tenni. Minden nap szeretni kellene egymást. A szeretteinket legalább. Lehetne minden nap ezért karácsony. 🎄🎄🎄

Az ajándékozással meg úgy vagyok, hogy jobban szeretek készíteni valamit, mint vásárolni. Meg szoktam kérdezni a másikat, hogy mit szeretne, minek örülne igazán. Mert a készített dolgoban tényleg ott a figyelmem, az energiám, a hangulatom, az érzéseim. Sok-sok jó dolog belőlem. Ezért is sokkal jobb az ilyen személyes ajándék. Ha meg valakinek nem kell semmi, akkor csak örülünk egymásnak. 💖

De hát már évek óta csak egy-két főre szorítkozik a megajándékozottak száma. A lányomra és a barájára.

Jó lett volna idén valaki másnak is adni valamit magamból. Tudjátok, kire gondolok. 🤔😉

Igazából adhatok is. Mert van egy társaság, ahova járok. Ott is lesz egymás megajándékozása. Várom már és kíváncsi vagyok. És ott is csak azt tudom adni, amit Én magam készítek.

Meg a családnak is tudok adni magamból. Időt, figyelmet, szeretetet, együttlétet, örömöt. Csupa finomságokat.

Amúgy azt nem gondolom, hogy bárki mástól kapnék bármit is. Nem is várok semmit. Mert ez nem erről szól. Én csak jól akarom érezni magam, olyanokkal lenni, akiket szeretek. Csupán erről. 💚💛💜💙💖💞💝💗💕💓❤💟❣

Micsoda nap! 😍

Péntek 13.

Nem vagyok babonás, csak egyszerűen szeretem ezt a napot. És ma tényleg tele volt mindenféle meglepetéssel, ajándékkal.

Hol is kezdjem? Haladjunk időrendben, az a legegyszerűbb. 😊

Megvoltak a szokásos reggeli dolgaim. Egy jó kis meditáció, finom reggeli, forró kávé.

Készítettem egy adag szappant, majd elmentem itthonról.

Útközben találkoztam egy piaci vásárlómmal. Hozzáteszem, én mostanában nem vagyok kint ezen a piacon. Egy másikon segítek.

Nos, találkoztam a hölggyel, elbeszélgettünk. Volt néhány szappan nálam, vásárolt is belőle. Majd úgy köszönt el tőlem, hogy puszi. 😊

Ez azért jó. 

Kaptam megrendelést szappanokra. 😊

Bementem egy kisboltba, ahol ott volt ő. Akiről már írtam. A szülinapos. A volt. Igazából örültem, hogy láttam. Kicsit meg is érintett. Még nem tudok úgy ránézni, mintha semmit sem jelentene. 😯

Aztán a másik piac. Ott mennyi minden történt! 😄

Volt jó sok vásárlóm. 

Kedves vásárlók. Érdelkődők. Beszélgetés velük. 😊

Kaptam egy sütimeghívást. 😍

Később egy kávét is. 

Majd jött a lányom. Ő hozott nekem ebédet, amiből persze itthoni vacsora lett. 😍

A lányomat körbevezettem a piacon, bemutattam a többi árusnak. És tudjátok, mi történt? Mindenki ajándékot adott neki. 💗

Kapott egy sajtot, fára való díszeket, kürtös kalácsot. Hihetetlen volt, hogy akkor találkoztak vele először, engem is csak néhány hete ismernek, és mégis ennyire kedves volt vele mindenki. Mindketten meghatódtunk. Csodálatos volt. 👼🎁🎀💖💖💖

De ez annyira jól működött ma. Fantasztikus volt! Aki engem meghívott sütire, ő mástól kapott valamit.

Én bejglit vettem a lányomnak. Egy kislánynak adtam ajándékba egy mini szappant. Mástól több pénzt kaptam és nem kérte a visszajárót.

A kürtős kalácsossal kalácsot cseréltem általam készített karácsonyi csillagra.

És végül, mikor hazaértem, üzenetet kaptam egy idegentől. Leírta, hogy csodaszép a mosolyom és gyönyörűek a szemeim. 😊
Vissza nem írok neki, de jólesett egy ilyen bók a nap megkoronázására. 

Szóval, tényleg eszméletlen volt, ahogy jött egyik jó a másik után és oda-vissza. Mi ez, kérem szépen, ha nem igazi csodák sorozata? Annyira szeretem az ilyet. 🎄💜💛💚💙💝

Nekem ilyen volt ez a péntek 13. ❤❤❤

Remélem, másnak is csodásra sikeredett. 😉

Legyen csodaszép hétvégétek! 😊😍

Pusssszzzzzantáááás 😗😗😗

Ma is ünnep :)

December 12.

