Ma egy utolsó munkanapom volt. Őszintén szólva, vártam már ezt a napot. El is búcsúztam többektől. De amikor hazafelé indultam, némi szomorúságot éreztem. Igen, ennek a munkának vége és egy másik lesz helyette. De most vége egy megszokott dolognak, ezentúl máshová kell bejárni dolgozni. Mert bár voltak nehéz pillanatok, azért jókat is tudok mondani. Volt sok nevetés, hülyéskedés is a komoly munka mellett. Voltak bizalmas beszélgetések, amik nálam is maradnak. Mert amit egyszer rám bíztak, azt nem adom tovább. Rengeteg embert és sorsot ismertem meg, nagyon sokukkal beszélgettem el komolyabban is kicsit, amennyire az adott rövid idő alatt lehetett. Sok sikerélmény is volt. Sokat tanultam több téren is. Nem csak szakmailag, hanem emberileg, belsőleg is. Nagyon sok ajándékot is kaptunk a vásárlóktól. Szóval, tényleg azt mondhatom, hogy egész jó volt itt dolgozni. A munkatársnőm nagyon sajnálta, hogy eljövök, ő nem is akart elengedni, de meg kellett tennem saját magamért.
Akik ismernek, olvasnak, tudják, hogy szeretem a változásokat. Változtatnom kellett. Nagyon-nagyon el vagyok fáradva. Talán sokan mások is el vannak fáradva, de én csak az enyémről tudok írni. Igyekezzen mindenki megoldani a sajátját, én is azt teszem. Mert ez így egyáltalán nem jó. Nekem ez már sok volt fizikailag.
Minden nap eléggé elfáradtam és ezt már nagyon nem szeretem. Biztos, hogy köze van ennek a nyavalyámhoz is. Na igen. Nektek talán még nem mondtam el. Voltam április elején az orvosnál, egy többedik orvosnál az ORFI-ban. Azt mondják, Bechterew-kórom van. Aki akar, olvasson utána, nagyon hosszú lenne erről most írnom. Rengeteg infó van fent róla a neten. Annyi talán jó az egészben, hogy a nőket talán nem érinti olyan súlyosan, mint a férfiakat. Igyekszem mindent megtenni a gyógyulásomért, akármennyire is mondják, hogy gyógyíthatatlan. Továbbra is azt gondolom, hogy meggyógyulhatok belőle. Igen, talán ez a kórság nagyon is hozzájárul ahhoz, hogy ennyire fáradékony vagyok. Mivel gyulladás van a szervezetemben most már hosszú-hosszú ideje. Talán, de csak talán már nem annyira, legalábbis bízom benne. Ugyanis a legutóbbi vérképem nem lett olyan rossz. És persze a lehetőségeimhez képest és a rendelkezésemre álló eszközökkel próbálom gyógyítani magamat. Rendszeresen tornázom, mivel ez nagyon fontos a mobilitás megőrzéséhez. Vitaminokat és étrend-kiegészítőket szedek a gyulladás és ezáltal a fájdalom csökkentésére, mivel gyógyszert nem szedhetek. Ezen kívül próbálok a lehető legpozitívabb lenni és maradni. És még imádkozom is (Dr. Joseph Murphy tanításai szerint). Egészségesen étkezem, ami azt jelenti, hogy nem fogyasztok feldolgozott élelmiszert, magamnak főzök, nem eszek konzervet, nem iszom üdítőt, alkoholt, nem eszem gyorséttermi ételeket. Igyekszem a tőlem telhető mértékben tisztán étkezni. Sok folyadékot fogyasztok víz vagy tea formájában. Kávét csak cikóriát iszom növényi tejjel. Néha nekem is becsúszik egy kis édesség, nasi. Néha nekem is kell. De amúgy nagyon szeretem, amiket főzök, a sok finom zöldséglevest vagy egyéb zöldséges ételeket. A gyümölcs most egy kicsit háttérbe szorult nálam, mert úgy tűnik, okoz némi problémát a belsőmben. No, de ez is kivizsgálásra vár. Jelenleg saját magam által állok tesztelés alatt és sajnos beigazolódni látszik a gyanú a tapasztalatok alapján.
Szóval, leginkább az egészségügyi helyzetem miatt kellett egy másik munka. Egy könnyebb. Kevésbé megterhelő. Most erre van szükségem, úgy érzem. Gyógyulnom is kell és nehezebb fizikai munka mellett az nem tűnik olyan könnyűnek.
Azt, hogy hova megyek dolgozni, még nem árulom el. Majd kicsit később.
Ez a lehetőség pontosan a szülinapom után egy nappal talált meg. Nem én kerestem, hanem rám talált. Nem is véletlenül, ugyanis azokban nem hiszek, mert véletlenek nincsenek.
Talán most többet nem is írok. Késő van nekem, fáradt is vagyok. De majd igyekszem többet írni.
Vigyázzatok magatokra és Legyetek Boldogok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése