Olvasóim :)

Még csak néhány napja kaptam meg a könyvcsomagomat.

Néhány, számomra nagyon kedves személynek már át is adtam a könyvet. Ahogy a visszajelzéseikből tudom, máris olvassák lelkesen. Ők a közelebbi drága barátaim, kedvenc borítótervezőm, drága szomszédnénim, az egyetlen lányom és még a barátja is.

Mindannyiuknak köszönöm, hogy elolvasnak engem. Hiszen csak úgy igazi egy könyv, ha ahhoz vannak olvasók is.

 

Hadd mutassam be nektek a legidősebb olvasómat, Irénke nénit. Ő az egyik legnagyobb "rajongóm", biztatóm. Hogy hány éves? Idén lesz 90. Megengedte, hogy feltegyem ide a fotóját.

Csupa szeretet ez a néni. Mindig meghallgat, sőt, mindig kíváncsi arra, hogy mi is történik velem. Olyan, mintha egy kicsit a nagymamám lenne.

Amikor elkészültem egy-egy fejezettel, felolvastam neki. A Drága mindig olyan lelkesedéssel fogadta ezeket. Hatalmas dicséreteket kaptam tőle. Annyit szurkolt, hogy végre meglegyen a könyv. Mindig azért szorít, hogy boldog legyek.

Vele meg tudok mindent beszélni. Kora ellenére kortalan Irénke néni, bármiről lehet vele beszélgetni. Soha, de valóban soha nem panaszkodik. Azt mondom, sok-sok ilyen néni kellene még a világban. :) 💜
Kölcsönös a szeretet :)
Persze, hogy neki jár a tiszteletpéldány. :)

Legfiatalabb olvasóm természetesen a lányom. Bár ő addig nem akarta átvenni tőlem a könyvet, amíg két oldalnyi "dedikálást" nem írtam bele neki. Megtettem. :) 💖

Nagyon jólesik, hogy olyan sokan érdeklődnek a könyv iránt.

Örülnék, ha sok-sok olvasóm lenne, de lesz, ahogy lesz. Persze tudom, hogy a könyv el fog jutni azokhoz, akikhez kell.  Így is már óriási megtiszteltetés számomra, hogy erről a témáról ezt a könyvet Én írhattam meg.

Egy kedves ismerősöm belevetette magát a könyvbemutató szervezésébe, úgyhogy még bármi megtörténhet. Amint erről lesz bővebb információm, mindenkivel meg fogom osztani.

Egy szerető család

Tegnap átadhattam egy könyvet annak a személynek, aki tervezte és elkészítette a borítómat, vagyis Tamásnak. Személyesen találkoztunk az otthonában. Így találkozhattam a szüleivel is.

Hogy Én hova is kerültem???

Tamás édesanyja épp a konyhában készített valami finomságot. Édesapja Tamáshoz kísért be, majd megkérdezte, hogy mit hozhat nekem. Egy kávét kértem, mert eléggé nyomott voltam, és úgy gondoltam, az egy kicsit éberebbé tesz.

Aztán Tamás anyukája is bejött a szobába és végre rendesen be tudtunk mutatkozni egymásnak. Olyan édesek ezek a szülők! Rögtön Írónőnek szólítottak, ami, bevallom, nagyon jólesett.

Közben megkaptam a kávémat. Tálcán szervírozva, külön kis kancsóban a tejjel. Hát Én ilyen finom kávét nem igazán ittam mostanában. Fogalmam sincs, milyen kávé volt, de nagyon kellemes és finom. Én nem szeretem azt az erős kávéízt.

Aztán megindult rendesen a beszélgetés. Beszélgettem a család minden tagjával.

Majd elkészült az almás pite és Én kaptam belőle először. Életemben nem ettem ilyen finom almás pitét. Csodás volt!

Én annyi, de annyi kedvességet és szeretetet és törődést kaptam már az első pillanattól fogva ettől a családtól, hogy egészen meghatódtam. Nem is tudom, hogy találkoztam-e már ilyen családdal, akinek minden tagja ilyen kedves volt már elsőre is. Nagyon örülök, hogy vannak ilyen igazán szívbéli családok is.

És ha már mindenki ilyen közvetlen, így megkérdeztem, hogy tegeződhetnénk-e. Bár Én vagyok a fiatalabb, de mégiscsak jobb, ha tegeződünk, mintha Írónőnek hívnak. Összetegeződtünk.

Majdnem három órát töltöttem náluk, de úgy jöttem el, hogy azt mondták, bármikor mehetek, nagyon szívesen látnak. Esetleg szóljak előre, hogy milyen finomságot szeretnék enni. :)

Ennek a családnak minden tagja olyan szeretettel teli, olyan gondoskodó! Nekem ez annyira jólesett, pláne azok után, hogy Én család nélkül és ilyen kedvesség nélkül nőttem fel. Ez az igazi törődés kimaradt az életemből. De ha ezt megkapom, valószínűleg nem születik meg a könyvem.

Nagyon-nagyon köszönöm a fogadtatást, a vendéglátást, a sok-sok szeretetet és ölelést, a gondoskodást és törődést és a visszavárást. Ráadásul, ismeretlenül, még a lányomat és a barátját is szívesen várják. Erre a nagyon sok jóra volt éppen szükségem.

Nagyon örülök, hogy megismerhettem ezt a családot és velük tölthettem azt a pár órát. Őszintén szólva, remélem, hogy hamarosan tudunk újra találkozni. Nagyon felemelő volt velük lenni. Engem is feltöltött, sőt, még egy kicsit túl is csordultam.

Köszönök még egyszer MINDENT, amit kaptam tőletek!

Hatalmas ölelés és puszi mindannyiótoknak!

MEGÉRKEZETT!!!

Nagyon-nagyon hosszú várakozás után végre a mai napon megérkezett a könyvem 102 példányban.

Kaptam hozzá ugyanennyi könyvjelzőt, névjegykártyát, néhány darab mappát és plakátot.

Ez életem egyik legfantasztikusabb napja. Hiszen végre megfoghattam könyv formátumban is mindazt a sok tapasztalást és gondolatot, amit leírtam. De ugye, amikor az ember számítógépen olvas valamit, az egészen más, mint könyv formátumban. Sokkal, de sokkal csodásabb! Én annyira büszke vagyok magamra. És olyan nagyon örülök.

Teszek fel jó pár képet a megérkezett csomagocskámról. Igen, el is sírtam magam a sok nevetés és hatalmas öröm mellett, de sírós képet nem fogok feltenni.

Igazából szavakkal ki sem tudom fejezni azt, amit érzek. A szavak meg sem közelítik azt az érzést, ami bennem van. Nem minden nap jelenik meg könyvem. Pláne nem az első! Egy olyan könyv, amire azt mondtam, hogy minden ide vezetett. Minden, ami történt az életemben, pontosan ide vezetett, hogy megírjam ezt a könyvet. Most visszagondolva, lehet, hogy rengeteg rossz dolog történt az életemben, de azt mondom, semmiért sem cserélném el. Minden pillanata megérte, hiszen megírhattam ezt a könyvet. Hihetetlenül felemelő érzés volt végre a kezemben fogni a saját művemet.

Nem, most nem tudok többet írni. Nem jönnek a szavak. Úgyhogy helyettük beszéljenek inkább a képek.

Talán annyit még, hogy egy kedves ismerősöm szervez számomra egy könyvbemutatót. Ennek részleteiről később fogok írni.