Nem olyan régen megint valami jelentőségteljes történt az életemben. Valami nagyon nagy dolog. Legalábbis számomra az. És mindez, mondhatjuk úgy, hogy egy pillanat alatt történt. A hatása hamarosan ki fog derülni, de azt hiszem, már elkezdődött.
Tudom,
kíváncsiak vagytok, úgyhogy már mesélek is. 😊
Még tavaly év végén elkezdtem járni egy testszobrászhoz. Nyugodtan nézzetek utána neten, közösségi oldalon. Ez egyfajta masszázs, ami óriási változásokat tud hozni az embernek nem csak testileg, hanem akár belsőleg, lelkileg is. Nem mondom, azért néha elég fájdalmas tud ez lenni. De aztán valahogy helyreáll a testem és érzem, hogy sokkal jobb. Néha ott sírok a masszázságyon, mert valami feljött a bensőmből. Félelem, fájdalom, bántás érzése.
Nos, a legutóbbi pontosan ilyen volt. Feljött a fájdalom, a félelem. Ez utóbbi elég erőteljes volt, úgyhogy kértem a testszobrászomat, hogy ott tovább ne is masszírozzon. Rémes érzés volt.
Ezen alkalom után jó egy hétig úgy éreztem magamat, mintha átment volna rajtam egy úthenger. Az egész testem fájt, folyton fáradt voltam, aludtam, amennyit tudtam, fejfájásom is volt. Szóval teljesen kész voltam.
Egy héttel a masszázs után volt egy éjszakai álmom. Nagyon intenzív volt. Láttam benne anyámat, a nagyanyámat. Mindenki vidám volt, jókedvű és kedves. Hallottam anyám hangját, nevetését, éreztem az ölelését. Már ez is nagy dolog, ugyanis azt kell tudni, hogy amikor meghalt nyolc éves koromban, minden emlékem elszállt róla. Aki jártas egy kicsit az emberi lélekben, pszichében, tudhatja, hogy jó mélyen elzárta ezt a lelkem, a tudatalattim, hogy ne fájjon annyira. Hát ezért meglepő, hogy álmomban láttam. Maga a történés is, ugyanis ő álmomban vagy egy kórházi ágyon feküdt, de már ezt is sok-sok évvel ezelőtt álmodtam utoljára, vagy pedig a sírját kerestem egy zsúfolt temetőben.
Azonban nem csak ez volt lényeges az álomban. Hanem az, hogy valahogy mintha engedélyt kaptam volna arra, hogy átírjam az életem történetét, megváltoztathatok benne mindent. Tényleg mindent.
Az engedély nem hiszem, hogy valami rajtam kívülállótól érkezett volna. Szerintem a lelkem, a tudat felettim, a bennem élő végtelen az, aki végre megengedtem magamnak, hogy átírjak mindent, hogy ezzel megváltoztassam a jövőmet.
Ide is egy kis adalék. Mikor évekkel ezelőtt jártam csoportokba, terápiákba, akkor már szóba került, hogy bármit át lehet írni. De akkor csak kisebb dolgokról volt szó, egy-egy történésről. Nem egy egész életről. Próbálkoztam is vele akkoriban, de soha nem sikerült. Tudjátok, hogy miért nem? Mert nem jött át érzésben, nem jött át energetikában.
Ebben az álomban azonban mindent teljesen át tudtam érezni. Érezni azt, hogy igenis jó anyukám volt és jó nagyanyám. Érezni azt, hogy minden tökéletes volt velük. Éreztem az egésznek az energiáját, az energetikáját, hogy mit hoznak magukkal, hogy mennyire megváltozik ezáltal minden.
Egyszerűen döbbenetes volt ez az egész. Maga az álom, a szereplők, a történések és mindaz, amit hozott magával. Olyan hatalmas ereje volt, hogy azt elmondani nem tudom. Soha ilyet még nem éltem át. El tudjátok képzelni, átírni egy egész életet? Az elejétől kezdve mindent. És tudjátok, ha valamit átírsz, akkor az megváltozik, megváltozik minden vele kapcsolatban, megváltozik minden utána, átírod az életedet, a jövődet és mindent, ami és aki veled kapcsolatos. Ez nagyon… nagyon brutálisan eszméletlen.
Aztán megébredtem és nem tértem magamhoz a csodálkozástól. Úristen! Mi történt velem? Mit kaptam, vagyis inkább mit tettem? Mert én tettem. Végre elértem oda, hogy megengedhetem magamnak, hogy mindent átírjak. Hogy írjak egy sokkal jobb életet. Döbbenetes a szó minden értelmében.
Most éppen az agyról olvasok egy könyvet. Jobban mondva a gondolkodás fejlesztéséről, hogy megváltoztasd az életedet. Ezt rengetegen tanították régen is, ma is. Újraírhatod az életedet, teljesen más jövőt teremthetsz magadnak. Sok-sok-sok könyv és tanítás szól erről, csak olvassatok utána. Ezért nem fogok erről bővebben itt írni.
A lényeg az volna, hogy számodra az lesz az igaz, a valós, amit hiszel, amit annak fogadsz el.
Ezért van az, hogy ha sok a rossz emlékünk, ahogy nekem is volt, akkor azokból merítünk és aszerint ítéljük meg a világot és teremtjük az életünket. És persze még az is lehet, hogy nem is úgy volt minden, ahogy mi emlékszünk rá. Mégis, a saját emlékünk formál minket, mert az égett belénk.
Többen tudnak az átírásomról. Szurkolnak is nekem, hogy végre minden igazán jól alakuljon az életemben. Néhányakban azonban felmerül a kétely, hogy ez akkor mennyire lesz valóságos. Nem csapom be magamat?
