Merengés

 

Először is, hadd kívánjak mindenkinek erre az új esztendőre a lehető legjobbakat mindenből!😀😘

Igen, tudom, már régen írtam, de most itt vagyok.

Túráról most nem írhatok, mert azóta sem voltam. Elég kezdő vagyok benne, mint tudjátok, így úgy gondoltam, hogy a hegyekben ilyenkor nem kéne kockáztatnom, akár havas a táj, akár csak azzal, hogy nem megfelelő a felszerelésem, a ruházatom hozzá, meg ugye ott a korán sötétedés és én még nem szereztem be fejlámpát. Ennek is majd eljön az ideje.😀

A karácsony nálam olyan volt, mint egy szimpla hosszú hétvége. Egyedül töltöttem és amúgy semmi ünnepi hangulatom nem volt. Bár az igaz, hogy azon a szombaton a lányomékkal mentünk kicsit csavarogni, például gyermekvasutaztunk és egyszerűen gyönyörű volt a havas hegyen, erdőben menni. Csodálatos volt!

A szilvesztert is hasonlóra terveztem. Mármint csak egy szimpla hosszú hétvégére. Az igaz, hogy valahogy amolyan bulis hangulatban voltam már az utolsó munkanapokon. És az is igaz, hogy nem szoktam bulizni járni. Lehet, hogy néha kéne? No, mindegy is. Aztán arra gondoltam, hogy felveszek valami csecse ruhát és rendezek magamnak itthon egy egyszemélyes házibulit. Zene, tánc, éjfélkor megiszom a mangós üdítőmet. Már, ha fenn bírok addig maradni. Nem, alkoholt nem iszom már közel két éve semmit. Egy darabig simán mentek a dolgok, táncikáltam. Nem vagyok egy nagy táncos, de nekem itthonra az pont jó volt. Aztán úgy kilenc óra körül úgy éreztem, hogy kicsit fáj a szemem, be is pirosodott. Gondoltam, biztos fáradt, jobb lenne lefeküdni. Oké, lepihentem, de aztán nem sokkal később felkeltem és akkor már tudtam, hogy valami nem stimmel. Mindegy, újabb pihi, aztán éjfél előtt felkeltem, mert olyan durrogtatások voltak, hogy amellett nem is lehetett volna aludni. Akkor már fájt a szemem a fénytől. Mert ugye, hogy itt lakom a 8. emeleten és valaki lentről lőtte fel a tűzijátékot, az meg pont az ablakom előtt csillogott-villogott. Még lámpát is kellett kapcsolnom, annyira bántó volt a fénye.

Másnap reggel azonban elég vacakul volt már a szemem, úgyhogy irány az ügyeletes szemészet. Hosszabb volt az odautazás, mint a várakozás meg a vizsgálat. Azt mondták, kötőhártya-gyulladás. Szemcsepp naponta ötször. Ez napok alatt sem javult, pedig közben borogattam, éjszaka még jegeltem is, mert fájt tőle a homlokom, az arcom. Így ma megint irány a szemészeti rendelő, ahol pillanatok alatt kiderült, hogy ez szivárványhártya-gyulladás. Nem részletezem, akit érdekel, utána olvashat, bőven van róla infó. A rendelőben háromszor kaptam tizenöt perces közökkel többféle szemcseppet, mert igen vacak állapotban volt a szemem. A negyedik körben pedig szurit a szemembe alulra és fölülre. Nem volt olyan vészes. Kibírható volt, egy darabig. Az orvos és az asszisztensek végtelenül kedvesek voltak. Bátorítottak, fogták a vállamat, segítettek, nyugtattak. Az ő hozzáállásuk volt a legmegnyugtatóbb. Kicsit pihentem még bent, aztán még kint. Aztán csak elindultam haza.

Elég kótyagos voltam a hazaúton. Sok volt ez a délelőtt. De a szuri segített, mert azóta már valamivel jobb a szemem. Igaz, hogy még mindig napszemcsiben vagyok, de sebaj. Na igen, hétfő óta napszemüveget hordok állandóan. Talán pár nap és jobb lesz. Talán hétfőn már mehetek is dolgozni. Nem fertőző amúgy, de úgy nem lehet melózni, hogy az egyik szemed állandóan piros, alig bírod nyitva tartani, folyton könnyezik.

