18 év

Mostanában nem igazán volt kedvem, hogy bármit is írjak. Ihlet az lett volna. De most itt vagyok. 😍

Az emberi emlékezet! Mindenféle dátumot nyilvántart, emlékszik dolgokra, aztán vagy megünnepli, vagy elsiratja újra és újra minden évben azt a napot. Nekem is vannak ilyen emléknapjaim. Pontosan 18 éve is történt valami…

Íme, elérte felnőttkorúságát a budapesti életem. Ez is megértem. 18 éve egy keddi napon költöztem ide. Április 5-én. Mennyi minden történt azóta! Olyan sok mindent megéltem itt, aminek örülök is, meg nem is. Voltak nagyon jó dolgok, de voltak nagyon fájdalmasak is. Soha nem akartam ebbe a városba költözni és soha nem is tudtam megszeretni igazán. Részben bánom, hogy ideköltöztem, részben nem. Itt szereztem érettségit, jogosítványt, jártam tanfolyamokra, veszítettem el egy babát, lettek barátaim, majd léptek ki az életemből, itt tapasztaltam meg nagyon az emberi közönyt, de kaptam nagyon sok szeretetet is. De itt történt, hogy visszakaptam a lányomat. :) Ahogy itt történt az összes változásom is. Sok embernek lehetek hálás, hogy hozzátett valamit az életemhez, még olyanok is, akik látszólag inkább a negatívabb oldalt képviselték. Nekik is köszönhetek ezt-azt.

Igaz, hogy igazán különleges dolgokat is itt éltem át, itt kezdtem írni. Ezeket a tapasztalatokat azért nem cserélném el semmiért sem. Halkan súgom meg, hogy ezt csak utólag gondolom így, mert amikor átmentem egy-egy rossz tapasztaláson vagy élményen, akkor szívesen cseréltem volna valakivel.

Mindenesetre vágyom vissza vidékre. Egy kis házikóba, saját kertet művelni, zöldségeket nevelgetni és élvezni a tiszta levegőt. Mindegy, hogy hová, csak el innen. Na jó, majdnem mindegy. 😊

Két évvel ezelőtt, április 6-án történt, hogy a testem úgy kívánta, ne egyek többet húst. Azóta növényi étrendes vagyok, amit nem is bánok. Az egyetlen állati termék, amit fogyasztok, az a méz és a virágpor. Mert szerintem ezek tele vannak olyan jó cuccokkal, amik jót tesznek a szervezetnek és egyáltalán nem károsak. Talán annyira már ismertek, ha olvastok, hogy tudjátok, megtanultam a testemre hallgatni. Ami kell neki, azért mindig „szól” valamilyen formában és én hallagatok rá. A mézet pedig nagyon szereti. 😊💛💛💛

Egy évvel ezelőtt, napra pontosan nem tudom, hogy mikor, ütött ki rajtam, vagyis engem az alkohol. Előtte is csak évente néhány alkalommal ittam egy kevés alkoholt, de azóta semmi. Ez is egy olyan dolog, aminek tulajdonképpen nagyon örülök. Az alkohol is egy méreg a szervezetnek. Hiába is mondja bárki, hogy kis mennyiségben gyógyszer, én ezzel nem értek egyet. De mindenki csinál, amit akar, úgy mérgezi magát, ahogy akarja.😎

Ez a tavasz már csak ilyen. Igazán nagy dolgok tudnak ilyenkor történni. Tényleg, mintha minden megújulna. Nem csak a természet, hanem maga az ember is. Én legalábbis ezt tapasztalom hosszú évek óta. Nekem a szülinapom is ugye március közepén van, egészen közel a tavaszhoz. Ahogy már egyszer régen megírtam, ilyenkor mindig történik valami. A szülinap egy fordulópont, egy új év, talán egy új életszakasz kezdete. Még akkor is, ha túlságosan kirívó dolgok nem történnek. Mert idén is figyeltem, de olyan nagy dolog nem történt most a szülinapom környékén. Ezt a környéket úgy plusz-mínusz egy hónapban mérem. Igaz, addig még van néhány nap, hogy a szülinap utáni egy hónap is leteljen. Még bármi megtörténhet. 😊😉😍

Ráadásul ez a szülinapom egy dupla számos szülinap. Két szép számmal. :) Ahogy a lányomnak is idén dupla számos volt. Ezt azért megünnepeltük. Ilyen nem fordul elő minden évben. 😀 Én szeretem egy kicsit úgy képzelni, hogy ezek különleges számok, ezek is, és talán történni fog valami nagy dolog is.

