Napkelte

 

 Nincs is csodálatosabb látvány, mint a napkelte. Engem annyira elvarázsolt, elvarázsol folyamatosan, hogy azt érzem, muszáj megörökítenem a pillanatot. Ezért is születtek ezek a fotók. Egyszerűen kihagyhatatlan. Örülök neki, hogy korán kelek és mindig láthatom ezt a csodát. Persze télen elég sokat kell várni, mire felkel. Van, hogy a munkába indulás pillanataiban fotózom le, mert annyira varázslatos színekben pompázik az ég. Kihagyhatatlan.

Most, hogy már sokkal korábban kel a nap, könnyebb a dolgom. Nem kell vele kapkodni. Közben azt is érdekes figyelni, hogy a Föld forgásával hová esik éppen a Nap felkelése.

Ilyenkor annak is különösen örülök, hogy ilyen magasan lakom. Hiszen mit is láthatnék ebből a csodából egy földszinten, igaz?

Mi is a varázslat a napkeltében? Először is a csodálatos színek, amivel megfestik az eget, a felhőket és amivel ő maga is ragyog. Ahogy a felkelni készülő nap narancssárgába, rózsaszínbe vonja az eget, a felhőket, a repülők csíkjait. Tiszta égbolton meg rétegekben látni a színeket: a kék többféle árnyalatát a narancssárga átmeneteivel. Azután pedig az, hogy mindezt láthatom is és gyönyörködhetek benne, tölthetem vele a lelkemet. Majd a tudat, hogy egy újabb napnak nézhetek elébe. Hogy milyen lesz, az pedig csak rajtam múlik. Tényleg rajtam. Később megírom, hogy miért is van ez így.

Szóval, lehetőségem van egy újabb fantasztikus napot megélni, ami ugyebár sokaknak már nem adatik meg. Itt az elhunytakra gondolok. Sokaknak azért nem adatik meg meglátni ezt a csodát, mert mondjuk nem látnak a szemükkel. Ők érezhetik. Persze vannak olyanok is, akik ugyan látnak a két szemükkel, de mégsem látják a napkeltét, mert vagy olyan helyen élnek, ahol nem láthatják, vagy ők saját magukat zárták lelki börtönükbe, amiből szinte alig látnak ki.

Én hálás vagyok, hogy reggelente megélhetem ezt a csodát. Hiszen minden nap lehet egy új remény, egy új lehetőség. Minden nap megadatik ezzel, hogy változzunk, változtassunk. Minden nap megvan az esély, hogy valami apró vagy jelentős történik az életünkben. Újabb csodák történhetnek velük vagy tehetünk csodát másokkal. Újabb nap arra, hogy többet szeressünk, többet öleljünk, hogy többet adjunk magunkból másoknak. És hogy mi is többet kaphassunk. Lehetőség arra, hogy tanuljunk valamit, fejlődjünk. Hogy a barátainkkal, szeretteinkkel töltsük az időt. Megint egy egész nap arra, hogy nevessünk, bátorítsunk, hogy kedvesek legyünk.

Újabb nap arra, hogy távolabb legyünk attól, ami már nem szolgál minket és közelebb vihet ahhoz, amit szeretnénk. Újabb esély arra, hogy megtaláljuk a módját a gyógyulásunknak, akár testi, akár lelki problémáról van szó.

Én is folyamatosan keresem, kutatom, mégis hogyan lehetne megszüntetni a nyavalyámat (szándékosan nem akarok betegséget írni), mert igencsak megkeseríti a napjaimat. Még akkor is hiszem, hogy van rá valami megoldás, ha az orvosok azt mondják, hogy gyógyíthatatlan. Ezt nem akarom elhinni. Ezzel a gondolattal nem akarok egyetérteni. Szóval, én is keresek, kutatok és addig is mindent megteszek, hogy jól legyek. Így tehát minden egyes nap valahogy előre visz. Fejlesztem a testemet, az erőnlétemet. Sokat olvasok és most nyelvet is tanulok, hiszen még hosszúra tervezném az időt, ami a Földön adatik. Meditálok minden áldott reggel, hogy közelebb vigyen a gyógyuláshoz.

Éppen ezért minden egyes napkelte emlékeztető arra, hogy az élet lehet szép minden nehézségünk ellenére is. Hiszen rajtunk múlik, hogy mit hozunk ki belőle.

Emlékeztet, hogy a sok fájdalom, nehézség, kudarc, veszteség után én még mindig itt vagyok, még mindig tehetek valamit. Még varázsolhatok. Lehetek boszorkány – persze jó értelemben. Igaz, G? Merthogy tegnap is megkaptam, hogy boszi vagyok. Jó boszi.

Hogy miért is rajtunk múlik, hogy milyen lesz a napunk? Azért, mert a mi hozzáállásunk kell ahhoz, hogy olyan legyen, amilyennek szeretnénk. Mert nem számít, hogy ki hogyan viszonyul, viselkedik, beszél velünk, az csakis rajtunk múlik, hogy mi hogyan reagálunk ezekre. Ha belemegyünk a játszmáikba, akkor ne csodálkozzunk, hogy a napunk is el van cseszve és a végén teljesen kimerültek vagyunk. Akkor mondhatjuk, hogy mennyire rossz napunk volt. De megéri ez? Nem hiszem. Érdemes nyugodtan hozzáállnunk bármihez is. Ha belül nyugodt vagyok, akkor a külső világban sem találnak meg feltétlenül azok, akik ártanának nekem. Vagy ha ilyen jön is, akkor sem fog tudni kihozni minket a béketűrésből, a nyugalomból. Tehát csakis rajtam múlik, hogy milyenné teszem, milyenné hagyom alakulni a napomat.

Tény és való, nekem is vannak olyan napjaim, olyan rossz napjaim, amikor hagyom, hogy a gondolataim egészen rossz felé vigyenek. Néha én is elkeseredem ezen a nyavalyámon, néha kilátástalannak látom a helyzetet. De olyankor vagy beszélek valakivel, vagy olvasok valamit, vagy meditálok és akkor máris más színben látom az egészet.

És a másik az, hogy nem is adhatom fel. Mert látszólag ugyan egyedül vagyok, de mégis vannak olyanok, akiknek fájna és hiányoznék, ha nem lennék. Szóval, már miattuk sem tehetem meg, hogy feladjam. Nem hagyhatom, hogy miattam legyenek szomorúak. Értitek, ugye?

Meg aztán, mindig is éreztem, hogy nekem még sok dolgom van ebben a világban. Azokat még be kell teljesítenem. Még akkor is, ha nem konkrétan tudom, hogy mik ezek a dolgok. Lehet, hogy valami apróság csak a mindennapokban, de az is lehet, hogy a sok apróság mellett van még valami nagyobb dolog is, amiért itt vagyok. És tudom, hogy van ilyen, csak még nem találtam rá. Vagy csak úgy érzem, hogy nem találtam rá?

Néhány napja beszélgettem egy kedves ismerősömmel. Szóba került, hogy mennyire sehol nem érzem magamat igazán oda valónak, vagyis kívülállónak érzem magamat. Aztán valahogy másnap már az a gondolat tolult az elmémbe, hogy miért is vagyok itt? Ez a kérdés sokszor felbukkan bennem. Bizony, amikor engem is elővesz a kétségbeesés, a szomorúság az állapotom miatt, akkor legtöbbször felteszem ezt a kérdést. De ilyenkor tényleg mindig kell valami vagy valaki, aki visszarángat és nem hagyja, hogy eluralkodjanak rajtam az ilyen érzések és gondolatok. Legtöbbször ez a valaki természetesen én magam vagyok.

Tehát gondoljatok arra, hogy mennyi embernek nem adatik meg, hogy megéljenek egy újabb napot. Ez adjon erőt ahhoz, hogy új lendülettel, lelkesedéssel tudjátok megélni az előttetek állót. Még akkor is, ha előre láthatólag nehéznek tűnik. Szedjétek elő lelketek mélyéről azt a béke érzését, amivel könnyebben tudtok haladni a nap során. Amióta meditálok, és mint tudjátok, ez nem régóta van, azóta nyugodtabbnak, csendesebbnek érzem magamat. A gyógyulásom kulcsa is lehet a meditáció.

Ha tehetitek, álljatok meg egy pillanatra a reggeli rohanásban és csodáljátok meg a napkeltét! Gondoljatok arra egy pillanatra, hogy mennyi jó dolog is történhet veletek ezen a napon. Hogy mennyi minden után még mindig itt vagytok és láthatjátok ezt a csodát. Jusson eszetekbe, hogy mindig van miért itt lenni, élni.

Este pedig, lefekvéskor, jusson eszetekbe ez az idézet:

„A holnap mindig tiszta, nem szennyezi hiba!”

A jókívánságaim Nektek: Legyetek boldogok! Legyetek áldottak! 😘💗
És ha csak fotón is, de gyönyörködjetek benne: