Fókuszban továbbra is a test, ez a csodálatos 😊😇🥰

Ezeket a sorokat még június elején írtam, amikor újabb nagy elhatározásra jutottam.

Úgy döntöttem, hogy végre igazán komolyan belefogok a testformálásba. Már jó ideje fontos része az életemnek a mozgás, de úgy tűnik, sosem volt igazán komoly a dolog kettőnk között. Az utóbbi néhány hétben külön utakon jártunk. Most azonban végre megszületett a döntés, az elhatározás, megért bennem valami és úgy döntöttem, hogy komoly lesz az ügy kettőnk között. Ő sem tiltakozott. Így aztán fizetéskor elmentem az egyik sportboltba és vettem magamnak egy kis szobai trambulint és egy pár súlyzót. Mondanom sem kell, hogy egyedül, tömegközlekedéssel hoztam haza a trambulint. A súlyzó a hátitáskámban volt. De a mai világot elnézve kissé vagy inkább nagyon is elcsodálkoztam azon, hogy az út egészében, az üzlettől a házig, egyetlen egy férfiember sem kérdezte meg, hogy segíthet-e. Hát ilyen ez a mai világ. Kiveszett az udvariasság. Elboldogultam egyedül, csak meglepő, hogy manapság nagyon ritka, ha valaki felkínálja a segítségét. Amúgy így jártam pár nappal később is, amikor egyedül, egy órás tömegközlekedéssel, három átszállással hoztam haza egy igencsak nehéz, üveges polcot. Bár napokig fájtam utána, de hazahoztam. Csak meglepő tényleg, hogy sehol az udvariasság. Elveszett.

Na, de térjünk vissza a tárgyra. A testedzés és én. Szorosabbra fontuk a kapcsolatunkat. 💝❤ Meghatároztam egy célt is, hogy szeretnék fogyni valamennyi kilót, de ezt aztán elvetettem. Azért, mert ha az ember belefog a testedzésbe, a zsír lehet, hogy eltűnik, de az izmok erősödnek, fejlődnek, az pedig nehezebb, mint a zsír. Szóval, csak a kíváncsiság maradt, hogy milyen formát tudok kihozni a testemből. Fogyni, zsírt égetni, formálódni, fittebbnek és erősebbnek lenni, ez a célom. A közérzet és a centik lesznek a mértékegységeim. Mérlegem nincs, úgyhogy kilókat nem is méregetek. Teszek fel magamról képeket is, hogy megnézzem, honnan indultam és hová jutottam.

Belekezdtünk tehát a kapcsolatunk megerősítésébe. A testedzés lett az én új szerelmem. Jobb híján. ;) Egyelőre. ❤❤❤

Most még úgy vagyok vele, hogy az egész testemet megdolgoztatom. Talán később, mikor úgy érzem, akkor testrészekre bontom az edzést. Majd a testem megsúgja, mi a jó neki. Mindig azt teszi, én mindig hallgatok rá, és ez így van jól. 😍😘 Jó a kapcsolatunk, szeretjük egymást. A test nagyon bölcs, mindig tudja, mi a jó, mi kell neki. Ha hallgatok rá, ezt a gondoskodást meg is hálálja. 🧚‍♀️🌞

Az étkezésre mondanám azt, hogy marad a megszokott, de nem egészen. Azt talán már mondtam, hogy egy ideje nem eszem húst, és talán valaki el sem hiszi, de sokkal jobban érzem magam így. Szóval, étkezés. Rengeteg zöldséget eszem, a fehérjét növényi fehérjékkel viszem be meg tofuval. Halat is eszem meg tojást. Teljes kiőrlésű zsemlét eszem, de csak egyet egy nap. Van, hogy kettőt is, de az nagyon ritka. Néha azért még a palacsinta is belefér normális liszttel, mert azzal a legjobb. Tehát nem lettem elvadult étkezős. Azt eszem, ami éppen jólesik. Az utóbbi pár hétben fagyi is fogyott nálam rendesen. Az is jólesett. 🥂

A lényeg, hogy nagyon fontos szeretni a testünket és hallgatni rá.

Lehet nyavalyogni és kifogásokat gyártani, de a kérdés, hogy hosszú távon melyik a jobb? Tenni valamit a testünkért, önmagunkért vagy inkább bemenni a jó öreg kifogásgyárba és újabb és újabb kifogásokat gyártani a futószalagon, hogy most miért is nem teszek semmit a testemért. Túl elfoglalt vagyok, túl sok a munkám, túl fáradt vagyok, nincs időm stb., stb. Ezek a leggyakoribbak. 🕳

Csak egy kis melléksztori. Egy pasi (sajnos, nem tudok férfiként tekinteni rá) nemrég újra megjelent az életemben és már megint a pasim akar lenni (ezt ő írta így). Majd panaszkodott, hogy nem alszik jól, én meg ajánlottam neki a napi testedzést. Na, erre aztán jött, hogy minden ideje be van táblázva. Én meg nem bírtam megállni és visszakérdeztem, hogy ha saját magára nincs egy fél órája naponta, akkor ugyan hogy lenne egy barátnőre? Tán megsértődött, mert azóta nem írt. Részemről nem is baj.

Vissza a kifogásokra. Régen nekem is sok ilyenem volt. Aki olvasta a könyvemet, az tudja is. Ott voltak a fájdalmak, az így is jó vagyok, a kedvetlenség, enerváltság. Sok hülyeség. Számtalanszor elhatároztam, hogy végre neki állok és rendszeresen fogok edzeni. Egy ideig mindig sikerült tartani, de valahogy nem igazán látszott az eredmény, én pedig feladtam.

Az elmúlt hetekben is elmaradtak az edzések, pedig tényleg komolyan gondoltam, hogy csinálom. Úgy is éreztem. Nagyon fáradt voltam és fájt az egész testem. Majd a legutolsó héten még takonykórral itthon is maradtam. Aztán megfejtettem magam. Rájöttem, hogy egy kicsit sok minden ért lelkileg és ez készített ki. De látjátok, gyorsan összeszedtem magam. 🌸💖🎀

Ebből jött aztán, hogy úgy éreztem, kell valami több, mint csak a saját testemmel edzeni, tornázni. Rövid keresgélés után meg is találtam az eszközeimet. Megrendeltem és még aznap értük tudtam menni. Másnap aztán már bele is vágtam az edzésbe. Régebben is volt trambulinom, de az nagy és nem fér el a mostani lakhelyemen. Ez a kis picike meg egy méter átmérőjű és elfér a szobámban.

Ha bárki utánanéz, megtudhatja, hogy a trambulinozásnak milyen számos előnye van testedzés tekintetében. Az egyik legfőbb, hogy beindítja a nyirokháztartást. Ugyanis a nyirokfolyadékok úgy tudnak igazán jól áramlani a testben, ha le-föl mozgásban van a szervezet. Az ülő életmódtól igencsak belassul. De ennek is utána lehet olvasni.

A súlyzóim másfél kilósak. Talán nem tűnik túl nagy súlynak, de ha valaki belekezd, akkor bizony igencsak nehéz tud lenni, mikor több sorozatot csinálok. Eleinte csak tízeket csináltam mindenféle gyakorlatból. Most, úgy nagyjából három hét után, háromszor tizenkettőt csinálok gyakorlatonként. Érzi is a testem. Nincs igazából izomlázam, de némelyik izmomat rendesen érzem. Amúgy én nem vagyok híve annak, hogy csak akkor jó, ha már fáj. Annál rosszabb másnap belekezdeni. De azt mondhatom, hogy ha valamelyik izmom fáj is kissé, majd másnap újra edzem azt az izmot, az kifejezetten jót tesz neki. 💪

Tehát a trambulinon az ugrálás már önmagában is jó, de ha még ezt variáljuk is, észre fogjuk venni, melyik izom dolgozik igazán. Én mindig meg szoktam fogni az izmaimat, hogy most melyik feszül. Súlyzóknál is ugyanez a helyzet, megnézem, mennyire feszül meg az izom, amit éppen edzek vele. Azt kell mondjam, hogy talán kívülről még nem látszik rajtam olyan sok változás, hiszen néhány hétről van csak szó, de ha megfeszítem az izmaimat, akkor azt már érzem, hogy sokkal keményebbek, mint korábban. Meg tudjátok, amikor érzem, hogy hol válnak szét az izmok, ez ebbe az irányba fut, az amabba. Olyan sok gyakorlat van! És mind jó! 🥳

Csinálom a guggolásokat mindenféle formában, kitörés, fekvőtámasz, plank, hasra mindenfélét, bicepsz, tricepsz, hát edzése. Bármit is csinálok, már sokkal könnyebben megy, mint az elején. Néha elszalad velem a paci és csinálnám tovább és többet, de meg kell állítani magam, hogy most ez a mennyiség, ehhez kell szoktatni a testet és ha igazán könnyű és már nem elég, lehet emelni az adagon. Később majd a súlyon is.

Még egy nagyon fontos dolog, hogy eleget igyunk. Ebben a nagy melegben még fontosabb, hogy még többet igyunk. Edzés közben, előtte és utána is. 💧💧💧

Kedveseim! Edzésre fel! Higgyétek el, a test meg fogja hálálni a törődést. Akármilyen formában is, de érdemez elkezdeni edzeni. Hallottátok már a mondást, miszerint mozgás az élet? És igaz is. Sokkal több az élet a testben, ha meg is mozgatjuk minden nap. Erről is írtam már korábban.

Engedjétek el a kifogásokat, mert később ezt meg fogjátok bánni és azon bánkódni, hogy … akármi. A test megbetegedhet, elhízhat, elgyengülhet, ha nincs edzésben, ha nincs karbantartva. De ez csak rajtatok múlik. Aki eléggé szereti önmagát és jóban van a testével, az szánjon rá időt is. ⏰

Nem mondom meg, hogy ki, de egy ismert ember azt mondta, hogy naponta eljárunk wécére is, mert kell a testnek az ürítés, és a testmozgás is ugyanilyen fontos neki. Miért nincs akkor erre is egy fél óránk naponta?

Találd meg a neked való testmozgás és csináld! Ez a te életed, a te tested, így a te felelősséged is, hogy mit kezdesz vele. 

Mindenkinek szurkolok! Hajrá! Hajrá! Hajrá!

Ez vagyok én június elején, a fejlődést meg majd meglátjuk.

Nem szeretek fotót megosztani magamról, úgyhogy ez most kivételes alkalom. Mert célom van. Amúgy már látom azt, hova akarok eljutni, látom magam olyannak. 

 

Csak néhány gondolat

Most látom csak, hogy milyen régen írtam már bejegyzést. De tudjátok, valahogy mostanában nem igazán volt ihletem sem írni, sem rajzolni. Nem csak a munka fárasztó annyira, hogy utána már nincs kedvem szinte semmihez, hanem maga az élet az, ami más irányba fordította a figyelmemet. Abba, amiben most még az egész világ van, de erről bővebben nem szándékozom írni.

A lényeg, hogy most végre újra itt vagyok.

Az elmúlt hónapokban is sok minden történt velem. Még ha talán külsőre nem is úgy tűnik, hogy sok a történés, mégis úgy van.

A héten éppen itthon vagyok betegszabin. Kicsit ágynak döntött a takonykór. Kis hőemelkedés és köhögés persze szintén levettek a lábamról, de igyekszem összeszedni magam. Tudjátok, teljesen biztos vagyok benne, hogy nem megfáztam vagy elkaptam valakitől a nyavalyát, hanem a saját belső küzdelmeim és megéléseim azok, amik ilyen módon akarnak némi figyelmet és eszmélést kicsikarni maguknak. No meg persze az újabb akadályhoz való érkezésem és bizonytalanságom. Az én drága kis lelkem pihenőt kért. Egyrészt valóban sokat alszom vagy pihenek, mert egyszerűen nem bírom nyitva tartani a szemem napközben sem. Ez egy olyan nem szeretem állapot, de nincs mit tenni, engedelmeskedni kell a test kívánságának. Már csak azért is, mert ma még a szemem is úgy égett, hogy nem igazán tudtam az okát és nem tehettem mást, mint újabb pihenés. Persze igyekszem összeszedni magam. Muszáj, hiszen a csajok helyettem is végzik a munkámat a melóhelyen, és az tudom, hogy így nagyon sok nekik. Bocsi lányok, hétfőn már jövök!

