Szivárványos történet

Kalandozásom a szivárvány birodalmában nem volt olyan színes, mint maga a szivárvány. Jó lenne, ha tényleg a csodálatos színeiről mesélhetnék nektek, de most nem ez jön.

Az előző bejegyzésemben írtam nektek egy felbukkant problémáról, vagyis a betegségemről. Nem szeretem ezt a szót, de most nem tudok rá mit kitalálni és ez valóban komoly volt.

Szóval, hivatalos nevén iridocyclitisnek hívják. Ennek bárhol utána olvashattok.

Sajnos, az a szuri csak nagyjából estig tartott. Éjjelre megint nagyon fájt a szemem. Szombaton kikötöttem a szemklinikán, ahol a következő instrukciókat kaptam: 1 órán keresztül 5 percenként, utána fél óránként, éjjel óránként, másnap fél óránként csepegtessek. És én lelkesen meg is tettem. Valóban betartottam, de ennek az lett az eredménye, hogy alig aludtam valamit. Hétfőn vissza a rendelőbe, ahol azt vártam volna, hogy végre mondják, javult a szemem. Döbbenetemre azonban azt közölték, hogy rosszabbodott és be kell feküdnöm a kórházba.

Én bizony elsírtam magamat. 😭 Nem gondoltam volna, hogy ilyen súlyos a helyzet, pedig az volt. A részleteket inkább hagyjuk, nem akarom sajnáltatni magamat. A lényeg, hogy senkinek sem kívánok ilyen betegséget.

A rendelőből egyenesen az osztályra küldtek. Újabb vizsgálatok, újabb szuri a szemembe, vérvétel, majd megengedték, hogy hazamenjek a holmikért. Ott is elsírtam magamat, de a kedves nővér, aki levette a vért, megnyugtatott, hogy most már jó kezekben vagyok, odafigyelnek rám.

A lányom segített becuccolkodni. Ezúton is szeretném neki újra megköszönni, hogy ott volt nekem és segített és bátorított. Köszönöm, hogy hoztál még vizet meg ami még kellett. 💖 És bocsi, hogy pont a szülinapodon.💗💗💗

Hálával is köszönettel tartozom azoknak a kedves ismerősöknek is, akik bejöttek hozzám látogatóba és elhalmoztak mindenféle finomsággal. Egyikük csak nekem készített isteni finom vegán ételeket. Két napig azokat ettem. Sajnos, a magyar egészségügy nem ismeri a vegán fogalmát, csak a vegával tudnak mit kezdeni, így folyamatosan olyan ételeket küldtek nekem, ami ugyan vega, de nem vegán, így sajt, tojás, körözött, főzelék, kakaó, túrós desszert. Amúgy kár, mert több zöldség nem ártott volna amúgy sem. Ez még várat magára a kórházakban.

Szóval, köszönöm Zs-nak és I-nak, hogy jöttek, velem voltak és finomságokat hoztak. 💝💝

Köszönöm azoknak is az érdeklődését, akik figyelemmel kísérték a gyógyulásomat és szurkoltak nekem a mielőbbi gyógyulásért.

Köszönöm azoknak is, akik felajánlották, hogy bármiben segítenek, jönnek, ha szükség van rá. Nektek is hálás vagyok.

Köszönöm a bátorító és biztató szavakat.

Nagyon hálás vagyok a szemészeten dolgozó összes nővérnek, akivel ezekben a napokban találkoztam és elláttak. Kedvességük, türelmük, kitartásuk egészen elképesztett. Ráadásul még viccelődni is tudtunk egymással, ami feldobta mindenkinek a napját és elterelte a figyelmet a betegségről. Hatalmas feladat ez a munkakör napi 12 órában. És csinálnak mindent, amit egy beteggel kell és az nem csak cseppentés a szembe. Sokan ismertek, de én azt mondom, hogy én nem tudnám ezt a munkát végezni. Én erre nem lennék jó. És annak ellenére, hogy milyen sok munkájuk van, nem hallani őket panaszkodni vagy mérgesebben szólni. Minden tiszteletem és köszönetem az övék. Hihetetlen alázattal és odaadással végzik a munkájukat és abból van bőven. A szemészeten minden nap rengeteg új ember jön műtétre. Estig nincs is megállás. Nekem pedig óránként csepegtettek a szemembe hol egy, hol két különböző cseppet, hogy gyógyuljon a gyönyörű szemecském. Reggel hattól este tízig. Éjjelre pedig kenőcsöt kaptam a szemembe.

Hát a kórház nem éppen a pihenésről szól, így nem sokat pihentem. Egyedül a kedd éjszaka volt olyan, hogy tudtam sokat aludni. Majd itthon bepótolom a pihenést, hogy most már nem kell felkelni éjszaka cseppenteni a szemembe és itt végre egyedül vagyok és rajtam kívül nem horkol más. :D És csend van és nem mászkálnak, nem jajonganak. Jól van, nem panaszkodom, csak mondom.😁😁

Hétfőn még vissza kell mennem egy kontrollra, ahol elmondják, hogyan tovább, de az biztos, hogy a cseppeket még jó darabig használnom kell, ahogy a főorvos elmondta.

