Még mindig nem fogtam fel teljesen, hogy milyen változás történt velem. Sok év tapasztalata után is meg tudok lepődni, nem is értem, miért. Egy kicsi sejtésem van róla, hogy miért lep meg ennyire egy változás. Talán azért, mert mindig olyan óriási ez a változás, olyan sorsot formáló, olyan megváltoztató. Soha nem lehet tudni, hogy mit hoz a holnap. Mit holnap? A következő pillanat. Mert ez ilyen. Én már csak úgy számolom, hogy bármelyik pillanatban történhet valami olyan velem, hogy annak hatalmas ereje és jelentősége lesz.
Tudom, már írtam, hogy hirtelen túrázó lettem. Látjátok? Ez is ilyen volt. Ahogy már írtam. Egyszer csak szombat délután, csak úgy a semmiből érkezett. Másnap már úton voltam. Azóta meg csak azt várom, mikor tudok kimenni valahová. Higgyétek el, annyira meg vagyok ezen döbbenve, hogy nehezen térek magamhoz belőle. Hiszen életem nagy részében alig sportoltam, alig mozogtam. Ha csináltam is, nem tartott sokáig. Nem bírtam. A hosszú távú gyaloglást sem, pláne nem a városban. Erre tessék! Egyszer csak hirtelen túrázó leszek, aki órákon keresztül csak megy és megy és közben alig pihen meg. Mindenféle edzettség és rutin nélkül. Hogy? Még csodálkoztok, hogy meg vagyok lepődve?
Már a hét elején tudtam, hogy most hétvégén is túrázni fogok menni. Kedden már annyira be voltam zsongva, hogy nehezen tudtam kivárni a hétvégét. Pénteken és hétfőn (vagyis ma) szabin voltam és erre a négy napra terveztem két túrát is. Hogy hova fogok menni, azt akkor még nem tudtam. Úgy gondoltam, szombaton lesz egy rövidebb, mert délután úgyis körmöshöz kell menni. Aztán képzeljétek el, az ötlött az okos buksimba, hogy csak írjon a körmösöm, hogy már pénteken tud fogadni. Már két napja ezt erősítettem magamban, hogy pénteken megyek a körmöshöz. Csütörtökön reggel kaptam az üzenetet, hogy mehetnék pénteken. Szuper! Úgy lett, ahogy akartam. Így a szombat egészében szabad. Ki is találtam, hogy most máshová megyek kirándulni, ez lett a pilisi kirándulás. Még egy rövidet is terveztem, de végül nem rövid lett. Ez lett a mai, vagyis a börzsönyi kirándulás.
Korán terveztem indulni. ötkor keltem, hétkor indultam itthonról a tömegközlekedés összehangolása miatt. De nem teljesen jött össze. Nyugatiból Kismarosra vonatoztam, onnan busszal terveztem a Királyrétre menni. De a busz, ami éppen akkor jött, csak a szokolyai községházáig ment. A másik busz jó egy óra múlva jött volna csak. Így fogtam magamat és gyalog indultam Szokolyáról a Királyrétre. Mentem mezőn, földúton, aszfaltúton és a kisvasúti sínek mentén értem végül oda. Királyréten pedig kezdődött a túra. Azt írta, ez egy könnyű kis túra. És igazából az volt, nem voltak benne megerőltető hegymenetek.
Ez a Börzsöny volt. A Királyrét-Kisinóc-Kóspallag körtúrára mentem. Hétfő reggel lévén, nem is találkoztam senkivel, aki túrázott volna. Úgy három óra múlva találkoztam egy túrázó bácsival, de ez volt minden. Amíg vissza nem értem, senkivel sem találkoztam. És nem is bántam. Jó volt teljesen egyedül lenni a nagy erdőben. Állatokkal sem találkoztam, csak hallottam őket, ahogy neszeztek, mozdultak, felrepültek. Persze egy csapat bogár jó hosszú ideig velem volt, ahogy a másik túrán is, csak nem tudom, hogy miért.
Ez az erdő egészen más volt, mint a pilisi. A hangulata, az érzések benne, a levegő, valahogy minden olyan más volt. Hiába erdő mind a kettő, teljesen mások voltak és nem csak azért, mert más fák voltak. Könnyedén mentem az útvonalon. Az első pihenőt, amit három órás gyaloglás után tettem, azon a mohos farönkön élveztem, ami a fa előtt volt. Ez van az egyik fotón. Hihetetlen utak voltak itt is. Széles szekérútnak hívják, de óriási keréknyomok vájatában kellett menni, amikben néhol pocsolya is volt. Itt is átkeltem több kis gázlón, próbálva egyensúlyozni a vékony kis faágakon, amik az átkelést segítették.