Nagyon fájdalmasan érintettek bizonyos dolgok ezekben az elmúlt hetekben. Nem hiszitek el, de valahogy én magam is sokkal érzékenyebb lettem. Nem voltam sosem egy könnyen sírós típus, de mostanában van, hogy egy-egy filmen is elerednek a könnyeim. Átértékelődtek megint bizonyos dolgok bennem. Csendesebb lettem és még visszavonultabb, mint eddig. De ez nem is baj, idáig sem igazán hiányoztam senkinek. Véglegesen töröltem magam arról a bizonyos közösségi oldalról is. Teljesen beszüntettem a hírek olvasását is. Aki ismer, az tudja, hogy tévét már nagyon sok éve nem nézek. Rádiót mindig kikapcsoltam korábban is, mikor a hírek mentek. Túl sok a negatív hír, és egyáltalán nincs szükségem arra, hogy ezek lehúzzanak. Ahogy senkinek nem lenne rá szüksége, de hát mindenki döntse el maga, hogy mi felé szeretné irányítani a figyelmét és a gondolatait.

Az én gondolataim és figyelmem újabb irányt vett. Fontos dolgot kezdtem újra tanulni. Erről sem írok most bővebben, mert ez egy hosszadalmas folyamat. Ebben a jó néhány hete tartó nagyobb elcsendesedésben újra helyet kért magának a meditáció is.

A meditációval valahogy mindig hadilábon álltam. Mikor olyan tanfolyamokra jártam, ahol jó lett volna elmélyedni meditációkban, akkor sem ment igazán, mert valahogy kényszernek éltem meg. Voltak olyan időszakok az életemben, amikor teljesen spontán és belső indíttatásból ültem le meditálni. Aztán ez is elmúlt. Most meg úgy érzem, hogy szinte szükségem van rá, hogy igazán befelé tudjak figyelni. Mert nagy szükségem van rá. Bizonytalanságom és tudatlanságom feloldása bizonyos tereken. Fel nem dolgozott és el nem sírt bánataim és fájdalmaim még mindig kísértenek. Nehezen boldogulok velük néha így egyedül. És ez a nagyon egyedüllét is néha igazán fájdalmas tud lenni. Néha megszűnik az élet iránti szeretet és vágy. Nem, nem adom fel, csak felbukkannak ilyen gondolatok. Ilyenkor nehéz bármi szépet találnom az életben. Pedig tudom, hogy még dolgom van, sok dolgom.

A test az egy igazán megbízható „szerkezet”. Mondhatnám úgy is, hogy tökéletes. Folyton jelez. Csak néha nem tudok rájönni, hogy mit is akar igazán mondani. Talán a meditáció jó lesz arra is, hogy erre rájöjjek. Mert itt van ez a dolog a húsevéssel. Nagyon szeretem a húst. A csirkét. Képes voltam akár naponta húst enni. De két hónapja már nem eszem húst, nem kívánja a testem. Sőt, már a húspult előtt sem tudok elmenni, mert megérzem a szagot és rosszul vagyok tőle. Ezt még meg is értem, mert talán egyfajta tisztulást jelent a számomra.

De van egy olyan testi problémám, aminek a magyarázatát és megoldását még nem sikerült megfejtenem. Kiütések bukkannak fel rajtam és rettenetesen viszketnek. Volt, hogy a fejbőröm viszketett napokig és majd megbolondultam tőle. Remélem, nem azt gondolják most sokan, hogy a szappan és a víz csodákra képes, mert ezt magam is egyrészt tudom, másrészt napi szinten találkozóm is van velük. Vagyis semmi külső dolog nem okozhatja ezeket a tüneteket. Némi sejtésem azért van a dologról. Kezd felőrölni az érintés hiánya. Ez van.

Túl hosszú cikket nem akarok írni, úgyhogy most ennek részleteibe nem akarok belemenni.

Van azért jó hírem is. Már akit érdekel. Ma már voltam annyira jól, hogy bele tudtam kezdeni egy újabb rajzba. Bár nagyon lassan haladok vele, talán néhány nap alatt elkészülök vele.

A fentieket egyáltalán ne vegyétek panaszkodásnak, mert nem azok. Csupán némi kis eszmefuttatás nekem és talán másoknak is. Ha bármi történik, ha nehézség van vagy éppen egy kis takonykór, akkor az bizony üzenet tőlünk magunknak, amit meg kell tanulnunk „olvasni” és értelmezni.

Nos, mára legyen is elég ennyi.

Legyen csodaszép estétek, napotok!

Mindannyiótoknak csupa jót kívánok szeretettel!

Az örök téma 😍

Megint egy olyan valamiről fogok írni, ami örök érvényű, soha nem szűnünk meg róla beszélni, és ami az egyik leglényegesebb az életünkben. Ó, kíváncsiak vagytok? Nem valami elvarázsolt dologról írok most. Egyszerű, de szinte a legnagyobb hatása van az életünkre. Ez pedig nem más, mint a saját testünk. 😉

Jelen esetben éppen az enyém. Hiszen csak arról írhatok, amiről van ismeretem, tapasztalatom.

Én soha életemben nem voltam vékony, karcsú vagy éppen a fittség mintaképe. A csontozatom is erős, és szerencsére inkább az izmaim tesznek ki nagyobb hányadot a zsírral szemben. Persze, ha azokat sem fejlesztem, akkor elerőtlenednek és nehézkesebbek lesznek.

