Egészség mindenek előtt

Ezt a cikket azért írom meg, mert már többen is unszoltak rá, hogy írjam meg. Vagy legalábbis írjak arról, hogy mit teszek az egészségemért, az „örök élet plusz 2 napért”, milyen módszerekhez folyamodom mindezek érdekében. Leszögezem, hogy teljesen laikusként írok ezekről. Én is tájékozódom innen-onnan ezekről a dolgokról. Próbálom gyűjteni az információkat, amikből jó sok van. De ez pont jó. Laikus vagyok, de gyakorló ezekben a folyamatokban. Csakis a saját eddigi tapasztalatimról írhatok nektek, ahogy mindig. Továbbá azt is elmondom, hogy senkit sem akarok semmire sem rávenni, sem áttéríteni. Csupán elmondom a saját tapasztalataimat, hátha valakinek segítségére lehetek ezekkel.

Fogtok itt olyan történetekkel találkozni, amiket korábban már más cikkekben megírtam, de ez most egy átfogóbb mesélés lesz.

Mint azt már tudjátok, 3 éve vegán, vagyis inkább növényi étrendes életmódot folytatok. Ez valóban egyik napról a másikra jött, hiszen egy reggel úgy keltem, hogy a testem nem kíván több húst enni. Ennek immár három éve és én nagyon, de nagyon örülök ennek. Egyre több fronton bizonyosodik be, hogy a növényi étkezés mennyivel hasznosabb a testünknek, az egészségünknek, és egészében véve az egész bolygónak. Ez utóbbival én nem nagyon foglalkoztam. Bár fokozatosan figyeltem és figyelem is magamat, hogy mennyire jó nekem így táplálkozni. De az az igazság, hogy én a testemre hallgattam ebben az esetben is és ilyenkor az szokott lenni, hogy ha rá hallgatok, akkor nem történik semmi rossz. Vagyis nincs hiányérzetem, nem kívánom a húst, sem a húspótló dolgokat, nem vágyom az ízvilágára semmiféle húskészítménynek. Ugyanígy vagyok az összes többi állati termékkel. Nem vágyom a tojás, tej, tejföl, túró, joghurt ízvilágára, állagára. Egyáltalán nem hiányzik.

Van egy vegán pékség, ahol árulnak füstölt ízű pogácsát is. Egyszer az egyik eladójuk rábeszélt, hogy kóstoljam meg. Nos, ahogy beleharaptam, úgy köptem is ki. Nekem borzalmas volt. Vagyis ez is azt jelenti, hogy a testemnek nem kell semmilyen pótló. Leszögezem, hogy korábban nagyon szerettem sokféle állati terméket, köztük a szalonnát, kolbászt is. De ezeket már úgyis tudjátok. Azonban hálás vagyok a testemnek, hogy ezekről „leszoktatott”.

Nagyon sok írásban, dokumentumfilmben lehet informálódni az állati termékek fogyasztásához kapcsolódó káros hatásokról. Nos, mivel ugyebár nem vagyok ebben sem szaki, én csak azt írhatom le, amit én tapasztalok, és így is teszek. Először is, büszke vagyok arra, hogy növényi étrendes vagyok. 💗 Bízom abban, hogy ez már életem végéig így is marad. Mert ez egy idő után már nem csak a testemre hallgatás, hanem egy döntés is. Vannak persze, akik nem értik, hogy lehet így élni, hogy lehet így étkezni. Aki így él évek óta, az tudja, hogy a növényi étkezés nagyon is színes, izgalmas, ízletes, laktató tud lenni. Az igaz, hogy én általában egyszerű egytálételeket főzök, de ezek is nagyon finomak és laktatóak.

Azért ide beszúrok egy linket, amin meg tudtok nézni egy dokumentumfilmet a vegán életmódról. Ebben élsportolók, rekorderek, hírességek szerepelnek. Érdemes megnézni.

https://www.youtube.com/watch?v=bBBfe1AXqZY

 

Elmondom, hogy igazából akkoriban nem kerestem és nem is érdekelt a növényi étkezés élettani hatása. Egyszerűen csak így étkeztem és tapasztaltam az előnyeit. Ezek közé tartozik többek között az is, hogy zöldségből és gyümölcsből szinte végtelen mennyiséget lehet enni és nem azért, mert nem lehet velük jól lakni. Jól lehet lakni, csak éppen egészen más hatása van a szervezetre. Például nincs utána kajakóma, vagyis nem kívánok utána sem lepihenni, sem bágyadtnak, enerváltnak nem érzem magamat. Ez egy óriási előny. Itt van az is, hogy az egész testemet az elejétől fogva könnyedebbnek éreztem. Nem könnyebbnek, mert sokáig tartott, míg elkezdtem fogyni. Csupán könnyedebbnek. A bőröm is szebb lett. Ráadásul a kétbetűs helyiséget is rendszeresen, vagyis naponta többször is meglátogatom nagyobb ügyben. Vagyis, nincs székrekedésem és hasmenésem sem. Persze nagyon fontos, hogy sok vizet is igyunk a növényi étkezés mellé. Bár a sok folyadék mindenféle típusú étkezés mellett kötelező.

És akkor legyen a következő állomás a folyadékfogyasztás. Évekkel ezelőtt kólafüggő voltam, mert szerettem az ízét. Naponta vettem egy fél litereset. Igaz, hogy nem mindig fogyott el, de ez nem mentség. Lényeg, hogy függő voltam. Aztán egy szép őszi napon, mikor éppen a boltba mentem volna kólát venni, egy pillanatra megálltam az úton. Felmerült bennem a kérdés, hogy vajon kell az nekem, hogy felfújjon és fájjon tőle a hasam? A válasz egyértelműen nem volt, így már be sem mentem a boltba és nem vettem kólát. Ennek immáron úgy két és fél éve. Azzal a lendülettel semmilyen más szénsavas vagy egyéb üdítőitalról is leszoktam. Mostanában néha veszek valami rostosat, mondjuk paradicsomlevet vagy ananászlevet.

Majd most két éve történt az is, hogy allergiás reakció jelentkezett a testemen egy esetben pár korty meggyes sör, majd néhány héttel később két korty pezsgő elfogyasztása után. Mivel két különböző alkoholos italról van szó, nem lehetett azt mondani, hogy mondjuk a sör egy másik összetevőjére alakult ki a reakció. Én betudtam, hogy az alkohol volt a ludas, így a pezsgős alkalom volt az utolsó, amikor alkoholos italt vagy egyéb alkoholos cuccot fogyasztottam volna. Végtelenül hálás vagyok ezért a reakcióért a testemnek, mivel úgy gondolom, hogy az alkohol egy méreg a testnek. Nekem aztán hiába mondják, hogy kis mennyiségben gyógyszer is lehet. Tessék csak utána olvasni, hogy a testben milyen folyamatok játszódnak le alkohol fogyasztása után!

Minekutána a vízen kívül nem maradt más, amit ihatnék, maradt csak a víz. És írhatnám csupa nagy betűvel is. VÍZ. Mert ez az egyik legfontosabb, amire szüksége van a szervezetünknek. Sosem nézem, hogy mennyit iszok a nap folyamán, de az biztos, hogy több, mint két és fél litert. És akkor most jöjjenek a vízivási szokásaim!

A vízkúráról, a vízivásról, magáról a vízről is számtalan tanulmány van. Ott van ugye Masaru Emoto nagyszerű munkássága a vízzel kapcsolatban. Nyugodtan olvassatok utána, ha lehet, akár a könyveit is. Nekem vízszűrő kancsóm van, aminek az oldalára a Szeretlek és a Köszönöm szavakat írtam. Ugyanígy az itthoni vízivós poharamon is szerepelnek ezek a szavak. Sőt, van néhány palackom, amiken szintén rajta vannak ezek a szavak. Mindig viszek magammal vizet, akárhová is megyek. Van, hogy gyógynövényteát is viszek magammal, pláne, ha kerülget valami nyavalya.

