Túrázni mentem

Kereken tizenöt hónapja nem voltam túrázni. Tizenöt! Hihetetlenül hosszú idő ez ahhoz, hogy ne csinálhassuk azt, amit szeretünk. De itt befejeztem. Nekem ebből elegem volt.

Egyik ismerős is elment egy hosszú távú túrára, másik is elutazott hétvégére, ez itt járt, az ott járt. Na nem! Irigyeltem mindegyiküktől, hogy mehetnek szabadon, engem meg gúzsba köt ez a kórság. Úgyhogy befejeztem, hogy arra várjak, lesz ez jobb is vagy teljesen elmúlik (nem, azzal nem értek egyet, hogy ez gyógyíthatatlan az orvosok szerint). Ez a kis irigység arra sarkallt, hogy fogjam magam és végre elmenjek én is túrázni.

Csütörtökön elhatároztam, szombaton pedig elmentem. Egész jól vagyok mostanában, nincsenek olyan fájdalmaim, amik akadályoznának a mozgásban. Jól döntöttem, hogy nekivágok a túrázásnak.

Elmentem a sportboltba és beszereztem túrabotot. Immáron ők lettek az én új legjobb barátaim. Nagyon jó döntés volt, mert igazán megkönnyítették az utamat. 😍💗

Igazából első alkalomra csak ide a budai hegyekbe gondoltam elmenni. Kinéztem egy túrát pénteken este, azt terveztem végigmenni. Úgy nagyjából 3,5 órásra írta a túrát, gondoltam, akkor nekem az úgy 4,5-5 óra lesz. Valahol 11 és 12 km közöttire írta. Elsőre tökéletes lesz. Meglátjuk, bírom-e és mennyire. Lesznek-e fájdalmaim meg ilyenek.

Nos, ez a túra úgy 6,5 órára sikeredet és 16 km-nyire. Ennyi idő alatt máskor távolabbi túrákat szoktam megjárni. Pedig azon az útvonalon mentem, amit leírtak. Igaz, hogy volt némi kitérő, megnéztem ezt meg azt, felmentem minden útba eső kilátóba. Többször is pihentem, hogy ne terheljem túl magamat már rögtön az első alkalommal. Csudaklassz kirándulás volt! Még meglepetéseket is tartogatott. Ugyanis egyszer találtam egy kétezrest, utána nem sokkal meg egy tőr alakú – szerintem – levélbontót. Vagy akármi is az, de annak is lehet használni. Így lett a túrából kincstaláló túra. 😃😇

Jó volt végre kimenni az erdőbe, az otthonba. Végre fák között lehettem. Csend volt és nyugalom. Bár nem mindig volt teljes a csend, hiszen mégis csak a város közelében túráztam. Meg találkoztam másokkal is, de ezek általában jó találkozások. Mert szinte mindenkivel van köszönés egymásnak, esetleg egymásra mosolygás vagy valami kedves megjegyzés. Mennyire mások azok az emberek, akik kimennek a természetbe! Bizony, receptre írnám fel, vagy inkább kötelezővé tenném a természetjárást. Térerőm is végig volt. De nem bántam. Tudni akartam, mennyire bírom. És már tervezem is a következő utat úgy nagyjából másfél hét múlvára. Ahogy sikerül. Ha túl nagy meleg lesz, akkor máskor megyek. De jó időnek kell lennie, mert már most nagyon mehetnékem van. Már most nekivágnék annak az útnak is. Már tudom azt is, hogy hova fogok menni.

A túra minden percét nagyon élveztem. Imádtam! Az igaz, hogy elég sokat kellett felfelé menni, de nem olyan magasra és az új barátaim nagyon is sokat segítettek. Sokkal könnyebb volt velük a felfelé menet, szinte szárnyaltam. De most komolyan! Arra azért nem számítottam, hogy olyan veszettül sok lépcső lesz az úton. Ennyit azért nem írtak. Meg ugyebár a kilátókba is jó néhány lépcső vezet felfelé. És képzeljétek el, egyszer sem számoltam a lépcsőket és ez nálam nagyon-nagyon nagy dolog. Büszke is vagyok magamra. 😊

Szerettem volna, ha tudok valamennyit mezítláb is menni, de sajnos, annyira köves volt szinte mindenhol az út, hogy maradt rajtam a cipő. Cserébe ma végigjöttem a Népliget egy részén mezítláb. Muszáj volt.

Jut eszembe, volt ugyan néhány olyan hely, ahol kevésbé volt kavicsos, köves az út, de ott meg nem jutott eszembe levenni a cipőmet.

Az egyetlen veszély amúgy az a sok bringás volt, akik akkora lendülettel jöttek a hegyi utakon, hogy egészen ijesztőek voltak.

Nem gondoltam volna, hogy olyan sokáig fog tartani az út, de nem baj. Igazából egyszer sem jött elő komolyabb fájdalom. A kislábujjam fájt egy darabig, de aztán megigazítottam a zoknimat és hamarosan elmúlt a fájdalom. Mára lett némi izomláz a vádlimban meg egy kevéske a combomban, de egyáltalán nem vészes. Szóval csak arra akarok kilyukadni, hogy semmi olyan testrészem nem fájt sem a túra alatt, sem utána, sem mára, amelyik a kórságtól amúgy szokott fájni. És én ennek annyira, de annyira nagyon örülök. Úgyhogy megvan az abszolút lelkesedésem a következő túrához.

Innen is köszönöm azoknak, akik elhúztak a napokban, hogy elmondták, hogy mennek és én lehettem kicsit irigy rájuk. Mert ez volt a végső lökés ahhoz, hogy én is kimenjek.

Az útra egyébként csak gyümölcsöt vittem. Nos, mivel nem írtam ide semmit már pár hónapja, talán nem is tudjátok, hogy komolyan belefogtam a gyógyulásomba. Anthony William könyvei alapján. Igen, idáig is vegán voltam, de az ő írásai alapján még néhány élelmiszert kivontam az életemből. Meg más egyebet is, például mindenféle feldolgozott élelmiszert (néha elcsábulok valami vegán nasira, de már az is ritka). Kenyérfélét (mindenmenteset) is csak havonta egyszer vagy kétszer eszem. Nem is hiányzik. Ami maradt, az a natúr gyümölcs és zöldség. A zöldséget meg is szoktam párolni, főzni, sőt, leginkább főzök belőlük valami egyszerűt, levest vagy ragut. Ezt naturban vagy párolt burgonyával, néha elcsábulok és rizst főzök hozzá. Inni csakis vizet, citromos-mézes vizet és tiszta gyógynövényteát iszom meg persze reggelente pluszban a zellerlevet. Kiiktattam mindenféle zsírt, olajat az étrendemből. Ennek az az oka, hogy segítek a májamnak. Akit érdekel, hogy is van ez, annak nagyon tudom ajánlani a fentebb említett A. W. Gyógyító médium könyveit. Rengeteg hasznos információ van bennük. 💚😍

Nos, igazából csak arra akartam kilyukadni, hogy a túrára csak gyümölcsöt vittem, odavoltam jó sokat, mert ugyebár reggel 5 után indultam el és úgy fél három körül értem haza. Ezalatt csak a gyümölcs volt. És teljesen elég volt. Hiszen a gyümölcsben lévő cukor az, amire az izmoknak és az agynak is szüksége van. Amit vittem: 2 banán, 16 datolya, 2 körte, egy kis ételdoboznyi mézdinnye. Hiszen tesztelni akartam azt is, hogy ha csak gyümölccsel vágok neki a túrának, akkor vajon az elég lesz, nem leszek túl éhes, bírni fogom vele? És minden jól alakult. Úgyhogy egyáltalán nem kell megijedni attól, hogy az ember nem is tudja, mit vigyen a túrára. A megszokott szendvicseken túl meg ilyen egészséges élelmiszerekkel táplálhatjuk magunkat. Sose voltam annyira éhes, hogy azt kívántam volna, bárcsak lenne nálam legalább valami rágcsa. Ha jött az éhség, ettem valamelyik gyümölcsből. Valóban annyira sokat adott, hogy elég volt megint jó darabig.

A későbbiekben még fogok írni, hogyan is alakul az egészségem, mi az, amit megteszek érte. Mert úgy gondolom, hogy nincs fontosabb az egészségnél. Szinte mindenki tisztában van vele, hogy egészség nélkül mennyire küzdelmes az élet. Én a magam életében pont ezen akarok változtatni, ezen változtatok folyamatosan. Hiszek abban, hogy meggyógyulhatok, hogy más is meggyógyulhat. 💝

Hogy maradjunk a lényegnél, amiért nekiálltam ennek a cikknek, hogy csodálatos volt a túra, a túrázás. Lesz, ami lesz, ezt bizony többet nem adom fel. Csak eddig visszatartott a fájdalom, amit sokszor gyaloglás közben éreztem. Mert az én egészségemhez ez is hozzájárul. A testi és a lelki egészségemhez is egyaránt. Tényleg mindenkinek tudom ajánlani, hogy menjen ki minél többet ne csak úgy a természetbe, hanem valami erdőbe. Nincs ahhoz fogható élmény, érzés, mint ami ott várja, ott éri az embert. Annyira jó volt nekem is újra ott lenni. Mesés. Varázslatos. Az egyik legjobb dolog a világon. 😍💖