Jaj, de kis buta vagyok! Most jut eszembe, hogy hiszen bő két héttel ezelőtt befejeztem egy könyvemet. Amit annyira szeretek! Ez is nagy dolog.

Meg végül is történtek kisebb-nagyobb dolgok. Egy-egy találkozás. Kaptam ajándékokat, persze nem feltétlenül a szülinapomon. Eltűntek emberek az életemből, amit szintén nem bánok. Nem én vesztettem többet. Gazdagodtam újabb növénykékkel. Nemrégiben ajándékoztam is el belőlük. 😊

Ja, és persze azt se felejtsem el, hogy két héttel ezelőtt egy nagytakarításba is belefogtam.

Párkapcsolati dolgokról továbbra sem tudok nektek beszámolni. Többen is megkérdezték, mi lehet az oka, hogy ilyen régóta egyedül vagyok? Mi lehet az oka, hogy egy ilyen szép nő egyedül van? Erre én mit mondjak? Passz. Nem tudom. Tapasztalatom szerint a virtuális térből kilépve elég nehezen lehet ismerkedni. De ebbe most ne menjünk bele! Most maradjunk az emlékezéseknél!

Sokszor elgondolkodom, hogy miért is tartunk számon egy csomó dolgot? Miért akarunk mindig emlékezni? Mert amikor emlékezünk, nagyon sokszor valami szomorú dologra emlékezünk. Én azt hiszem, igazán jó volna, ha nem tartanánk mindent észben. Könnyebb volna túllépni dolgokon. Ha nem emlékeznék folyton hol erre, hol arra. Így állandóan csak visszamászkálunk a múltba, elmerengünk, eltöprengünk, aztán lehet, hogy dühöngünk vagy sírunk. Miért kell ez nekünk? Fogalmam sincs. Hát nem tisztára bolondok vagyunk mi, emberek, hogy régmúlt dolgokon kesergünk, ahelyett, hogy előre néznék, oda, ahol az élet van?

De azért, hogy a jó dolgokat még szaporítsam, öt évvel ezelőtt született meg végleges formájában az első megjelent könyvem. Így március-április környékén befejeztem, lektorhoz került (vagy inkább korrektorhoz), elkészült a borító és nyomdába küldtem. :) Mekkora hatalmas dolog volt ez akkor nekem! Most is az. Mert egy könyvet megírni is nagy dolog, ha sikerül befejezni, az még nagyobb, ha még nyomdába is kerül, akkor az már óriási. Ennek a folytatása is már készülőben. 😊

Most semmi különöset nem akartam nektek írni, csak néhány dologról megemlékezni. Aztán megpróbálok valahogy túllépni azon, hogy állandóan emlékezgessek. Az élet nem a hátam mögött van, hanem előttem. Pláne, ha tanultam a múltból, akkor már semmi értelme visszanézegetni. A sírhatnékos dolgokra semmiképpen. A jó dolgokra azért lehet emlékezni. Mert a jó dolgok adnak egy kis löketet, egy kis plusz energiát, ami a sírós dolgokról nem mondható el. Azok inkább visznek energiát. No, ne filozofálgassak most ezeken, igaz? Lépek is tovább. Úgyis benne vagyok a tanulásban, úgyhogy megosztás után már fogom is kezembe a könyvet, amiből tanulok.😊

Vigyázzatok magatokra és csak a szépre emlékezzetek!😘💗

 

Ui.: az még kimaradt, hogy a hajamat is egy éve festtettem be utoljára. 😊 És nem is bánom. Az ok egyébként az volt, hogy a bőröm nem bírta tovább. De így is nagyon szeretem a hajamat. 💖