Hétköznapok

Vissza kellett térni az egyszerű hétköznapokhoz. Nehéz volt megtenni az egy hét óceán melletti tartózkodás után. Hogy mennyi minden történt azóta? Talán nem sok, talán sok.

Nagyon sokat javultam, gyógyultam. Mióta hazajöttem, folyamatosan járok dolgozni, hol nagyobb, hol kisebb fájdalmakkal. Az utóbbi hetekben lényegesen kevesebbel.
Jártam reumatológusnál, de hozzá soha többet. Elküldött ugyan röntgenre, de amikor ecseteltem, hogy milyen esetekben vannak fájdalmaim, azt meg sem hallotta. Mikor pedig visszamentem hozzá, hogy mondjon valamit, mit mutat a röntgen és a vérkép, mit is mondjak? Eldöntöttem, hogy inkább messze kerülöm. Azt mondja nekem, hogy magas a süllyedésem (vérképben). Kérdem, hogy az mit jelent. Válasz: hát azt, hogy magas a süllyedése. 😂😂😂 Jó, mi? Ezt én is hallottam. De aztán csak elmondta, hogy gyulladás van a szervezetemben. Erre semmit nem ajánlott. Úgy voltam vele, majd itthon megoldom magamnak, hogy csökkenjen az a gyulladás. Több zöldség, gyümölcs segíteni fog. Még mindig jobb, mint úgy járni orvoshoz, hogy igazából nem tud segíteni.

Másfél hete pedig találtam egy növényi gyulladáscsökkentőt és fájdalomcsillapítót. Azt szedem lelkesen. Nem mondom, hogy rögtön elmúlt minden kellemetlenség, de nagyon javulóban van. Ez a Boswellia. Én csak boszi tabinak hívom. 😁😁
Aztán a C-vitaminról is kiolvastam egy vaskos könyvet, úgyhogy a napi adagomat abból is jelentősen megemeltem. Mert ugyebár, fő az egészség. No, nem a fazékban, de fő!
Pár napja pedig talpbetétet voltam készíttetni. Azt mondják, az sokat segít. Hát ajánlom is, mert negyvenezer forintomba fog kerülni. 😲😲😲
Már az itthoni testmozgás is egész jól megy. Vannak még gyakorlatok, amiket nehezebben tudok megcsinálni, de akkor is megcsinálom. 💪 Nem adom fel. Emlékeztek, mit írtam korábban? Cél: az örök élet plusz két nap. És azt, ha lehet, minél jobb egészségben, minél jobb állapotban.

Igen, úgy vagyok vele, hogy muszáj megtalálnom, megtalálnunk azokat a dolgokat, amikkel jobbá tehetjük az egészségünket. Látjátok, én is mindig próbálkozom. Ha nem javul, azt csak magamnak köszönhetem. Mert nem hiszem, hogy valamiből nem lehet felépülni, ha úgy állunk hozzá. Ez a hozzáállás pedig elsősorban a jókedv, a türelem, a szeretet, még akkor is, ha nagyon fáj. Nekem is fájt nagyon és én is el voltam keseredve nagyon is. Nehezen szedtem össze magamat, hogy ne a fájdalomra gondoljak. Nekem a könyvek sokat segítenek. Sokat tudok belőlük meríteni. Lendületet és löketet adnak, amit az emberektől nem kapok meg. Mostanában nem nagyon beszélgettem pozitív hozzáállású emberrel. Nem nagyon találkozom olyannal, aki töltené az ember lelkét! Ó, hogy hiányoztok!
De semmi panaszkodás és siránkozás! 😇

Amúgy jól vagyok, ha bárkit is érdekelne. 😊 Élem a kis életemet, olvasok könyveket. A könyvekről jut eszembe, hogy ma elküldtem egy regénypályázatra az egyik könyvemet. Már megírtam pár éve, de mindig újraolvasom. Szeretem azt a regényemet. A kedvencem. Meg aztán még volt rajta javítgatni való. Pótoltam, elvettem belőle. Kijavítottam a néhány helyesírási hibámat. Ezek csak egy-két lemaradt betű voltak.  Alig fél órája pedig elküldtem a pályázatra. Cselekményvázlatot is kellett írnom. Bevallom, ezzel azért megküzdöttem. Még sosem írtam ilyet.
Decemberben lesz az eredményhirdetés. Kíváncsi leszek. Mindenesetre én megtettem, amit tudtam. Megírtam, elküldtem. 😃😍💗

