Tegnap reggel hirtelen felindulásból úgy döntöttem, hogy egy teljes napra kikapcsolom az internetet. Az egyik legjobb döntés volt, amit meghoztam. 💖
Olyan nyugalom volt rajtam egész nap, amilyet már rég tapasztaltam. Nem voltam ideges, hogy vajon ki kereshet, miért kereshet. Nem nézegettem a telefonomat. Nem vártam üzenetet. Nem érdekelt a közösségi oldal sem. Egyáltalán nem hiányzott. Ezek helyett csak arra fordítottam figyelmet, ami nekem jó volt. Történetesen olvastam és írtam. Jobban mondva javítottam egyik könyvemet, amit ma folytatni fogok. Ma már elérhető leszek interneten is, de amúgy mindig elérhető vagyok telefonon.
Tegnap találkoztam egy barátnőmmel, akivel már hónapok óta nem láttuk egymást. Vele is telefonon értekeztünk, hogy ki hol van, hogy találjuk meg egymást a találkozó helyszínén.
Ez az internet egyszerre áldás és átok. Sok szempontból áldás, ezt mindenki tudja. Lehet tanulni, olvasni, mindenhez szinte egy pillanat alatt hozzáférni, megkapni. A jó oldalát nem is sorolom.
Azonban a másik oldal koránt sem áldásos. Gyakran utazom tömegközlekedéssel. Van olyan, hogy beszállok a metróba, körülnézek és azt látom, hogy kivétel nélkül mindenki a telefonját nyomkodja. Úgy nagyjából húsz ember. Kivétel nélkül mindenki. Amikor az utcán sétálok, most már nagyon gyakran látni úgy sétálni embereket, hogy fejük lehajtva és éppen valamit molyolnak a telefonon. Fel sem néznek. Meg sem látják a körülöttük lévő világot. Azokról nem is beszélve, akik a zebrán is így kelnek át.
Mi van ennyire fontos abban a telefonban, az internet világában, amiért hajlandók az emberek akár az életüket is kockáztatni? Mert ez egy kockázat. Nem is kicsi.
Talán azt hiszik, hogy az interneten egy másik világban lehetnek, de így az élet szépen elmegy mellettük. Sokan panaszkodnak, hogy egyedül vannak, de fogadni mernék, hogy sokan vannak egyedül az ilyen telefonnyomkodós emberek között is. Fel kellene nézni néha a telefonból és észrevenni a körülöttünk zajló világot.
Arról nem is beszélve, hogy minden ott van előttünk, nekünk egy pillanat alatt. Ismeri még egyáltalán valaki a várakozás izgalmát? Ma már türelmetlenek vagyunk, ha nem azonnal kapunk meg valamit, ha arra várni kell. Túlságosan felgyorsult a világ és mindent azonnal akarunk. Az internetről.
Ezen figyeljük mások életét. A leendő munkáltatók megnézik, milyen a profilod, ha van ilyen. Aztán döntenek. Hol van ma már a személyes találkozó varázsa? A beszélgetés, kérdezés-válaszolás? De ez minden másra is igaz. A randizásra is. Sokan arra már nem vesztegetnek időt, hogy személyesen találkozzanak valakivel. Ha nincs rögtön kép, akár intim, ha nem megfelelően válaszolsz, mert éppen kicsit fáradt vagy, akkor a másik már nem is pazarol rád több időt. Ennyi voltál számára. Pedig itt nem te vagy a hunyó, hanem a másik, így ítélkezik rólad. Közben semmit nem tud és nem is akar megtudni rólad. Nagyon-nagyon szomorú.
Függők lettünk. Rabok. Az internet, a kütyük rabjai. Ez borzalmas. Olyan világot élünk, ahol internet nélkül szinte már nem is lehet élni. Kivéve, akik kivonulnak ebből a civilizációnak nevezet káoszból. Milyen jól teszik! Vagy azok, akik találnak valami olyan elfoglaltságot maguknak, ami számukra sokkal hasznosabb, mint az interneten, a kütyükön lógni órák hosszat.
Azt hiszem, többször fogok ilyen internetmentes napokat tartani. Valóban nagyon jó hatása van. Mellékhatásai: nyugalom, béke, csend, alkotás, másfelé fordulás, kikapcsolódás.
Még akkor sem néztem meg a telefonomat, amikor a városban olyan útvonalon utaztam, amit nem ismertem. Inkább megkérdeztem valakit, hogy merre és mivel kell menni. Ilyen egyszerű az egész. Személyes kontaktust létesítettem. Lassacskán már ez a kifejezés is ritkaságszámba fog menni, annyira a kütyüinkre vagyunk hagyatkozva. Pedig egy kedves szó, egy rövidke párbeszéd az útba igazítás során igazán felemelő tud lenni. Szemkontaktus, emberi hang, tekintetek, mosolyok. Van valami, ami ennél csodálatosabb lenne? Mindezt nem adják meg a kütyük.
Többet nem írok erről. Ez csak az én személyes véleményem és tapasztalásom volt. Már megint.😊
Tegnap reggel 7 órától szüneteltettem az internetet. 24 órásra terveztem, és már most túl vagyok a 24 órán. Amint elkészültem ezzel a cikkel, akkor viszont bekapcsolom, hogy ezt megoszthassam veletek.
De amúgy azt hiszem, senkinek nem tűnt fel a hiányom az internet világából.😀
A rossz hír is csak ma ért el. De tudjátok mit! Nem én vagyok ebben sem a nagyobb vesztes. 😁
Vigyázzatok magatokra!
Ha nem lennék elérhető online felületeken, telefonon mindig az vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése