LÉPCSŐFOK: Kalandok a természetben

Megint két történetet mesélek egy bejegyzésben. 😊

Néhány hete elutaztam a Balatonhoz, meglátogatni egy barátnőmet. Kalandos utazás volt. Vágányzár volt, így az út felét vonattal, a másikat busszal tettem meg, de semmi gond nem volt. Késés sem. Az úton nyugi volt, forgalom alig volt. Mennyire érezhető volt, hogy vidéken vagyunk, és mennyire jó volt! 😍

Jó kis nap volt, de már megint rövidnek bizonyult. Mint mindig. Az idő csodálatos volt, ragyogóan sütött a nap. Balaton mellett nagyobb a csend. Legalábbis most az volt, még nem volt szezon.

Barátnőmmel megint bementünk a turiba. 😁 Aztán a pékségbe. Otthon finom ebédet ettünk. Aztán elmentünk valahová. Ennek azonban van egy kis előzménye.

Egy-két héttel korábban volt egy álmom. Lovakkal álmodtam, lovagoltam. Nagyon jó álom volt. Nem is féltem a lovaktól.

Aztán hétvégén túrázni voltam. Még alig mentem 1-2 óraja, amikor felbukkant egy ló a lovasával. Megálltak, köszöntünk egymásnak. Aztán lattam, hogy a ló megindulna felém. Valami különös kapcsolatot éreztem a lóval. Majd felbukkant még három lovas és már baktattak is tovább. Én meg mentem a magam útján.

Életemben egyszer ültem eddig lovon. Kicsit félelmetes volt. Ez már sok éve volt. Most ez az álom és ez a találkozó valamit megváltoztatott. Nagyon vártam, hogy valahol lovak közelében legyek, felüljek egyre.

Ez az alkaom jött el. Baratnőmnek van egy ismerőse, aki lovakat tart. Hozzájuk mentünk el aznap délután. Milyen jó volt, hogy minden összejött!

Egy másik településen laknak, hobbiból tartanak lovat, egy anya-lánya párost. Az anya pont kint volt az udvaron, a lánya a karámban. De mindkettő szelíd volt, nem volt miért félni tőlük. Mindkettő gyönyörű bolt. Az anya aranyszínű, a lánya még fehér színű. Rögtön mentünk és simogattuk őket. A tulaj adott répát, hogy megetethetjük őket. Érdekes élmény volt, azért kicsit parás volt, nehogy a kezemet harapja meg a ló. Azért erős harapása van. De nem volt gond. Mindkettőt etettük, simogattuk. Egyszer csak megkérdezte a tulaj, hogy szeretnék-e felülni az anyára. Lehet? Persze! Jaj, de jó! Akkor szeretnék. 😁😁😁

A hölgy férje máris jött, hogy felnyergelné a lovat. Erre barátnőm megszólal: Miért nem ülöd meg szőrén?

Úgy is lehet? Hogyne! Akkor nem kell az a nyereg.

Már csak az volt a gond, hogy fogok felülni a lóra? 🤔🤔🤔 A férj hozott egy létrát. De attól a ló megijed. De nem ijedt meg. Mégsem arról ültem a lóra. A felesége tartott bakot. Úgy pattantam lóra. Juj, de izgalmas volt! Nem mentem vele, csak egy-két lépést tett meg a ló az udvarban. Kicsi udvar volt, lovaglásra nem alkalmas. Amúgy sem tudok lovagolni.

Remek élmény volt. 🥰 Mikor leszálltam a lóról, tiszta lószőr volt a harisnyám. Mintha ilyen hosszú szőrszálaim lettek volna. 🤣🤣🤣

El voltam telve az élménnyel. Annyira jó volt, annyira felemelő volt! 😍😍🤩

Mutatok képeket.

A másik kalandom meg megint a Börzsönyben volt vasárnap. Most egy körtúrán voltam. Csak a Nagy-Hideg-hegyig mentem, aztán masik útvonalon mentem vissza a kiindulási helyre.

Az idő természetesen ragyogó volt és csodás volt. 🥰🤩 A levegő tiszta és friss. Hihetetlen sok madár csicsergését hallgattam egész nap. Emberekkel alig találkoztam. Hangoskodás sem volt.

Kint ültem a hegytetőn a fűben, élveztem a látványt, a nap melegét a bőrömön és ettem a finom ebédemet. Nem rohantam. Kiélveztem minden falatot, minden pillanatot. Mezítláb voltam és milyen jó érzés volt!

Az erdőben is van egy szakasz, ahol lehet mezítláb menni. Nem olyan köves a talaj. Mentem így, ameddig bírtam. 20 percig biztosan. Mennyire szeretem ezt! 🥰

Jártam a Fagyos-kútnál, hoztam.haza is forrásvizet.

Olyan béke, olyan csend van ott. Semmihez sem fogható nyugalom. A lombok tánca a szélben, a fák fenségessége, az utak pora, a madarak csivitelése, a patak csobogása, a nap tüze mind egy-egy gyógyír a testre és a lélekre. Milyen hálás vagyok, hogy tudok menni túrázni! 💗💗💗