Egy rövid szakaszon az utam a kéktúra útvonalán ment. Annyira átéreztem annak a szellemiségét! Olyan jó volt! Tervben van véve amúgy a kéktúra is. Szóval, alig három kilométernyi távon máris kéktúrázó voltam. Hihetetlenül jó érzés volt. Meg egyáltalán az is, hogy ott mentem le és föl, néha volt azért egy kis meredek, teljesen egyedül, körülvett a csend. Az erdőkben tapasztalható csend, amiben csak a természet ad hangokat. De nincs körülöttem senki, nem hallom a városi zajokat. Felüdülés volt. Szárnyalás. Egy másik világ. Nehéz is volt utána hazaindulni. Az erdei kisvasúttal jöttem. Kismaroson pedig vonatra szálltam. Szerencsém volt, hogy egy olyan kis részben tudtam helyet találni, ahol csend volt. Mikor pedig leszálltam a pályaudvaron, bele a sűrűjébe, nem volt olyan jó. Visszavágytam máris az erdőbe. Oda, ahol a végtelen zöldön kívül nincs más. Még térerőm sem volt jó sokáig és nem is bántam. Nem mintha nagyon kerestek volna, de még ez is felüdülés volt, hogy olyan helyen vagyok, ahol nincs térerő. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy talán segítséget sem tudnék hívni, ha történne velem valami, de aztán már jött is a gondolat, hogy ugyan, mi történhetne velem? Nincs mitől félni és Nyuszimfülesem tudja, hogy hol vagyok. Na igen, vele azért beszéltem. 😍 De egyáltalán nem aggódtam, hogy bármi baj történhetne velem.
Hogyhogy pont a túrázás talált meg? Egy kicsit ezt is sejteni vélem. Mindig is vonzott a természet, a fák, de valahogy mindig lusta voltam kimenni. Meg egyedül nem is akartam. Úgy tűnik, a lelkem már nem bírta tovább és ezt hozta ki belőlem. És ahogy az lenni szokott, amikor a belső hang üzen, természetesen úgy túrázom, olyan lendülettel, fáradhatatlansággal, mintha mindig is ezt csináltam volna. Jó, azért elfáradok egy hosszú túra után, de szerintem ez nem baj. Most is, mikor már a kiindulási hely felé tartottam, úgy közel egy órányira lehettem tőle, valahogy sokkal nagyon lendülettel és sebességgel haladtam, mint korábban. Élveztem a tájat, a csendet, mégis úgy vitt előre a lábam, mintha akkor kezdtem volna frissen a túrát. Nem számított, mennyi idő van, mennyi kilométer van hátra vagy van mögöttem. Csak az számított, hogy mehetek. Én, aki addig szinte meg sem mozdultam. És ami a furcsa, hogy pihenőt is csak 3-4-et tartottam, azokat is csak öt percekre. Nem többre. Nem kívántam többet. Ahogy éhes sem nagyon voltam. Nem tudom, miért. Ez van.
A leírás szerint Kóspallagon van közkút, amiből lehetne vizet tölteni, de mikor odaértem, szomorúan tapasztaltam, hogy a kútnak hiányzik a karja. Ez ott van a templommal szemben. A templom mellett ott van a paplak, becsöngettem, hogy esetleg megkérdezzem a papbácsit, hogy feltöltené-e a kulacsomat, de senki nem nyitott ajtót. Még jó, hogy két flakon vizet vittem magammal. Az fontos. A víz a legfontosabb, abból mindig kell elegendő.
Megint csináltam képeket, meg is mutatom őket. A mai túrám több, mint 20 km lett, így jött össze. Nem nagyon tévedtem el, most sikerült majdnem végig az úton maradnom. Majdnem, de nem teljesen. Szóval, hogy Szokolyáról is gyalog mentem a Királyrétre, az még hozzáadódik a túrához meg a kitérések, és így már érthető is ez a táv. Időben 5 óra volt összesen maga a gyaloglás. Az oda és visszaút plusz sok idő, azt nem számolom bele. De ennek is imádtam minden pillanatát. 💗💗💗
Hogy mikor megyek legközelebb és hova, azt még nem tudom. Ha valaki egy ilyen hosszabb túrára csatlakozna, jöjjön nyugodtan! Kilépni a mindennapokból és élvezni valami egészen mást, mint például a csend és a nyugalom. Eszméletlen jó! 😍😍😍
Rólam most nincs fotó. De mint láthatjátok, elég változatos volt a túra.
Egyet még el kell mesélnem nektek. Látjátok a kereszteket? Az ott a kóspallagi kálvária. Gyönyörű helyen van fent, onnan készítettem azt a csodás panorámaképet. Amikor ott leültem egy padra egy fa árnyékában, valami úgy megérintett. Nem a keresztek, hanem az, hogy ott lehet fent és láthatom a gyönyörű tájat, hogy ilyen csodában lehet részem, hogy én ott lehetek éppen fent és beláthatok mindent. Hogy milyen gyönyörű és csodálatos a természet és milyen végtelen. Akkor ott kicsordult a könnyem. Megérintett és meghatódtam. 😌😇
A sötét képen az a hold meg egy csillag. Ilyen korán keltem.
Fenséges volt a látvány, az érzés, az élmény mindenhol egész nap. 💖💖💖
Őszintén hálás vagyok a belső hangnak és, hogy ezáltal részese lehetek mindannak, amit a túrázások alkalmával látok és tapasztalok. 😍
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése