Egy új könyv

Tudom, hogy már írtam az írásról. De most megint. 💖💖💖

Tudom, hogy néhányan már tudjátok, hogy sikerült befejeznem egy újabb könyvemet. Ez óriási dolog.
Még 2020-ban kezdtem el írni, de nagyon sok időt kihagytam. Egyszerűen nem volt hozzá ihletem. Ha meg nincs ihlet, akkor hiába is próbálkoznék, semmi jó nem születne belőle. Az nem az igazi. Az az igazi, amikor úgy érzi az ember, hogy most igen, jön valami belőle, azt leírja. Közben persze maga a történet is mindig változik. Ezek a változások meg egyenesen hozzák magukkal a több ihletet.

Megvolt egy alaptörténetem. Elkezdtem füzetbe írni. Párat teleírtam ezzel a történettel. 😀😍 A legjobb kézzel írni. Ilyenkor sokkal több minden fel tud jönni az emberből. A kézírással egy egészen másik világba lehet kerülni. Nincs idő, sem tér, nincs semmi más, csak maga a történet benned, körülötted, veled. Imádás! 💗💗💗
Aztán ugye voltak a szünetek, majd megint írtam. Eljutottam oda, hogy ideje lenne begépelni. Írtam és írtam. Tudjátok, imádok gépelni is. 😍 Ez is el tud vinni egy másik világba, de itt azért odafigyelek, hogy jól is írjam, amit írok. Mert én a kapkodósabb fajta vagyok, akinek a gondolatai előrébb vannak kicsit az ujjai sebességétől. Vagyis gyakran már azt a szót gépelem az előzővel összefűzve, ami a következő lett volna. Érdekes szavak születnek ilyenkor. Vissza kell fogni magamat, hogy az ujjaim és a gondolataim pontosan csak azon a szón legyenek, amit éppen le kell írni. Így olyan, mintha magamban felolvasnék egy könyvet, csak lassan. 💝

Szóval, a gépelés. Ó, nehogy azt higgyétek, hogy akkor előszedtem a füzeteket és már minden úgy is maradt! Előszedtem, elkezdtem gépelni, gépelek, gépelek. Egy ideig egész jól haladtam a füzetből. Aztán egyszer csak elkezdett a történet megváltozni. Elkezdte önmagát írni. Én meg csak lestem. Kénytelen voltam azt írni, amit maga a történet akart. Így esett, hogy sokszor egészen más lett egy fejezetben, mint amit terveztem. Nagyon sokszor még azt sem tudtam, hogy mi lesz a következő mondta. Ez ám az izgalmas! Aztán már úgy írtam, hogy én is épp olyan kíváncsian vártam a folytatást, mintha egy könyvet olvasnék és nem tudom, mi van benne. Ez a történet is alakult, formálódott szinte folyamatosan.
Néhány nappal ezelőtt írtam meg az utolsó fejezetet. Volt egy gondolatom, hogy legyen vége, de amikor írtam, még én sem tudtam, mi lesz a történet vége és mi lesz a szereplőkkel. Ezt már csak gépeltem, ez füzetben nem született meg. 💜💜💜
És milyen szép vége lett! 💗💗💗

Aztán természetesen az egészet újra elolvastam. Javítottam, ha kellett. Sorokat rendeztem. Valamit beleírtam még, valamit kivettem. Még mindig változott egy kicsit. Tegnap este a végére értem. Be kell valljam, elsírtam magamat. Nem szoktam könyvön sírni pedig sohasem. De tényleg olyan megható volt. 😢💖
És örülök, hogy ilyen lett a vége.

Nos, talán egyhamar nem fog megjelenni nyomtatásban, de még soha nem lehet tudni. 😉😀
A tényszerű adatok róla: 281 oldal, A5-ös méretben, 80 367 szó, 515 543 karakter. 💝💝💝

Az írás maga a csoda. Egy varázslat. Másik világ. Az egyik legjobb dolog a világon.
Gondolom, ahányan írunk, annyiféle véleményt alkotunk magáról az írásról. Én azt mondom, akinek kedve van hozzá, az írjon és ne foglalkozzon semmivel! Az kell, hogy a te írásod belőled szülessen meg.
Én is csak írtam. Semmiféle szabályt nem követtem. Nem is nagyon érdekelnek, hogy kell "jól" felépíteni egy könyvet. Csak írni kell és kész. Szerintem. Lehet, hogy így csak én és az ismerőseim olvassák, de nekem az is elég. 😍😍😍
Az sem számít, ha ez egyelőre az "asztalfiókban" marad. 💗 Már így is, úgy is megszületett és életre kelt. 💖

Aki szeret vagy szeretne írni, az söpörjön félre minden kifogást az útjából és tegye meg! Az biztos, hogy fantasztikus utazásban lesz része, akármi is legyen a története. Én ezt az élményt semmiért sem cserélném el. 💝💖💗😍 Ajándék számomra is, hogy írhatok.

Csak írjatok! 😊😘😘😘 És élvezzétek az utazás!
Kalandra fel!

Ezt pedig azért, mert a kedvenc virágom 💗💗💗💗💗💗💗💗💜💜💜💜💜 Ránézek és belélegzem az illatát. 😍😍😍😍😍😍

Nem unalmas...

Muszáj elmesélnem nektek ezt a mai napot, mert annyi minden és olyan történések voltak benne, hogyha talán nekem mesélik, nem biztos, hogy elhinném. Na jó, elhinném, de amúgy!😉😊

Kezdjük a tegnapnál. Egy nagyon kedves ismerősömnek meséltem két hangyagondolatnyi eseményt a tegnapi napomból. Egy könyvárus pasival egy jót viccelődtünk, egy másik pasi meg mást akart. Nem is lényeges. Az ismerősöm azt mondta, nem unalmas az életem. Azt válaszoltam, hogy ha elmegyek otthonról, akkor valóban nem. Amúgy itthon sem, mert tuti találok valamit, amit szívesen csinálok vagy egyszerűen nem csinálok semmit.😁

Szóval, az ismerősömnek és nekem is igazunk volt. Nem unalmas, főleg nem akkor, ha elmegyek itthonról.

A mai nap aztán végképp nem volt az. Találkozások tömkelege, dráma, ami még a szappanoperákat is lekörözi, ajándékok, bókok. Soroljam még?

Kezdem az elején. Elindultam és alig néhány méter után az utcán az egyik szomszédnőmbe botlok, aki elhalmoz kedves dicséretekkel a külsőmet illetően. Köszönöm.

Ma körmöshöz mentem. Imádom a szép körmeimet, de ti ezt már tudjátok.💗💗💗 A maiakat is köszönöm szépen. 😍 Tavaszi körmöcskék! 😊😍😍💗

Egyszer csak kaptam egy telefonhívást. Azt hittem, szívrohamot kapok. 😲😲 Hivatalból kaptam hívást és egy olyan személyhez volt köze, aki már több, mint tíz éve nem az életem része. Mindegy, volt egy kis kavarás, félreértés, mi egyéb. Mondja a hölgy, hogy még nyomoznak az ügyben és majd visszahív. Ne higgyétek, hogy valami bűnügy volt. Nem, csak pénzügy. Ami engem érintett rosszul. Hadd ne mondjam, hogy én olyan káromkodást engedtem meg magamnak, na nem a hölggyel szemben, csak miután letettem a telefont, hogy volt vagy három sor is. Szegény körmösömtől elnézést is kértem, de egyszerűen muszáj volt. Aztán mást sem tudtunk csinálni, mint kínunkban röhögni. Hogy a francba keveredik ő az én mostani életemhez, pláne pénzügyileg? Tisztázódott a helyzet elég hamar. Szerencsére.

Nem volt még fél tizenegy, de már olyan drámákat éltünk meg, hogy ezek mellett a szappanopera elbújhat. De ez csak egy pillanatra volt drámai. Aztán már nem is. Szerintem. 😄😄😄 Vicces volt és hirtelen katasztrofális.

Ezek után találkoztam egy másik kedves ismerőssel. Kaptam ajándékot! 💖💝 Egy üveg virágport. Arany virágport. Fenomenális! 💗💗💗 Azt hiszem, tudja, mit szeretek. 😋😊 Szerintem mondhatom, hogy örültünk a találkozásnak. Bár rövid volt, mégis sikerült kicsit beszélgetni. Olvasni a másik tekintetéből. Érdeklődés, kedvesség, mosolyok.