Még egy kicsit korán vagyunk, de most jött az ihlet, hogy megírjam e sorokat.

Valakinek ma szülinapja van!😉

Vajon ki lehet az?

Biztos, hogy sok más személy is ma ünnepli a szülinapját. Nekik is minden jót kívánok. De én most csak egy valakire gondolok.

Írtam már róla.

Az utóbbi hónapokban jelen voltunk egymás életében. De ennek már, sajnálatos módon, vége van.

Pedig azt hittem, hogy ezen a jeles napon együtt fogunk ünnepelni. Együtt fogunk örülni. Mivel erre már nincs lehetőség, így ezen a módon fogom őt felköszönteni.

Neked!

Először is, hadd kívánjak BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT! Ilyenkor mindig kívánni kell. Fújd el a tortán a gyertyát és kívánj valamit! Valami jót, valami szépet, amire a szíved vágyik igazán. Ha nincs igazi tortád, akkor csak azon a képzeletbelin. :)

Bár ez nem az én szülinapom, én mégis kívánok. Nem helyetted, csak neked.

Kívánom, hogy szíved vágya teljesüljön. Az őszinték, a szeretetteliek. Kívánom, hogy rád találjon a boldogság. Kívánom, hogy meg tudd engedni magadnak, hogy szeretve legyél. Kívánom, hogy nagyon sok és nagyon csodás születésnapod legyen még ebben az életben. Kívánom, hogy be tudd fogadni a jót.

Emlékszel, mit mondtál nekem? Azt, hogy túl jó vagyok és ez túl sok neked. Megértem. És sajnálom. Nem hibáztatlak. Bár nem tudtuk ezt a kapcsolatot szépen lezárni, bennem nincs harag. Én veled kapcsolatban csak a szépre emlékezem. Ezt őrzöm meg magamban.

Emlékszel, hogy miket mondtam, mit szeretek benned? Emlékezz ezekre te is! Én így láttalak. Így őrizlek meg.

Azt kérem, hogy aki olvassa még ezeket a sorokat, az kívánjon neki nagyon boldog szülinapot gondolatban. Az én kedvemért. Ezt megköszönöm.

Tőled pedig úgy búcsúzom, ahogy szoktál tőlem a telefonban (az „sz” betűs szó kivételével):

Puszi

Csácsá

Ég veled!

Fényesen süssön rád a nap,

Arcod felhőit fújja el a szél.

Hulljon rád a boldogság zápora,

Adjon a föld, hogy jólétben élj!

Örömködjünk!

Még csak hajnal van. Nagyon hajnal. Ráadásul vasárnap. Ilyen az én formám! Akármi is van, mindig korán felkelek. No, de sebaj! Most nem nyavalygás van. 😄

Most az örömökről akarok írni. Akár a kicsikről is. Hiszen az örömök (is) emelik fel és táplálják a lelkünket. Ezektől is könnyebbek lesznek a mindennapjaink a nehezségeink közepette. De tudjátok mit? Ha inkább az örömöt keressük, ha azt vesszük észre, akkor a nehézségek is megváltoznak. Átalakulnak. 💥

Talán nem olyan könnyű

észrevenni az apró örömöket ebben a mai rohanó vilagunkban. Pedig nagyon fontos volna. Tessék csak megállni egy-egy pillanatra, körülnézni és meglátni az örömöket, a csodákat a mindennapi életünkben. Mert még akkor is, ha rossz kedvünk van vagy éppen a körülményeink olyanok, akkor is meg lehet találni az örömöket. Lehet, hogy keresni kell, de meglesznek. 😉

És akkor most mesélek. 😊

Mert ti úgy szerettek olvasni. 😉

Először is, végre sikerült tisztázni, hogy kinek milyen szerepe volt e körül a csúnya pletykálási história körül. Így nekem is könnyebb a továbblépés... 👠

Nagy öröm számomra, mikor valaki örül, hogy rám talált és az én drága szappankáimra.

Az meg még nagyobb öröm, mikor valaki visszatér és elmondja, mennyire szereti a szappankáimat. 💗💗

Egyre újabb és újabb vásárlóim vannak. 😀

Az utcán is megismernek és mosolyogva köszönnek.

