Ismét változások

Aki rendszeres olvasóm, esetleg ismer, az talán már tudja, hogy milyen nagyra értékelem és mennyire szeretem a változásokat. Ez az érzés továbbra sem változott. Juj, a változások iránti érzés változatlan maradt! 😊😋

Az utóbbi időben megint olyan sok változás történt, hogy már muszáj írni róluk. Mert tudjátok, ki ahogy áll hozzá az élethez, annak a változások is olyan irányba fognak alakulni. Vagyis, aki pozitívan, szeretettel áll a változások elébe és örül is nekik, annak jól fognak alakulni a változás körülményei és következményei. Még akkor is, ha látszólag igencsak fájdalmas a változás. Erről is már írtam. Idővel be fog bizonyosodni, hogy minden úgy alakul, ahogy az nekünk valóban jó.

Aki viszont dühösen, negatívan, mérgesen áll a változásokhoz, az saját magának nehezíti meg a változást, és bizony a későbbiekben is nehezen fogja észrevenni benne a jót. Már ha egyáltalán észreveszi.

Tavaly év végén és az idei év elején – pár hónapig – nem volt munkám. De emiatt sosem panaszkodta, és igazából elkeseredve sem voltam. Így aztán nagyon hamar alakult új munkahely. Februártól egy egyetemhez tartozó iskolában takarítottam. Nem a kedvenc állásom volt, de anyagilag mégis adott egy kis biztonságot. Túl nagyot nem, mert a közalkalmazotti fizetés nem tekinthető olyannak, amiből kényelmesen meg lehetne élni. Sajnos. Mindenesetre örültem, hogy van munkám, így ki tudtam fizetni az albérletet és még kajára is futotta. Bár a hónap vége mindig igen szűkös volt. Az már meg sem tudott fordulni a fejemben, hogy esetleg valamennyit tudnék-e félre is tenni, mert már nem volt miből. De kit zavar ez? 😇😉

A munkatársaim és a főnököm is kedveltek, mindenkivel jóban voltam.

Abban azonban biztos voltam, hogy nem akarok sokáig ott dolgozni. Ami végül is összejött, mert mindössze hat hónapot dolgoztam ott. Mindenki sajnálta, hogy eljövök. El is hiszem, mert mindenki kedvelt. Nekem sem volt bajom senkivel, csak az a munka nem volt nekem való. Magányosan takarítani a rám bízott helyiségeket és csak elvétve beszélgetni a munkatársakkal. Nem éreztem úgy, hogy igazán értéket tudnék teremteni vagy adni bárkinek, vagy tudnék ezzel segíteni. 😞

Augusztusban újra elkezdtem állásokat keresni. Szembe jött velem néhány olyan ajánlat, amelyik tetszett. Persze alig volt, aki egyáltalán válaszra méltatott, de ez csak őket minősíti, így rájuk ne is vesztegessünk szót!

Az egyik, ahonnan visszahívtak, egy pékség volt. Egy másik épp akkor hívott, mikor a pékségbe tartottam próbamelóra. Kitaláljátok, végül ki lett a befutó? Természetesen a kézműves pékség. Onnan kezdve, hogy jelentkeztem, aztán próbameló, végül szerződésem lett, nagyjából két hét telt el.

Azóta ott dolgozom. Eladó vagyok és imádom! Ez eddig a kedvenc munkám. Minden nap sok emberrel találkozom. Ismertek, nagy dumás vagyok, úgyhogy bárkivel bármiről el tudok beszélgetni. Mindenkihez van pár kedves szavam, de valaki még percekig ott marad és beszélgetünk. Nagyon kell az embereknek, hogy meghallgassák őket, hogy mesélhessenek vagy esetleg kapjanak pár kedves szót. Örülnek, ha emlékszem a nevükre, ha érdeklődöm, hogy meggyógyult-e a gyermek és hasonlók. 💖💖💖

Azt mondanom sem kell, hogy a termékek is szuperek. Nem is dolgoznék olyan helyen, ahol nem szeretem a termékeket, nem tudnék azonosulni velük. Ezek pedig nagyon finomak. Ráadásul én imádom a kenyeret. Szerintem az a legjobb étel a világon. Én pedig úgy érzem, csak azt tudom igazán jól eladni, amit magam is szeretek, aminek elismerem az értékét és jó tulajdonságait. Gondolom, egy jó eladó ilyen. Ezt igazán tudom szívvel-lélekkel csinálni. 💜💛💚💙💗💖💝

Most már másfél hónapja dolgozom ott, de máris rám bízták egy új munkatárs betanítását. El sem tudom mondani, hogy ez mekkora megtiszteltetés számomra, hogy ennyire megbecsülnek és bíznak a képességeimben. 😍😍😍

Amúgy nagyon jófejek és kedvesek a főnökék és a munkatársak is. Persze, akivel már találkoztam. Több üzlet van, itt is csak ketten vagyunk.

Ráadásul abban is szerencsém van, hogy általában kedves, normális emberek járnak hozzánk vásárolni.

Nos, ez volt az utóbbi idők legnagyobb változása. Annyira vágytam egy olyan melóra, amit örömmel végezhetek és össze is jött.

Eszembe jutott ennek kapcsán valami.

Amikor gyerekkoromban nevelőszülőknél voltam, ők mindenáron kereskedőt akartak belőlem faragni. Én viszont nem akartam az lenni. És lám, most valamilyen formában mégis a kereskedelemben dolgozom. De gondolom, ők nem egy szimpla eladónak akartak volna látni, hanem annak az igazi, vérbeli kereskedőnek. Mindegy. Nem is számít már ennyi év távlatából.

Továbbra is azt mondom, hogy örülni kell a változásoknak. Sok jó dolgot hozhatnak. Csak arra kell odafigyelni, hogy a változást ne tragédiának éljük meg. Olvassátok el korábbi írásaimat! Volt, hogy én is szenvedtem egy változástól, depibe estem, de aztán kiderült, hogy igenis nagyon jó dolog, hogy megtörtént az a változás. Szinte az életemet mentette meg.

Vigyázzatok magatokra! 😘😘😘

Öleléééés