Szerencsés vagyok

Nem, sajnos nem nyertem a lottón, így akinek felcsillant erre a szeme, üzenem, hogy még várni kell erre. 💰

A múlt héten egy kedves hölgynél takarítottam. Nagyon sokat beszélgettem vele. Kiderült, hogy igencsak sok dologban hasonlít az életünk. Hasonló dolgokon mentünk keresztül. Hogy őszinte legyek, szeretem, ha nagyon ritkán sikerül olyan emberrel is találkoznom, akinek hasonló volt a sorsa, mint az enyém. Hogy miért? Néha jó olyannal is megtárgyalni a dolgokat, akik keresztülmentek hasonló dolgokon. Vele is megtárgyaltuk. És akkor persze újra megvilágosodott bennem a gondolat, ami már máskor is felbukkant az okos buksimban. Mégpedig az, hogy én igenis szerencsés vagyok. Tényleg szerencsés vagyok.🍀🍀🍀

Mikor hallgatom a másik beszámolóját, persze, hogy hasonlítom magamban az enyémmel. Ezzel szerintem mindenki így van. Közben jár az agyam. Gondolkodom. Van, ami nekem volt rosszabb, van, ami a másiknak. És akkor újra és újra rájövök, hogy bizony tényleg szerencsésnek mondhatom magam.

Mert akármennyi rossz is történt az életemben – ahogy már korábban írtam – mind kellett ahhoz, hogy én most itt legyek, hogy ilyen legyek, hogy tudjak írni. Az a baj, és tényleg baj, hogy mindig csak utólag jövünk rá arra, hogy a rossz dolgokban is ott voltak a jó dolgok csírái vagy, hogy ezek vezettek el a jó dolgokhoz. Kár, hogy még nem vagyunk képesek rögtön meglátni a rosszban a jót. De talán ez azért van, hogy átmenjünk egy folyamaton, hogy igazán letisztuljon a kép és tudjuk értékelni, hogy ugyan megvolt a rossz, de mégis kijöttünk belőle. Túléltük. Elengedtük. Ennek így kell lennie.

Mégis miért gondolom azt, hogy szerencsés vagyok? Mert a rossz gyerekkorból fel tudtam nőni. Mert akármilyen rossz dolgok is voltak az életemben, akár gyerekként, akár felnőttként, valahogy mindig jó lett a vége. Bántalmaztak, de nem tört egyetlen csontom sem, nem kerültem soha kórházba és még mindig élek. Mert mindig felálltam.

Elvesztettem a szüleimet, de talán ez volt az egyik legjobb dolog, ami történhetett velem. Sajnálom, hogy ezt kellett írnom, ez egyáltalán nem jó dolog. De sokszor gondolkodtam rajta, mi történt volna velem, ha anyám nem hal meg. Milyen sors jutott volna nekem/nekünk gyerekként?

Hétvégén nagynénéméknél voltam egy finom ebédre és beszélgetésre, ahogy szoktuk. Ő is és a férje is megjegyezték, hogy teljesen kilógok a sorból, hiszen én nem dohányzok, nem iszok. Honnan jöhettem ebbe a családba? Nos, magam sem tudom, talán egy másik bolygóról. 😉

De hogy a témánál maradjak, ha abban a családban kellett volna felnőnöm, amibe születtem, lehet, hogy most nem tudnék itt ilyen nyugisan írogatni. Kár lenne találgatni, hogy milyen életem is lett volna, de néha elgondolkodom rajta. És soha nem sül ki belőle semmi jó.

Tehát továbbra is szerencsés vagyok. Mert akármilyen rossz dolgok is történtek velem, utána mindig valami jó történt. Néha nagyon jó. Mert mindig egy új élethelyzet jött. Új ismeretségek. Új lehetőségek.

