Mozgás!

Megint egy olyan témát hoztam, amiről már írtam korábban. De soha nem baj az ismétlés.😀

Természetesen ez is benne van az önszeretet kategóriájában. Mert hát mi másról is lenne szó, ha nem a testünkről? Az egészségről már írtam, ez pedig szervesen hozzátartozik. A testünk edzéséről akarok írni.

Bűntudat nélkül olvassátok a cikket! Tudom, hogy sokakat frusztrál, hogy nem mozog vagy csak nem eleget, hogy túlsúlyos. De a bűntudattal ezek nem oldódnak meg. A testedzés pedig már akkor is segít, ha legalább elkezdjük. Nem kell rögtön maratonokban gondolkodni meg testépítő bajnokságokban. Elég csak egy kis lépés. A testedre hallgatva tedd azt, ami neked éppen jólesik. Séta? Rajta! 2 guggolás? Hajrá! Itt is az a lényeg valóban, hogy egyáltalán elkezdjük, a többi meg majd jön magától.

Rengeteg írás született már a mozgás fontosságáról. Hogy megőrizzük az izomerőnket vagy növeljük, hogy idősebb korunkban is könnyebben mozogjunk, hogy ne merevedjenek be a tagjaink reggel ébredéskor, hogy lassítsuk az öregedési folyamatokat, hogy ne legyünk rászorulva mások segítségére, hogy segítse a súlyleadást, formálódjunk általa. Ezek mind nagyon fontos dolgok.

Tudományos magyarázatok vannak arra, miért jó a mozgás bármely formája az izmokra, csontokra, ízületekre, egyáltalán az egész testre. Hogy miért kell edzeni a testet.

Nálam is többtényezős a dolog.

Én is sokadjára vagyok újrakezdő. Ez van. Számtalanszor nekifutottam már az edzésnek. Legtöbbször itthon, de volt, hogy terembe jártam edzeni. Végeztem gyógytornát, amit, bevallom, egyáltalán nem szerettem. Én utálok a földön matracon fekve tornázni. Valahogy ezek egy idő után mindig elmaradtak. Tudjátok, miért? Mert valahogy nem éreztem azt a belső vágyat, hogy igazán kellene nekem az edzés. Nem voltam tudatos, hogy miért is jó valójában, hogy mi a célom vele, hogy milyen jövőt akarok magamnak és milyen testben. Talán ezért is maradtak abba korábban az edzések. Ráadásul a fájdalmak is teljesen kikészítettek és olyankor mindig abbahagytam. Olyankor hetekre, hónapokra. Néha egyszerűen csak lusta voltam újra belekezdeni. Vagy nem volt motivációm. Vagy csak kedvem nem volt hozzá. Találtam más elfoglaltságot.

Most viszont valami változott ezzel kapcsolatban is bennem. Alig két hónapja kezdtem el megint az edzést. Ez már elég idő arra, hogy szokássá váljon, éppen ezért bátorkodom most írni róla. Meg egyéb okom is van rá, hogy megírjam ez a cikket.

Tudjátok, hogy milyen kórsággal küzdök. Aki esetleg most olvasna először, annak mondom, hogy Bechterew-kórt diagnosztizáltak nálam. Néha igencsak megkeseríti az életemet a fájdalom, de igyekszem úrrá lenni rajta. Találtam módokat, hogy csökkentsem a fájdalmat, ha már gyógyszert nem szedhetek. És bizony a mozgás, az edzés az egyik formája a fájdalom és a gyulladás csökkentésének is. Amúgy ez egy kissé paradox dolog, mert az utóbbi két hétben a szemét hátfájás készített ki, előtte pedig a derekam fájt vagy két hétig. Most éppen jól vagyok, köszönöm. Nagyon minimális fájdalommal.

