Egy évtized

Két nappal ezelőtt volt a szülinapom. Mint azt már bizonyára sokan tudjátok, nagy jelentőséget tulajdonítok a szülinapoknak. Ugyanis ilyenkor mindig történik valami. Akár előtte, akár utána vagy éppen akkor, de mindig történik valami. Akármi. Lehet ez kisebb vagy nagyobb, csak észre kell venni.

Ráadásul ez most még egy kicsit különlegesebb szülinap is. Azért, mert pontosan egy évtizeddel ezelőtt indultak el bennem azok a változások, amik a mostani énemhez vezettek. Persze, lehet mondani, hogy az egész eddigi életünk vezetett el idáig, de én azt a tíz évvel ezelőtti szülinapot tartom annak az egyik legmeghatározóbb időpontnak az életemben. Jó, előtte már bizonyos idővel elkezdődtek és történtek bizonyos dolgok, de mindez akkor is a szülinapomhoz köthető. Amúgy is, a szülinap mindig az igazi évfordulónk, ilyenkor ünnepelhetnénk az új évünk kezdetét is.

Aki olvasta a könyvemet vagy rendszeresen olvassa a bejegyzéseimet, nagyjából képben lehet arról, mi minden történik a szülinapjaimon. Nos, ezen a tíz évvel ezelőttin (napra pontosan nem tudom megmondani) lettem nadrágosból szoknyás. E szülinapom környékén kezdődtek olyan változások, amik engem is megleptek. Némelyik gyors volt és alig követhető, némelyik lassabb, elmélkedősebb. De a lényeg, hogy minden változást elkezdtem észre is venni. Mert ezekben ez a fontos, hogy észrevegyük őket.

Az elmúlt tíz évben olyan sok minden történt, hogy számon tartani sem tudom. Egyébként ez az egyik oka annak, hogy írok. Hogy megörökítsem a történéseket. Hogy fennmaradjon valami az utókornak. Hogy ne vesszen feledésbe az a sok minden.

Örülök neki, hogy írhatok és örülök annak is, hogy olyan sok dolgot megélhettem. Sokat tanultam belőlük, bölcsebb is lettem, valamivel többet is tudok. De még mindig van mit tanulnom, vannak megfejtésre váró kérdések. Számtalan dolgot még meg kell élnem, meg kell tennem.

A héten volt egy nap, amikor nagyon sokat gondoltam az anyukámra. Tudjátok, nem emlékszem rá, sem a hangjára, a kinézetére, a főztjére, úgy semmire. De egyik nap olyan volt többször is, mintha tisztán láttam volna őt. Nagyon érdekes volt, mert ilyen még így nem fordult elő. Mintha láttam volna a mosolyát is, láttam volna, ahogy bemegy a kórházba a születésem reggelén. Mintha valahogy érezni véltem volna őt sokkal jobban, mint szoktam.

Igen, hiába telt el nagyon-nagyon sok év a halála óta, valahogy úgy érzem, még mindig nem sikerült azon túljutnom, hogy nem volt anyukám. Ezen szerintem soha nem fogok túljutni. Sok mindent el tudtam fogadni vele kapcsolatban, meg tudtam bocsátani, meg tudtam érteni, de az, hogy nem volt anyukám, mindig marni fogja a lelkemet. Mindig lesz benne az a hiány.

De írjak inkább valami vidámabbról, igaz? Tulajdonképpen nem csak a szülinapom miatt akartam most írni. Igen, amúgy most is már volt történés. Nevezetesen az, hogy most hétfőn belekezdtem egy tisztítókúrába. Olvasom az Anthony William könyveit és ennek kapcsán vágtam bele egy ilyen kúrába. Belső hangomra hallgatva tettem. De amúgy ez csak egy löket volt arra, amit már jó ideje magam is kigondoltam, hogy tennem kellene.

Röviden a lényeg: az egyik fajta tisztítókúráját csinálom, amiről ír. Vannak olyan élelmiszerek, amiket ez idő alatt tilos fogyasztani. És pont itt jön a képbe a belső hangom, a testem üzenetei, ugyanis az évek során szépen minden szinte pillanatok alatt eltűnt az életemből, ami ezen a listán szerepel. Úgy mint állati termékek, alkohol, édesítőszerek, szénsavas üdítők. Az utóbbi egy-két hónapban erősen csökkentettem a szójaevést is és úgy egy hónapja elkezdtem a gluténos cuccokat is megszüntetni. Ami még maradt, az ecet, a zsírok (kókuszzsír, vegán vaj, olívaolaj, magok), illetve a só. Nos, könyvében írja, hogy ezeket is el kell hagyni, ha tisztítani akarunk.

Egy korábbi cikkemben írtam arról, hogy reggelente almaecetes-mézes-fűszeres meleg vizet iszom. Amint megtudtam, hogy az ecet az a bennünk élő kórokozókat még inkább segíti a szervezetünkben a túlélésre, abban a pillanatban letettem róla. Hétfővel kezdődően pedig a zsírok és a só is kikerült az étrendemből. Nos, ez egy tisztítókúra, így jó néhány hétig el fog tartani. De már most, az első hét végére elmondhatom, hogy még jobban érzem magamat. Számomra eleve nem kellett már olyan sok dologról lemondani, de ha az egészségemhez az kell, hogy ezeket is elhagyjam, hát megtettem. Korábban írtam a súlyos szembetegségemről is és arról, hogy azóta azon vagyok, hogy egészségesebbé tegyem a testemet és azon legyek, hogy hosszú, egészséges és fitt életet tudjak éléni. Hogy ne kelljen idős koromban betegségről betegségre szenvedni és orvosokhoz járni. Hiszek benne, hogy ez elkerülhető, ha odafigyelünk a testükre.

A tények így az első hét végére: könnyedebbség, jobb közérzet és hangulat, komolyan. Egyik este úgy feküdtem le, hogy az egész világot magamhoz öleltem volna, olyan jó kedvem volt. Mosolyogva aludtam el. És éreztem a belsőmben amolyan felszabadulást, féktelen örömöt. Annyira jó érzés volt! Lényegesen kevesebb puffadás és ami ezzel jár. És bár már amúgy is látszódik rajtam a fogyás is, elmondhatom, hogy ezzel ez még jobban beindul. Nem is bánom, mert azért még jó néhány kilótól én is szabadulnék, de már most azt érzem így hat nap után is, hogy tünedeznek el. Természetesen nem az elődleges a fogyás, ami miatt csinálom a kúrát, hanem az egészségem. Az „örök élet plusz két nap” a cél. 😉😍

A továbbiakban meg majd továbbra is figyelem magamat, hogy alakulok a kúra során.

Ennek a lényege a sok zöldség és gyümölcs nyersen vagy párolva, só nélkül, de akár fűszerezve, mindenféle olajos, zsíros dolog nélkül.

Nagyon-nagyon sok embernek szeretném ajánlani ezt a könyvet elolvasásra és a benne foglaltak megfogadására (Tisztulj és gyógyulj), de sajnos, az a tapasztalat, hogy az emberek egyszerűen utálják az olyan dolgokat, amikor akár egy kis dologról is le kell mondaniuk, amit szeretnek. Bele sem gondolnak, hogy az egészségükért kellene megtenni. Ez a baj. De tudjátok, ebbe most nem megyek bele. Az a lényeg, hogy én a saját egészségemért kezdtem el ezt, és fogok megtenni bármit, hogy meg is tartsam sok-sok éven át. Mert ha egészség van, minden van, ha egészség nincs, semmi sincs. És tényleg igaz, hogy ez a túl gyors, túl kényelmes világunk még inkább hozza a betegségeket. Olyan jó lenne, ha mindenki tudatosabb lenne az életével, a testével, az egészségével kapcsolatban. Ha le tudnának mondani az emberek arról, ami nem igazán szolgálja az egészségüket.

Tényleg túlságosan el van kényelmesedve a világ és benne az emberek.

