Köszönetet mondanék

Talán most lesz olyan, aki meglepődik ezen a poszton. De ez is jól van. 😊

Jó, én is meglepődtem nem csak a gondolaton, hanem az érzésen is, ami vele jött. Mert tényleg nagyon jó érzés volt, olyan felemelő és felszabadító. Mosolyra késztetett és jókedvre.

Ma reggel, miközben készítettem az elemózsiás dobozkáimat, hirtelen egy gondolat jelent meg a fejemben. Imádom ezeket az ihletett pillanatokat. 😍🥰

Nevezetesen az, hogy köszönetet kell mondanom. Hogy kinek? Azt is elfogom mesélni, de előtte egy kis kitérő.

Aki nyomonköveti a blogomat, esetleg olvasta a könyvemet, az tudja, hogy milyen sok nehézséggel kellett már megbirkóznom, mennyi és milyen emberek voltak mellettem, a közelemben, ismeretségi körömben. Volt mindenféle. Persze, amíg az ember maga is olyan, hogy negatív, a nehézségekre fókuszàl, dühös, elégedetlen meg hasonlók, akkor nem is tud másféle embereket bevonzani az életébe, csak azokat, akik erre rezonálnak. Még ha látszólag teljesen különbözőek is, valami akkor is egymáshoz vonzza őket. Ez így működik.

Azt is sokan tudhatjàtok, hogy már régóta egyedül vagyok. Nem csak párkapcsolatnak vagyok híján, hanem barátoknak, ismerősöknek, családtagoknak is. Nem, nem panaszkodásképp mondom, csak megjegyzem. 😃

Szóval, egy kezemen meg tudom számolni az emberi kapcsolataimat. Plusz a munkahelyi kapcsolatok, de az más tészta.

Félre ne értsetek, megint csak nem negatív irányból közelítem meg ezt az egyedüllét dolgot. Most nagyon is pozitív az irány. Nagyon. Mert tulajdonképpen jó dolog is ez. Most a hátulütőiről nem fogok beszélni, ez most nem olyan írás.
Az egyedüllét számomra egy sokkal fejlettebb állapot. Képes vagyok egyedül élni, küzdeni, fejlődni, haladni és, ami a legfontosabb: boldognak lenni. Mert igenis azt tudom mondani, hogy boldog vagyok. Nyugodt vagyok. Ebben az is a jó, hogy nem várom mástól a boldogságot, én el tudtam ezt érni saját magam is. Nem kellett hozzá más. És ez az igazi. Ha tudunk egyedül is boldogok lenni, akkor bizony nyert ügyünk van.
Az egyedüllét ráadásul ad egy olyan óriási szabadságfokot, ami semmihez sem fogható. És én ezt is nagyon élvezem. Nem köt senki, nem kell beszámolnom, elszámolnom senkinek. Nem kritizál meg senki. Nem bánt senki. Nem mondja senki, hogy miért nem jó, amit csinálok vagy csinálni akarok. Nem húz vissza senki. Nem töri le senki a  lelkesedésemet. Nem gátol senki a gyógyulásomban a negatív hozzáállásával. És ez csodás!
Úgy haladok, ahogy én szeretnék. Azt csinálom, amit szeretnék. Úgy élek, ahogy szeretnék. Oda megyek, ahová akarok.
Egyszóval úgy èlek, ahogy nekem jó. És igyekszem, törekszem mindig a jobbra.
Olyan szinten gyógyulok, ahogy soha nem tudtam volna egy számomra nem megfelelő emberrel.
Úgyhogy itt és most nagyon, de nagyon köszönöm mindazoknak az embereknek, akik nem szerettek, akik elhagytak, akik bántottak, akiknek nem voltam elég fontos, akik gúnyoltak, akik aláztak, akik megvertek, akik kidobtak, akiknek nem számítottam, akik próbáltak elkeseríteni, megtörni, akik azt mondták, nem vagyok elég jó, nem kellek senkinek, nem jutok semmire, akik szerint nem vagyok értékes, akik cserbenhagytak, akikre nem számíthattam, amikor szükségem lett volna rájuk, tehát nekik mind köszönöm, hogy ezt megtették. Ezek párkapcsolatok, barátok, ismerősök, rokonok, és mindenki más is, akikkel valaha is valamilyen kapcsolatban voltam.
Újra és újra köszönöm! Ugyanis így tudtam fejlődni, haladni, jobbá válni. Nagyon sokat tanultam minden kapcsolódásból és most már végtelenül hálás vagyok, hogy nem vagytok részei az életemnek. Köszönöm, hogy voltatok és köszönöm, hogy így tettetek.
Ezt egyáltalán nem viccből mondom.
Tényleg őszintén hálás vagyok.
Mert így sok olyat megtanultam, amit mellettetek, veletek soha nem tudtam volna. Olyan erőre tettem szert, amit soha nem értem volna el, ha kapcsolatban maradunk. Olyan erőre tettem szert, amire álmomban sem gondoltam volna.
Úgyhogy nyugodtan mondhatom, áldás voltatok az életemben, még ha akkor ezt nem is tudtam. Ezt csak most tudom értékelni, csak most ért meg bennem. Ezt csak most látom, de már látom. Ebből is látszik, hogy valóban sokat fejlődtem, hogy végre eljutottam idáig, hogy ezt ki tudtam mondani, át tudom érezni. Sem harag, sem neheztelés nincs bennem.
Így is megéltem mélységeket és magasságokat. De mindezt egyedül. És ez hihetetlenül értékes dolog. Mert így minden pillanata az enyém. Én küzdöttem, én álltam fel, én szárnyalok.

És érzem, hogy tartós ez a mai ihletett pillanat, az érzés, ami jött vele. 🥰 Még most is tart, így estére, ezért is tudom, hogy ez tényleg lényem mélyéről jött, így is érzem, így is gondolom.
Kedves 'életem volt szereplői'! Azt kívánom nektek, hogy legyetek boldogok, amennyire csak tudtok, amennyire meg tudjátok ezt engedni magatoknak. Tegyétek boldoggá a környezeteteket! Vigyázzatok magatokra és szeretteitekre! Legyen áldott az életetek!

💗💗💗💗💗💗💗💗