Fókuszban továbbra is a test, ez a csodálatos 😊😇🥰

Ezeket a sorokat még június elején írtam, amikor újabb nagy elhatározásra jutottam.

Úgy döntöttem, hogy végre igazán komolyan belefogok a testformálásba. Már jó ideje fontos része az életemnek a mozgás, de úgy tűnik, sosem volt igazán komoly a dolog kettőnk között. Az utóbbi néhány hétben külön utakon jártunk. Most azonban végre megszületett a döntés, az elhatározás, megért bennem valami és úgy döntöttem, hogy komoly lesz az ügy kettőnk között. Ő sem tiltakozott. Így aztán fizetéskor elmentem az egyik sportboltba és vettem magamnak egy kis szobai trambulint és egy pár súlyzót. Mondanom sem kell, hogy egyedül, tömegközlekedéssel hoztam haza a trambulint. A súlyzó a hátitáskámban volt. De a mai világot elnézve kissé vagy inkább nagyon is elcsodálkoztam azon, hogy az út egészében, az üzlettől a házig, egyetlen egy férfiember sem kérdezte meg, hogy segíthet-e. Hát ilyen ez a mai világ. Kiveszett az udvariasság. Elboldogultam egyedül, csak meglepő, hogy manapság nagyon ritka, ha valaki felkínálja a segítségét. Amúgy így jártam pár nappal később is, amikor egyedül, egy órás tömegközlekedéssel, három átszállással hoztam haza egy igencsak nehéz, üveges polcot. Bár napokig fájtam utána, de hazahoztam. Csak meglepő tényleg, hogy sehol az udvariasság. Elveszett.

Na, de térjünk vissza a tárgyra. A testedzés és én. Szorosabbra fontuk a kapcsolatunkat. 💝❤ Meghatároztam egy célt is, hogy szeretnék fogyni valamennyi kilót, de ezt aztán elvetettem. Azért, mert ha az ember belefog a testedzésbe, a zsír lehet, hogy eltűnik, de az izmok erősödnek, fejlődnek, az pedig nehezebb, mint a zsír. Szóval, csak a kíváncsiság maradt, hogy milyen formát tudok kihozni a testemből. Fogyni, zsírt égetni, formálódni, fittebbnek és erősebbnek lenni, ez a célom. A közérzet és a centik lesznek a mértékegységeim. Mérlegem nincs, úgyhogy kilókat nem is méregetek. Teszek fel magamról képeket is, hogy megnézzem, honnan indultam és hová jutottam.

Belekezdtünk tehát a kapcsolatunk megerősítésébe. A testedzés lett az én új szerelmem. Jobb híján. ;) Egyelőre. ❤❤❤

Most még úgy vagyok vele, hogy az egész testemet megdolgoztatom. Talán később, mikor úgy érzem, akkor testrészekre bontom az edzést. Majd a testem megsúgja, mi a jó neki. Mindig azt teszi, én mindig hallgatok rá, és ez így van jól. 😍😘 Jó a kapcsolatunk, szeretjük egymást. A test nagyon bölcs, mindig tudja, mi a jó, mi kell neki. Ha hallgatok rá, ezt a gondoskodást meg is hálálja. 🧚‍♀️🌞

Az étkezésre mondanám azt, hogy marad a megszokott, de nem egészen. Azt talán már mondtam, hogy egy ideje nem eszem húst, és talán valaki el sem hiszi, de sokkal jobban érzem magam így. Szóval, étkezés. Rengeteg zöldséget eszem, a fehérjét növényi fehérjékkel viszem be meg tofuval. Halat is eszem meg tojást. Teljes kiőrlésű zsemlét eszem, de csak egyet egy nap. Van, hogy kettőt is, de az nagyon ritka. Néha azért még a palacsinta is belefér normális liszttel, mert azzal a legjobb. Tehát nem lettem elvadult étkezős. Azt eszem, ami éppen jólesik. Az utóbbi pár hétben fagyi is fogyott nálam rendesen. Az is jólesett. 🥂

A lényeg, hogy nagyon fontos szeretni a testünket és hallgatni rá.

Lehet nyavalyogni és kifogásokat gyártani, de a kérdés, hogy hosszú távon melyik a jobb? Tenni valamit a testünkért, önmagunkért vagy inkább bemenni a jó öreg kifogásgyárba és újabb és újabb kifogásokat gyártani a futószalagon, hogy most miért is nem teszek semmit a testemért. Túl elfoglalt vagyok, túl sok a munkám, túl fáradt vagyok, nincs időm stb., stb. Ezek a leggyakoribbak. 🕳

Csak egy kis melléksztori. Egy pasi (sajnos, nem tudok férfiként tekinteni rá) nemrég újra megjelent az életemben és már megint a pasim akar lenni (ezt ő írta így). Majd panaszkodott, hogy nem alszik jól, én meg ajánlottam neki a napi testedzést. Na, erre aztán jött, hogy minden ideje be van táblázva. Én meg nem bírtam megállni és visszakérdeztem, hogy ha saját magára nincs egy fél órája naponta, akkor ugyan hogy lenne egy barátnőre? Tán megsértődött, mert azóta nem írt. Részemről nem is baj.

Vissza a kifogásokra. Régen nekem is sok ilyenem volt. Aki olvasta a könyvemet, az tudja is. Ott voltak a fájdalmak, az így is jó vagyok, a kedvetlenség, enerváltság. Sok hülyeség. Számtalanszor elhatároztam, hogy végre neki állok és rendszeresen fogok edzeni. Egy ideig mindig sikerült tartani, de valahogy nem igazán látszott az eredmény, én pedig feladtam.

Az elmúlt hetekben is elmaradtak az edzések, pedig tényleg komolyan gondoltam, hogy csinálom. Úgy is éreztem. Nagyon fáradt voltam és fájt az egész testem. Majd a legutolsó héten még takonykórral itthon is maradtam. Aztán megfejtettem magam. Rájöttem, hogy egy kicsit sok minden ért lelkileg és ez készített ki. De látjátok, gyorsan összeszedtem magam. 🌸💖🎀

Ebből jött aztán, hogy úgy éreztem, kell valami több, mint csak a saját testemmel edzeni, tornázni. Rövid keresgélés után meg is találtam az eszközeimet. Megrendeltem és még aznap értük tudtam menni. Másnap aztán már bele is vágtam az edzésbe. Régebben is volt trambulinom, de az nagy és nem fér el a mostani lakhelyemen. Ez a kis picike meg egy méter átmérőjű és elfér a szobámban.

Ha bárki utánanéz, megtudhatja, hogy a trambulinozásnak milyen számos előnye van testedzés tekintetében. Az egyik legfőbb, hogy beindítja a nyirokháztartást. Ugyanis a nyirokfolyadékok úgy tudnak igazán jól áramlani a testben, ha le-föl mozgásban van a szervezet. Az ülő életmódtól igencsak belassul. De ennek is utána lehet olvasni.

A súlyzóim másfél kilósak. Talán nem tűnik túl nagy súlynak, de ha valaki belekezd, akkor bizony igencsak nehéz tud lenni, mikor több sorozatot csinálok. Eleinte csak tízeket csináltam mindenféle gyakorlatból. Most, úgy nagyjából három hét után, háromszor tizenkettőt csinálok gyakorlatonként. Érzi is a testem. Nincs igazából izomlázam, de némelyik izmomat rendesen érzem. Amúgy én nem vagyok híve annak, hogy csak akkor jó, ha már fáj. Annál rosszabb másnap belekezdeni. De azt mondhatom, hogy ha valamelyik izmom fáj is kissé, majd másnap újra edzem azt az izmot, az kifejezetten jót tesz neki. 💪

Tehát a trambulinon az ugrálás már önmagában is jó, de ha még ezt variáljuk is, észre fogjuk venni, melyik izom dolgozik igazán. Én mindig meg szoktam fogni az izmaimat, hogy most melyik feszül. Súlyzóknál is ugyanez a helyzet, megnézem, mennyire feszül meg az izom, amit éppen edzek vele. Azt kell mondjam, hogy talán kívülről még nem látszik rajtam olyan sok változás, hiszen néhány hétről van csak szó, de ha megfeszítem az izmaimat, akkor azt már érzem, hogy sokkal keményebbek, mint korábban. Meg tudjátok, amikor érzem, hogy hol válnak szét az izmok, ez ebbe az irányba fut, az amabba. Olyan sok gyakorlat van! És mind jó! 🥳

Csinálom a guggolásokat mindenféle formában, kitörés, fekvőtámasz, plank, hasra mindenfélét, bicepsz, tricepsz, hát edzése. Bármit is csinálok, már sokkal könnyebben megy, mint az elején. Néha elszalad velem a paci és csinálnám tovább és többet, de meg kell állítani magam, hogy most ez a mennyiség, ehhez kell szoktatni a testet és ha igazán könnyű és már nem elég, lehet emelni az adagon. Később majd a súlyon is.

