Súlytörténet

  

Ez nem saját fotó, de annyira szép! 😍😍😍

Valamelyik nap előkerestem egy régi fotómat. Látni akartam, hogy milyen is voltam néhány évvel ezelőtt a mostani testi állapotomhoz képest. Mert az látszik rajtam, hogy valóban sokat fogytam, noha még mindig van mit fogyni, de látni akartam, hogy mekkora eredményről van szó. A képek magukért beszélnek. Megmutatom nektek is. Ahogy megmutattam több ismerősömnek is.

Őszintén, engem is megdöbbentett, hogy akkor milyen duci voltam, mégis úgy képzeltem, hogy jól nézek ki. Akkor még nem tudatosult bennem, hogy a túlsúlyom nem igazán szolgál engem és több a hátulütője, mint a jótékony hatása.

Amikor ismerősök meglátták a duci fotómat, teljesen elképedtek, hogy milyen voltam és milyen sokat fogytam. Néhányukat érdekelte, hogy mit tettem ennek érdekében, ezért most mesélek itt is.

Ez nem egy szokásos fogyástörténet lesz. Csak egy történet a mindennapjaimból, ahogy az már lenni szokott.

Na igen, tényleg szépnek gondoltam magamat még ducin is. Ezzel nincs is baj, mert az embernek legalább legyen némi önbecsülése. Meg ez a szépnek érzés ad valami pluszt az életben, hogy ha már annyi a keserűség, akkor legalább ez legyen nekünk.

Az első fotó négy évvel ezelőtt készült, egy barátnőmmel sétálás alkalmával. Még mielőtt felmentünk volna azon a sok lépcsőn. Nem kell sokat magyaráznom, hogy nézek ki rajta, mindenki láthatja.

Én is küszködtem elég sokat a fogyással. Mit kéne kipróbálni, hogy kellene csinálni, mennyit enni, mennyit mozogni, mit kéne szedni és hasonlók. Gondolom, ezeken a kérdéseken mindenki rágódik, aki fogyni szeretne. Elárulhatom, hogy soha semmilyen módszerrel nem sikerült fogynom. Egy idő után a kitartás is elveszett, úgyhogy feladtam a próbálkozást. Annyira terhelni sem tudtam magamat, de korábban nem tudtam, hogy ez miért lehet így. Azóta már bővült a tudásom.

Azt kell mondjam, hogy ez a fogyás igazából nem is volt olyan tudatos. Nem feküdtem rá komolyabban a dologra, hogy akkor én most lefogyok. Nem, akkor már feladtam minden olyan dolgot, ami a fogyást segíthetné.

Még az sem okozott igazán változást, hogy vegán lettem, ugyanis a vegán ételektől is lehet hízni. Az, hogy valaki vegán, még nem garancia az egészségre, a fogyásra, jó állapotban lévő testre. Hiszen sok vegán fogyaszt úgynevezett élelmiszer-ipari termékeket, amelyekre a vegán szó van rányomva, függetlenül attól, hogy mi van abban a termékben. Aztán ott vannak a vegán péksütik, amik azért nagyon finomak tudnak lenni. Én is szerettem őket. A mai napig nem felejtem el azokat a finom pogácsákat. Juj!

Ez a fogyás nem egy nagy összefüggő diétás program eredménye. Nem is egy valami hatása. Ehhez sok apró lépés megtétele, apró döntések meghozása vezetett el. Nem egyszerre volt nagy döntés és nem egyszerre tettem meg mindent. Apró változásokkal. Egyszer csak elhagytam a gluténes dolgokat. Ezt már amúgy is fontolgattam egy ideje a bőröm állapota miatt. Kiderült aztán az idők során, hogy ez az egyik legjobb döntés volt. Bizony, le kellett mondani a finom pogácsákról, kenyerektől, kifliről, fahéjas csigáról. Még a kovászos kenyérről is, mert a kovász nem garancia a gluténmentességre. Ez a lépés 2 és fél éve kezdődött és apránként meghozta az eredményeket.

Aztán beiratkoztam egy női edzőterembe, ahová heti négyszer is jártam. Itt is lassacskán kezdtek mutatkozni az eredmények, noha tényleg nagyon lassan. Itt volt havi szinten rendszeres felmérés a testi állapotról. Megdöbbentő volt nekem is, hogy mit mutat az elemzés, hogy a testem milyen biológiai állapotban van, biológiailag jóval idősebb a testem belülről, mint ahány éves vagyok. Ez azért nem jó hír, tehát itt bejött még egy plusz dolog, amiért érdemes változtatni, fogyni.

Az edzőterembe egészen addig tudtam járni, amíg nem kezdődtek a fájdalmaim két évvel ezelőtt. Ott fel kellett adnom. De akkor már néhány kilóval könnyebb voltam.

Valamikor elhagytam a feldolgozott ételek fogyasztását is, mint vegán szendvicsfeltét, gluténmentes kenyér, szóval a bolti dolgokat, vagy ahogy én hívom: az élelmiszer-ipari termékeket.

Áttértem a csak növényi táplálkozásra. Persze ez sem hozott azonnali eredményt, ez is csak lassú folyamat volt a változásban. Ráadásul ekkor sem éreztem magamat mindig olyan jól a testemben, csak akkor még nem tudtam, hogy miért.

Menet közben én is szedtem vitaminokat, étrend-kiegészítőket, hogy segítsem a testemet.

Valamikor elhagytam más olajok használatát és csak tisztán kókuszzsírt használok.

Amikor a fájdalom nem gyűrt le, akkor pedig igyekeztem valamilyen mozgást beiktatni az életembe. Van a gyógytorna is, de azt annyira nem szeretem. Bechterewnek is van külön gyógytornája, de én kifejezetten utálok úgy tornázni, hogy le kell hozzá feküdni a földre. Oké, hogy jógamatracra, de akkor is. Úgyhogy más módokat találtam a mozgásra. Mindig mást, ahogy éppen érzi a szervezetem.

Jelenleg, ami biztos mozgás az életemben: a munkahelyen másfél óránként teszek egy tizenöt perces sétát a folyosón. Többen rákérdeztek már, hogy miért sétálok, mert nem értették, miért rója valaki le és fel a köröket egy folyosón napjában többször. Kell. Szükség van rá. Kórság miatt.

A kézműtétem után meg elhagytam a vitaminokat, étrend-kiegészítőket is és elkezdtem alaposan rágni. Ez is egy jó lépésnek bizonyult, az egyik legjobbnak, és nem csak a fogyás szempontjából.

Három hónappal ezelőtt pedig átváltottam gyulladáscsökkentő étkezésre. Erre volt a legnagyobb szükségem. Napok alatt észrevehető volt a változás az emésztésemben, a beleim reakcióiban.

Újabb lépés volt, hogy kisebb adagokat kezdtem enni, hogy ezáltal is kíméljem az amúgy is gyulladásban lévő szervezetemet, beleimet. Ezzel könnyebben megbirkózik az emésztőrendszer is. Az alapos rágás és a kisebb adagok pedig nem telítenek úgy el, nem okoznak kajakómás állapotot, nem veszi el az energiánkat.

Csak vizet iszom már évek óta. Teáztam is sokáig, most már az is csak ritkán része az életemnek. Most hozom vissza egy-egy esti csalánteával natúran.

Minden reggel ébredés után megiszom összesen 1 liter citromleves-sóleves vizet több részletben. Elkortyolgatva. Ezzel is segítve a szervezetemet a hidratálásban, a szerveimet a tisztításban. Csak ez után jön valamikor a reggeli, a kásám.

Az igaz, hogy már tavaly is látszott, hogy milyen sokat fogytam, ezt azóta nagyjából tartom is, talán csak kicsit változott a súlyom azóta. De nem is feltétlenül a súlyban látszik az eredmény, hanem alkatban, érzetben, centikben. És így látni a testet egészen más, mint csak a kilókat nézni.

Viszont van egy nagyon fontos hatása a fogyásnak: csökken általa a szervezetben a gyulladás. Ha pedig a gyulladás csökken, fogyás is van.

Ez amúgy ördögi kör lehet, hiszen a túlsúly, a sok zsír segíti a gyulladást, a gyulladás pedig segíti a hízást. Részletesebben erről is olvashattok bárhol. A túlsúly a keringési rendszert is rendesen megdolgoztatja, adott esetben túlságosan megterheli. Nézzetek utána, egy kg testsúlynövekedés mivel jár a keringési rendszerre nézve, mennyi újabb véredényt hoz létre a szervezet!

Az én esetemben pedig elsősorban már a gyulladáscsökkentés a cél, ennek folyománya a fogyás is.

Ezekből is látszik, hogy nem egy nagy lépés vezetett a fogyáshoz, hanem mindig csak egy apró lépés megtétele. Mindig csak egy változtatás, de azt viszont szokássá tettem. Szerintem igazából ez vezetett eredményre. Hogy szokásommá tettem mindazt, amit csinálok, amibe belekezdtem.

Mert nem kell hirtelen egy nagyot ugrani. Csak bele kell lépni a dologba, aztán néha változtatni valamit, ami újra közelebb visz a célunkhoz.