Mikor reggel felkelek, az az első, hogy elmegyek a kétbetűsbe. Örök hálám ennek feltalálójának! Utána pedig megiszom egy fél liter vizet, amibe 4 teáskanál sólét (sóoldatot) teszek. Igen, sólét. Passz, hogy miért ennyit teszek, valahogy ezt szoktam meg. Mindenesetre a sóoldat jótékony hatásairól is olvashattok rengeteget. Érdemes bevezetni az életetekbe. Rendszeresíteni. Most pontosan már nem is tudom megmondani, hogy mióta, de legalább másfél éve minden reggel megiszom a sóoldatos vizemet. Ahogy írtam, először egy fél litert. Aztán 20-25-30 perc múlva megiszom a másik fél liter sóoldatos vizemet. Vagyis összesen egy liter vizet, napkezdésnek. Mivel az éjszaka folyamán nem igazán szoktam inni, ezért ezt a mennyiségű vizet igazából a szervezet szinte azonnal fel is használja, felszívja, mint egy szivacs. Már amire szüksége van. Mert egy része segít a belek tisztításában is, ami azt jelenti, hogy a sok víz hatására reggel akár többször is elmegyek a nagydolgomra. Aminek szintén nagyon örülök, mert nem kell cipelnem egész nap azt, aminek amúgy ki kéne jönnie. Nincs erőlködés, nincsenek hasfájások, kellemetlen érzetek, amiért nem ürült ki a belem. Szerintem nagyon fontos, hogy reggel az ember kiürítse a beleit. Sokkal jobb így kezdeni a napot. Megkönnyebbülve. Higgyétek el, egészen más lesz a napindításotok. Szóval, reggel sok vízzel kezdeni a napot és nem egyéb itallal, nem kávéval! Óriási különbség van, amit pillanatok alatt lehet tapasztalni. Ja, hogy sokan ahhoz vannak szokva, hogy rögtön benyomják a kávét? Értem én, de minden szokás megváltoztatható. Ahogy egyszer régen mondtam: a megszokás az élet gyilkosa. Sok esetben ez így van, mert ragaszkodunk valamihez, amit megszoktunk és már csak azért sem változtatunk. Pedig nagyon sokszor a változás hihetetlenül jó eredményeket hozhat. Sok korábbi írásomban meséltem a változásról és hatásairól, itt most ezért nem térek ki erre részletesebben.

Állítólag a szervezetnek nem jó, ha egy órán belül több folyadékot kap egy liternél. Nos, ezt pontosan nem tudom, mindenesetre az egy liter víz elfogyasztás után csak akkor iszom legközelebb, ha az első fél liter elfogyasztása után eltelt már egy óra. Így a következő, amit iszom, az a szokásos almaecetes-mézes vizem. Fél liter víz, 3 teáskanál almaecet és ízlés szerinti méz. Én édesen szeretem. Szintén nagyon sokat lehet olvasni ennek az italnak a jótékony hatásáról.

Mikor még a pékségben dolgoztam, volt egy vásárlóm, aki szintén ezt itta napi szinten. Ő mesélte, hogy meglepődött az orvos, amikor vérvétel után mondta, hogy milyen nagyok a hemoglobinjai. Válaszul elmondta, hogy mit iszik. Ez persze nem alátámasztott, de mindenesetre érdekes adalék.

Naponta legalább egyszer iszom ilyen almaecetes-mézest. Én nagyon szeretem. Hónapok óta teszek bele kurkumát, gyömbért, szegfűszeget, mint őrölt fűszereket. Néha kerül bele egy kis cayenne bors is. Másfajta ízvilágot ad, de a fűszerek jótékony hatásáról szintén lehet olvasni. Ráadásul olcsók és igazán nem kerül nagy erőfeszítésbe úgy negyed teáskanállal beletenni a meleg italba.