Emlékeztek, meséltem, hogy tavaly ki lettem dobva az exem lakásából és keresnem kellett valami lakhatást? Nos, igazából ebben is megvolt a jó, de azt abban a cikkben ki is fejtettem. És jön a szerencse! Mert találkoztam emberekkel, új ismerőseim lettek, egy rövid időre még barátoknak is mondhatom őket és nekik is köszönhetően találtam rá a mostani lakhelyemre is. Nem egy álomotthon, egyáltalán nem az. De van fedél a fejem felett, nem kell az utcán élnem. Dolgozom, így van pénzem. Mindig újabb és újabb embereket ismerhetek meg. Életemben most először érzem azt, hogy sokkal szabadabb vagyok, mint eddigi életemben bármikor is. Persze az egyfajta kötöttség, hogy albérletben élek, mert így ez egy függés valakitől. De egyszer majd szeretnék én is úgy élni, hogy megtalálom életem párját és akkor ketten együtt, egységben, egyenrangúként és mégis szabadon élhetünk egymás mellett.💕

Jaj, milyen vagyok! Mindig eltérek a tárgytól. 😄 De tudom, hogy szeretitek az írásaimat és nem haragszotok a kis kitérőkért. 😘

A mai napig is azt mondom, hogy szerencsés vagyok. Itt van például a munka. A nagynéném ajánlott be valahova, ahol ugyan takarítani kell, de nem egy megterhelő munka, mert nem az egész munkaidőben kell takarítani. Aztán ott vannak még a magánlakás-takarítások is. Általában nagytakarítások. Nem a kedvenc elfoglaltságom a takarítás, de rájöttem, hogy nagyon jó vagyok benne és sokat tudok adni az embereknek azzal, hogy rendbe teszem az otthonukat. Mindig nagyon örülnek a végeredménynek. Nem csak azért, mert alapos vagyok, hanem azért is, amiért megismerhettek engem. Tetszik nekik, hogy egy kedves, mosolygós, vidám, pozitív emberke takarít náluk. Ez egyébként teljesen másmilyenné teszi az otthonukat is.

Aztán ott van a pénteki tojásárusítás. Mondhatom nyugodtan azt, hogy ennek a világfelfordulásnak köszönhetem ezt az állást. Amúgy meg szeretem is csinálni az árusítást.

Szóval, több helyen is dolgozom. És ezt szeretem. Tudjátok, hogy miért? Mert ez is ad egyfajta szabadságot. Nem kell minden nap ugyanoda bemenni, ugyanazt csinálni. Nem kell az emberek mindennapi panaszait hallgatni, mert az nagyon fárasztó volna. Én meg, akárhova megyek is, mindig színt és vidámságot viszek oda. Szeretem azt is, hogy örülnek nekem. 😇

Szerencsés vagyok. Mert akármi is történik velem, mindig van erőm felállni és előre menni. Képes vagyok rá. Ha kell, segítséget tudok kérni. Mert igazából hihetetlen dolgokra vagyok képes – nagyon sok dolgot megírtam a cikkeimben is, utána lehet olvasni. 😊

Szerencsés vagyok, mert kora reggel – sajnos, nem tudtam tovább aludni – itt írhatom nektek a laptopomon a legújabb bejegyzésemet egy finom kávé mellett. Régen nem csináltam már főzött kávét, de most valahogy mégis. A fotón láthatjátok.

Sok szempontból szerencsés vagyok. De ha mindet ide leírnám, akkor napestig olvashatnátok. 😃

Néha valóban érdemes elgondolkodni az életünkön, hogy miért is lehetünk szerencsések. Mert igenis azok vagyunk, kezdve attól, hogy ezen a csodás bolygón élhetünk és tehetjük azt, ami a legfantasztikusabb ezen a világon: szerethetünk. Én is megosztom nap mint nap a bennem lévő szeretetet és törődést másokkal is, de igazán egy olyan valakivel szeretném még megosztani, akinek kell a szeretetem. Tudjátok, egy igazi társ. Ez az, ami még hiányzik az életemből. Na, de ebbe most ne is menjünk bele. Azt azonban elárulhatom nektek, hogy alig egy hete olyan csodálatos ölelésben volt részem (csak ölelés, nem kell semmi másra gondolni), amilyenben már hosszú évek óta nem. Ez akkor is itt marad bennem, ha csak ennyi volt. Egy találkozás, egy ölelés. Szerencsés vagyok, hogy ezt is átélhettem. 😌😍

Menjetek és élvezzétek az életet, az élet szépségeit és szeressetek! Ha tudunk szeretni és szeretetet kapni, már akkor nagyon szerencsések vagyunk. 💝💝💝

Legyen mindenkinek csodákkal teli, vidám, mosolygós napja! 💖💖💖

Pusssszzantááás 😘😘😘