Egy idő után nálam már nem volt tudatos az, hogy a fogyásra fókuszáljak. Volt más, ami elvitte a fókuszt és arra kellett figyelni, de akkor is minden egyes lépés még a fogyáshoz is közelebb vitt.

Én sem vagyok egy nádszál, soha nem is leszek, de azért még egy kis karcsúsodással megelégednék. Bechterewvel amúgy sem jó túl sok súlyt cipelni. De észreveszem magamon a változást, akkor is, ha az csak kicsike. Látom, hogy kisebb a hasam megint. Az arcomon nagyon látszik, ahogy a karjaimon is. Még a vádlim is jóval kisebb lett, pedig az sosem volt igazán vékony. Ilyen az én alkatom.

A két fotó között súlyban úgy tíz kg van. Ez nagyjából 2-2,5 év alatt ment le. Nem figyeltem, nem számoltam az időt. Mérlegem sincs. Néha kerülök csak mérleg közelébe. A minap bekéredzkedtem az egyik rendelőbe, ahol van mérleg, hogy megmérhessem a súlyomat. Utoljára tavaly mértem súlyt. Nem is a súly a fontos, hanem a közérzet, a centik. Mert a zsír, a felesleges zsír bizony súlyos állapotokat tud okozni a szervezetben. Ennek bárhol utána is olvashattok, én most nem akarok erről beszélni. Interneten sok infó van.

Én továbbra is csak annyit mondok, hogy érdemes tenni magunkért, a testünkért, az egészségünkért. Ettől is függhet, hogy milyen hosszú, minőségileg milyen életet élhetünk. Arról is találtok infót, hogy a bél állapota mire van kihatással a szervezetünkre, mert az agyra, a közérzetre, az idegrendszerre is hatással van bizony. Az egész testünk egy olyan komplex rendszer, hogy talán soha nem fogjuk teljes egészében megérteni, mégis törekedni kell arra, hogy jó állapotban tartsuk. Ez pedig csak rajtunk múlik. Nem elég az, hogy elégedetlenkedünk, hogy nyavalygunk, hogy de jó volna fogyni, aztán csak a kifogásokat keressük. Egyszerűen csak el kell kezdeni valahol egy aprócska lépéssel.

Mivel lassú folyamatban fogytam, nincs megereszkedett bőröm. Az arcom bőre is szebb lett, ahogy a felkarom bőre is. Ettől függetlenül nem hibátlan a testem, de nem is kell, hogy az legyen. A lényeg, hogy én érezzem magamat jól a saját bőrömben, a saját testemben, hiszen mégis csak vele kell élnem egész életemben.

Szóval, aki fogyni akar, az ne akarjon túl sokat egyszerre. Nem tudok én sem tuti tippet, nem mondom meg senkinek, hogy mit csináljon vagy mit ne csináljon, csupán annyit mondok, hogyha a fogyás a cél, akkor érdemes valahol belekezdeni. Mindig csak egy lépéssel. Hogy ez kinek mi, azt mindenki maga találja ki vagy kérjen segítséget. De a testünket, a határainkat csak mi ismerhetjük igazán, úgyhogy azért érdemes mindent úgy csinálni, hogy ne szenvedjünk benne. Mellesleg meglátjuk, hogy az egészségünk is javulásnak fog indulni. Ez benne talán a legjobb.

Drágáim! Megint csak a saját sztorimat írtam meg a saját tapasztalataimmal. Arra bíztatlak benneteket, hogy legyetek jóban a testetekkel, próbáljátok megismerni őt és segíteni neki. Magatoknak. Mert minden apró lépés, amit önmagadért teszel, meg fogja hozni az eredményét. Nem tanácsolhatom senkinek, hogy mit csináljon, hiszen oly sok tényező függvénye, hogy éppen milyen állapotban vagyunk, milyen állapotban vágunk bele a változtatásokba és menet közben milyen állapotba kerülünk. Bizony lehetnek hullámvölgyek is, de akkor sem szabad elcsüggedni.

Én csak annyit mondok, hogy szeressétek önmagatokat annyira, hogy akarjatok, tudjatok változtatni, ha szükség van rá. És bizony tudatosan kell törekedni erre. Tudatosan kell figyelni, következetesnek lenni. Az utóbbi időben egyik kedvenc szavam lett a “következetes”, pedig régen valahogy nem értettem sosem, hogy ez mit jelent.

Ahogy már nagyon sokszor mondtam az utóbbi időben: semmi sem fontosabb az egészségnél.

Legyetek boldogok és legyetek békében önmagatokkal! Ez is sokat fog segíteni. 💗💗💗

 

A fotókon ne a fejemet nézzétek, még mindig kevés a fotógénem. 😁

Ez 2022-ben készült fotó:

 

Ez pedig idei: