Az örök téma 😍

Megint egy olyan valamiről fogok írni, ami örök érvényű, soha nem szűnünk meg róla beszélni, és ami az egyik leglényegesebb az életünkben. Ó, kíváncsiak vagytok? Nem valami elvarázsolt dologról írok most. Egyszerű, de szinte a legnagyobb hatása van az életünkre. Ez pedig nem más, mint a saját testünk. 😉

Jelen esetben éppen az enyém. Hiszen csak arról írhatok, amiről van ismeretem, tapasztalatom.

Én soha életemben nem voltam vékony, karcsú vagy éppen a fittség mintaképe. A csontozatom is erős, és szerencsére inkább az izmaim tesznek ki nagyobb hányadot a zsírral szemben. Persze, ha azokat sem fejlesztem, akkor elerőtlenednek és nehézkesebbek lesznek.

Gyerekkoromban nem voltam sem ránevelve, sem rászoktatva a mozgásra. Sehol. Hébe-hóba persze próbálkoztam a mozgással, mint a futás, még kamaszkoromban, de nem sokáig azt sem.

Felnőttként hosszú ideig semmi mozgás nem volt az életemben.

Aztán, mikor már Budapesten laktam, akkor is néha-néha volt valami kezdeményezés az edzésre, de igazából mindig feladtam egy idő után. Rövid idő után. Soha nem tartottam ki több hónapon át. Nem tudom, mi ennek a mozgatórugója, de valahogy nem is igazán érdekel. Sokkal fontosabb az, amire rájöttem. Mert igazából, azt hiszem, inkább tudatossá váltam rá. 😲😘

Évekkel ezelőtt is volt próbálkozás a futásra, amit igazából még élveztem is. Néhány hónapig ez tényleg kitartott, de aztán a hideg idő beálltával vége szakadt és azóta sem futkároztam.

Ma reggel azonban, úgy szerintem jó négy év után végre megint kimentem futni. Van a közelemben egy kis sportpálya futópályával és néhány erősítésre alkalmas eszközzel. Én most csak futni mentem ki. Őszintén be kell valljam, hogy nagyon jólesett. Futottam úgy öt kört egy kis sétával közben. Sok év kihagyás után ez nem is olyan rossz. De persze nem teljesen edzetlenül mentem ki, ugyanis itthon igazán keményen szoktam edzeni szinte minden nap. Ennek köszönhetően kicsit karcsúsodtam, kisebb lett talán a hasam is, az izmaim pedig erősebbek. 🎖🏆🏃‍♀️

Na de menjünk vissza egy kicsikét a tudatossághoz! Sajnálom, ez egy olyan szó, olyan fogalom, amit igenis érdemes beépítenünk a mindennapjainkba és az életünkbe, mert ez az, ami igazán óriási hatással tud lenni az életünkre. Abban az esetben, ha alkalmazzuk.

Én jelen esetben a testemre alkalmaztam. Én is sokat nyekeregtem régebben, hogy ez fáj, az fáj, jaj ez a túlsúly, alig bírok lépcsőzni, elfáradok, kifulladok. Néha ugyan lebegett a szemem előtt, hogy azért mégsem lenne jó bottal járó, görnyedt hátú, idős néninek lenni majd sok év múlva, de még nem fájt eléggé a gondolat, hogy igazán cselekedjek is az ügy érdekében. Aztán nem is olyan régen végre beért a gondolat. Már eléggé fájt ahhoz, hogy komolyan foglalkozzak azzal, hogy mi a jó a testemnek. Így esett aztán, hogy elkezdtem komolyan edzeni itthon. Eleinte még úgy hetente. Aztán kimaradt egy hét, kettő. Jött a lelkiismeret-furdalás. Egyik reggel azon kaptam magam, hogy valóban tudatára ébredtem annak, hogy ez így nem mehet tovább. Nincs kifogásgyár! Mit akarok? Majd nekiállok? Mikor? Tényleg olyan végtelenül sok időm van, hogy majd ráérek valamikor a jövőben foglalkozni a testemmel, amikor már lehet, hogy sokkal fájdalmasabb lesz? Na ne már! Gina! Szedd össze magad és csináld! Van időd, fiatal vagy, cselekvőképes vagy! Ügyes vagy! Legyen már annyi eszed, hogy nem hazudsz saját magadnak! Minek áltatod magad? Jó ez így? 🤔🌈

Így történt, hogy azonnal elkezdtem az edzést. Mindezt persze csak itthon a négy fal között. Volt, hogy csak nyújtógyakorlatokat csináltam. Volt, hogy kipróbáltam a helyben sétálós gyakorlatokat. Volt, hogy a intenzív edzéseket csináltam 10-15 percben. Szóval, több dolgot is kipróbáltam. Próbálgattam, hogy nekem mi jön be, mi az, ami tartós tud maradni az életemben. A testem adott volt a jó kis izmaimmal, úgyhogy úgy döntöttem, azokat fogom fejleszteni. Vagyis én inkább az erősítő edzéseket végzem némi kardióval. A kardió eddig az itthoni helyben futás volt. Néhány napja azonban kimentem sétálni a környékre, és megnéztem magamnak a futópályát is. Ma reggel pedig ott kötöttem ki. Én, Gina, kimerészkedtem az utcára edzős naciban! Nem mesélem el az érzéseimet, de próbáltam kevésbé látható lenni.

