Van kedvetek ünnepelni?

Ha igazán alaposan belegondolunk, akkor szerintem elég sok alkalmat lehet találni az ünneplésre.

Várjatok! Most elgondolkodtam. Mindig alkalmat kell keresnünk az ünneplésre? Miért? Miért nem lehet maga az élet egy folyamatos ünneplés? Ha mindig találnák valamit, ami miatt ünnepelhetnénk. Bármilyen apróságot. Akkor nem kéne mindig az ünnepnapra várni, hogy az olyan különlegesség tegye az életünket. Ünnepeljünk!

Nekem is van egy kifejezetten különleges ünnepelni valóm. Február 11. Ez a hozzá köthető dátum.

Sok év küzdelem, szó szerint küzdelem után tizennégy éve ezen a napon végre visszakaptam az én csodálatos lánykámat. Ha kíváncsiak vagytok az egész történetre, akkor tudom ajánlani a könyvemet elolvasásra. Csak szólj, ha kell egy példány!😉😍

Arról a napról nem akarok írni. A lényeg, hogy küzdelmes volt az a nap is, de a vége az lett, hogy a lányommal mehettem haza. Aki azóta felnőtt és gyönyörű és okos nő lett belőle. Önálló életet él és egyetemre jár. Boldog párkapcsolatban él. Nagyon sok barátja van. Nyitott a világra és nagyon segítőkész.

Olyan sok jót el tudnék róla mondani, de ez itt nem egy bemutató.😊

Csak azt akartam, hogy tudjátok, minden nehézségünk ellenére milyen csodálatos ember lett belőle és én mennyire szeretem őt és mennyire büszke vagyok rá. 💜💛💚💙💗💖💕💓💝💞💞💞😘😘😘

Tegnap tehát ünnepeltünk. Bejött hozzám a munkahelyemre, beszélgettünk, még a végén segített is, utána pedig közös vacsora, vásárlás, csajos program.😃

Életem, tudd, hogy nagyon szeretlek és örülök, hogy Te vagy a lányom!💗💗💗

Ez a kép tavaly készült rólunk. Megbeszéltük a találkozót és amikor megláttuk egymást, teljesen meg voltunk döbbenve, mennyire összeöltöztünk. 😀😀😍💞

Keressetek ünnepelni valókat az életetekben! Éljetek csodásan!

Ölelééés és puszi mindenkinek 😉😘😘😘💗

Egy könyv születése 🎀🥰

Talán sokaknak már nem is kell mondanom, hogy mennyire szeretek írni. Persze, ide a blogba már régen írtam és ritkán is teszem. Majd fogok többet is írni, de most másnak az írásával vagyok elfoglalva. Megint könyvet írok. 😊👑

Tényleg imádok írni. Ugyan még nem vagyok ismert író, nem jelent meg kiadónál könyvem, de attól még nagyon szeretek írni. Az első könyvem nem publikus, az csak annak van meg rajtam kívül, akiről írtam. 😊😇

A másodikat sokan ismerik. Azt adtam ki magánkiadásban – Lépcsőfok címmel. Imádás az a könyv. Múlt héten újra elolvastam. Tényleg jó lett. Szerintem. 😍😍😍

A harmadik könyvemet akkor írtam egy hónap alatt, amikor volt az a lezárás, hogy mindenki maradjon otthon. Március? Akkor született. Még nem lett kiadva. Romantikus sztori. Az életből is merítve. Jaj, de annyira tetszik az is! ❤🌷

És most dolgozom egy másikon is. Ez romantikus is, dráma is. Tavaly volt egy álmom. Abból kezdett kibontakozni. Bár nagyon lassan. Nem folyamatában írtam, hanem fejezeteket egy-egy történésről. Hát ha romantikus, akkor gondolhatjátok, hogy az első találkozásról, az első csókról és sok egyébről írtam fejezeteket. 🌸

Belekezdtem, aztán hónapokig nem írtam semmit hozzá. Majd tavaly ősszel újra neki fogtam. Október-november környékén talán. Először is összeraktam a fejezeteket. Begépeltem. Ja, hát nem meséltem, hogy a könyvet füzetekbe írom tollal? Na, úgy írom. Érdekes és izgalmas. 

Szóval, megvoltak a fejezetek. Aztán elkezdtem újra írni füzetbe. Nem időrendben haladtam, hanem csak írtam, ami éppen ihletben jött. És láss csodát! A történet elkezdte megváltoztatni önmagát. Annyira hihetetlen! Van egy alaptörténetem. Elkezdtem a fejezeteket írni. Begépeltem. Majd újrakezdtem, és ahogy írom, teljesen átalakul a történet. Nem én irányítok. Nem én irányítom, hogy merre is haladjon. Van úgy, hogy azt sem tudom, mi lesz három sorral lejjebb. Amikor így kézzel írok, teljesen elvarázsolódom és csak jönnek a betűk, a szavak, amik mondatokká állnak össze, párbeszéddé, történéssé. Tényleg hihetetlen, hogy ha annyira belemerülök, egy teljesen másik világba kerülök és csak jön a történet. Képes vagyok egy nap akár 10-12 oldalt is írni, igen, kézzel, tollal, füzetbe. 🧚‍♀️🧚‍♀️🧚‍♀️💜

Ami pedig a legjobb része, hogy néha annyira izgatott vagyok, hogy mi fog történni, hogy már azért írom, hogy megtudjam, mi lesz benne. Mert nem tudom. Olyan, mintha egy kész könyvet olvasnék elsőre. Nem tudom, mi lesz, hogy lesz, de olvasni kell, hogy megtudjam. Valahogy ehhez tudnám legjobban hasonlítani. Persze itt lassabb a tempó és nem is lehet belelapozni, hogy elolvassam a fejezet végét. Nem, nem! Itt írni kell, hogy kialakuljon, hogy megtudjam, mi lesz a vége. 🤔✍✍✍

Azt kell mondjam, hogy én egy kicsit meg vagyok döbbenve, hogy a könyv ennyire írja önmagát. Néha egyáltalán nem hagy beleszólást. Úgyhogy a történet olyan fordulatokat vett, amire nem gondoltam volna. Vagyis de, gondoltam, csak egészen máshogy írtam meg. Erre tessék, fogja magát és megváltozik. Egyáltalán nem bánom, mert nekem így is nagyon tetszik.

Olyan ez, mintha én csak egy eszköz lennék a könyvnek, hogy papírra vessem. Hogy megalkossam. Szerintem ez annyira izgalmas, annyira jó és fantasztikus és minden! 💖💖💖

Szeretem az írást. Ennek a könyvnek az írását is. Az összes többiét is szerettem. Mindegyik egy külön világ. Én pedig, amikor benne vagyok az írásban, másik világba kerülök. Így egyszerre vagyok több világban is. Van lehetőségem arra, hogy munka közben is írjak (de ezt ne áruljátok el senkinek! 🤫🤫😉😘 ), mégis képes vagyok arra, hogy ugráljak egyik világból a másikba. Nem nehéz. És mindig vissza tudok térni abba, amelyikben éppen szükségem van rá.

Aki alkot, biztosan átérzi és megérti a folyamatot. Ez olyan különleges! Semmiért sem cserélném el. Tudjátok, ugyanígy vagyok akkor is, amikor rajzolok. De az más. Azt mondjuk csak itthon csinálom, azzal máshol nem tudok foglalkozni. De egy füzetet és tollat bárhová magammal vihetek. Füzet egy van nálam, toll azonban legalább tíz. Toll és füzetmániás vagyok. Mert nem mindegy, hogy milyen lapra milyen tollal írok. Nem minden tollat fogad el a papír. Nem mindegyik tetszik neki. Meg kell találni minden laphoz a neki való tollat. 📖🖋🖊✒

Vettem nemrég egy papírboltban spirálfüzetet, tollat is. Amúgy is sok tollam van. De ebbe a füzetbe valahogy egyik toll sem akart szívesen írni. Nem is tudom, hány tollal próbálkoztam. Igaz, hogy sok oldalt teleírtam, mert nem volt másik füzetem. De tegnap! Tegnap elmentem egy másik papírboltba és olyan gyönyörűséges füzeteket vettem! Ebbe bármelyik tollam szívesen ír. És akkor ehhez is van egy aprócska sztori. Mikor vettem a füzeteket, pár tollat is vettem. Nem bírom megállni. Még a másik füzetbe írtam a történetet, gondoltam, csak befejezem a fejezetet. Azonban már azon járt az agyam, hogy az új füzetembe melyik tollal fogok írni. Nekem tényleg sok tollam van. Na jó, a kedvetekért megszámoltam: a tolltartómban, amit magammal cipelek, jelenleg tizennégy darab toll van, ezen kívül a táskámban még plusz kettő. Szóval, nem próbálgattam, hogy melyik tollal fogok bele írni, hanem csak egyetlen egy toll képe lebegett előttem, ő akart a füzetbe írni. És olyan szépen ír bele, hogy öröm nézni. 🤩😍

Ennyi volna az én kis történetem a legújabb könyvem születéséről. Nagyon, de nagyon várom már, hogy mikor lesz kész, mi lesz a történet vége. Az is lehet, hogy egyszer még nyomtatásban is megjelenik. Ki tudja? Bármi megtörténhet. 🤔😉🤭🤫🥰