10 nap Vipassana

Életem egyik legjobb döntése volt, hogy jelentkeztem erre a tanfolyamra.

Talán még nem meséltem, de decemberben voltam egy családállításon. Beszélgettem mindenkivel. Az egyik fickó említette, hogy volt egy Vipassana meditáción. Elmesélt róla mindent, vagyis sok dolgot. Én meg úgy éreztem, hogy muszáj jelentkeznem rá. Meg is tettem. Várólistás lettem. Aztán alig két héten belül kaptam a visszajelzést, hogy valaki lemondta, így mehetek. És én mondtam is, hogy megyek. Ez el volt intézve.

Ez volt hát az oka, amiért én nem voltam egyáltalán elérhető.

Nagyon vártam már, hogy eljöjjön az indulás napja. 10 teljes nap lesz, plusz egy 0. nap, az érkezés napja és a 12. nap, az indulás napja. 10 teljes nap.

Ez azért szabályokkal is járt. Odaérkezve a regisztrációnál máris le kellett adni a telefont, amit csak az indulás napján kaptunk vissza. Aztán a 0. nap este 8 órakor, az első meditáció kezdetével megkezdtük a nemes csendet is, ami azt jelentette, hogy nem lehetett beszélni, de nagyjából még egymásra nézni sem, sehogy sem kommunikálni. Nem vihettél könyvet olvasni, papírt írni. A férfiak és a nők külön területeken mozogtak. Az étkezőben függöny választott el minket. A meditációs házban külön oldalon ültünk.

Szolnokon a Tiszaliget Turisztikai Központban volt ez a tanfolyam. Két szobás kis házikókban voltunk, minden szobában 3 ággyal, egy fürdővel és egy vécével. Az étkező külön épületben volt, ahogy a meditációs ház is teljesen külön volt. Így állandó volt a jövés-menés a területen. Már, amikor mentünk és nem ültünk meditációban, ettünk vagy éppen pihentünk.

Ugyanis naponta 10 és fél órát ültünk meditációban. Reggel négykor volt az ébresztő, fél 5-kor már meditáltunk egészen fél 7-ig. Akkor reggeli volt. Utána 8-ig pihenő. A társaság nagyja vissza is ment a szobájába pihenni. Aztán 8-kor már ültünk is be a következő meditációra. Egy kisebb szünettel 11-ig meditáltunk. Utána ebéd és a következő meditáció délután 1 órakor volt. Itt két kisebb szünettel egészen 5 óráig meditáltunk, utána teaszünet. Hatkor megint meditáció, hétkor előadás és negyed 9-kor egy utolsó meditáció.

Húzós volt, tényleg. Mégis, kevésbé éreztem a fáradtságot. Ahogy haladtunk a napokban, úgy váltam éberebbé. Nem volt szükségem annyi alvásra sem.

Bár nekem is akadtak nehézségeim. Mikor a harmadik napon még azt láttam, hogy csak szinte ugyanazt gyakoroljuk, kis csalódást éreztem. Aztán eljött a negyedik nap és akkor megtanultuk magát a Vipassana meditációt. Akkor értettem meg igazán, hogy kellett az első három nap, hogy megtanuljuk fókuszálni a tudatunkat. Ugyanis ez a meditáció a tiszta tudattal operál. És én imádtam ezt. Annyira jó volt ezt megtapasztalni. Én, aki mindig csak próbálkozott a meditációval, aztán úgy éreztem, hogy sosem sikerült, néhány próbálkozás után fel is adtam. Most viszont a napok múlásával egyre jobban vártam az alkalmakat. Persze volt olyan, hogy annyira elvittek a gondolatok, hogy nem tudtam rendesen fókuszálni. De olyan is előfordult, hogy bizony belealudtam. Azt azonban elmondhatom, hogy már az első pillanattól kezdve sikerélményem volt már abból a szempontból is, hogy sikerült fókuszálnom a tudatomat.

Az már csak hab a tortán, hogy a harmadik, a hatodik és a nyolcadik napon is kaptam látogatókat a láthatatlan világból. Róluk most nem fogok mesélni, még nekem is el kell helyeznem őket a világomban.

És akkor még ott van az is, hogy mi jött még fel az elmémből.

A 0. napon még lehetett beszélgetni, így sokakról megtudtuk, hogy honnan jöttek. A társaság több, mint a fele külföldi volt. Jöttek Olaszországból, Szlovákiából, Ukrajnából, Romániából, Németországból, Norvégiából, Ausztriából, aztán még ki tudja, honnan. Úgyhogy a társaság nagy része beszélt angolul. Ez azért is volt fontos, mert a tanítások két nyelven zajlottak: angolul és magyarul. Én viszont alig beszélek angolul. Tanultam még évekkel korábban, de soha nem használtam, mert nem kellett, nem mozogtam olyan helyen, olyan társaságban. Tehát most sem igazán tudtam beszélgetni senkivel ezen a 0. napon.

És most figyeljetek! Ahogy haladtunk a meditációban, úgy jött fel bennem egyre több szó, kifejezés, mondat angolul. Komplett párbeszédek zajlottak a fejemben. Olyan szavak jutottak eszembe, amikről már rég elfeledkeztem. Ha meg valamilyen szót nagyon kerestem, nem kellett még egy perc sem, hogy eszembe jusson. Úgyhogy a 11. napon, amikor már lehetett beszélgetni, én is többekkel elbeszélgettem angolul. Igaz ugyan, hogy egyszerű szavakkal és kifejezésekkel, de nagyon jól megértettük egymást. Hazafelé meg egy férfi hozott engem meg egy másik nőt. A férfi totál magyar, nem beszél angolul. A nő olasz és beszél angolul. Így én voltam az, aki beszélgetett vele út közben. Őt a reptérre vitte a férfi, engem meg hazáig hozott.

