Kilépve az időből

Most megint valami olyanról fogok írni, ami szokatlannak tűnhet a mai világban, ebben a városi létben.

Nem olyan régen kezdtem azt csinálni, hogy néha egy egész napra, vagyis 24 órára lekapcsolom magamat az internetről. Jobban mondva, rá sem csatlakozom az internetre. Mivel nekem csak mobilnetem van és másra nincs lehetőségem ebben a lakásban, ezért ezt könnyen meg tudom tenni. Egyszerűen csak kikapcsolom. Ez igazából ad egy nagy fokú szabadságot és nyugodtságot.

Ezen a hétvégén azonban mást találtam ki. Szombaton este 20.00-kor kikapcsoltam a telefonomat és vissza se kapcsoltam ma, azaz hétfő reggelig. Közel 36 órán keresztül egyáltalán nem voltam elérhető. A számítógépemet sem kapcsoltam be. És ami még különlegesebbé teszi ezt az időt, az az, hogy az idő sem létezett számomra. Egyáltalán nem tudtam, hogy mikor mennyi idő van. Mikor keltem? Mikor feküdtem? Fogalmam sincs és őszintén szólva nem is akartam tudni. Szóval teljesen kiléptem az idő alapú világból erre a másfél napra. Rádiót sem kapcsoltam, nehogy véletlenül meghalljam, hogy bemondják a pontos időt.
😀

Tudjátok, tényleg hihetetlenül jó volt ez az idő. Olvastam, meditáltam, főztem. Közben az idővel egyáltalán nem foglalkoztam, egyáltalán nem érdekelt. Nem éreztem frusztrációt, hogy mennyi az idő, mit kellene csinálnom még, mire van időm. Teljes szabadságomban voltam. 💗
Hiszen állandóan időhöz vagyunk kötve. Azt nézzük, mennyi az idő, vajon miről maradunk le, mire kell még időt szakítanunk, minek kell még beleférnie a napi időkeretünkbe. Jó kis stressz, az biztos.

Ez után a nap után bátran mondhatom, hogy igazán megérte kilépni az időtlenségbe egy teljes napra. Azt hiszem, nem ez volt az utolsó alkalom, máskor is meg fogom tenni. És meleg szívvel tudom ajánlani mindenkinek, hogy legalább egy napra tegye meg.

Állandóan rohanunk, mindig van valami dolgunk és mindig időzavarban, időhiányban vagyunk. Kérdezhetnétek, hogy ugyan mit is képzelek én, hiszen a világ csak így működik, hogy figyeljük az időt, igaz? Persze. Működjön így. De egy-egy napra, akár fél napra is érdemes lenne kilépni belőle, hogy megtapasztaljuk a másik felét is. Mindenkinek a saját érdeke és a saját döntése, hogy szán-e magára egy kis időt vagy időtlenséget. 😉😊💖

Majd idővel beszámolok arról is, milyen hatással van az életemre hosszú távon egy-egy ilyen nap. Most még korai lenne írni erről egy nap után. 😃

Egész nap egyáltalán nem frusztrált, hogy nem tudom, mennyi az idő. Jujjj, de jó volt! 😍
Az egyetlen, ami idegesített, az a fújó szél volt. Idefent a nyolcadikon számomra kissé ijesztő hallgatni. Most persze nem volt olyan veszett, mint nem is olyan régen, mert az valóban elég félelmetes volt.

Á, meg is van! A lakást ezentúl időtlenségi kapszulának fogom hívni. Zseniális vagyok! 😁
Mert hiszen az idő is csak azért létezik, mert megfigyeljük. Nem? Szerintetek? Ez jó gondolat, kicsit jobban is elgondolkodom és kigondolkodok valamit róla.

Oké, befejeztem. 😀

Vigyázzatok magatokra! 😘