Ez a kedvenc elfoglaltságom. 😍 Egyszerűen imádom. 💗 Még akkor is, ha éppen semmi ihletem sincs hozzá. Mert ilyen is előfordul. Mint ahogy néhány héttel ezelőtt is kezdődött egy ilyen pár hetes időszakom, amikor semmi ihletem nem volt. De megvolt rá az okom. Már megint elővett az a fránya depresszióm. Vagy inkább csak letargia? Fogalmam sincs. Olyan semmilyen hangulat, negatív gondolatok, súlyos értéktelenség érzése, a minek is éljek, nincsen senkim se és én nem is kellek senkinek sem.
Tudom, ne is mondjátok! Rettenetes gondolatok ezek. Tisztában vagyok vele. Csak néha nagyon el tud kapni. Még annál is jobban. Szerencsére azért nem olyan csúnyán, hogy kárt tegyek magamban vagy a környezetemben vagy elhanyagoljak bármit is magamon vagy körülöttem. Nem, nem. Ennyire azért nem kap el. Nem is hagyom.
Nos, hogy a lényegre térjek! Természetesen kértem segítséget, úgyhogy megint járok valakihez beszélgetni. Szükségem van erre. Igazából már az első alkalom után jobb lett a hangulatom és a kedvem is. Azért még hullámzó vagyok, de igyekszem a hullámnak inkább a csúcsait megélni.
Az első könyvemről már tudtok. Sokan olvastátok. Még 2018-ban adtam ki. Volt olyan, aki elolvasta és már azt kérdezte, hogy mikor írom meg a folytatást. De aki olvasta, az tudja, hogy benne van az életem története is. Nem írhatok rögtön egy másikat, mert akkor szinte még nem is történik semmi sem. Mindennek eljön a maga ideje.
Ahogy ennek is. A könyv folytatása. Csupán néhány héttel ezelőtt kezdett felbukkanni a fejemben, hogy valami készülődik, valami születőben akar lenni. Tényleg csak néhány hete. De még csak úgy gondolatok szintjén volt meg, hogy hoppá! Itt valami mocorog. Semmi gondolatom nem volt, hogy miről is írnék benne. Amúgy azt még most sem tudom. Ez majd menet közben jönni fog, ahogy minden írásomnál ez van.
Szóval, azzal a valakivel az első beszélgetés szerdán történt. A rá következő hétfőn pedig a könyv azt súgta, hogy papírra kívánkozik. Úgyhogy elővettem nem olyan régen vásárolt füzetkémet és egy új tollat, és elkezdtem írni.
Szerintem az írásról magáról már írtam nektek. De aki nem olvasott ilyet tőlem, annak elmondom, hogyan is kell nálam az ilyet elképzelni.
Az első és legfontosabb, hogy mindent kézzel írok füzetbe. Ilyenkor van meg igazán az ihlet, ilyenkor sokkal jobban jönnek a szavak, sokkal jobban el lehet merülni abban a világban.
Mint minden alkotónak, művésznek, nekem is vannak a fejemben ötletek. Néha formálom őket, néha csak dédelgetem, néha csak ritkán jut eszembe. Sosem türelmetlenkedem, hogy mikor akar felszínre bukkanni és a fizikai világban is megjelenni. Türelmetlenséggel nem megyünk semmire, abból sosem születik semmi jó sem. Persze mindig örülök annak, ha valami felbukkan. Az egyszerűen fantasztikusan jó érzés. Sokszor várok. Aztán mikor nekiállok az írásnak, akkor már úgy születik egyik szó a másik után, hogy nem is gondolkodom rajta. Csak jönnek és jönnek. Teleíródnak az oldalak. Olyankor már egy másik világban vagyok, a könyv világában. Annyira beszippant, magával ragad, hogy a külvilág megszűnik körülöttem. Néha azért hagyom abba az írást, mert muszáj jelen lennem a fizikai világban. Vannak ötleteim, hogy mit is írnék le, de ahogy a másik világba kerülök, eltűnnek az ötletek és a könyv szinte önmagát írja. Gyakran azt sem tudom, hogy mi lesz a következő mondat. Később persze visszaolvasom, hogy miket írtam, mert fogalmam sincs, hogy mi került papírra. Szoktam csodálkozni, hogy ezt tényleg én írtam, tényleg ezt írtam? Nahát! Ez szinte minden könyvemnél így van. Amikor írok és valamikor befejezem, nem tudnék válaszolni arra a kérdésre, hogy mit írtam akkor. Fogalmam sincs. De én ezt így szeretem. 😁
Ezzel a könyvvel most úgy voltam, hogy oké, felbukkant, majd meglátjuk, mi lesz belőle. Nem nagyon agyaltam rajta. Egyszerűen csak vártam. Ötletem sem volt, hogy miről írjak majd. Azt tudtam, hogy az életem elmúlt pár évének történéseit bele fogom írni. Hiszen akkor tudok csak igazán hiteles lenni, ha megmutatom, miből építkezek már megint. Ezért hagytam. Vártam, hogy mikor fog beköszönni és valamit mondani. ⌛
Azon a hétfőn, vagyis jelen pillanattól visszafelé ezen a héten hétfőn történt. Üzemorvosnál voltam, utána pedig úgy döntöttem, hogy beülök egy kávézóba és nekiállok az írásnak. Egy új kávézóba mentem, ami a munkahelyemtől egy utcányira van. Ismerem a tulajt. Bementem, beszélgettem a tulajjal, rendeltem kávét, majd leültem és végre elővettem a füzetkémet és a tollamat. Tökéletes párosítás volt. Az a toll pont a legmegfelelőbb arra a papírra. Tudjátok, milyen rossz, ha nem a megfelelő tollal írok az előttem lévő papírra? Kínszenvedés akkor az írás. Túl vékony, túl vastag, túl összemosódós, túl ilyen, túl olyan. Nem olyan egyszerű megtalálni a megfelelő tollat a papírhoz. De így kell. Tollat kell találni a papírhoz és nem papírt a tollhoz. Szerintem.
Írok, írok, aztán valahogy bekapcsolódtam a beszélgetésbe a többi vendéggel. Ennyit az írásról. 😊😇
Az idő eltelt és nem írtam sokat. De úgy voltam vele, hogy ha most ennyi, akkor ennyi. Nincs ezzel semmi gond.
Mikor később hazaértem, újra nekifogtam az írásnak. Aztán másnap is és harmadnap is, és azóta minden nap. Szóval ezen a héten minden nap írtam az új könyvet. Néha egészen sokat. Erőltetni azonban sosem szabad, mert akkor a könyv megmakacsolja magát és nem engedi, hogy írjam. Ebben a pillanatban huszonkettő kézzel írt oldal van meg egy A5-ös, sima spirálfüzetben. Azért úgy bele szoktam gondolni, hogy mennyi van még hátra, mennyi oldal lesz még tele. Izgalmas, azt kell mondjam.
Vele is úgy vagyok, hogy nem tudom, mikor mi fog papírra kerülni. Maga a formázása is egészen más, mint a többieké. De ezt sem tudtam, hogy így lesz. Csak így jött.
Tehát örömmel jelenthetem be nektek, hogy születőben van a Lépcsőfok folytatása. 💖💖💖
Hogy ténylegesen hogyan és mikor fog meg is jelenni, fogalmam sincs. Jó lenne ezt is kiadni, ha más nem, magánkiadásban. Rajta vagyok az ügyön.😉
Ezen felül jelenleg két másik könyvön is dolgozom, még egyik sincs befejezve. Az egyik egy tiltott szerelem története, aminek szinte már csak a vége hiányzik, de ez most egyelőre hallgat. A másik egy egészen más műfaj, erről most nem akarok még semmit sem mondani. Ő még az elején van. Nem annyira az elején, de még az elején. Ezt aztán jól megmondtam. 😁
Az írás mellett kertészkednék. Amíg nincs saját kertem, addig ezt csak fejben tehetem meg, illetve gondozhatom a szobanövénykéimet. 😍😍🌱🌷💚💚💚