Boldogság

Valaki a minap feltett nekem egy kérdést. Megvolt az oka, miért kérdezte, de az most mellékes. A kérdés: Mi a boldogság szerinted?

Ez is egy olyan kérdés, amire hirtelen nem is lehet felelni igazán. De ha meg is felelünk rá, akkor is felbukkanhatnak még olyan gondolatok bennünk, amiről úgy gondolnánk, hogy azt is hozzáadnánk a válaszlistához.

Valahol épp a napokban olvastam, hogy a boldogság nem egy tartós állapot, hanem pillanatok. Mindig csak pillanatok, esetleg ezek összessége.

Amúgy valóban felvetődik bennem is a kérdés: a boldogság valójában csak néhány pillanat volna? Vagy sok pillanat? Együtt vagy külön? Miért nem tartós vagy állandó állapot? És vajon lehet az, lehet állandó, de legalább tartós?

Amikor nekem fel lett téve a kérdés, igazából rá is vágtam, hogy tulajdonképpen boldog vagyok most is. Miért ne? Hiszen mi okom is lenne vagy lehetne arra, hogy ne legyek boldog?

És ha már boldogság, akkor azt vajon függővé tesszük-e rajtunk kívül álló dolgoktól, emberektől, körülményektől? Ha igen, akkor miért? Miért nem tudjuk azt megtenni, hogy egyszerűen csak úgy magunkban, magunktól képesek vagyunk megélni a boldogságot? Miért kell valami rajtunk kívül álló, ami miatt azt mondjuk, hogy igen, most boldog vagyok?

Ahogy megkaptam a kezdő kérdést, aztán elváltak útjaink, utána máris azon kezdtem gondolkodni, hogy tényleg, mi is a boldogság? Van-e olyan, hogy általános boldogság vagy ez teljesen egyénfüggő?

Azt hiszem, hogy a boldogság tényleg teljesen egyéni, ha egyéni és egyedi pillanatokból rakjuk össze, hiszen mindenkinek más az élete. Igen. A szerelem, a siker, a gyerekek, új otthon, új munkahely, jó orvosi leletek valóban növelhetik a boldogságunkat. Egy időre. Mert mindez csak átmeneti boldogság. Akkor is, ha mindegyik dolog hosszabb távra szól. A szerelem elmúlik, átalakulhat szeretetté, egy erős kötelékké, de akár szét is mehetünk. Amikor azonban a szerelmünkkel konfliktus van, akkor is boldognak érezzük magunkat? Azt érezzük? Ugye, hogy nem? Akkor minden más érzés van bennünk, csak éppen boldogság nincs.

A gyerekeinket is szeretjük, de amikor bizony bosszúságot okoznak nekünk, akkor megint nem boldogságot érzünk. Nagyrészt ezek mind a szülői elvárásainkból fakadnak, de ez itt most nem téma.

Aztán egy új otthon is csak addig boldogság, amíg beköltözünk. Utána már belakjuk a helyet, jönnek a gondok, bosszankodás a rend, a kevés hely vagy valami más miatt. Vagy egyszerűen csak megszokjuk, az lesz az otthonunk és már nem is tekintünk rá úgy, hogy az otthon, ahol élünk, az a boldogságunk forrása volt egykor.

Ilyen lehet egy új autó is.

Vagy az új munkahely. Aztán ebbe is beleszokunk és vagy végezzünk a munkánkat nap mint nap ugyanúgy, idővel belefásulva, esetleg munkatársra vagy főnökre neheztelve, vagy kilépünk más munkahelyet keresve, mert rájöttünk, hogy ez bizony nem az a hely, amire számítottunk. Pedig mennyire örültünk, amikor felvettek!

Ez a néhány dolog is csak azt példázza, hogy a külső dolgoktól tesszük függővé a boldogságunkat és nem tudjuk tartósan érezni azt. Elmúlik, majd el is felejtjük, milyen boldogok voltunk a kezdetekkor.

Olyan dolgokat már nem is teszek hozzá, hogy lehet betegség, pénzhiány, szeretethiány vagy bármilyen kudarcunk az oka annak, amiért nem érezzük a boldogságot.

Tényleg azt kell mondjam, hogy tulajdonképpen boldog vagyok. Mert mi is a boldogság? Érzés? Állapot? Gondolatok? Tettek? Szavak? Bármelyik lehet, talán mind is egyszerre, talán egyik sem.

Most felteszek egy komoly kérdést. Miért is ne lehetnénk boldogok egyszerűen csak azért, mert vagyunk? Miért ne tehetnénk tartóssá? Mi lenne, ha ezt megtanulnánk? Mert igenis meg lehet tanulni a boldogságot is.

Nem szabad azzal jönni, hogy mi van a világban, mert ezzel nem segítünk sem magunknak, sem másoknak.

Most jöjjön egy varázsszó a boldogsághoz! Tudatosság. 😲😁

Nem, egyáltalán nem elcsépelt szó. Tudjátok, miért nem? Mert csak kevesen élnek vele. Mert az emberiség nagy része nem gyakorolja nap mint nap, így nem lehet elcsépelt. És bizony azért hangoztatják sok helyen, mert tényleg fontos, tényleg óriási változásokat hozhat. Akik ezt gyakorolják, tudják, hogy a boldogság igenis tartóssá tehető. Vagy akár állandóvá.

De ha valaki csak a külső körülményekre, vagyis a rajta kívül álló mindenre akarja alapozni a boldogságot, ám legyen! Akkor adok néhány támpontot, amiből máris ki lehet indulni. Eleve boldogságra adhat okot, hogy létezünk, van egy életünk, megélhetünk oly sok mindent. Láthatjuk a sok szépséget a világban. Sokaknak bizony ez nem adatik meg. Csak rajtunk múlik, mit és hogyan élünk meg (ez is egy másik téma, ezért ezt sem itt fejtem ki).

Drága jó megboldogult édesanyám mondta: Ne feledd, kislányom, a boldogságodért egyedül te vagy a felelős!

Azt kell mondjam, hogy igaza volt.💕

Továbbá azt is mondom, mindenki nézzen körül magában, maga körül és vegye észre a jó dolgokat az életében. Másnak talán nem adatik meg ennyi minden, de vannak olyanok is, akik kevéssel is tudnak boldogok lenni. Még ha csak pillanatokra is. Mert pici dolgokból is fel lehet építeni a boldogságot. A lényeg, hogy ezekből minél több legyen és bármikor fel tudjuk idézni őket és a hozzá kapcsolódó érzést, ezt pedig egyre hosszabb ideig megtartani. Ebből már tartósabb boldogság születhet.

Mondhatok még egy varázsszót? Naná! De talán már sejtitek, hogy mit akarok mondani, hisz valamennyire más ismertek. Önszeretet. Bizony, bizony, ezt is ki kell művelnünk magunkban ahhoz, hogy észrevegyük, mennyi minden hozzátehet ahhoz, hogy igazából boldognak érezhessük magunkat. Kesergéssel és önutálattal ez még senkinek sem sikerült.

Ilyen sok szövegelés után végre elmesélem az én boldogságomat. Talán tudjátok a sztorit a munkahelyemmel kapcsolatban, talán nem teljesen. A lényeg, hogy túlléptem rajta, mert elkezdtem inkább a hála szemüvegén keresztül tekinteni a dologra. Ebből jött, hogy jobb nekem is több szempontból is.

A könyvemben már írtam a háláról, de mindig tanulok én is valami újat vagy újra. Így újra rájöttem, hogy a hála sokkal több, mint egy szó, egy köszönöm. Tény és való, hogy sokan írnak a háláról, de amíg maga az ember egyénileg rá nem jön erre, addig olyan más az egész. Ugyanis valóban nem elég szavakkal kifejezni a hálát, hanem át is kell éreznünk magunkban, ha lehet, minél mélyebben. Így hát én is gyakorlom a hálát hangosan vagy magamban kimondott szavakkal és a hozzá tartozó érzés felerősítésével minden egyes nap többször is. Kell, hogy a hála az életünk szerves részét képezze. Szokássá kell tenni.

Azért is hálás vagyok, hogy itt ülhetek egy cukrászdában az emeleten egyedül, ettem egy finom vegán sütit, ittam hozzá egy kávét és most nyugiban írhatom ezeket a sorokat a füzetembe, hogy majd otthon begépelhessem. Tudom, mindig sokan csodálkoznak azon, hogy ilyen sokat írok kézzel, de én ezt egyszerűen imádom. Egészen más így írni, máshogy jönnek a gondolatok.

Szóval, a boldogságom. Napi szinten leülhetek meditálni, bár ez inkább a tudatosság gyakorlása és nagyon szeretem.💗💗💗

Szabad és független vagyok, amennyire csak tudok. Azt tehetem, amit csak akarok. Igen, én is örülnék, ha lenne egy igazi férfi az életemben, aki tényleg szeretne, de amíg nincs, addig egyedül kell az élet lehető legtöbb pillanatában megtalálnom a boldogságomat, és nem arra várni, hogy majd jön valaki, aki boldoggá tesz. Ha jön valaki, a boldogságomba lépjen bele. Adhat hozzá, de nem tőle fogom függővé tenni a saját boldogságomat.

Nálam is vannak külső dolgok, amik hozzátesznek a boldogságomhoz, mint amilyen például ma az, hogy a cukrászdából hazasétáltam. Öt kilométeres volt az út, könnyű, ráérős léptekkel másfél óra. Nézelődtem, mondogattam magamban a mantrámat, elgondolkodtam dolgokon, eszembe jutott még valami ehhez a bejegyzéshez, azt még leírtam útközben. A lényeg, hogy én is egy tartósabb állapottá varázsoljam magamban a boldogság érzését. Ebben sokat segít a hála, a tudatosság gyakorlása, ami által pedig az öröm, nyugodtság, elégedettség és más pozitív dolgok érzéseit erősíthetem magamban. Ezeket pedig már hívhatom boldogságnak, ezekből pedig már inkább jó dolgok, élmények, érzések fakadnak. Ezért is kell erre törekedni.

Nem mondom, hogy nyomjuk el magunkban a negatív érzéseket, de ha tudatosan törekszünk a megelégedettség, öröm, hála, boldogság érzéseire magunkban, akkor kevesebb vagy rövid ideig lesz jelen bennünk a negatív érzés bármelyike is. Ha valakinek úgy van kedve, bizony élje csak meg a negatív érzéseit is!😡😉😘

Csak mondom, hogy azok az érzések, amikről írtam, könnyebben el tudják hozni számunkra a megelégedettséget, akár az egészséget is. Tényleg csak az kell, hogy kezdjünk el odafigyelni magunkra, az érzéseinkre.

Sokat segíthet a jó érzések felélesztésében és megtartásában a testmozgás, a sok nevetés, viccelődés. Nevessetek tehát jó sokat! Magatokon is! 😉😂
Idővel pedig észre fogjátok venni magatokon azokat a jó érzéseket, még a testtartásotok is megváltozhat.

Természetesen minden, amit itt leírtam, teljes mértékben szubjektív, belőlem fakad. Talán mások máshogy gondolják, de nekem az nem számít, mivel én így élem meg és nekem ez így jó. 💖

Ezen felül pedig még én is csak tanuló vagyok ezen a téren is, sokat kell még nekem is gyakorolnom, úgyhogy minden szavam önmagamnak is szól, ahogy mindig.

Kicsit hosszú lett ez az írásom, de kikívánkozott belőlem.😊😍

Azonban mindenkinek azt kívánom, hogy legyen nagyon, de nagyon boldog! Találja meg a boldogságot magában és szórja szét a világban! Mert bizony, ha boldogok vagyunk és ezt meg is osztjuk másokkal, akkor nagyon sokat adunk hozzá, hogy szebb legyen a világ. 💝💝💝