Gyerekkoromban nem voltam sem ránevelve, sem rászoktatva a mozgásra. Sehol. Hébe-hóba persze próbálkoztam a mozgással, mint a futás, még kamaszkoromban, de nem sokáig azt sem.

Felnőttként hosszú ideig semmi mozgás nem volt az életemben.

Aztán, mikor már Budapesten laktam, akkor is néha-néha volt valami kezdeményezés az edzésre, de igazából mindig feladtam egy idő után. Rövid idő után. Soha nem tartottam ki több hónapon át. Nem tudom, mi ennek a mozgatórugója, de valahogy nem is igazán érdekel. Sokkal fontosabb az, amire rájöttem. Mert igazából, azt hiszem, inkább tudatossá váltam rá. 😲😘

Évekkel ezelőtt is volt próbálkozás a futásra, amit igazából még élveztem is. Néhány hónapig ez tényleg kitartott, de aztán a hideg idő beálltával vége szakadt és azóta sem futkároztam.

Ma reggel azonban, úgy szerintem jó négy év után végre megint kimentem futni. Van a közelemben egy kis sportpálya futópályával és néhány erősítésre alkalmas eszközzel. Én most csak futni mentem ki. Őszintén be kell valljam, hogy nagyon jólesett. Futottam úgy öt kört egy kis sétával közben. Sok év kihagyás után ez nem is olyan rossz. De persze nem teljesen edzetlenül mentem ki, ugyanis itthon igazán keményen szoktam edzeni szinte minden nap. Ennek köszönhetően kicsit karcsúsodtam, kisebb lett talán a hasam is, az izmaim pedig erősebbek. 🎖🏆🏃‍♀️

Na de menjünk vissza egy kicsikét a tudatossághoz! Sajnálom, ez egy olyan szó, olyan fogalom, amit igenis érdemes beépítenünk a mindennapjainkba és az életünkbe, mert ez az, ami igazán óriási hatással tud lenni az életünkre. Abban az esetben, ha alkalmazzuk.

Én jelen esetben a testemre alkalmaztam. Én is sokat nyekeregtem régebben, hogy ez fáj, az fáj, jaj ez a túlsúly, alig bírok lépcsőzni, elfáradok, kifulladok. Néha ugyan lebegett a szemem előtt, hogy azért mégsem lenne jó bottal járó, görnyedt hátú, idős néninek lenni majd sok év múlva, de még nem fájt eléggé a gondolat, hogy igazán cselekedjek is az ügy érdekében. Aztán nem is olyan régen végre beért a gondolat. Már eléggé fájt ahhoz, hogy komolyan foglalkozzak azzal, hogy mi a jó a testemnek. Így esett aztán, hogy elkezdtem komolyan edzeni itthon. Eleinte még úgy hetente. Aztán kimaradt egy hét, kettő. Jött a lelkiismeret-furdalás. Egyik reggel azon kaptam magam, hogy valóban tudatára ébredtem annak, hogy ez így nem mehet tovább. Nincs kifogásgyár! Mit akarok? Majd nekiállok? Mikor? Tényleg olyan végtelenül sok időm van, hogy majd ráérek valamikor a jövőben foglalkozni a testemmel, amikor már lehet, hogy sokkal fájdalmasabb lesz? Na ne már! Gina! Szedd össze magad és csináld! Van időd, fiatal vagy, cselekvőképes vagy! Ügyes vagy! Legyen már annyi eszed, hogy nem hazudsz saját magadnak! Minek áltatod magad? Jó ez így? 🤔🌈

Így történt, hogy azonnal elkezdtem az edzést. Mindezt persze csak itthon a négy fal között. Volt, hogy csak nyújtógyakorlatokat csináltam. Volt, hogy kipróbáltam a helyben sétálós gyakorlatokat. Volt, hogy a intenzív edzéseket csináltam 10-15 percben. Szóval, több dolgot is kipróbáltam. Próbálgattam, hogy nekem mi jön be, mi az, ami tartós tud maradni az életemben. A testem adott volt a jó kis izmaimmal, úgyhogy úgy döntöttem, azokat fogom fejleszteni. Vagyis én inkább az erősítő edzéseket végzem némi kardióval. A kardió eddig az itthoni helyben futás volt. Néhány napja azonban kimentem sétálni a környékre, és megnéztem magamnak a futópályát is. Ma reggel pedig ott kötöttem ki. Én, Gina, kimerészkedtem az utcára edzős naciban! Nem mesélem el az érzéseimet, de próbáltam kevésbé látható lenni.

Írtam arról, hogy amíg nem igazán fáj, addig az ember szinte meg sem mozdul, mert azt hiszi, majd lesz idő, majd rendbe jön, majd ez vagy az. De nem! Ilyen nincs. Tényleg. Mindig csak a most van. És ez is tényleg. Ha most nem teszem, holnap jobban fog fájni. És tudjátok, milyen érzés van bennem most, hogy már hónapok óta tényleg rendszeresen edzek? Most már az fáj, ha nem teszem ezt egy nap. Ha kimarad egy nap. Néha kell egy-egy pihenőnap, fontos a testnek. De olyankor annyira hiányzik az edzés! Ha rászokik az ember, vagyis inkább a test, akkor már nehezen tud meglenni nélküle. És ez az, ami fantasztikusan jó érzés! 🥰🥰🥰

Az elején lehet, hogy fájdalmas lesz az edzés, de mindez csak addig, amíg hozzá nem szokik elsősorban a tudat, aztán a test is. Vagy fordítva? Ha a test hozzászokott, akkor a tudat is könnyebben hozzászokik. 💫💫💫

És akkor most talán beszéljünk még egy kicsikét a testedzés, a mozgás jótékony következményeiről! Mert az is van bőven. 😉 Magamról írok, hogy nekem mik ezek, mert ezt ismerem.