Szóval, mikor reggel elindulok itthonról a munkába, már másfél liter folyadékot megittam. Amit még fontosnak tartok megjegyezni, hogy természetesen a sóoldatos vizem is inkább a meleg felé hajlik. Higgyétek el, meg lehet inni. Sosem voltam rosszul tőle. A hideg vizet a szervezetnek még fel kell melegítenie, amihez energiát kell használnia. Ezért is érdemes inkább meleg, de legalább testhőmérsékletű vizet inni. Napközben is inkább a langyos vizet preferálom. Itthon ezért van a radiátoron a vízmelegítőm, a melóban pedig a radiátorra teszem a vizes flakonomat, hogy ne hideg vizet igyak. Illetve a nap folyamán többször is teát iszom. Az utóbbi hetekben jól rászoktam a napi négy-öt teára. Csak mert jólesik és olyan finom. Én mézzel iszom. Igen, mézet fogyasztok. Tudom, hogy a legtöbb vegán és növényi étrendes nem fogyasztja, de úgy vélem, hogy ez az egyik legegészségesebb táplálék a földön, a testem egyáltalán nem tiltakozik ellene, úgyhogy szívesen fogyasztom. Ráadásul már bebizonyosodott, hogy a méz egy olyan élelmiszer, ami soha nem romlik meg. Persze annak is utána olvashattok, hogy mennyi jótékony cucc van a mézben, milyen hatással van a szervezetre. Ráadásul a különböző típusú mézeket különböző testi problémákra is ajánlják.

Tavaly szintén egy erős belső hangnak, kényszernek engedve kezdtem bele a túrázásba. Ezt annyira szerettem! Szeretem a mai napig is. Kellő rutin, felszerelés és tapasztalat nélkül azonban a téli hónapokra felhagytam a túrázással. Amint azonban jobbra fordul az idő, újra nekivágok az erdőknek, hegyeknek. Bár nem a legjobb hozzá az állóképességem, de mindig több, mint húsz km-t tettem meg minden egyes alkalommal. Fantasztikus érzés!

A túrák során gondolkodtam el azon, hogy érdemes lenne valahogy valamilyen módon formába hoznom magamat ezekhez a túrákhoz. Egyrészt, hogy ne fáradjak el már az elején, másrészt, hogy a testem izomzata is bírja, ne legyen izomlázam, amikor felérek egy hegy tetejére. Ehhez a megoldás a munkahelyemen jött.

Talán már mondtam, hogy kávégépszalonban dolgozom. Rengeteg emberrel találkozom nap mint nap. Sokukkal beszélgetek is és így érdekes dolgokat tudok meg. Így jött aztán, hogy épp a megfelelő embert szólítottam meg egy kis beszélgetésre. Kiderült, hogy egy női edzőterem tulajdonosa. Sok dolgot elmondott az edzésről, a teremről. Adtam neki névjegykártyát és következő hétre már volt is időpontom egy állapotfelmérésre és bemutató edzésre. Onnantól kezdve pedig eljártam az edzőterembe. Heti négy napon át.

Sajnos, ezt a folyamatot megszakította, hogy december második hetében lebetegedtem, utána a terem ünnepi nyitvatartása miatt nem tudtam menni, majd januártól a szivárványhártya-gyuszim akadályozott az edzésben. De örömmel jelenthetem, hogy január 16. óta újra járok edzeni.

Folytatás. Nagyon sokszor szoktam mondani, mikor az öregedés kerül szóba, hogy csak a gyerekek öregszenek. Vagy, hogy én nem öregszem.

Az, hogy telik az idő, az egy dolog. De én nem akarok megöregedni. Legalábbis nem úgy, ahogy sokan csinálják. Vagyis nem betegségekkel, nyavalyákkal és hasonlókkal. Nem akarok tehetetlen, gyógyszerekre és egyéb dolgokra szoruló idős ember lenni.

Korábban persze nem nagyon jártam utána, hogy mit tehetnék azért, hogy az úgy is legyen, ahogy én szeretném. Aztán beszélgettem egyik kedves ismerősömmel és ő is ugyanúgy vélekedik, mint én. Figyelmembe ajánlotta a Határtalanul Chris Hemsworthszel című, hat részes dokumentumfilmet. Igazán megdöbbentő volt, amiket ott bemutatott. Ugyanis ő is azt kezdte kutatni, hogyan lehetne minőségibb idős kort megélni, hogyan lehetne csökkenteni az idős korban előforduló nyavalyák előfordulását. Hogyan lehetne egészségesebb, fittebb, jó állapotban lévő életet élni idős korunkban is. Ha tudjátok, nézzétek meg!