Írtam arról, hogy amíg nem igazán fáj, addig az ember szinte meg sem mozdul, mert azt hiszi, majd lesz idő, majd rendbe jön, majd ez vagy az. De nem! Ilyen nincs. Tényleg. Mindig csak a most van. És ez is tényleg. Ha most nem teszem, holnap jobban fog fájni. És tudjátok, milyen érzés van bennem most, hogy már hónapok óta tényleg rendszeresen edzek? Most már az fáj, ha nem teszem ezt egy nap. Ha kimarad egy nap. Néha kell egy-egy pihenőnap, fontos a testnek. De olyankor annyira hiányzik az edzés! Ha rászokik az ember, vagyis inkább a test, akkor már nehezen tud meglenni nélküle. És ez az, ami fantasztikusan jó érzés! 🥰🥰🥰

Az elején lehet, hogy fájdalmas lesz az edzés, de mindez csak addig, amíg hozzá nem szokik elsősorban a tudat, aztán a test is. Vagy fordítva? Ha a test hozzászokott, akkor a tudat is könnyebben hozzászokik. 💫💫💫

És akkor most talán beszéljünk még egy kicsikét a testedzés, a mozgás jótékony következményeiről! Mert az is van bőven. 😉 Magamról írok, hogy nekem mik ezek, mert ezt ismerem.

Kezdjük ott, hogy egyszerűen jobban érzem magam. Több az energiám. Néha kell a több alvás, de attól függetlenül sok mindent jobban bírok. Több az erőm. Az étvágyam sem rossz. Viszont ezzel kapcsolatban rájöttem valamire alig egy héttel ezelőtt. Mégpedig arra, hogy valóban jobb, ha naponta többször kevesebbet étkezem, mert könnyebb így a testemnek. Nincs evés után a kajakóma, mert kevesebbet ettem, amivel könnyebben megbirkózik a szervezetem. Egy adag ebédet akár két-három részletben is megehetek és valóban jobb így. Ez is olyan dolog volt, amit addig nem igazán hittem el, amíg saját magam nem tapasztaltam. Bizony az ember csak magából tud tapasztalni. 🙂💖

Az izmaim erősebbek, formásabbak, kezdenek tónusosabbak is lenni. Jaj, még nem olyan nagyon, ahhoz talán több idő kell, de már látszik itt-ott egy kis javulás. 😉 Amúgy az sem kottyan már meg, hogy feljöjjek a nyolcadik emeletre lépcsőn. 🙂

Mivel a testről beszélünk, nyugodtan írhatom, hogy az emésztőrendszerem, a beleim is meghálálják a mozgást.

A szexuális vágy is erősebb. Ez annak lehet jó hír, akinek van párja. 😉

Hoz egyfajta szellemi frissességet is, valahogy tisztább gondolatokat. És hihetetlennek tűnik, de növeli az intuíciót, a megérzést is. Hát kellenek ennél jobb indokok a mozgás elkezdésére? 🥳

Ajándék vagyunk saját magunk számára is. 💝💜🤍💙🧡🎀🌸🥂

Ja, és elkezdeni soha nem késő! 💗💗💗

Kedveseim! Azt kívánom, hogy fájjon minél jobban a mozgás utáni vágy, hogy megtapasztalhassátok végre annak áldásos hatásait! Higgyétek el, minden pillanat megéri. És nem kell rögtön fél órás, órás edzés. Elég kicsiben kezdeni. Mondjuk tíz perc. Tökéletesen elég. Azután pedig mindenképpen dicsérjétek meg magatokat, hogy végre elkezdtétek, hogy végigcsináltátok! Én nagyon büszke leszek rátok! Én magamat is megdicsértem most, hogy tudtam egész öt kört futni.

Ne álljunk be abba a sorba, ahol ötven év fölött már csak a fájdalmakat és betegségeket ismerjük! Lehet inspirálódni a neten rengeteg történettel. Keressetek olyat! Vagy keressetek egy példát valahol!

Ne feledjétek! Mindannyian tökéletesek vagyunk, de mindig tehetünk önmagunkért valamit. 

A mérleget pedig felejtsétek el! Érzésre menjetek, ne kilókra! 🧚‍♀️🥰

 Innen is hatalmas ölelés mindannyiótoknak! 

