Vidéken jártam és imádtam

Talán már tudjátok, hogy bekerültem egy nagyon jó kis társaságba. Mégpedig a nálunk lévő termelői piac kis közösségébe. Ezen belül is leginkább a mini piac közösségébe.

Aki ezekről akar bővebben tudni, az fb-n megtalálhatja a: Napsugár Termelői Mini Piac név alatt. :)

Nos, az egyik termelő meghívott hozzájuk vidékre, hogy töltsek ott néhány napot. Így vasárnap, zárás után, felkerekedtünk és elindultunk. Az út jó hosszú volt. Órákig mentünk. Már közel jártunk az otthonukhoz, de még a környező településeken el kellett ezt-azt intézni, így különböző megállókkal tarkítottuk az utat.

Késő délután volt már, mire hozzájuk értünk.

A család minden tagja nagyon örült nekem, ami nagyon jólesett. Olyan szeretettel fogadtak!

Így belecsöppentem egy hét fős család mindennapjaiba. :)

Ők egy olyan család, amelyik rengeteg kecskét nevel, a tejükből pedig különböző termékeket készítenek. Úgyhogy megleshettem náluk a kecskéket, a gondozásukat, a tejtermékek előállítását.

Na, de kezdjük az elején. Elég messze laknak a fővárostól, így szerencsére belecsöppentem a csendbe és nyugalomba meg a tiszta levegőbe.

Rögtön az első nap már kimentünk a tanyára a kecskékhez. Jó sokan vannak. Több, mint száznegyvenen. Úgyhogy láttam, ahogy etetik, itatják őket. És mivel ellési időszak van, ezért még gidaszületés is volt. Én addig játszottam a két kislánnyal. Nagyon sokat nevettünk. Még óriási szalmabálát is elgurítottunk. Nem volt könnyű, de igazából nem is feladatként csináltunk. A bála volt a bálna, és bálnavadászatot játszottunk. Mert a többiek, a felnőttek (persze, Én is az vagyok, de Én a gyerekekkel játszottam) is gurították a bálát, így mi nem hagyhattuk, hogy utolérjenek minket. Ez elég sok nevetésre és mókázásra adott nekünk okot.

A fejést már nem vártuk meg. Én nagyon elfáradtam, így a gyerekekkel visszamentem a házhoz. Fürdés és vacsora volt. Meg beszélgetés.

Másnap már korán kezdődött az élet és a munka a családban. Hiszen a kecskesajtokat el kellett kezdeni készíteni. Hát kérem szépen, ez egy nagyon kemény munka. A fent említett oldalon találtok róla egy leírást, érdemes elolvasni, hogy ti is tudjátok. :)

Amíg a mama készítette a sajtot, Én addig megmostam a gyerekek haját és még kicsit le is vágtam. Mert ugye milyen, amikor vendég van a háznál? Annyi mindent akarnak vele együtt csinálni, amennyit csak lehet. Úgyhogy éppen fodrász voltam. Aztán a mama is megmosta a haját, neki is kellett vágnom belőle. :)

Közben azért lestem, hogy kell csinálni a kecskesajtot. Őszintén szólva, Én nem vágnék bele. Hatalmas meló és nagyon fárasztó.

De aznap megvolt a sok játszás is a gyerekekkel, mentünk játszótérre, sétálni. A beszélgetés is megvolt a felnőttekkel. Megnéztem a ház körüli állatokat is.

Harmadnap a gyerekek már iskolába és óvodába mentek. Meg a család minden tagja elment valahová a dolgára, így egyedül maradtam a melegedő tejekkel. Vagyis nekem kellett figyelnem, hogy a megfelelő hőmérsékletre melegedjenek (pasztörizálás), utána hűteni, majd kultúrát adni neki és végül beoltani őket. Nem volt ezeken kívül különösebb dolgom velük, de nagyon kellett figyelnem rájuk. Kettőt meg is csináltam, mire a mama hazajött és tudta csinálni tovább ő a sajtokat.

Délután a család másik nőtagjával mentem mindenfele. Szállítottunk ki sajt- és tejrendelést, begyűjtöttünk kecsketejet. Utazás közben elég sokat beszélgettünk, így egy kicsit meg is ismerkedhettünk egymással, egymás életével.

Egyébként ő és a bátyja, akik leginkább foglalkoznak a kecskék gondozásával. Nem kis munka. Annyi kecskét megetetni, mindegyiknek tudni a nevét, megfejni őket, segíteni az ellésben.

Szóval mindenki reggeltől estig melózott.

És közben ott voltam nekik Én is vendégként. Ha kellett segítettem, foglalkoztam a gyerekekkel. Jó volt ez nekem. Bekerültem így egy nagy családba. Én is a részese lehettem. Így kivettem a részem az életükből és tettem, amire megkértek. Mert azért egy megszokott, összeszokott csapatmunkába Én nem tudok besegíteni. De az egyebekben szívesen. :)

A gyerekek korán lefeküdtek, mert másnap megint iskola és óvoda. Én is korán feküdtem, mert Én meg fáradt voltam, egyébként is korán szoktam lefeküdni.

Utolsó nap mindenképpen korán kellett kelni. De mire én hat előtt felkeltem, már a tej melegedett a tűzhelyen, a család felnőtt tagjai mind fent voltak már. Időre vissza kellett érnünk a fővárosba.

Szóval, készülődés, összepakolás, bepakolás és indulás. De előbb még némi bevásárlást el kellett intézni egy másik településen, amit hoztunk fel a piacra. Nem volt hiány kilométerekből. :)

Akkor még újra haza, mert otthon maradt valami. És csak utána indultunk neki az autópályának. Megint órákig utaztunk.

Összességében nagyon jól éreztem magamat náluk. Örültem, hogy része lehettem egy családnak. Mert mint tudjátok, nekem nem igazán van családom. Ráadásul ez egy nagy család a maga hét főjével. De mindenki szeretettel és kedvesen viszonyult hozzám. A kislányok azt mondták, olyan vagyok, mintha a nővérük lennék. Néha az anyjuk meg babámnak hívott, mint a gyerekeit. :) Ezeken aztán jókat is nevettünk. Láthatjátok, tényleg családtagként bántak velem.

Sajnáltam, hogy vissza kellett jönni. Olyan jó kis nyugi és csönd volt ott. Bár a hőség az kint elviselhetetlen volt. Bent némileg könnyebb volt, a ventilátorok miatt, de azért ott is meleg volt, hiszen folyamatosan ment a tűzhely a tejek miatt.

Búcsúzáskor aztán puszi-puszi és ölelés volt. És azt mondták, ha majd legközelebb megyek… ez és ez lesz. Várnak vissza. Ezek szerint Én is jó vendég voltam. :)

Jó volt látni ezt az összetartást, együttműködést náluk. Egy célért dolgoztak mindannyian. És mindenki szívvel-lélekkel beletette magát a munkába. Ez az életük, ezt akarják és szeretik is csinálni. Kell ennél több?

Nem mondom, hogy nincsenek vitáik, de harag, neheztelés nincs közöttük és a vitákat sem véresen komolyan fogják fel. Hamar túllendülnek rajta, mert megbeszélik a dolgokat. Jó lenne, ha sok-sok-sok család lenne még ilyen, viszonyulnának így egymáshoz a családtagok.

Nagyon örültem tényleg, hogy velük tölthettem pár napot. Ha újra hívnak, újra menni fogok. :)

Elég furcsa is volt visszajönni a fővárosba, a zajba, a tömegbe, a nyüzsgésbe. Olyan nyugi volt ott, tökéletes csend éjszaka. És rengeteg madárcsicsergés. :)

De most már újra itt! :)

Fotókat nem készítettem, inkább csak élveztem az ottani életet. :)

Ölelééés Mindenkinek :)