Ráadásul mostanában egyre többen hagyják nálam a visszajáró pénzüket. Milyen nagylelkűek! 🤗

Sok kisebb vagy nagyobb ajándékot is kapok mostanában, mint például egy kávé, egy süti, egy vendégség, egy meghívás, lelki támogatás, segítség probléma esetén, egy jó beszélgetés, kedves szavak, dicséretek. Van mit sorolni. 😍😍😍

Valaki másnak segítek a piacozásban, aminek kapcsán autót is vezetek. Évek óta alig vezetek. Pedig imádom a vezetést! 😍😍

Vannak új ismerőseim. Némelyikkel nagyon jól el tudok beszélgetni. 😊

Egy baráti család elhívott magukhoz karácsonyozni. Azt mondták, hogy eszem ágába se legyen egyedül karácsonyozni, akkor inkább menjek el hozzájuk. Tudom, hogy náluk el leszek halmozva a szeretettel. 💙💚💛💜💗💖

Úgyhogy két napot náluk leszek. Az egyik szenteste napja. 🎄🎄🎁

Egyébként tényleg egyedül lennék. Amúgy évek óta egyedül vagyok ilyenkor. Bár idén bíztam benne, hogy nem így lesz. Azt hittem, az a valaki velem lesz. No, de semmi nincs véletlenül. 😊

Igazam van vagy nem tévedtem? 😉

Akik ismernek, azok tudják, hogy elkezdtem egy vallási közösségbe járni. No, nem az akármilyen istenhitem, hanem az emberek, a közösség miatt. És senki nem akar megtéríteni. Elfogadtak és befogadtak úgy, ahogy vagyok. Kedvelnek, örülnek nekem. Sőt, azt is meg merem kockáztatni, hogy talán vannak, akik esetleg szeretnek. 💛

Most pénteken ért az egyik legnagyobb öröm. Találkoztam a lányommal. Beszélgettünk.

Azt mondta nekem:

- Anya, akárki akármit mond, akkor is csodálatos vagy!

😊😍😍😘😘💗💗💖💖💞💞💜💜💛💛💚💚💙💙💓💓

Ezt nem kell tovább ragozni. Milyen fantasztikus, mikor az ember gyereke ilyet mond! ❤❤❤

Szóval, tényleg mindig meg lehet találni az örömöket. Csak elő kell vennünk azt a jóképű tudatosságunkat. Hogy mondjuk ne a rossz kedvünket hagyjuk uralkodni magunkon, hanem inkább megkeressük az örömünket. Mert igenis meg lehet keresni. Lehet kifejezetten keresni, hogy ma vajon milyen örömök érnek engem? Ezzel elébe lehet menni nekik és meglátjuk, hogy még több örömünk lesz. Tehát keresni kell és várni őket. Jönni fognak. Aztán már el is száll a rossz kedv. 💨 😀

Tudjátok, mi okoz még örömöt? Adni valamit. Legyen az bármilyen apróság is. Mikor látom a másik arcán az örömteli mosolyt, akkor én is örülök. Mert ez is átmelegíti a szívem. A mások öröme.

Mert mindig lehet adni. Egy mosolyt, egy ölelést, kedves szavakat, hallgatást, biztatást, szurkolást, egy pici szappankát,.egy kis árengedményt, egy saját készítésű ajándékot. Bármit. Az adással is megörvendeztethetjük önmagunkat is. 🎁🎀🎉👼

Legyenek csodaszép, szeretettel teli és örömökben nagyon gazdag napjaitok! 😗😗😗

Vége van :(

Ó, végre újra itt! Régóta nem járt a nő a kedvenc helyén. Úgy is mondhatjuk, hogy az írói törzshelyén.

De most újra itt volt a cukrászdában. Legalább másfél hónapja nem járt errefelé. Délelőtt ráadásul valaki még említette is neki a cukrászdát. Mindenképpen el kellett jönnie.

Kellett már, hogy újra itt írjon, távol az ismerős környezettől.

Sok minden történt vele az

elmúlt néhány hétben. Most azonban csak egy valami, pontosabban egy valaki járt a fejében. A férfi, akivel az elmúlt hónapokban közel kerültek egymáshoz. Mégsem elég közel. Bár úgy tűnt, hogy tényleg lesz valami a kapcsolatukból.

Hiszen volt az a nagy beszélgetés kettejük között, szemtől szemben két héttel ezelőtt. Akkor úgy tűnt, hogy valóban változni fog a kapcsolatuk. Hogy többet lesznek együtt.

Azonban mégsem így történt.

Azóta csak néhány nappal ezelőtt találkoztak. A hét elején. Akkor is csak azért, hogy megbeszéljék, nincs tovább. Bár mindkettejüknek fáj a szakítás, mégis ez tűnik a legjobbnak. Hiszen a férfi továbbra sem alakította úgy a dolgait, hogy többet találkozhasson a nővel. A nőnek pedig kevés volt a férfivel töltött idő. Ő ennél többre vágyik. Ha a férfi meg továbbra sem szakít időt a nőre, akkor nincs semmi értelme tovább fenntartani a kapcsolatot. Ez nem jó egyiküknek sem. 

A nőnek biztosan nem.

Azt persze nem igazán tudhatja, hogy a férfi mit érez. A fejébe nem lát bele. Az érzeseiről pedig csak annyit árult el, hogy igazából nem akarja, hogy vége legyen. Neki sem jó, ha vége van.  A másik, ami árulkodott az érzelmeiről, az a szemében és az arcán látható fájdalom volt. Mégis inkább úgy döntöttek, hogy szakítanak. Elválnak útjaik.

A férfi tudja, el is mondta, hogy változtatnia kellene, de úgy tűnik, képtelen rá. 

A nő várt rá. Egész eddig a pillanatig várt rá, hátha a másik mégis meggondolja magát. Hátha ír! Hátha akar a nővel találkozni. De nem. Nem történt semmi. Így a nő a cukrászdában, a férfi pedig ki tudja, hol van éppen.

A nő mégsem szomorú. Muszáj lesz továbblépnie. Mert ő ennél többet akar. Ha már együtt vannak, akkor többet akar a másikból.

Ez a férfi szépen kiírta magát a nő életéből. Mindegy egyes találkozási lehetőség elmulasztásával egyre kijjebb és kijjebb került a nő szívéből.

Ráadásul a férfi az utolsó beszélgetesük alkalmával újra elmondta, hogy neki túl sok a nő. Túl sok, hogy ilyen jó. Ő ezzel nem tud mit kezdeni.

Na jó, be kell vallania magának, hogy akármilyen rövidke, akármilyen fájdalmas is volt ez a kapcsolat, egy icipici szomorúság mégis van benne. A férfi kicsit hozzánőtt a szívéhez. És bizony akárhogy is alakul az élete, ez a férfi is ott lesz szívének egyik kis fiókjában.

Persze, hogy sajnálja, hogy véget ért ez a kapcsolat. Nem tudja nem sajnálni a nehézségeik ellenére sem.

És egy kicsit a férfit is sajnálja. Hiszen annyi szeretetet tudott volna adni neki, csak a férfi ezt nem tudta befogadni.

Nem lesz jó, ha majd egyszer egy másik nővel fogja látni a férfit. Egyáltalán nem lesz jó. Ahhoz túlságosan is megérintette a lelkét ez a férfi. Csak azt reméli, hogy a férfi igazán boldog lesz egy másik nő oldalán. Ha már nem mert boldog lenni mellette, akkor találja meg más mellett.

Tényleg nincs a nőben harag. A fájdalom is idővel alább hagy. Marad benne némi hiányérzet. De talán idővel valaki más betölti ezt a hiányérzetet mindkettejük szívében.

Ma nem volt a zenész a cukrászdában. Nem játszotta az édes-bús vagy a vidám dallamokat.

UTÓIRAT: míg a fenti sorok megszülettek, a férfi kereste a nőt. Írásban és telefonon is. Beszéltek. A nő nem várt és meg nem érdemelt támadást kapott a férfitől. Ezzel végleg elvágta a szálakat kettejük között.

Mert a férfi már megint hagyta, hogy a pletyka hatalmas éket verjen közéjük. Hagyta, hogy ez megkeserítse a kapcsolatukat.

Ha ezen nem tud túllépni, akkor tényleg nincs közös jövőjük egy pillanatig sem. 

Hosszú volna leírni a pletyka témaját, ezért nem is teszem.

A kérdésem csupán az, hogy miért kell azzal foglalkozni, hogy mások mit mondanak rólunk? Hiszen nem ők élik a mi életünket.

A következő kérdés, hogy aki így támad, annak vajon mennyi takargatni valója van? Hisz mindenki ismeri a mondást:

Legjobb védekezés a támadás.

Még egy kérdés, hogy miért barátkozik azokkal, akikről azt hiszi, hogy pletykálnak róla? Miért hagyja, hogy a pletyka ilyen nagy hatással legyen rá?

Utolsó kérdés, hogy vajon tényleg mások pletykálnak róla? Ő mennyire van ebben benne?

Na jó, még egy: miért hagyja vagy tereli afelé a történéseket ő maga, hogy tönkremenjen ez a kapcsolat?

Minden kérdés költői, hisz soha nem fogunk rájuk választ kapni. 

Új fejezet jön megint a nő életében. Hisz nem lehet olyan kapcsolatban, ahol a férfi sértődékenysége meg a pletyka befolyása megmérgezzék azt.