Kérdem én, azzal, hogy valamiről emléked van, ami nem biztos, hogy úgy történt, ahogy te emlékszel rá, az nem becsapás?
Igazából meg mindegy is, hiszen az agy ahhoz fog igazodni, úgy fog alakulni, esetleg olyan idegi kapcsolatokat létrehozni, amilyen képek a fejedben vannak. Ha pedig megváltoztatod a képeket a fejedben, csatolsz hozzá egy jó nagy adag hitet, át is tudod érezni a dolgot és érzed az energiáját, akkor biztos, hogy új idegi kapcsolatok fognak létrejönni és aszerint fog alakulni az életed is.
Gondoljatok csak arra a sok tanulmányra, amely mind azt bizonyítja, ha csak elképzelsz valamit rendszeresen, akkor a tested, a teljesítményed, a lényed aszerint fog változni. Például a profi sportolók rendszeresen lejátsszák fejben a dolgot, a testük ehhez fog igazodni és végül majd ott állnak és minden úgy fog menni, ahogy elképzelték. Ez nem új keletű dolog. Nem én találtam ki. Számtalan példa van erre.
Az átírás nálam fizikálisan is megtörténik. Ugyanis pár nappal az álom után végre tudtam időt szakítani, hogy el is kezdjem leírni. Azóta is azt írom. Ami a legfontosabb, hogy nem a tudatos énem irányítja az írást és mindent, amiről írok, érzem. Teljes mértékben érzem, átérzem, átélem képekben, érzésekben, energetikában. Tudjátok mit, egyszerűen FANTASZIKUS!!!
Soha nem gondoltam volna, hogy valaha is sikerülni fog egy ilyet létrehoznom, átírnom bármit is. Hiszen korábbi próbálkozásaim alkalmával még nagyon ott munkált bennem a sok sértettség, düh, bánat, fájdalom. Mostanra viszont eljutottam oda, hogy mindez teljesen magától jön és nincs egyetlen rossz érzésem sem. Egyetlen egyszer sem merült fel a kétely, hogy ez nem valódi, hogy ez becsapás lenne. Nem. Ez teljes mértékben igaz.
Érzem a szüleim őszinte a feltétel nélküli szeretetét, a törődésüket, a rokonok, barátok szeretetét, mindent, de tényleg mindent, ami egy szeretetteljes élethez kell. Annyira tökéletes. És soha nem gondoltam volna, hogy valaha is így fogok rájuk és róluk gondolni. És teljesen természetesen és könnyedén jön az egész, nincs benne semmi erőltetés. Látom őket magam előtt, érzem, ahogy megsimogattak, ahogy beszéltek hozzám, ahogy tanítottak. Minden itt van előttem, a fejemben, az érzéseimben, a lelkemben. Olyan csodálatos szülők voltak. Nagyon szerettem őket.
Ez számomra egy különleges ajándéknak tűnik. De azt hiszem, nagyon sok belső munka, a személyiségem, amilyen vagyok, mind hozzájárult ahhoz, hogy ez végre megtörténhessen. Nemcsak, hogy hiszem, hanem tudom, hogy ezt bárki megteheti. Nem kell feltétlenül az egész életet átírni, talán elég csak egy rész vagy részlet. Csak neki kell feküdni. Az igazán nagy tanítók ezt tanítják, úgyhogy nem én találtam fel a spanyolviaszt.😁
Én most csak megteszem, átélem, átírom.
És azt hiszem, a pár nappal ezelőtti szívfájdító történés már ennek a következménye. Mert egy olyan ember lépett ki az életemből, aki ebbe már nem fér bele. Minderre most jöttem rá ennek a cikknek az írása közben. Nem is rájöttem, inkább megjött érzésben. :)
Valaki azt mondja, ha ezt így meg lehetne tenni, akkor egy boldogabb világ lenne. Igen. Az lenne. A jó hír, hogy meg lehet tenni. A rossz hír, hogy az emberek ebbe lusták energiát és időt fektetni, ebbe és az önismeretükbe is, utálják a változást, mert bele vannak kényelmesedve a langyos kis életükbe. Én ezt viszont már nem akarom. Úgyhogy teszek is azért, hogy más legyen. És mindenki megteheti ugyanezt. Semmi más nem kell hozzá csak te. Tényleg. Ha kell, olvass utána a dolgoknak és ha egy jobb, egy másik életet szeretnél, írd át! Mert megteheted. Egy a lényeg ebben is, mégpedig a szeretet. Ez csak akkor működik, ha szeretet van benned, ha szeretettel állsz neki, ha jó szándékkal teszed és jobbat teremtesz és ha nincs senkinek a kárára.
Tegyétek meg! Ne kifogásokat keressetek, ne hárítsatok, ne legyetek lusták és kényelmesek. Ha változást akartok, akkor kezdjétek el! Itt az idő! Soha nem lesz megfelelőbb idő a MOSTnál.
Végezetül pedig drága jó édesanyám egyik bölcs mondását idézem nektek:
„A képzelőerő csodálatos ajándék. Ha valamit úgy igazán el tudsz képzelni, akkor az már létezik is. Ezt soha ne felejtsd el!”
Igen, ő is sok önfejlesztő könyvet olvasott.💗💗💗
És még egy tőle:
„Ha valakinek az életét jobbá teszed, az egész világ jobb lesz ezáltal. Ha valaki vagy valami megváltozik, az egész világ is változik. A lényeg mindig az, hogy jobbá tegyük a világot, ha az nem jó a számunkra.”
Azt hiszem, ebben aztán tényleg minden benne van. Én nagyon örülök, hogy ő volt az anyukám. Édesapám pedig hasonló volt hozzá.
KÖSZÖNÖM 💝💖💗
Vágjatok bele! Sok sikert mindannyiótoknak!