Szóval, még így is edzettem, hogy fájdalmaim voltak. Aztán valahogy a derékfájásom el is múlt. Viszont a hátam kegyetlenül fájt, pont ott, ahol már van összenőtt gerinccsigolyám. Volt, hogy annyira, hogy nehezemre esett levegőt is venni. Ráadásul még előre a bordákra, a szegycsontra is kisugárzott a fájdalom, ami elviselhetetlenebbé teszi az egészet. Az edzések alkalmával a fájdalom még rosszabb lett, de ennek ellenére folytattam tovább. Csináltam, ahogy csak tudtam. Amit elterveztem, azt végig akartam csinálni. Guggolások, plank, súlyzós edzés kicsi súllyal, egyensúlygyakorlat. Lassan csináltam minden mozdulatot, egyáltalán nem kapkodtam, hogy minél előbb túllegyek rajta. Inkább a lassú mozdulatokra fókuszáltam, az izmokat megfeszítettem, hogy még jobban dolgozzanak. Persze jobban belelendült a hátfájásom is, ugyanakkor meg csökkent valamelyest a fájdalom. Hát ez a paradox benne. És pont azért folytattam az edzéseket és nem adtam fel a fájdalom miatt, mert tapasztaltam a fájdalom csökkenését is.

Megengedhetem azt is, hogy a melóhelyen másfél óránként kimegyek 15 perc sétára. Jár a pihenőidő számítógépes meló mellett.

A mai napon meg azt tudom mondani, hogy az edzés elején volt egy picike hátfájásom, az edzés közben már nem érződött. Délelőtt edzettem, most estére pedig nyugodtan kijelenthetem, hogy nem fáj a hátam, csak egy nagyon minimálisat. Ezzel már egész jól vagyok.

Minden egyes nappal csökkent fokozatosan a fájdalom és ennek nagyon örültem. Volt olyan, hogy sétálni sem tudtam a fájdalmak miatt, de akkor sem adtam fel. 😊

Nagyon sok örömet és célt találtam az edzésre, az edzésben. Most már tudatosan végzem az edzést, mert tudom, hogy miért csinálom, hova akarok eljutni vele. Jaj, nem! Nem testépítő világbajnokságra. Azt meghagyom másoknak. Én csak fájdalmak nélkül akarok élni, ameddig csak lehet. Könnyebben mozdulni, még akkor is, ha fáj valamim. Idősebb koromban szeretnék a saját két lábamon járni mindenféle segítség nélkül. Az izmaimat akarom erősíteni, mert bizony észrevettem, hogy azok igen sokat veszítettek az erejükből az elmúlt években. Nem kaptak olyan terhelést, így gyengültem. A fájdalmak ellenére is szeretnék erős lenni.

Az nem opció, hogy azt mondom, telnek az évek és így elfogadható a gyengülés, a nehezebb mozgás. Nem, nem és nem! Én ezt nem fogadom el magyarázatnak, mert ez egy baromság! Meg kell nézni azokat az idősebb embereket, akik hetven, nyolcvan éves koruk fölött is edzenek. Akik bírják, nem szorulnak mások segítségére.

Nekem most már a szokásommá vált az edzés és nem hagynám ki. Képzeljétek! Mikor reggel felkelek, már azt várom, mikor lesz este, hogy edzhessek. Na, ilyen soha korábban nem volt még nálam. Meg is lepődtem ezen az érzésen, de valahogy rendszeresen ezt érzem reggelente. Nekem este van több időm edzeni. Akkor egy óra edzés bemelegítéssel, nyújtással, mert ezek is nagyon fontosak. És nem kapkodva, lassan végezve. Persze így este jól felpörget az edzés, nem is tudok hamar elaludni utána, de reggel, annak ellenére, hogy korán kelek, mégsem ébredek fáradtan. Sokkal jobban érzem magamat. Reggeli merevségem a tagjaimban meg amúgy sem szokott lenni. Bár Bechtereweseknél ez előfordul. Másnál is. Aki nem mozog, annak bizony gyakrabban van ilyen reggeli merevség a tagjaiban (nem csak arra kell gondolni, huncutok! 😉 ). A jó hír az, hogy ezt bizony meg lehet szüntetni, meg lehet előzni a rendszeres mozgással.

Nálam ez már azért is tudatos, mert végre értem, érzem és tudom, hogy miért csinálom, miért edzek. Eddig nem igazán éreztem és értettem, mert csak a szenvedés részét éreztem, mert muszájnak éreztem. Most már viszont egy cseppnyi szenvedés sincs benne, mert minden pillanatát élvezem. Tényleg. Magam is meg vagyok ezen lepve, de ez igazán jó. Most is muszáj, mert muszáj, de ez már egészen más muszáj. Tudjátok, mit éreztem a ma délelőtti edzés után? Most is simán volt egy óra. Minden gyakorlatot megcsináltam, gyakorlattól függően 10-12-15-20 ismétléssel, egy kör mindenből. A végén: biztos, hogy minden gyakorlatot megcsináltam, megvolt tényleg az egy óra??? Mert valahogy olyan volt, annyira könnyednek éreztem az egészet, hogy olyan volt, mintha nem is edzettem volna. Az idő is úgy elrepült, hogy észre sem vettem. Hallottatok már ilyet? Én még nem. Az ember csak megérzi, ha guggol típusonként huszakat, ha a plank 45 mp, ha a súlyzót lassan emelgeti olyan sokszor. Érződik, ha feszül, mozog a hasizom, a farizom, a karizom, a mellizom, a hátizom, a combizom, meg még ki tudja, milyen izom. De mondom, ma annyira könnyűnek éreztem az egészet, hogy szinte nem is éreztem. Pedig kezdő vagyok, megint.

Nagyon kell a mozgás, nagyon megéri belefektetni az időt, az energiát, hiszen ezzel saját magunkba, a saját egészségesebb jövőnkbe fektetünk be. Ennél pedig semmi sem lehet értékesebb. Ráadásul nem kell drága bérleteket venni vagy drága eszközöket. Otthon, saját testsúllyal el lehet kezdeni az edzéseket. Bármivel, a lényeg, hogy csináljátok!

Van olyan ismerősöm, aki annak hatására kezdett el odafigyelni magára, hogy annyit beszéltem arról, hogy én mit csinálok, hogy jobban legyek. Örülök, ha valakire ilyen hatással van a példám. Valaki miattam is edz. Ez nagyon jó dolog, de az fontos, hogy soha ne mások miatt, hanem csakis magunk miatt, a saját egészségünk miatt végezzük az edzést. Ne más legyen az ok, mert az soha nem lesz tartós! Az lebegjen a szemünk előtt, az legyen a fejünkben, hogy nekünk miért jó, ha edzünk! Hova akarunk eljutni vele? Milyen testben akarunk élni még ebben az életünkben?

Igazából bármi jó, a legfontosabb, hogy mozogjunk. A takarítás, a házimunka nem opció, olyan kell, ami egészen más jellegű és jó hatással van a testünkre. Itt is azt tudom mondani, hogy mindenki hallgasson a saját testére, hogy megérezze, neki milyen mozgás lenne jó. Miben érezné jól magát, mi az, ami menne, amit élvezne. Találjatok valamit és mozogjatok! Hamar meg fogja hálálni a testetek és ti is rá fogtok jönni, hogy mennyivel könnyebb, mennyivel jobb így. Nem csak a testnek, hanem a szellemi, mentális részünknek is sokkal jobb lesz. Összességében sokkal, de sokkal jobban érezhetjük magunkat a rendszeres mozgástól.

Kedveseim! Most is azt mondom, amit már egyszer mondtam: ne a kifogást keressétek, hogy miért nem mozogtok, hanem az okokat keressétek, hogy miért is mozogjatok!

Nem győzöm elégszer elmondani, mennyire jobb érzés utána és még másnap is, és ha rendszeres, akkor minden nap.

Teljesen mindegy a korod, a súlyod, az anyagi helyzeted, bármikor el lehet kezdeni edzeni.

A mai edzés után így este még simán tudnék csinálni egy újabb órás edzést, mert annyira jólesett a délelőtti és annyira könnyed volt, de nem teszem, mert tudom azt is, hogy mennyire fontos az izmoknak a pihenés, a regeneráció, mert ilyenkor tudnak igazán növekedni, fejlődni. Ti is tartsátok be, hogy nem kell túledzeni magatokat és meg kell adni a testnek a pihenőidőt is. Talán még nem mondtam, én két napot edzek és egy nap szünet van, de a melóban ilyenkor is megvan a rendszeres séta. Az nagyon kell, mert eleve ülőmunkát végzek.

Találjatok magatoknak valami jó kis mozgásformát és csináljátok! Szeressétek annyira magatokat, hogy a testeteknek jót akartok. Hogy magatoknak jót akartok. Mert bizony, rajtatok keresztül lesz akár a családotoknak is jó. Meg talán az élet egyéb területein is hozhat változást a rendszeres mozgás. 💗💗💗

Mozgásra fel! Vigyázzatok magatokra és legyetek boldogok! Pusszantás mindenkinek! 😘😘😘

 

A fotókat 'MI' készítette, hogy ne másét osszam meg.