Mikor tőle eljöttem, épp egy másik fiatalember haladt el mellettem és meghallotta, ahogy magamban beszélek. Szoktam és szeretek is. Jól el tudok diskurálni magammal és egész jó végkifejlete szokott lenni. 😂😉Útvonalat gondolkodtam, hogy onnan hogy jutok máshova, ahová szeretnék. A fiatalember máris felém fordult és már mondta is a lehetőségeket. Annyira kedves volt! Megköszöntem és szép napot kívántam neki. Szeretem az ilyen spontán dolgokat. Meg ezeket a kedvességeket. Annyira jó!💚💛💙

Következő találkozás a vegán pékséges eladóval volt. Vele is annyira jókat szoktam elbeszélgetni. De tényleg. Ismerősök lettünk a közösségi oldalon.

A sorrend: hazajöttem, ettem, aztán megint nekiindultam. Ez ma egy ilyen nap volt. Elmentem egy kis vitaminszerzésre. Nem nagy titok, hogy az Örsön jártam, onnan pedig gyalog indultam haza. Azon a jó hosszú szakaszon, ahol alig járnak, a bicikliúton mentem. Ott sütött a nap. Közel s távol sehol senki, de egy biciklis rám szól, hogy ott a járda. Mondom, köszi! Mást nem zavartam, de őt igen. Aztán folytattam utamat a biciklisávon és nem jött senki, én pedig élveztem a napsütést az arcomon.😍😊

Megint egészen Kőbányáig sétáltam. Jaj, imádom ezeket a sétákat. Kitaláltam nagyjából a következő könyvem sztoriját meg egy-két szereplőjét. Beugrottam egy másik kisboltba apróságokat venni, és úgy voltam, hogy vilivel jövök haza onnan már.

Ismeritek a mondást, hogy: Semmi sincs véletlenül! 😮😅

Hadd ne mondjam, hogy szerintem ez az egyik legigazabb dolog a világon és mindig megállja a helyét. Pont alsónál terveztem vilire szállni. Erre pont ott volt egy nő. Rám néz, megszólít:

- Ne haragudj! De olyan ismerős vagy! Nem véletlenül a … gimnáziumba jártál?

- De! És te is ismerős voltál nekem.

Éljeeeen! Megoldottuk a rejtélyt. 15 évvel ezelőtt érettségiztünk felnőttként esti képzésen. Akkoriban nem igazán voltunk nagyon beszélő viszonyban, csak olyan osztálytársiban. Nem volt közös témánk. Persze, akkor én is más voltam. De ahogy elmesélte, ő is nagyon sokat változott. Most, 15 év után pedig úgy beszélgettünk, mint valami nagyon régi ismerősök. Kötetlenül, felszabadultan és mindenről tudtunk beszélgetni. Persze ő is jött a vilivel és ugyanott szálltunk le. És még jó darabig dumcsiztunk. 😀
Szeretem az ilyen találkozókat is. Tényleg annyira, de annyira jók! 💚

Én is megdicsértem őt, de ő aztán még inkább elhalmozott a külsőmet illető bókokkal. 💛💛

Tudjátok, igazán értékes, ha egy nő meg tud dicsérni egy másikat. Az ember érzi, tudja, hogy mikor igazi az a bók és ma mind igazi volt. Nem csak nőktől, férfiaktól is kaptam bókot, de tőlük csak a tekintetükkel. Minden bók egy ajándék és mindet nagyon köszönöm. Sokkal szebbé tettétek a napomat! 💝💝💝

Ki gondolta volna, hogy a mai napnak ennyire életem régmúltam szereplői lesznek a szereplői? A döbbenetem aztán akkora volt és még most is az. Szerintem teljesen hihetetlen. Őszintén szólva, imádtam ezt a napot! És még nincs vége! Most írom ezt, aztán jöhet egy kis olvasás.

Úgy, ahogy volt és van, imádom ezt a napot! 😍😍😍 Olyan különleges. Fantasztikuuuuus! 

Legyen minél több bolondos, örömteli, vidám, nevetős napotok! Meg nekem is! 😉😍 Annyira szép az élet! Annyira szeretem! 💗💗💗 

Titeket is! 😉😘😘😘😘