Még egy nagyon fontos dolog, hogy eleget igyunk. Ebben a nagy melegben még fontosabb, hogy még többet igyunk. Edzés közben, előtte és utána is. 💧💧💧

Kedveseim! Edzésre fel! Higgyétek el, a test meg fogja hálálni a törődést. Akármilyen formában is, de érdemez elkezdeni edzeni. Hallottátok már a mondást, miszerint mozgás az élet? És igaz is. Sokkal több az élet a testben, ha meg is mozgatjuk minden nap. Erről is írtam már korábban.

Engedjétek el a kifogásokat, mert később ezt meg fogjátok bánni és azon bánkódni, hogy … akármi. A test megbetegedhet, elhízhat, elgyengülhet, ha nincs edzésben, ha nincs karbantartva. De ez csak rajtatok múlik. Aki eléggé szereti önmagát és jóban van a testével, az szánjon rá időt is. ⏰

Nem mondom meg, hogy ki, de egy ismert ember azt mondta, hogy naponta eljárunk wécére is, mert kell a testnek az ürítés, és a testmozgás is ugyanilyen fontos neki. Miért nincs akkor erre is egy fél óránk naponta?

Találd meg a neked való testmozgás és csináld! Ez a te életed, a te tested, így a te felelősséged is, hogy mit kezdesz vele. 

Mindenkinek szurkolok! Hajrá! Hajrá! Hajrá!

Ez vagyok én június elején, a fejlődést meg majd meglátjuk.

Nem szeretek fotót megosztani magamról, úgyhogy ez most kivételes alkalom. Mert célom van. Amúgy már látom azt, hova akarok eljutni, látom magam olyannak. 

 

Csak néhány gondolat

Most látom csak, hogy milyen régen írtam már bejegyzést. De tudjátok, valahogy mostanában nem igazán volt ihletem sem írni, sem rajzolni. Nem csak a munka fárasztó annyira, hogy utána már nincs kedvem szinte semmihez, hanem maga az élet az, ami más irányba fordította a figyelmemet. Abba, amiben most még az egész világ van, de erről bővebben nem szándékozom írni.

A lényeg, hogy most végre újra itt vagyok.

Az elmúlt hónapokban is sok minden történt velem. Még ha talán külsőre nem is úgy tűnik, hogy sok a történés, mégis úgy van.

A héten éppen itthon vagyok betegszabin. Kicsit ágynak döntött a takonykór. Kis hőemelkedés és köhögés persze szintén levettek a lábamról, de igyekszem összeszedni magam. Tudjátok, teljesen biztos vagyok benne, hogy nem megfáztam vagy elkaptam valakitől a nyavalyát, hanem a saját belső küzdelmeim és megéléseim azok, amik ilyen módon akarnak némi figyelmet és eszmélést kicsikarni maguknak. No meg persze az újabb akadályhoz való érkezésem és bizonytalanságom. Az én drága kis lelkem pihenőt kért. Egyrészt valóban sokat alszom vagy pihenek, mert egyszerűen nem bírom nyitva tartani a szemem napközben sem. Ez egy olyan nem szeretem állapot, de nincs mit tenni, engedelmeskedni kell a test kívánságának. Már csak azért is, mert ma még a szemem is úgy égett, hogy nem igazán tudtam az okát és nem tehettem mást, mint újabb pihenés. Persze igyekszem összeszedni magam. Muszáj, hiszen a csajok helyettem is végzik a munkámat a melóhelyen, és az tudom, hogy így nagyon sok nekik. Bocsi lányok, hétfőn már jövök!