Szóval, mit is mondhatnék? Ha már a tíz nap meditációnak ilyen hatása van, mi lesz még később, ha rendszeresen gyakorolok itthon? Hú, nagyon várom, hogy mi fog kialakulni.

Elsősorban persze most már az angoltanulás lesz a fontos, mert ahogy látom, így valóban kinyílik a világ.

A Vipassana nem kötődik semmilyen valláshoz, felekezethez vagy „izmushoz”. Ez teljesen univerzális és mindenki használhatja, mindenki megtanulhatja. Én bizony ezt receptre írnám fel mindenkinek.

Nagyjából százan voltunk és több volt a férfi, mint a nő.

Nagyon finom ételeket főztek nekünk, amiért nagyon hálásak is voltunk. A menedzserek, a konyhán dolgozók mind szolgálatot tettek, vagyis nem fizetett alkalmazottak voltak. És ez a lényeg, hogy az egész tanfolyam is ingyenes. Amikor véget ér, adhatsz adományt. Ezzel nem az ellátásodat fizeted ki, hiszen azt már korábban valaki más kifizette. Itt te a következő alkalom költségeibe szállsz be. Hosszú lenne most mindent részleteznem, de a lemondás miatt kell, hogy ne kelljen fizetni érte, hanem adományt lehessen adni. Akit részletesebben érdekel, szívesen megírom neki.

Korai volt a 4 órás kelés, de hozzá lehetett szokni. Én amúgy is korán kelő vagyok, no, nem ennyire. Valamivel korábban is keltem, mert még zuhanyoztam reggelente, így mire megszólalt a gong, én már majdnem fel is voltam öltözve. Igen, nem is mondtam még, hogy minden időponthoz volt egy gong. Ezzel mentek körbe a kongatták, hogy mindenki meghallja. Minden ébresztéskor, meditáció előtt, étkezések kezdeténél.

A legnagyobb nehézséget nekem a meditációs párnán való ülés jelentette, így már az első nap estéjén, amikor lehetett beszélni a tanítóval, engedélyt kértem, hogy széken ülve meditálhassak. Meg is kaptam az engedélyt, de fenn is tartották a helyemet a földre helyezett szivacson. A 7. napig nem is ültem vissza, akkor egy-két órára naponta visszaültem, aztán visszamentem a székemre, ami a terem végében volt, vagyis a többi meditáló mögött.

Ott tanultam meg azt is, hogy mennyire áldásos találmány a cipőkanál. Ott ugyan nem volt velem, de akkor nagyon elkezdtem értékelni. Ugyanis annyiszor kellett egy nap le és felvenni a cipőt, hogy egyszerűen bedurrant a jobb alkarom. Annyira fájt, hogy aztán nem tudtam rendesen felhúzni a cipőmet. Amúgy vittem magammal egy könnyű sportcipőt is, így arra váltottam. Azt már könnyebb volt felvenni.

Igazából semmi gondunk és semmi dolgunk nem volt, csak annyi, hogy önmagunkra figyeljünk. Ezért volt a sok szabály is, hogy önmagunkra tudjunk figyelni. Ez nagyon fontos volt most. Hiszen a cél a tudat tisztítása, a szenvedés megszüntetése és a boldog élet.

Nagyon finom ételeket kaptunk főként ebédre. A reggeli nagyjából zabkása, almakompót, müzlik, lekvárok, kenyérkrémek voltak. Én, gluténmentes lévén köleskását, polentát kaptam reggelire. Mindig volt tea, instant kávé. Vacsora, ami öt órakor volt: fél alma, fél körte, fél banán. Ennyi. Az utolsó napokra jött ki nálam, hogy éhesebb voltam, a többi napon nem volt bajom ezzel. A mai nap reggelén meg felszolgálták azt, ami korábbról megmaradt meg a tegnapi maradék főtt ételt. Úgyhogy én nagyon finom vörös lencse levest ettem reggelire.

Voltunk jó páran, akik ott maradtunk és segítettünk az elpakolásban. Ki a konyhán, ki az étkezőben, ki a meditációs házban. És persze volt, aki a szalagok leszedésében segédkezett. Azért voltak kitekerve szalagok, hogy elválasszák a férfi és női részeket. Meg volt szabva, hogy melyik nem melyik területeken tartózkodhat, sétálhat. Ennyire nem lehetett érintkezni. És ez nagyon is jó volt így. Én kicsit segítettem az étkezőben meg a szalagok leszedésében, ha már várnom kellett arra, aki hazahozott. Ő is vállalt segítést itt a végére.

Nézzétek el nekem, hogy már megint sokat írtam, de egy ilyen élményről nem lehet röviden írni. És szerintem még sok dolgot nem is írtam meg.

Amit végül is tudok nektek mondani, hogy érdemes mindenkinek ezt megtanulnia. Ahogy írtam, receptre kéne felírni. Annyiféle áldásos hatása van. De persze elsősorban azok, amiket fentebb írtam. A többi mind csak mellékhatás.

Jól van, most már befejezem, mert mennem kell az esti meditációmra. Annyira jó, hogy végre egyrészt tudok meditálni, másrészt az a nagyon jó, hogy várom, hogy csinálhassam, mert érzem, hogy mennyire jó hatása van.

Egy ott tanult mondattal búcsúzom, amit mindenkinek kívánok:

Legyetek boldogok!