Nos, kaptam itthonra cseppeket, az egyiket óránként kell csepegtetni.

Már az első pillanattól fogva, na jó, igazából hétfő óta, az az erős belső érzésem, hogy ez a pár héttel ezelőtti, enyhébb lefolyású betegségem utóhatása vagy szövődménye. Ebből a legrosszabb a bő két hétig tartó fülzúgás, fülcsengés volt, ami ezzel a gyulladással megint felerősödött. Nem tudom, miért, de ezt érzem. Vagyis inkább ez a nagyon mély, belső meggyőződésem.

És persze, hogy szaporítsuk a problémákat, még két nappal ezelőtt a kezemet is megégettem. Erre már nem mondok semmit. De ez nagyon szép állapotban van, mert azonnal tettem rá alkoholmentes svédcseppes vattakorongot, de előtte bekentem körömvirág- és rozmaringkrémmel. Úgy látszik, ez használt, mert fel sem hólyagosodott és nem is fájt. Csak egy piros folt az egész, úgyhogy ezzel nem volt sok gondom.

Aztán úgy ma még más valami is eszembe jutott. Mi van, ha ez a sok nyavalya valami réges-régi, fel nem dolgozott dolgok ütköznek ki ennyire rajtam? Mi van, ha ezek ütköznek ki? Mert néha én is vagyok úgy, hogy kissé leeresztek és akkor jobban rám törnek ezek a nyavalyák. Bár nem vagyok egy beteges típus, de most egy hónapon belül kettő is megtalált. Azon is gondolkodtam, hogy kéne valami segítő. Tudjátok, nagyon sok dolog volt az életemben, amit az ellenségemnek sem kívánok. Szerintem ezek jó része nem úgy lett vagy fel sem lett dolgozva, mert inkább csak túlléptem rajtuk. De igazából mindegy, hogy túllépés vagy feldolgozás, mert ezek úgyis ott vannak lent a mélyben és bármikor képesek hatni. És én igazából ezt sem értem. Mert tényleg meghaladtam sok-sok ilyen szemét dolgot az életemben, akkor miért van az, hogy néha úgy eláraszt ennyi szemét dolog, mármint a betegségekre, nyavalyákra gondolok. Csak mondom: bal szemem, égés a bal kézen, a bal arcomon van egy kis bőrprobléma, ami nem tudom, hogy mi, mert még dokihoz nem mentem vele, bal csuklómon ganglion, amit lehet, hogy meg kell műttetni, mert már állandóan zsibbadnak tőle az ujjaim. Bal csuklómon már volt egy műtétem 2005-ben.

Mert amúgy igyekszem pozitív lenni, egészségesen próbálok étkezni, már amikor van étvágyam, szedem a vitaminokat, gyulladáscsökkentő, baci és vírusölő fűszereket eszem minden nap. Bevezettem a hidegzuhanyt, no, nem jéghideget, csak amit bírok. Tartok heti egy böjtnapot. Az edzőterem ugyan elmaradt a betegségeim és a terem ünnepi nyitvatartása miatt is. Reméltem, hogy a héten már tudok menni, erre jön ez a szembaj. Ha ilyen sok mindent próbálok megtenni az egészségemért, akkor miért van az, hogy sorra jönnek ilyenek? Miért??? Teljesen értetlen vagyok az ügyben. Mert tényleg nem értem. És ha a fizikai, kézzel fogható dolgok ellenére is jönnek, akkor máshol kell keresni a bajok forrását. Ugye? Bár egyik ismerősöm azt mondta, nem csoda, hiszen annyi mérget szórnak ránk, meg annyi méreg van már mindenbe, amit eszünk, amit iszunk, nem csoda, ha egyre több a beteg ember, egyre több nyavalya van. Ezt is elfogadom. De akkor is!!! Nem tudok napirendre térni a nyavalyáim miatt. Nem szeretek betegséget írni, bár tulajdonképpen azok. És ami még meglepő, hogy mindig valami olyan jön, ami még nem volt. A múltkorinál az a hihetetlenül erős és hangos fülzúgás, az is elég kiakasztó volt. Most meg a gyönyörű szemem ilyen baja. Egyszer volt már kötőhártyagyuszim, de az korántsem volt ilyen súlyos. Az olyan kis enyhe volt. Akkor még nem kutattam a betegségek esetleges lelki okait. Most sem kutakodom olyan nagyon, de felmerül bennem, hogy talán mégis csak azok lehetnek a kiváltók. Igen, és így egyedül azért nem mindig olyan könnyű megküzdeni ezekkel. Sajnos, most nincs segítőm. Lehet, hogy tényleg kéne keresni egyet. Nem feltétlenül akarok én kutakodni a régmúltban meg felszínre hozni azokat, amikre egyáltalán nem szívesen emlékszem, meg órákat sem akarok sírással tölteni miattuk, de talán valamit tennem kellene, hogy fel is dolgozzam.

