Egy új könyv

Tudom, hogy már írtam az írásról. De most megint. 💖💖💖

Tudom, hogy néhányan már tudjátok, hogy sikerült befejeznem egy újabb könyvemet. Ez óriási dolog.
Még 2020-ban kezdtem el írni, de nagyon sok időt kihagytam. Egyszerűen nem volt hozzá ihletem. Ha meg nincs ihlet, akkor hiába is próbálkoznék, semmi jó nem születne belőle. Az nem az igazi. Az az igazi, amikor úgy érzi az ember, hogy most igen, jön valami belőle, azt leírja. Közben persze maga a történet is mindig változik. Ezek a változások meg egyenesen hozzák magukkal a több ihletet.

Megvolt egy alaptörténetem. Elkezdtem füzetbe írni. Párat teleírtam ezzel a történettel. 😀😍 A legjobb kézzel írni. Ilyenkor sokkal több minden fel tud jönni az emberből. A kézírással egy egészen másik világba lehet kerülni. Nincs idő, sem tér, nincs semmi más, csak maga a történet benned, körülötted, veled. Imádás! 💗💗💗
Aztán ugye voltak a szünetek, majd megint írtam. Eljutottam oda, hogy ideje lenne begépelni. Írtam és írtam. Tudjátok, imádok gépelni is. 😍 Ez is el tud vinni egy másik világba, de itt azért odafigyelek, hogy jól is írjam, amit írok. Mert én a kapkodósabb fajta vagyok, akinek a gondolatai előrébb vannak kicsit az ujjai sebességétől. Vagyis gyakran már azt a szót gépelem az előzővel összefűzve, ami a következő lett volna. Érdekes szavak születnek ilyenkor. Vissza kell fogni magamat, hogy az ujjaim és a gondolataim pontosan csak azon a szón legyenek, amit éppen le kell írni. Így olyan, mintha magamban felolvasnék egy könyvet, csak lassan. 💝

Szóval, a gépelés. Ó, nehogy azt higgyétek, hogy akkor előszedtem a füzeteket és már minden úgy is maradt! Előszedtem, elkezdtem gépelni, gépelek, gépelek. Egy ideig egész jól haladtam a füzetből. Aztán egyszer csak elkezdett a történet megváltozni. Elkezdte önmagát írni. Én meg csak lestem. Kénytelen voltam azt írni, amit maga a történet akart. Így esett, hogy sokszor egészen más lett egy fejezetben, mint amit terveztem. Nagyon sokszor még azt sem tudtam, hogy mi lesz a következő mondta. Ez ám az izgalmas! Aztán már úgy írtam, hogy én is épp olyan kíváncsian vártam a folytatást, mintha egy könyvet olvasnék és nem tudom, mi van benne. Ez a történet is alakult, formálódott szinte folyamatosan.
Néhány nappal ezelőtt írtam meg az utolsó fejezetet. Volt egy gondolatom, hogy legyen vége, de amikor írtam, még én sem tudtam, mi lesz a történet vége és mi lesz a szereplőkkel. Ezt már csak gépeltem, ez füzetben nem született meg. 💜💜💜
És milyen szép vége lett! 💗💗💗

Aztán természetesen az egészet újra elolvastam. Javítottam, ha kellett. Sorokat rendeztem. Valamit beleírtam még, valamit kivettem. Még mindig változott egy kicsit. Tegnap este a végére értem. Be kell valljam, elsírtam magamat. Nem szoktam könyvön sírni pedig sohasem. De tényleg olyan megható volt. 😢💖
És örülök, hogy ilyen lett a vége.

Nos, talán egyhamar nem fog megjelenni nyomtatásban, de még soha nem lehet tudni. 😉😀
A tényszerű adatok róla: 281 oldal, A5-ös méretben, 80 367 szó, 515 543 karakter. 💝💝💝

Az írás maga a csoda. Egy varázslat. Másik világ. Az egyik legjobb dolog a világon.
Gondolom, ahányan írunk, annyiféle véleményt alkotunk magáról az írásról. Én azt mondom, akinek kedve van hozzá, az írjon és ne foglalkozzon semmivel! Az kell, hogy a te írásod belőled szülessen meg.
Én is csak írtam. Semmiféle szabályt nem követtem. Nem is nagyon érdekelnek, hogy kell "jól" felépíteni egy könyvet. Csak írni kell és kész. Szerintem. Lehet, hogy így csak én és az ismerőseim olvassák, de nekem az is elég. 😍😍😍
Az sem számít, ha ez egyelőre az "asztalfiókban" marad. 💗 Már így is, úgy is megszületett és életre kelt. 💖

Aki szeret vagy szeretne írni, az söpörjön félre minden kifogást az útjából és tegye meg! Az biztos, hogy fantasztikus utazásban lesz része, akármi is legyen a története. Én ezt az élményt semmiért sem cserélném el. 💝💖💗😍 Ajándék számomra is, hogy írhatok.

Csak írjatok! 😊😘😘😘 És élvezzétek az utazás!
Kalandra fel!

Ezt pedig azért, mert a kedvenc virágom 💗💗💗💗💗💗💗💗💜💜💜💜💜 Ránézek és belélegzem az illatát. 😍😍😍😍😍😍