De tudjátok mit? Részemről mindenki azt tesz a testével, amit akar. Én csak egy példa vagyok arra, hogy lehet máshogy is, lehet változtatni. Vannak még sokan mások is. 😃💖

Továbbra is tartom a minden napos reggeli hideg zuhanyt. Heti négy napot megyek edzőterembe. Hétvégén túra vagy edzés itthon. Minden nap lépcsőn megyek le és jövök fel a 8. emeletre. Reggel, éhgyomorra fél liter préselt zellerlé. Fél óra múlva citromos víz, néha mézzel. Párolt zöldségeket eszem, zöldség-gyümölcs smoothie-kat (saláta, spenót, rukkola vagy bármi zöld, alma, banán és pici gyömbér) iszom. Szedek néhány vitamint. Vizet, citromos vizet és teát iszom (ezt egy-egy teáskanál mézzel).

Meglátom, hogy mindez hova vezet, de azt már most el tudom mondani, hogy érzem a jótékony hatását. És egy valami nagyon biztos az életemben. Az, hogy most vagyok életem legjobb formájában. Soha nem sportoltam még rendszeres ezelőtt, de mióta csinálom, érzem, látom a változást a testemen. Van izomerőm, jobban bírom a terhelést. Nincsenek fájdalmaim semelyik testrészemben sem, aminek igazán örülök, mert régen hol a hátam fájt, hol a derekam, hol a fejem. Gyenge voltam, könnyen elfáradtam, nem bírtam sokat menni. Önbizalmam, magabiztosságom is több van.

Kíváncsi vagyok, mit hoz még ez a szülinap. Biztos vagyok, hogy még fognak történni dolgok. Ja, a héten voltam szemészorvosnál, mert észrevettem, hogy a bal szemem bizony most sokat romlott. Új olvasószemüveg kell, viszont azt mondta a dokibácsi, hogy távollátós nem kell a mindennapokban, csak ha esetleg vezetek. Egy jó hír. A távollátóst amúgy sem szoktam használni. Sajnos, olvasó az nagyon is kell, de rajta vagyok, hogy ahogy tudom, javítsam a szemem állapotát is. Bevezettem a napi szemtornát a javulás érdekében. Tudjátok, ez is csak egy pár perces dolog, amit érdemes csinálni. Tényleg csak ilyen apróságokból áll össze, hogy odafigyeljünk magunkra és megtegyük a tőlünk telhető legtöbbet önmagunkért, hogy egy minőségi életet élhessünk. Számomra nem az a minőségi, hogy bármit magamba tömök, csak meg megtehetem, hanem az, hogy olyannal táplálom magamat, ami segít a javuláson, a hosszú távú célokon. Pont olyan korban élünk, ahol megengedhetjük magunknak, hogy minden jó megtegyünk a saját érdekünkben, mégis inkább azt az oldalát éljük, amikor úgy érezzük, mindent megengedhetünk és miért ne tennénk?

Jó, most ezen nem filozofálgatok el. Csak mesélni akartam megint néhány dolgot, hátha valaki elgondolkodik rajtuk. Higgyétek el, semmi sem olyan fontos, mint az egészség. Én ugyebár erre a szembetegségem kapcsán jöttem rá. Muszáj megtenni a lehető legtöbben önmagunkért, mert csak így tehetünk másokért is. Kell szeressük magunkat annyira, hogy mindennél előbbre helyezzük az egészségünket és mindent megtegyünk érte, amit csak tudunk. Ezzel másokat is inspirálhatunk és a közvetlen környezetünknek is jót tehetünk. Mert én még nagyon sokáig itt akarok lenni. Még sok mindent meg kell tennem, meg kell élnem…

Vigyázzatok magatokra és mindenekelőtt tartsátok szem előtt az egészségeteket! Tegyetek meg érte mindent!

Hálás vagyok a megélt dolgokért, a felismerésekért, a tanult dolgokért, minden rossz és jó dologért, mindazért, ami történt ebben a tíz évben is. Jó dolog a változás, ezt is érdemes megszeretni.

Szeretem az életet, az életemet.

A szülinapom napját is szeretem, különleges nap: március 14. 💗💗💗