Az élet kívülről láthatólag nem változott semmit nekem. Belül azonban, azt hiszem, alakulok megint. Mint mindig. Türelem, tolerancia, nyugalom még nagyobb lett bennem.
Mostanában többet is nevetek, mert bent a munkahelyen mindig megnevettet valaki a hülyeségével. 😁😁 Ezt köszönöm nekik.

Az viszont már nagyon hiányzik, hogy végre újra mehessek túrázni. Fáj a lelkem, hogy nem tudok menni. Mondhatnátok, hogy kis távot is lehet menni, de sajnos, az sem megy. Rövidebb séta után is fájdalmaim vannak még. Ha meg egy kicsit sietősebbre fogom, másnap alig bírok mozdulni. Na igen, ilyen ez. De nem panaszképp mondom, mert igyekszem mindent megtenni, hogy minél hamarabb jól legyek. Elővettem a jókedvet és akármi van, igyekszem nem elhagyni. Igyekszem, hogy ne gyűrjön le a depis állapot, ami néha szokott. Ebben segítségemre vannak a könyvek is, a munkahelyi nevetések is. Más nem nagyon, mert egyedül vagyok. De mindenképpen lelkesít, hogy például elküldtem ezt a könyvet, hogy már egész jól tudok tornázni itthon. Igen, edzőterembe nem járok május óta, ahogy túrázni sem. Ja, és csontkovácsnál is jártam, az is segített.

Néha jó volna beszélgetni valakivel nem csak úgy felszínesen, csak nehéz ilyet találni. De ha már nincs ilyen, akkor kénytelen vagyok írni. Nem csak ide, hanem a másik könyvembe. Tudjátok, a Lépcsőfok folytatásába. Mert most már azt is be kéne fejezni. Csak még kicsit messze vagyok tőle. Nem jött mostanában ihlet, hogy mit írjak. Tegnap ugyan megtalált egy gondolat, amiről érdemes lesz írni. 😊

Tudjátok, mi hiányzik még nagyon? Az óceán! Az a csodálatos óceán. Minden nap gondolok rá és elképzelem, hogy megint ott vagyok és benne vagyok. Olyan hatással volt rám, hogy azóta is csak utána vágyakozom. A lelkem egy darabkája azóta is ott van. 💙💙💙

Ma este pedig megyek a Hősök terére egy koncertre. Koncertre a békéért. Este hétkor kezdődik, ha valakit esetleg még érdekel.

Családról semmit nem tudok írni, mert körülbelül ennyi is az infóm: semmi. De segond. Nem keseredünk el. Mindennek megvan a maga helye és ideje. Mindenki előbb vagy utóbb változik, ráébred dolgokra.

Most csak írni akartam nektek pár sort, hogy ne higgyétek, hogy elvesztem. Mert nem. Itt vagyok, élek és virulok és alakulgatok.
Bevezettem, hogy délután 5 óra után már nem eszem. Reggelente meló előtt tornázom. Persze megiszom a szokásos 1 liter citromos vizemet. Nem kell megijedni, nem egyszerre. Úgy fél órán belül. Gyakorlom, hogy olyan dolgokat tegyek, amit szeretek. Mert szeretem magamat és jót akarok magamnak. Ez fontos.

Belekezdtem egy másik regénybe is. Tőlem egyelőre regényben csak romantikus vagy szerelmi történet születik, de én szeretem ezeket. Erről a következőről már van jó néhány gondolat, amiket leírtam. Hogy mikor lesz belőle valami, jó kérdés. 😃 Ebbe is bele fogok szőni az életben megtörtént dolgokat, ahogy a korábbiakba is beleszőttem.

Nos, kedveseim, most csak ennyit akartam mesélni nektek. Vigyázzatok magatokra! 😘
Igyekszem gyakrabban jönni valamilyen írással. 😇😘