Tegnap bepótoltuk a szülinapi elmaradt utazásomat. A mostani úti célt a lányomék találták ki, így meglepi volt nekem. Mondjuk, abból kiindulva, hogy honnan indult a vonat, sejtettem, hogy valahová a Balaton környékére megyünk. 😊
Első állomásként Veszprém volt. Legutóbb talán 6-7 éve járhattam ott. Oda nem igazán akartam menni. Ott születtem, sokáig ott is éltem, nagyon sok rossz emlékem oda kötődik. Tartottam tőle, hogy most is esetleg felbukkan bennem valami rossz emlék vagy érzés. De amikor leszálltunk a vonatról... mit mondjak? Nem jelentett semmi többet, mint egy másik város, ahová elutaztam. Ismerős volt az egész, de mégis idegen. Se ismerősök, se rokonok. Minden rossz érzés el volt halványulva bennem. Semmi nem bukkant fel. Néztem, láttam emlékeim színhelyeit, de semmit nem jelentettek. És ennek nagyon örültem. Felhőtlenül élveztem az utazást. 💗💗💗
Miután jártunk anyám sírjánál is, kicsit még sétáltunk a belvárosban, majd buszra szálltunk és elmentünk Balatonfüredre. Ott is sétálgattunk a parton, fényképezgettünk, nevetgéltünk, egyszóval jól éreztük magunkat. Persze, már megint közfeltűnést okoztam azzal, hogy szoknyában voltam. Valóban, a nap folyamán egyetlen olyan nőt sem láttunk másikat, akin szoknya lett volna. Nem mondom, nem volt éppen meleg. Engem meg már ismertek, csak szoknyáim vannak. Nem vehetek fel olyat, amim nincs. 😀
A lányomék - ahogy sokan mások is - még fagyit is ettek Füreden. Nekem azért ennyire nem volt melegem. a Balaton partján kissé hűvös volt, ahogy fújt a szél is.
Amúgy nagyon sokan sétáltak a parton. Mindenki élvezte a napsütést, a jó időt. A Balaton is nagyon szép volt, tisztának látszott a vize. Az enyhe szél még hullámokat is vetett a vízen, ami a partot csapkodta. A kacsák és az az egy hattyú ott úszkáltak a part közelében, karnyújtásnyi távolságra.
Füredről viszont egyenesen hazajöttünk egy átszállással. Itthon a forró fürdő, ami nagyon jólesett. Őszintén szólva, én utána be is bújtam ágyikómba és jót aludtam reggelig.
Nagyon jó volt a tegnapi nap. Friss és sokkal tisztább levegő, lényegesen kevesebb ember, tiszta utcák, terek, helyek úgy általában. Rengeteg virágzó fát láttunk, úgyhogy tényleg remélem, itt a tavasz és ezek a virágok már nem fognak elfagyni.
Lényegében teljesen más volt visszamenni vidékre. Jó volt. A tömegközlekedésen sem hangoskodtak az emberek, minden sokkal lassabb és csendesebb volt. Nem véletlenül vágyom el én is vidékre. Teljesen más világ és sokkal jobb, mint ez a pesti. Ide visszajön az ember, piszok, zaj, tömeg. Ez a fővárosi világ el van durvulva. Amikor az emberek részegen, kezükben nagy pohár sörrel szállnak fel a vilire... Na de hagyjuk is az ilyet!
Örültem a tegnapi napnak. És hogy mennyi mindent láttam? Mindent ugyan nem fotóztam le, de néhány képet csináltam, megmutatom nektek. Vannak változások a városban, de van, ami még 20 év múltán is ugyanolyan.
Ezeken kívül persze a sok szántóföld, a házak, udvarok, patakok, kis kerti tavacskák, fácán a szántón, a hatalmas víz, ami néhol csak pár méterre volt a sínektől, lovak, alpaka, tehenek, kecskék, ahogy a vonat átszáguld kisebb településeken, az égbolt, mintha festmény lenne és a Balaton csücske, ami épp a tó végét jelentette. Érzésben? Szabadság, felhőtlenség, boldogság, gyönyörködés, igazából maga az élet. Amúgy ma reggel derült ki számomra, hogy tegnap volt a boldogság világnapja. Hát nem fantasztikus! De bizony. 😉
Szóval a tegnapi nap ilyen: 💖💗💜💛💚💙💝😁😀😂😇😍😍😍😘😘😘
Egyszóval: imádtam. A lányom mesélt valami sztorit, azon meg könnyesre nevettem magamat. 😂😂😂
Mutatom a képeket.
Köszönöm Z és L! 💓💓