Amúgy tényleg úgy gondoltam, éreztem, hogy elég sok dolgot sikerült átalakítanom, más szemmel néznem rájuk, más érzésekkel. Tudjátok, sokat írtam már ezekről. Szóval, megbocsátottam, megláttam egy nagyobb látószögben is a történéseket, megnéztem több oldalról. Ezek mind jó dolgok, jól csináltam, szerintem. Így is érzem meg ezekkel a módszerekkel túl is vagyok rajtuk. Csak én azt hiszem, hogy itt maga a testem az, aki olyan jól elraktározta ezeket a sérüléseket, bántásokat, hogy most valamiért hagyja kiütközni magán. De ha a testem üzenget nekem ezáltal, akkor hogyan tudnám test szinten ezeket feldolgozni? Na, erre a kérdésre kérnék választ. Mi az a terápia vagy akármi, amivel a test emlékezetét lehetne átalakítani, befolyásolni? Valaminek lennie kell. Valahogy biztosan a testet is meg lehet tanítani, hogy feldolgozzon traumákat.

Olyan összetett az ember! Miért vagyunk ilyen bonyolultak? Miért olyan nehéz feldolgozni eseményeket? Rengeteg kérdésem volna, de most inkább nem írom le őket. Csak értetlenkedem.

Bennem is felmerül sokszor a kérdés, hogy mit nem csinálok jól? Mit rontottam el? Mit hagytam ki? Mit nem dolgoztam fel? Mit kéne tennem? Miért nem teszem ezt vagy azt? Miért nem tudom meggyógyítani magamat? Miért nem csinálom ezt? Miért nem vagyok sokkal tudatosabb? Miért hagyom, hogy legyűrjenek ezek a nyavalyák? Miért hagyom, hogy egyáltalán kijöjjenek rajtam? És miért jönnek ki? Mi miatt jönnek ki? Meg tudnám ezeket előzni? Hogy lesz így örök élet plusz két nap?

Amúgy lehet olvasni mindenféle betegség lelki okáról is sok helyen. Már az első napon bennem is felmerült, hogy mi az, amit nem látok vagy nem akarok meglátni. Nem vagyok én olyan buta. Remélem. Szóval, eszembe jutnak ezek. Most ugye a szembajom kapcsán.

Tudom, hogy a tudatosság nagy kulcsszó ebben az esetben is. De hogyan lehet ezt még jobban fejleszteni? Hogy lehet igazán tudatosnak lenni? Próbálkozom én ezzel is, de azt hiszem, még nem megy olyan jól. Azt sem tudom, mennyire kell jól mennie vagy mi az, hogy jól megy. Ennek mi a fokmérője? Honnan tudhatom, hogy mennyire vagyok tudatos?

Nos, azt hiszem, mára befejezem a merengést. Folytatom máskor. Reggel a házidoki nénihez kell mennem papírért. Meg most már kezdek fáradni és a szememnek is kell még a pihenő.

Köszönöm, hogy elolvastatok, megint. Remélem, jól vagytok. De ha bármi van, akkor sikerül jól kijönnötök belőle. Én nagyon szurkolok mindenkinek.

Vigyázzatok magatokra! 💗💗💗