Érdekes dolgok ezek. Többféle szemproblémával is találkoztam a kórházban. Milyen csodálatos az emberi test, de ugyanakkor milyen sebezhető, törékeny. Megvan a képessége az öngyógyulásra, mégis van olyan, hogy kénytelenek vagyunk ilyen külső segítségeket is igénybe venni. Mert én is próbálkoztam előcsalogatni ezt a képességemet, de most egyáltalán nem jártam sikerrel. Azt hiszem, ezen a téren is van még mit tanulnom. Vajon ezt a képességet hétköznapi emberként is el lehet érni vagy csak akkor, ha az ember mondjuk olyan, mint egy szerzetes vagy láma. Mert róluk már olvastam, hogy képesek ilyen vagy olyan betegségből kigyógyítani magukat. Nos, mindegy is. Csak azért mondom, mert például az egyik szer, amit a szemembe kaptam, az az atropin, ami igazából egy méreg, de ugyanakkor gyógyító hatása is van. Ezt pupillatágításra kaptam, itthon is ezt kell használnom. Mutitok egy képet a pupilláimról. Érdekes. Amúgy emiatt nem látok még tisztán, de legalább már nem napi sokszor kell ilyet kapnom. Úgyhogy hamarosan csak kitisztulhat a kép. Jól látszik a különbség. 😉

Hétfőtől csütörtökig nyomtam az ágyat a kórházban, de most már itthon vagyok. Még nem teljesen százas a szemem, de már nincs benne genny meg gyulladás, csak a pupillám van még kicsit letapadva. Ezért is kell a tágító is. Másfél hét után kedden délután végre le tudtam tenni a napszemüveget, amit addig folyamatosan hordtam, mert annyira bántotta a szememet a fény. A napfény még most is, de ahogy rendben leszek, talán az sem fogja. Sajnos, ezt nem lehet megelőzni és mint megtudtam az egyik doktornőtől, az esetek 60 %-ában ki sem derül az oka. Mondanám, hogy vigyázzatok magatokra és a szemetek épségére, de hát én is ezt tettem, mégis valahogy kijött, amit mind a mai napig nem értek. Közben azért sok dolog megfogalmazódott bennem, ahogy elgondolkodtam ezen a betegségen meg, ahogy beszélgettem másokkal. Arra jutottam, hogy mondjuk találtam ötféle magyarázatot arra, miért alakulhatott ki. Írogassak róluk? Na jó, de csak azért, hogy még szóval tartsalak benneteket. 😉 De mindezeket úgy vegyétek, hogy talán, mert csak én agyaltam ezeken, egyik sincs bizonyítva.

Az első: ami már az előző cikkben is írtam, talán a test emlékezik. Valami lehet, hogy érte, akármilyen apróság, egy mondat, egy gondolat, egy érzés és valahogy kiütközött ez rajta.

A második: amit szintén írtam, hogy talán valamit nem akarok, akartam meglátni, nem akarok észrevenni.

A harmadik, ami elég erős belső érzés, hogy a decemberi kis nyavalyám valamilyen utóhatása, utóbetegsége ez. Ha egy kis gyulladás van a szervezetben, ez a szembetegség kijöhet, úgyhogy ezt sem tartom kizártnak.

A negyedik: elkezdtem változtatni néhány dolgot az életemben. Beszélek itt a böjtről, a hideg zuhanyról, a mozgásról. Ez is csak talán, a test elkezdett máshogy működni, tisztulni, akármi. És lehet, hogy ennek folyománya, hogy valahogy kilöki magából a méreganyagokat valamilyen formában. Mondjuk egy betegség formájában. Előfordul ilyen sokszor.

Az ötödik, amire egy beszélgetés kapcsán jutottam: mivel ez elég nagy fájdalommal járt (és mivel nem szedhetek rá gyógyszert, csillapítani sem tudtam), ezért mi van, ha szó szerint fájt látnom valamit. Ez a pont eltér a másodiktól, ez máshogy értelmezendő. Szó szerint úgy, hogy fáj, amit látok.

Tudom, kicsit bonyolult vagyok ezzel a sok talánnyal, de ti ezért nem haragszotok. És amúgy mindegyik pontra tudnék példákat is írni, de azt most tényleg nem teszem meg. Ezek az én személyes példáim, amik nem feltétlenül tartoznak mindenkire.

Az a lényeg, hogy most már itthon vagyok, itthon csepegtetek és jó úton vagyok a teljes gyógyulás felé. Még egyszer szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki ezekben a napokban gondolt rám, meglátogatott, szurkolt nekem és értem, aki biztatott. Igazán nagyon sokat jelent, hogy sokat jelentek nektek. 💝 Remélem, hogy valamikor meghálálhatom ezt nektek.

Azt hiszem, még van mit fejlődnöm és tanulnom, úgyhogy a legjobb lesz, ha ezeket csinálom.

Ti pedig akkor is vigyázzatok magatokra, ahogy csak tudtok mind testileg, mind lelkileg és szellemileg, vagyis az egész csodálatos lényetekre. Tegyetek meg mindent, hogy megőrizzétek vagy javítsátok az egészségeteket, mert ennél semmi sem fontosabb. Semmi. Mert ha egészség nincs, akkor bizony más sincs. Törekedjetek hát rá! Tudjátok, a jelszó: örök élet plusz két nap!😉😘💖