Egy ültő helyemben végignéztem a hat részt és óriási hatással volt rám. Végre valami, ami elindít azon az úton, hogy megéljem az „örök élet plusz két napot”. Innentől kezdve újabb fordulatot vett az életem. Egyrészt elkezdtem kutakodni egyik-másik témában, amiről beszél és kipróbál Chris. Ezek voltak a hidegterápia és a böjt.

Azóta ezeket is az életem szerves részévé tettem. A hideg zuhany minden reggel megtörténik. Eleinte csak lassan szoktattam magamat hozzá, vagyis mindig tekertem egy kicsit a csapokon, hogy mennyire és milyen hideget bírok. Mostanra eljutottam odáig, hogy csak ez első fél percben állítom a csapot fokozatosan hidegebbre és a többi úgy jó két percben már csak a jó hideg víz van. Könnyen hozzá lehet szokni a hideghez is. Sőt, alig várom már a reggeli zuhanyzást és a hideg vizet. Tényleg függővé lehet ettől is válni és tényleg nagyon jó érzés. Úgy jó fél-egy percig kellemetlen csak, de lélegzem közben és már egy idő után nem is érződik olyan hidegnek az a hideg víz. Valahogy úgy hozzászokik a test, hogy nem is érzékeli hidegnek. Állítólag csak négy-öt percig lehet csinálni. Nos, én egyelőre a két és fél- három percnél vagyok nagyjából. Mindig ott az óra, hogy mérjem az időt.

A hidegterápiáról már olvastam, de csak a hidegkamrás verzióról. Azonban a sorozat megnézése után belevetettem magamat a témába és jobban utánajártam. Így jutottam el Wim Hofig és az ő módszeréig. Megvettem a könyvét, már ki is olvastam. Egyik tanítványának a könyvét is megvettem, most az az egyik, amit olvasok.

Nos, én is, mint mindenki más, aki gyakorolja, csak jókat tudok mondani a hideg vizes zuhanyzásról.

Mikor beütött az a csúnya és súlyos szembetegségem, nagyon sok kérdés felmerül bennem, hogy vajon most miért jött ilyen betegségem, amikor igyekszem mindent megtenni azért, hogy egészséges legyek, maradjak. Jó pár elméletet felállítottam, szerintem meg is állják a helyüket. Végül csak úgy néhány napja akadtam rá egy magyarázatra, ami megerősítette korábbi feltevésemet, miszerint, mivel a testem új gyógymódot kap, ezért a méregtelenítés miatt jött ki a betegség. Igen, mert előfordulhat, hogy egy új módszerrel a test ilyen reakciót produkál. Egy időre abba is maradt a hideg vizes zuhanyzás, de amint kikerültem a kórházból, újrakezdtem. Azóta is minden reggel csinálom. És várom és nagyon jólesik. Igaz, hogy utána fázok és tiszta bőrös liba vagyok (libabőrös), de hihetetlenül jó érzés. Ráadásul teljesen ingyen van, oké, vízdíjat kell fizetni, de amúgy egy igazán olcsó terápia azért, hogy jobban legyen a testünk.

Tessék ennek is utána olvasni, nézni! Yt-on rengeteg videó van róla, aztán ott vannak a könyvek és a rengeteg cikk az interneten. Nagyon tudom ajánlani, hogy bátran vágjatok bele. Nem fogjátok megbánni.

A másik, amit a sorozat kapcsán elkezdtem, az a böjt lett. Bevezettem a heti egy teljes napot. Jobban mondva a másfél napot. Egyik nap délután-kora este eszem utoljára, de soha nem hat után, csakis előtte, aztán ott a teljes másnap, majd a harmadik nap reggelén eszem először. Ez úgy 36-38-40 órás böjt. Ahogy kijön. Nem számolom pontosan. Ma is éppen egy ilyenben vagyok benne. Néha nehéz kibírni, főleg a délelőttöt, de egyre jobban megy. A szombatot neveztem ki böjtnapnak, de nem mindig sikerül akkor. Múlt héten például olyan éhes voltam, hogy muszáj volt ennem, így végül akkor a hétfő lett a böjtnap. Most pedig vasárnap van. Szóval, igyekszem a heti egy napot tartani, de ha aznapra nem sikerül, mikorra terveztem, akkor egy következő nap lesz az.