Nagyon örülnék, ha esetleg kommentben vagy nekem személyesen a közösségi oldalon, vagy levélben, vagy üzenetben megírnátok a tapasztalatotokat vagy pozitív élményeteket ezzel kapcsolatban. 🙂💝

Pusszantáááás

Évforduló – újjászületésnap :)

Ezt a bejegyzést egy mesével akartam kezdeni. De úgy döntöttem, hogy felesleges volna megint valami szomorú múltbeli dolgok felemlegetésével elrontani az ünneplést. Különben is, már túl vagyok azokon, nincs értelme még csak rájuk gondolni sem. Aki nagyon kíváncsi, az elolvashatja a könyvemben.

Aki amúgy is olvasta a könyvemet vagy közelebbről ismer és tényleg ismer, az tudja, hogy nem voltam mindig ilyen, mint most vagyok. Ez a változásfolyam immáron úgy hét éve kezdődött. Napra pontosan nem tudom megmondani, hogy konkrétan mikor, de a napokban van a hetedik éve. Közeleg a szülinapom is és valahol annak a környékén történt.

Tudjátok, a szülinap mindenkinek igazából egy új év kezdete. Ilyenkor mindig történik valami. Legalábbis velem ilyenkor szokott történni valami különleges dolog. Talán nem pont a szülinapon, de a környékén biztosan.

Így volt ez ama bizonyos hét évvel ezelőtti napokban is. A leghangsúlyosabb történés ebben az az egy éjszaka volt, ami alatt – bár aludtam és nem csináltam semmit láthatólag – örökös nadrágosból örökös szoknyás lettem. Ezt részletesen elmesélem a könyvemben. :)

Ez olyan hihetetlen átalakulás volt számomra, hogy tán magam sem hittem volna el, ha nem velem történik. 😀 Nos, innentől kezdve nem volt megállás a változásban, fejlődésben.

Kérem szépen, ezt az évfordulót, ezt az újjászületést ünneplem én most már hetedik éve.

Ebben a folyamatban aztán az égvilágon minden volt. Rengeteg felismerés, gondolkodásbeli átalakulás, átértékelés, formálódás volt. Mindez a mai napig is tart. Valahogy mindig jön valami, ami előre visz, újabb felismerést vagy tanulságot hoz, valami, amitől megint máshogy látom a világot. Persze, amikor valakinek mondok valami „okosat”, sokszor megkapom, hogy könnyű azt mondani. Erre azt mondom, hogy könnyű azt mondani, hogy könnyű mondani valamit, de soha nem kérdezik meg, hogy milyen tapasztalat van mögötte. Igen, sok év küzdelme után már könnyű mondani valamit, de az odavezető út nem épp a legkönnyebb volt.

Még ma is vannak olyan időszakok az életemben, olyan napok, amikor keményen viaskodom magamban. Néha pusztán az életben maradásért. Hogy itt kell lennem, mert szüksége van rám a világnak. Mert én is kellek ehhez a világhoz. Mert nem adhatom fel csak úgy, akármilyen nehéz is. Mert sokszor az, nagyon nehéz. Pláne így, hogy teljesen egyedül vagyok. Az egyetlen, akivel igazán tudok beszélgetni és kiönthetem neki a lelkem, az a barátnőm. Neki külön nagyon-nagyon KÖSZÖNÖM. 💝💝 Más nem nagyon van, aki kíváncsi lenne rám. Igen, még a saját lányom sem, akivel idén még nem is találkoztam. Akit telefonon sem érek el, pedig nem vesztünk össze. Nem értem.

Engem ez az egyedüllét, ez a magány taglóz le teljesen. Igazából azóta nincs párkapcsolatom, mióta elkezdődött a változás. Igen, ennek már sok éve. Volt egy-két próbálkozás, de azok néhány hónap után véget értek. Szerencsére.

Erre jön még ez a hülye helyzet a világban, amitől az emberek még távolságtartóbbak lesznek. Rettenet.

Már megint eltértem a témától!😀

Igen, ünnepelni kell. Mert igenis ünnepelni való a változás. Mert ez az igazi élet. Csak a változásban van élet. Hiszen rengeteg jó dolog is történt velem. Írtam egy könyvet is, ugye, amit meg is jelentettem. Aztán írtam másik könyvet is, ami egyelőre csak a gépemen van meg. Pedig jó sztori. Nekem tetszik. Szerelmi történet. ;)

Aztán itt van, hogy akármilyen nehezítés is jön, valahogy mindig sikerrel veszem az akadályokat. Most már meg kell tanulnom jó dolgokat teremteni az életemben. Kisebb dolgokban sikerül is.

Végeredményben büszke vagyok magamra. Büszke vagyok arra, hogy ide eljutottam (részletek a könyvben 😉 ).

Köszönöm mindenkinek! Mert valahogy mindenki hozzátett ahhoz, hogy tudjak változni, fejlődni. Akár jó, akár rossz történésekben, de ebben mindenki másnak is szerepe volt. Ezt köszönöm.

Nekem nagyon boldog újjászületésnapot, nektek pedig csak úgy csodaszép napot!

Pusszantáááás