Kezdjük ott, hogy egyszerűen jobban érzem magam. Több az energiám. Néha kell a több alvás, de attól függetlenül sok mindent jobban bírok. Több az erőm. Az étvágyam sem rossz. Viszont ezzel kapcsolatban rájöttem valamire alig egy héttel ezelőtt. Mégpedig arra, hogy valóban jobb, ha naponta többször kevesebbet étkezem, mert könnyebb így a testemnek. Nincs evés után a kajakóma, mert kevesebbet ettem, amivel könnyebben megbirkózik a szervezetem. Egy adag ebédet akár két-három részletben is megehetek és valóban jobb így. Ez is olyan dolog volt, amit addig nem igazán hittem el, amíg saját magam nem tapasztaltam. Bizony az ember csak magából tud tapasztalni. 🙂💖

Az izmaim erősebbek, formásabbak, kezdenek tónusosabbak is lenni. Jaj, még nem olyan nagyon, ahhoz talán több idő kell, de már látszik itt-ott egy kis javulás. 😉 Amúgy az sem kottyan már meg, hogy feljöjjek a nyolcadik emeletre lépcsőn. 🙂

Mivel a testről beszélünk, nyugodtan írhatom, hogy az emésztőrendszerem, a beleim is meghálálják a mozgást.

A szexuális vágy is erősebb. Ez annak lehet jó hír, akinek van párja. 😉

Hoz egyfajta szellemi frissességet is, valahogy tisztább gondolatokat. És hihetetlennek tűnik, de növeli az intuíciót, a megérzést is. Hát kellenek ennél jobb indokok a mozgás elkezdésére? 🥳

Ajándék vagyunk saját magunk számára is. 💝💜🤍💙🧡🎀🌸🥂

Ja, és elkezdeni soha nem késő! 💗💗💗

Kedveseim! Azt kívánom, hogy fájjon minél jobban a mozgás utáni vágy, hogy megtapasztalhassátok végre annak áldásos hatásait! Higgyétek el, minden pillanat megéri. És nem kell rögtön fél órás, órás edzés. Elég kicsiben kezdeni. Mondjuk tíz perc. Tökéletesen elég. Azután pedig mindenképpen dicsérjétek meg magatokat, hogy végre elkezdtétek, hogy végigcsináltátok! Én nagyon büszke leszek rátok! Én magamat is megdicsértem most, hogy tudtam egész öt kört futni.

Ne álljunk be abba a sorba, ahol ötven év fölött már csak a fájdalmakat és betegségeket ismerjük! Lehet inspirálódni a neten rengeteg történettel. Keressetek olyat! Vagy keressetek egy példát valahol!

Ne feledjétek! Mindannyian tökéletesek vagyunk, de mindig tehetünk önmagunkért valamit. 

A mérleget pedig felejtsétek el! Érzésre menjetek, ne kilókra! 🧚‍♀️🥰

 Innen is hatalmas ölelés mindannyiótoknak! 

Nagyon örülnék, ha esetleg kommentben vagy nekem személyesen a közösségi oldalon, vagy levélben, vagy üzenetben megírnátok a tapasztalatotokat vagy pozitív élményeteket ezzel kapcsolatban. 🙂💝

Pusszantáááás

Évforduló – újjászületésnap :)

Ezt a bejegyzést egy mesével akartam kezdeni. De úgy döntöttem, hogy felesleges volna megint valami szomorú múltbeli dolgok felemlegetésével elrontani az ünneplést. Különben is, már túl vagyok azokon, nincs értelme még csak rájuk gondolni sem. Aki nagyon kíváncsi, az elolvashatja a könyvemben.

Aki amúgy is olvasta a könyvemet vagy közelebbről ismer és tényleg ismer, az tudja, hogy nem voltam mindig ilyen, mint most vagyok. Ez a változásfolyam immáron úgy hét éve kezdődött. Napra pontosan nem tudom megmondani, hogy konkrétan mikor, de a napokban van a hetedik éve. Közeleg a szülinapom is és valahol annak a környékén történt.

Tudjátok, a szülinap mindenkinek igazából egy új év kezdete. Ilyenkor mindig történik valami. Legalábbis velem ilyenkor szokott történni valami különleges dolog. Talán nem pont a szülinapon, de a környékén biztosan.

Így volt ez ama bizonyos hét évvel ezelőtti napokban is. A leghangsúlyosabb történés ebben az az egy éjszaka volt, ami alatt – bár aludtam és nem csináltam semmit láthatólag – örökös nadrágosból örökös szoknyás lettem. Ezt részletesen elmesélem a könyvemben. :)

Ez olyan hihetetlen átalakulás volt számomra, hogy tán magam sem hittem volna el, ha nem velem történik. 😀 Nos, innentől kezdve nem volt megállás a változásban, fejlődésben.

Kérem szépen, ezt az évfordulót, ezt az újjászületést ünneplem én most már hetedik éve.

Ebben a folyamatban aztán az égvilágon minden volt. Rengeteg felismerés, gondolkodásbeli átalakulás, átértékelés, formálódás volt. Mindez a mai napig is tart. Valahogy mindig jön valami, ami előre visz, újabb felismerést vagy tanulságot hoz, valami, amitől megint máshogy látom a világot. Persze, amikor valakinek mondok valami „okosat”, sokszor megkapom, hogy könnyű azt mondani. Erre azt mondom, hogy könnyű azt mondani, hogy könnyű mondani valamit, de soha nem kérdezik meg, hogy milyen tapasztalat van mögötte. Igen, sok év küzdelme után már könnyű mondani valamit, de az odavezető út nem épp a legkönnyebb volt.

Még ma is vannak olyan időszakok az életemben, olyan napok, amikor keményen viaskodom magamban. Néha pusztán az életben maradásért. Hogy itt kell lennem, mert szüksége van rám a világnak. Mert én is kellek ehhez a világhoz. Mert nem adhatom fel csak úgy, akármilyen nehéz is. Mert sokszor az, nagyon nehéz. Pláne így, hogy teljesen egyedül vagyok. Az egyetlen, akivel igazán tudok beszélgetni és kiönthetem neki a lelkem, az a barátnőm. Neki külön nagyon-nagyon KÖSZÖNÖM. 💝💝 Más nem nagyon van, aki kíváncsi lenne rám. Igen, még a saját lányom sem, akivel idén még nem is találkoztam. Akit telefonon sem érek el, pedig nem vesztünk össze. Nem értem.

Engem ez az egyedüllét, ez a magány taglóz le teljesen. Igazából azóta nincs párkapcsolatom, mióta elkezdődött a változás. Igen, ennek már sok éve. Volt egy-két próbálkozás, de azok néhány hónap után véget értek. Szerencsére.

Erre jön még ez a hülye helyzet a világban, amitől az emberek még távolságtartóbbak lesznek. Rettenet.

Már megint eltértem a témától!😀

Igen, ünnepelni kell. Mert igenis ünnepelni való a változás. Mert ez az igazi élet. Csak a változásban van élet. Hiszen rengeteg jó dolog is történt velem. Írtam egy könyvet is, ugye, amit meg is jelentettem. Aztán írtam másik könyvet is, ami egyelőre csak a gépemen van meg. Pedig jó sztori. Nekem tetszik. Szerelmi történet. ;)

Aztán itt van, hogy akármilyen nehezítés is jön, valahogy mindig sikerrel veszem az akadályokat. Most már meg kell tanulnom jó dolgokat teremteni az életemben. Kisebb dolgokban sikerül is.

Végeredményben büszke vagyok magamra. Büszke vagyok arra, hogy ide eljutottam (részletek a könyvben 😉 ).

Köszönöm mindenkinek! Mert valahogy mindenki hozzátett ahhoz, hogy tudjak változni, fejlődni. Akár jó, akár rossz történésekben, de ebben mindenki másnak is szerepe volt. Ezt köszönöm.

Nekem nagyon boldog újjászületésnapot, nektek pedig csak úgy csodaszép napot!

Pusszantáááás

Most is egy születésnapra

 Drága Kisfiam! 💗

Igen, tudom, azóta már felnőttél. De nekem mindig a kisfiam maradsz. Ezen a napon, pontosan … évvel ezelőtt születtél. Én tudom, de nem árulom el másoknak. ;)

Csöppnyi életed oly sok nehézséggel indult. Már eleve küzdenem kellett azért, hogy megtarthassalak. Küzdeni azért, hogy a világra jöhess. Ezért mentem hozzá apádhoz. Nem, nem szerelemből. Csak miattad. De azért igenis megérte. ❤

Alig múltam tizenhét éves. Így alakult. Ez volt a biztosíték rá, hogy az a csöpp élet, amelyik bennem növekszik, idővel megismerheti a külvilágot is. Lehetnek szerettei, barátai. Felfedezheti magának a világot.  💖💖💖

Te már annyira sietni akartál megismerni ezt a világot! Nehezen lehetett téged visszatartani. Ezért kellett kórházba mennem. Pihenés és infúziók. Csak ezzel lehetett még egy kicsit rávenni arra, hogy ne siess annyira, még pici tested nem áll készen a valódi életre.

Azonban annak ellenére, hogy próbáltunk téged még a pocakomban tartani, te minden erőddel azon voltál, hogy megszüless. Így történt aztán, hogy ezen a decemberi napon, alig néhány perccel éjfél előtt már megpillanthattalak. Alig 33 hetes voltál. Aprócska termeted mindössze 44 cm volt. 💗💖❤💜💚🌸💝

Csak egy pillanatra láthattalak. Volt valami, ami megijesztett engem is, mert ilyennel még sohasem találkoztam. Bizony, egy kis testi hiba. És mivel koraszülött lettél és problémáid is voltak, ezért a rohammentő jött érted, hogy a fővárosba vigyen. Még egy nagyon rövid időre láthattalak az inkubátorban, kaptam rólad egy polaroid fényképet és már el is vittek tőlem. 😭😭😭

Még egy hétig maradtam a kórházban, addig be kellett érnem a fényképeddel. Minden nap itt voltál a szívemben. Minden nap hiányoztál. Minden nap számoltam, hogy mikor láthatlak végre téged, mikor vehetlek végre a karomba, mikor simogathatlak meg. 😍😍😍

Egy hetes múltál, mikor végre először megfoghattalak. Addig te is az intenzíven voltál. De mire felértünk hozzád a kórházba, már a többi kis apróság között feküdtél pici ágyacskádban. És persze aludtál. Amikor először megláttalak… annyira kis aprócska voltál! Anyai szívem minden szeretetével értem hozzád és fogtalak meg végre. Az a pillanat volt életem egyik legszebb pillanata. Mert a karomban tarthattalak. Mert végre te voltál a családom. Az összes szeretetemet neked adtam. Leültem az ágyacskád melletti székre és téged a mellkasomra fektettelek. Te még csak fel sem ébredtél. Nem bírtam betelni veled. Az a pici baba! A csöppnyi kezecskéi! A kis pihés fejecskéje. És akkor ott a kórházban derült ki, hogy más problémád is van. De nem számított. Az én édes kisfiam voltál. Te voltál a mindenem. 🥰🥰🥰🤩🤩🤩

Még két hétig voltál a kórházban. Minden nap veled voltam, amennyit csak lehetett. Sikerrel vettük az akadályokat. Nagyon szépen megtanultál szopizni. Továbbra is rengeteget aludtál, ami kellett is neked. Ez a szokásod a későbbiekben sem nagyon változott. 😴😴😴

Aztán hazavihettünk végre. Minden figyelmem a tiéd volt. Minden szeretetemmel védtelek és óvtalak. Vigyáztam az álmodat. Akkor is megébredtem, ha te épp nem vettél levegőt. Néha aggódva figyeltem, ahogy lélegzel. 😇😇😇

Annyira boldog voltam, hogy te vagy nekem. Nagyon büszke voltam mindig, amikor valamit megtettél. Amikor először fordultál át a hasadról a hátadra. Le is fotóztam. Sok-sok fényképet készítettem rólad. Amikor már felültél. Aznap, amikor először álltál fel. Milyen vidám kisbaba voltál. Mennyi örömöt okoztál nekem. 😀🥰😍🤩

Telt az idő. Te egyre jobban cseperedtél. Néha volt egy kis egészségügyi problémád, de túljutottunk szerencsésen mindegyiken. Amikor fél évesen műteni kellett, minden pillanatban veled voltam. Bár a kórházi tartózkodást mindketten nagyon rosszul viseltük. Te is, én is. De túléltük.

Ahogy teltek az évek, apáddal is egyre távolabb kerültünk egymástól. Sosem voltunk közel, az igaz. Az én pénzemből rendeztük be a lakásomat. Én fizettem ki az ő autóját. Aztán eladatta a lakásomat. Másik városba költöztünk. Majd el is ment megint máshová, hogy érettségit szerezzen. Ekkor már el akartam válni. Egy fillér nélkül hagyott ott minket. Én meg nehezen boldogultam az akkori gyesből. Fenntartani egy lakást, eltartani egy kisbabát és saját magamat nem volt elég a gyes. 🤔☹

Amikor nyáron hazajött, ugyan még nem indítottuk el a válópert. Azonban ő azt mondta nekem, hogy bízzalak rá, minthogy állami gondozásba adjalak. Tudod, soha egy pillanatra sem fordult meg a fejemben, hogy az államra bízzalak. Nem is tudom, honnan szedte az ötletet. Talán onnan, hogy én magam állami gondozott voltam. Család nélkül, háttér nélkül és most már saját lakás nélkül is.

Így hagytam, hogy elvigyen magával. Neki mégis csak nagyobb családja van. Gondoskodnak rólad rendesen, mindenki szeret és semmiben sem fogsz hiányt szenvedni. Akkor azt hittem, ez lesz a legjobb megoldás.

Augusztusban vitt el tőlem. Nem tudtam, hogy mikor foglak újra látni. Majd megszakadt a szívem, de akkor azt hittem, tényleg így lesz a legjobb.

Novemberben már dolgoztam. Következő év áprilisában pedig elindította az eljárást, hogy nála helyezzenek el. Hogy ő legyen a gyámod. A bíró könnyen neki ítélt, hiszen a hátam mögött volt a családja, az egyik hatalmi szerv és egy megfizetett ügyvéd. Én igazából egyikkel sem rendelkeztem. Egymagam voltam. Nehéz is lett volna harcolnom érted. Akkor áprilisban láttalak téged újra. 😭😭😭

Apád abból a lakásból is kirakatott, amit miatta kaptunk meg, miután az én lakásomat eladatta velem. Mondhatom azt is, hogy így hajléktalan lettem. Akkorra azonban már nekem is volt valakim és egy másik aprócska életet hordoztam a szívem alatt. Ismerősöknél húztuk meg magunkat, amíg nem találtunk albérletet.

Nekem is óriási fordulatok voltak az életemben. Megszületett a lányom, gondok voltak a párkapcsolatomban. Súlyos gondok. 

Közel két és fél év telt el, mire újra láthattalak téged. Akkor kezdődött, hogy havonta tudtalak látogatni téged. Az is kiderült, hogy bizony nem apád nevelt téged két évig, miután elperelt tőlem, hanem a nagyszüleid. Hálás vagyok, hogy szeretettel neveltek. De azt soha senkinek nem tudtam megbocsátani, hogy engem kihagytak az életedből.

Talán nem tudod, de a kislányomat is elveszítettem néhány évre. Őt szerencsére vissza is kaptam és sikerült felnevelnem. De mindkettőtökért nagyon hálás voltam és nagyon örültem, amikor mind a ketten egyszerre voltatok velem. 💝💝💝

Szerettem volna, ha sokkal több időt tudok veled tölteni. De ez valahogy nem igazán jött össze. Főleg nem a későbbiekben. Mert nem igazán akartál jönni hozzánk, amikor már kamasz lettél. Nekem is új párom volt, a fővárosban laktam, a kislányom is velünk élt már. De téged hiába próbáltalak többször hívni, hogy gyere, nem jöttél. Azt mondtad, nem akarsz. Sosem tudtam, hogy miért. Hiszen itt nem történt veled semmi rossz. 🤔🤔🤔

Mivel én nem tudhatom, milyen volt ott az életed, csak gondolataimban képzelem azt, hogy a rokonaidat egyáltalán nem érdekelte, hogy neked anyád is van, aki szeretne többet veled lenni. Talán nem akarták, hogy velem legyél. Talán mondtak rólam olyan dolgokat, amik nem igazak. Ezeket tudom elképzelni. Mert egyébként nehezen tudom elképzelni, hogy egy gyerek ne szeretne az anyjával lenni, ha az szereti őt.

Az általános iskolai ballagásodon találkoztam veled utoljára. Meghívtál engem és a húgodat is. Szerettem volna veled egy kis időt eltölteni, de te rohantál, mert ballagási ebédre mentetek a hatalmas rokonsággal. Minket pedig – úgy éreztük – egyszerűen kidobtál. Annyira nem is számítottunk neked. Nem tudtunk napirendre térni efölött. Nyáron sem jöttél el hozzánk egy napra sem. Nagyon hiányoztál nekünk. Sajnos, csak telefonon tartottuk a kapcsolatot. Mindig azt mondtad, hogy majd meglátod, de sosem láttad meg. Sosem jöttél többet. Amikor lehetőség lett volna rá, hogy találkozzunk, mert itt voltál a városban, akkor is inkább hazautaztál, minthogy találkozz velünk. Rettenetesen fájt. 😭😭😭😭😭

Az évek telnek. És lassan már talán kilenc éve is van annak, hogy utoljára találkoztunk és úgy három-négy éve, hogy utoljára beszélgettünk. Az egyik szülinapodon.

Tudod, miért írtam én ezt most meg neked? Hogy tudd, hogy tisztábban láss.

