Évforduló – újjászületésnap :)

Ezt a bejegyzést egy mesével akartam kezdeni. De úgy döntöttem, hogy felesleges volna megint valami szomorú múltbeli dolgok felemlegetésével elrontani az ünneplést. Különben is, már túl vagyok azokon, nincs értelme még csak rájuk gondolni sem. Aki nagyon kíváncsi, az elolvashatja a könyvemben.

Aki amúgy is olvasta a könyvemet vagy közelebbről ismer és tényleg ismer, az tudja, hogy nem voltam mindig ilyen, mint most vagyok. Ez a változásfolyam immáron úgy hét éve kezdődött. Napra pontosan nem tudom megmondani, hogy konkrétan mikor, de a napokban van a hetedik éve. Közeleg a szülinapom is és valahol annak a környékén történt.

Tudjátok, a szülinap mindenkinek igazából egy új év kezdete. Ilyenkor mindig történik valami. Legalábbis velem ilyenkor szokott történni valami különleges dolog. Talán nem pont a szülinapon, de a környékén biztosan.

Így volt ez ama bizonyos hét évvel ezelőtti napokban is. A leghangsúlyosabb történés ebben az az egy éjszaka volt, ami alatt – bár aludtam és nem csináltam semmit láthatólag – örökös nadrágosból örökös szoknyás lettem. Ezt részletesen elmesélem a könyvemben. :)

Ez olyan hihetetlen átalakulás volt számomra, hogy tán magam sem hittem volna el, ha nem velem történik. 😀 Nos, innentől kezdve nem volt megállás a változásban, fejlődésben.

Kérem szépen, ezt az évfordulót, ezt az újjászületést ünneplem én most már hetedik éve.

Ebben a folyamatban aztán az égvilágon minden volt. Rengeteg felismerés, gondolkodásbeli átalakulás, átértékelés, formálódás volt. Mindez a mai napig is tart. Valahogy mindig jön valami, ami előre visz, újabb felismerést vagy tanulságot hoz, valami, amitől megint máshogy látom a világot. Persze, amikor valakinek mondok valami „okosat”, sokszor megkapom, hogy könnyű azt mondani. Erre azt mondom, hogy könnyű azt mondani, hogy könnyű mondani valamit, de soha nem kérdezik meg, hogy milyen tapasztalat van mögötte. Igen, sok év küzdelme után már könnyű mondani valamit, de az odavezető út nem épp a legkönnyebb volt.

Még ma is vannak olyan időszakok az életemben, olyan napok, amikor keményen viaskodom magamban. Néha pusztán az életben maradásért. Hogy itt kell lennem, mert szüksége van rám a világnak. Mert én is kellek ehhez a világhoz. Mert nem adhatom fel csak úgy, akármilyen nehéz is. Mert sokszor az, nagyon nehéz. Pláne így, hogy teljesen egyedül vagyok. Az egyetlen, akivel igazán tudok beszélgetni és kiönthetem neki a lelkem, az a barátnőm. Neki külön nagyon-nagyon KÖSZÖNÖM. 💝💝 Más nem nagyon van, aki kíváncsi lenne rám. Igen, még a saját lányom sem, akivel idén még nem is találkoztam. Akit telefonon sem érek el, pedig nem vesztünk össze. Nem értem.

Engem ez az egyedüllét, ez a magány taglóz le teljesen. Igazából azóta nincs párkapcsolatom, mióta elkezdődött a változás. Igen, ennek már sok éve. Volt egy-két próbálkozás, de azok néhány hónap után véget értek. Szerencsére.

Erre jön még ez a hülye helyzet a világban, amitől az emberek még távolságtartóbbak lesznek. Rettenet.

Már megint eltértem a témától!😀

Igen, ünnepelni kell. Mert igenis ünnepelni való a változás. Mert ez az igazi élet. Csak a változásban van élet. Hiszen rengeteg jó dolog is történt velem. Írtam egy könyvet is, ugye, amit meg is jelentettem. Aztán írtam másik könyvet is, ami egyelőre csak a gépemen van meg. Pedig jó sztori. Nekem tetszik. Szerelmi történet. ;)

Aztán itt van, hogy akármilyen nehezítés is jön, valahogy mindig sikerrel veszem az akadályokat. Most már meg kell tanulnom jó dolgokat teremteni az életemben. Kisebb dolgokban sikerül is.

Végeredményben büszke vagyok magamra. Büszke vagyok arra, hogy ide eljutottam (részletek a könyvben 😉 ).

Köszönöm mindenkinek! Mert valahogy mindenki hozzátett ahhoz, hogy tudjak változni, fejlődni. Akár jó, akár rossz történésekben, de ebben mindenki másnak is szerepe volt. Ezt köszönöm.

Nekem nagyon boldog újjászületésnapot, nektek pedig csak úgy csodaszép napot!

Pusszantáááás