És szintén rengeteg információt megtaláltok az időszakos böjtről, az ilyen-olyan böjtről. Mert aztán van számtalan változata. A lényeg azonban az, hogy az egy napos böjtnek is igazán jó hatásai vannak. Amiért én belekezdtem, az pontosan az autofágia volt. Ennek az a lényege, hogy ez a folyamat pontosan akkor tud beindulni a szervezetben, amikor nem kap kívülről táplálékot. Ilyenkor olyan folyamatok indulnak el a szervezetben, ami számunkra kedvező. Mint például az autofágia, amikor a szervezet olyan sejteket kezd megenni, feldolgozni, átalakítani, amik már haszontalanok, meghaltak vagy éppen károsak lennének ránk. Ezek a káros sejtek felelősek például az öregedési folyamatokért is. Ha túl sok ilyen sejtünk van, akkor könnyebben kapunk nyavalyákat, szenvedünk betegségektől.

Mint mondtam, nem vagyok szakértő, így azt javaslom, hogy ennek az időszakos böjtnek is olvassatok nagyon utána. Én az egészségemért teszem, nem hiúságból.

A munkahelyemen egy mentőssel is elbeszélgettem. Nagyon sokat mesélt nekem. Ő ajánlja a táplálék-kiegészítőket, többek között a C- és D-vitamint, a cinket. Elmondta, hogy amikor pár éve jött ez a járvány, nagyon sok beteget szállítottak akkor is a kórházba és ő egyszer sem lett beteg. Most ötven éves. Évek óta nem volt semmi baja.

Ezeket a vitaminokat én is szedem, ezek mellé még algatablettákat is. Minden nap. Amíg a szervezetem nem kezd tiltakozni ellenük, addig szedem őket. A szervezet úgyis tudja, mi kell neki.

Amit én még szedek, az az emésztőenzim. Sajnos, vannak olyan zöldségek, amik eléggé felfújnak, így rosszabbul vagyok tőlük, szeles és hasfájós. Amit már kiiktattam az életemből, az a fekete bors volt, mert az aztán olyanokat produkált velem, ami tényleg nagyon kellemetlen volt.

El tudom mondani, hogy az utóbbi időben sokkal jobban érzem magamat. Bár a szembajom még mindig nem teljesen múlt el, de már hetek óta nincs vele bajom. Csak a vizsgálatokon mondják, hogy még ez és ez van vele. Ezeket csak azzal a mikroszkóppal lehet látni, de én már nem tapasztalom a problémát. Még a pupillatágítótól van kissé homályos látásom, de azon kívül semmi.

Egyéb előnyei ennek a fajta életmódnak: például a hideg zuhany hatására sokkal jobban bírom a kinti hideget. Míg korábbi években akár két harisnyát is húztam, most az egy vékonyabb is bőven elég. Két réteg ruha helyett néha csak egyet veszek fel a kabát alá. Sapkát sem mindig veszek fel most már. Kesztyűt nem hordok. Az éjszakai hálóruházatomat is kevesebbre vettem.

Azt is megfigyeltem, hogy ha van akár csak egy aprócska sebem is, az hamar begyógyul. Jobb a közérzetem, frissebb vagyok. Jobban megy az edzés. Kevesebb étellel is beérem. Néha van, hogy sokat kívánnék enni, de a legtöbb napon elég egy kevés is. Van, hogy a böjtnap előtt csak gyümölcssalátát és zöldségsalátát eszem és igazán jólesik. Nem vagyok éhesebb és nem kívánok mást.

Nem tudom, hogy a kilók igazából mikor kezdtek leolvadni rólam, de elkezdtek. Kilókban mérve jelenleg három kiló mínusznál tartok, de a testem formájában, tartásában igazán szembetűnő a változás. Bocsi, képet nem tudok mutatni, mert mostanában nem csináltam. De már több ismerősöm is megjegyezte, hogy mennyit fogytam, formálódtam. Igen, vékonyabb lett a karom, a derekam, a hasam, a combom, a fenekem is fogyott. Tudjátok, mi volt mégis a legmegdöbbentőbb számomra? Láttam ugyan, hogy vékonyabb lett a nyakam, de csak a minap tudatosodott, hogy valóban még a nyakam is mennyivel vékonyabb lett. Felvettem az egyik magam fűzött gyöngynyakláncomat, ami szépen ott szokott feszülni a nyakam közepén és olyan szépen mutat a háromszög formájával. Olyan dögös volt rajtam mindig is. Most azonban, mikor egyik nap felvettem, nemhogy nem feszült a nyakamon, hanem egyenesen leesett a nyakam tövébe. Ez azt jelenti, hogy az egykor feszes nyakláncom most centikkel nagyobb a nyakamnál. És nem, nem a lánc nyúlt meg, mert cérnával készítettem, ami nem nyúlik. Az oldalamon-hátamon lévő hurkák is kevésbé látszanak, eltűnőben vannak. Megváltozott a tartásom is.

Végzem emellett Wim Hof alap légzőgyakorlatát is majdnem minden reggel.

Egészében véve sokkal, de sokkal jobban érzem magamat minden téren. Az utóbbi időben talán nyugodtabb is vagyok, bár régóta nem vagyok idegeskedős típus. Elfogadóbb is vagyok. Vidámabb is. Elárulom nektek, hogy a böjtnapokon még energikusabb is. Jobban fog talán még az agyam is. Látjátok, a böjtnapom délutánján ültem le ide, hogy megírjam ezt a cseppet sem rövid cikket. De már muszáj volt.

Semmi sem fontosabb az egészségnél. Erre bizony tényleg a szembetegségem kapcsán döbbentem rá még jobban.

Kell mindenkinek annyira szeretnie önmagát, hogy mindent megtegyen azért, hogy egészséges legyen, az is maradjon. Mert ennél semmi sem fontosabb. Lehet minden más, de ha egészsége nincs az embernek, minden mást megehet a fene. Betegségtől gyötörten elég nehéz másra koncentrálni, mással foglalkozni, pozitívan látni a világot. Persze akkor is meg kell próbálni, hogy hamar meggyógyuljunk, de lássuk be, ehhez igazán nagy akaraterő és kitartás kell.

Azért is írtam meg mindezeket, mert egyrészt, ahogy írtam az elején, már noszogattak, hogy osszam meg mindenkivel, mit teszek meg a saját egészségemért. Másrészt azért, hogy ha csak egy kicsit is tudok ezzel segíteni valakinek, már megérte. Ha már csak valaki el is gondolkodik azon, hogy mit tehetne többet, jobban a saját egészségéért, már értelme volt ezekről írnom.

Mindegyik módszer, amelyikről írtam, óriási változásokat hozhat az egészségünkben. Mindnek külön-külön is számtalan jótékony hatása van a szervezetünkre nézve, de ezeket kombinálva még akár bejöhet az „örök élet plusz két nap” is. 😉

Ne hezitáljatok! Vágjatok bele akár az életmódotok megváltoztatásába, hogy megtapasztalhassátok a hasznait, előnyeit! Minden pillanat és tett megéri, amit az egészségünkért, önmagunkért teszünk.

Számomra semmi sem esik nehezemre, semmi sem lemondás vagy sanyargatás a testem felé. Ma is megbeszéltem vele, hogy most élvezzük az autofágiát és minden pillanatát kiélvezzük, ami belül történik a testemben. Teljesen mindegy, hogy ezt konkrétan nem látom, de elég, hogy tudom, hogy mennyire jót teszek ezzel a testemnek.

Hálás vagyok mindenkinek minden információért, amit kaptam, találok. Azt kell mondjam, hogy igazán remek korban élünk ahhoz, hogy mindent meg tudjunk tenni az életünk jobbá tételére.

Csak egy mellékes mondat: tudtátok, hogy nagyon sok betegséget a kényelmes, minden igényünket rögtön kielégítő életmódunk okoz? Erről is találtok bőven információt. Kutakodjatok kicsit! Aztán rá fogtok jönni, hogy mekkora kincs a testünk és az egészségünk.

Szeressétek magatokat annyira, hogy fontosak legyetek magatoknak! Egészségre és önszeretetre fel!

Köszönöm, hogy ezúttal is elolvastatok. 😘😘😘

Remélem, kielégítettem a kíváncsiságát mindenkinek. 😇💗