Egy szerető család

Tegnap átadhattam egy könyvet annak a személynek, aki tervezte és elkészítette a borítómat, vagyis Tamásnak. Személyesen találkoztunk az otthonában. Így találkozhattam a szüleivel is.

Hogy Én hova is kerültem???

Tamás édesanyja épp a konyhában készített valami finomságot. Édesapja Tamáshoz kísért be, majd megkérdezte, hogy mit hozhat nekem. Egy kávét kértem, mert eléggé nyomott voltam, és úgy gondoltam, az egy kicsit éberebbé tesz.

Aztán Tamás anyukája is bejött a szobába és végre rendesen be tudtunk mutatkozni egymásnak. Olyan édesek ezek a szülők! Rögtön Írónőnek szólítottak, ami, bevallom, nagyon jólesett.

Közben megkaptam a kávémat. Tálcán szervírozva, külön kis kancsóban a tejjel. Hát Én ilyen finom kávét nem igazán ittam mostanában. Fogalmam sincs, milyen kávé volt, de nagyon kellemes és finom. Én nem szeretem azt az erős kávéízt.

Aztán megindult rendesen a beszélgetés. Beszélgettem a család minden tagjával.

Majd elkészült az almás pite és Én kaptam belőle először. Életemben nem ettem ilyen finom almás pitét. Csodás volt!

Én annyi, de annyi kedvességet és szeretetet és törődést kaptam már az első pillanattól fogva ettől a családtól, hogy egészen meghatódtam. Nem is tudom, hogy találkoztam-e már ilyen családdal, akinek minden tagja ilyen kedves volt már elsőre is. Nagyon örülök, hogy vannak ilyen igazán szívbéli családok is.

És ha már mindenki ilyen közvetlen, így megkérdeztem, hogy tegeződhetnénk-e. Bár Én vagyok a fiatalabb, de mégiscsak jobb, ha tegeződünk, mintha Írónőnek hívnak. Összetegeződtünk.

Majdnem három órát töltöttem náluk, de úgy jöttem el, hogy azt mondták, bármikor mehetek, nagyon szívesen látnak. Esetleg szóljak előre, hogy milyen finomságot szeretnék enni. :)

Ennek a családnak minden tagja olyan szeretettel teli, olyan gondoskodó! Nekem ez annyira jólesett, pláne azok után, hogy Én család nélkül és ilyen kedvesség nélkül nőttem fel. Ez az igazi törődés kimaradt az életemből. De ha ezt megkapom, valószínűleg nem születik meg a könyvem.

Nagyon-nagyon köszönöm a fogadtatást, a vendéglátást, a sok-sok szeretetet és ölelést, a gondoskodást és törődést és a visszavárást. Ráadásul, ismeretlenül, még a lányomat és a barátját is szívesen várják. Erre a nagyon sok jóra volt éppen szükségem.

Nagyon örülök, hogy megismerhettem ezt a családot és velük tölthettem azt a pár órát. Őszintén szólva, remélem, hogy hamarosan tudunk újra találkozni. Nagyon felemelő volt velük lenni. Engem is feltöltött, sőt, még egy kicsit túl is csordultam.

Köszönök még egyszer MINDENT, amit kaptam tőletek!

Hatalmas ölelés és puszi mindannyiótoknak!