Nagyon fájdalmasan érintettek bizonyos dolgok ezekben az elmúlt hetekben. Nem hiszitek el, de valahogy én magam is sokkal érzékenyebb lettem. Nem voltam sosem egy könnyen sírós típus, de mostanában van, hogy egy-egy filmen is elerednek a könnyeim. Átértékelődtek megint bizonyos dolgok bennem. Csendesebb lettem és még visszavonultabb, mint eddig. De ez nem is baj, idáig sem igazán hiányoztam senkinek. Véglegesen töröltem magam arról a bizonyos közösségi oldalról is. Teljesen beszüntettem a hírek olvasását is. Aki ismer, az tudja, hogy tévét már nagyon sok éve nem nézek. Rádiót mindig kikapcsoltam korábban is, mikor a hírek mentek. Túl sok a negatív hír, és egyáltalán nincs szükségem arra, hogy ezek lehúzzanak. Ahogy senkinek nem lenne rá szüksége, de hát mindenki döntse el maga, hogy mi felé szeretné irányítani a figyelmét és a gondolatait.

Az én gondolataim és figyelmem újabb irányt vett. Fontos dolgot kezdtem újra tanulni. Erről sem írok most bővebben, mert ez egy hosszadalmas folyamat. Ebben a jó néhány hete tartó nagyobb elcsendesedésben újra helyet kért magának a meditáció is.

A meditációval valahogy mindig hadilábon álltam. Mikor olyan tanfolyamokra jártam, ahol jó lett volna elmélyedni meditációkban, akkor sem ment igazán, mert valahogy kényszernek éltem meg. Voltak olyan időszakok az életemben, amikor teljesen spontán és belső indíttatásból ültem le meditálni. Aztán ez is elmúlt. Most meg úgy érzem, hogy szinte szükségem van rá, hogy igazán befelé tudjak figyelni. Mert nagy szükségem van rá. Bizonytalanságom és tudatlanságom feloldása bizonyos tereken. Fel nem dolgozott és el nem sírt bánataim és fájdalmaim még mindig kísértenek. Nehezen boldogulok velük néha így egyedül. És ez a nagyon egyedüllét is néha igazán fájdalmas tud lenni. Néha megszűnik az élet iránti szeretet és vágy. Nem, nem adom fel, csak felbukkannak ilyen gondolatok. Ilyenkor nehéz bármi szépet találnom az életben. Pedig tudom, hogy még dolgom van, sok dolgom.

A test az egy igazán megbízható „szerkezet”. Mondhatnám úgy is, hogy tökéletes. Folyton jelez. Csak néha nem tudok rájönni, hogy mit is akar igazán mondani. Talán a meditáció jó lesz arra is, hogy erre rájöjjek. Mert itt van ez a dolog a húsevéssel. Nagyon szeretem a húst. A csirkét. Képes voltam akár naponta húst enni. De két hónapja már nem eszem húst, nem kívánja a testem. Sőt, már a húspult előtt sem tudok elmenni, mert megérzem a szagot és rosszul vagyok tőle. Ezt még meg is értem, mert talán egyfajta tisztulást jelent a számomra.

De van egy olyan testi problémám, aminek a magyarázatát és megoldását még nem sikerült megfejtenem. Kiütések bukkannak fel rajtam és rettenetesen viszketnek. Volt, hogy a fejbőröm viszketett napokig és majd megbolondultam tőle. Remélem, nem azt gondolják most sokan, hogy a szappan és a víz csodákra képes, mert ezt magam is egyrészt tudom, másrészt napi szinten találkozóm is van velük. Vagyis semmi külső dolog nem okozhatja ezeket a tüneteket. Némi sejtésem azért van a dologról. Kezd felőrölni az érintés hiánya. Ez van.

Túl hosszú cikket nem akarok írni, úgyhogy most ennek részleteibe nem akarok belemenni.

Van azért jó hírem is. Már akit érdekel. Ma már voltam annyira jól, hogy bele tudtam kezdeni egy újabb rajzba. Bár nagyon lassan haladok vele, talán néhány nap alatt elkészülök vele.

A fentieket egyáltalán ne vegyétek panaszkodásnak, mert nem azok. Csupán némi kis eszmefuttatás nekem és talán másoknak is. Ha bármi történik, ha nehézség van vagy éppen egy kis takonykór, akkor az bizony üzenet tőlünk magunknak, amit meg kell tanulnunk „olvasni” és értelmezni.

Nos, mára legyen is elég ennyi.

Legyen csodaszép estétek, napotok!

Mindannyiótoknak csupa jót kívánok szeretettel!