Fogalmam sincs, milyen életed volt, mert soha semmit nem tudhattam rólad. Fogalmam sincs, milyen ember lettél, mert senki nem adott lehetőséget arra, hogy megismerjelek. Apádnak mindössze az kellett, hogy fizessem utánad a gyerektartást, de ő nem tartotta magát a szabályokhoz. Aztán, hogy nem fizettem, fel is jelentett. Tudod, ez mit jelentett? Rabosítottak. Fénykép, ujjlenyomat. Ha mutatom a befizetett csekket, törlik a rabosítást. El sem tudod képzelni, hogy ez milyen megalázó volt. Mert mindig azt éreztem, hogy bármit megtehet és én még csak nem is láthatlak téged.

Tessék! Itt a rövid történetünk, a keserűségem, a bánatom, a fájdalmam. Igyekszem megbocsátani. De soha nem tudtam feldolgozni azt, hogy elveszítettelek.

Felnőttél. És nagyon bízom abban, hogy egyszer talán neked is benő a fejed lágya és talán kíváncsi leszel az anyádra, a húgodra és a mi történetünkre. Talán még eljöhet az idő, amikor újra közel kerülünk egymáshoz. Mert nincs más vágyam. Egész életemben szerettelek. Mikor megszülettél, te voltál a mindenem. Általad kaptam egy csodát. 💖💖💝💝💗💗🧚‍♀️🧚‍♀️

Azért itt írom meg mindezt, mert máshol nem tehetem. Nem ismerem egyik elérhetőségedet sem. Semmit nem osztottatok meg velem. A közösségi oldalon még csak vissza sem jelöltél. Nem tudok rólad semmit. De nagyon szeretnék. És nagyon szeretném, ha egyszer még valamilyen módon lehetnénk család. ❤❤❤

Azért írom ezt, hogy az én oldalamról is lásd a történéseket. Talán tisztább képet kapsz mindenről.

Szeretlek. Mindig is szerettelek. Soha nem felejtettelek el. Mind a mai napig te vagy a legnagyobb fájdalmam és bánatom. 💜💜💜

Remélem, eljut hozzád ez az írás. Talán sokan mások is elolvassák, de talán így van rá esély, hogy te is elolvasd.

Bármikor megtalálsz. Az összes elérhetőségem fent van minden oldalamon.

Szeretlek, fiam! ❤❤❤

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT KÍVÁNOK! 

Remélem, hogy boldog vagy, sikeres vagy az életben. Kívánok neked minden jót, amit csak adhat az élet!  😊😇❤💖💗💜💚🧡💛🌈🌺🌞🌞🌞

 

100.

Elérkezett hát ez a nap is! Végre egy kis alkalom az ünneplésre. Ugyanis pontosan ma száz napja kezdtem el írni a hálaadásokat. Nem lesz pezsgőbontás, mert hamarosan, sajnos, dolgozni kell menni. De azért ünneplés van. 😊😇🥳

A hála. Sokan nem is tulajdonítanak neki jelentőséget. Pedig azt egy olyan egyszerű szóval lehet kifejezni, hogy: Köszönöm. Korábbi cikkben már írtam a háláról, itt most nem fogom hosszú lére ereszteni. De valóban fontos, hogy megköszönjünk mindent. Főleg, ha az, amit kapunk, egy másik személytől van. Mert igenis köszönettel tartozunk neki azért, amit kapunk tőle. 💐

Ha a vallást vesszük, ott mindenki Istennek mond hálát.

Én – ahogy már korábban is írtam – csak úgy is szoktam hálát adni, vagyis köszönetet mondani, hogy az nem szól senkinek. Mert rengeteg olyan dolog van, akár kisebb, akár nagyobb, amiért hálát lehet adni. Köszönetet lehet mondani. ❤

Egyes tanítások szerint a hála a nagy szorzó. És van benne igazság. Ugyanis, ha inkább hálás vagy, akkor sokkal könnyebben mennek a dolgok, sokkal lazábban lehet kezelni az életet. Mert az élet egy kaland, nem kell véresen komolyan venni. Ha ezt még egy olyan aprósággal is megspékeljük, hogy inkább hálásak vagyunk, köszönetet mondunk és még örülünk is, hihetetlen dolgok történhetnek velünk. De tényleg! Próbáljátok csak ki! 💖

Hiszen, aki folyton panaszkodik, elégedetlen, morog és káromkodik, annak meg is lehet nézni az életét. Nem lesz jobb és ez persze ugyanazt hozza magával, amit eddig is tett. Semmi nem is fog változni, amíg át nem hangolja magát valami másra.

Higgyétek el, a rossz körülmények között is lehet találni legalább egyetlen aprócska dolgot, amiért hálásak lehetünk. Tudjátok azt is, hogy saját tapasztalatból beszélek. ⏳

Higgyétek el, hogy én is gyakorlom a hálát és igyekszem minden nap egy kicsivel jobb lenni benne. Nem csak kimondani, nem csak leírni, hanem kicsikét át is érezni, örülni, mosolyogni. Mert ez az igazi mágia. Ez változtatja meg a dolgokat. 🌈🌞🌸

Én most legutóbb – néhány napon belül – két újabb melót is kaptam. Lakásokat takarítok és ha hiszitek, ha nem, ezt még szeretem is. Kilátásban van még egy. 🥰

Néhány hete a lottón volt kettesem. 🍀

Vagy ha olvassátok fb-n a napi hálaadásokat, láthatjátok, mennyi mindent kapok csak úgy. 🤗

Most írok ide egy listát. Száz olyan egyszerű, hétköznapi dolog, amiért hálás lehetek. Ezek mind hozzám kapcsolódnak, a saját életemből valók. Ha elolvassátok, látni fogjátok, hogy mennyi mindent lehetne még hozzáírni. Ebből is következik, hogy tényleg mindenért hálát lehet adni.Úgy írtam, ahogy éppen eszembe jutott. 😁

Nagyjából fél órát vett igénybe, mire mindent összeszedtem. Vagyis ha valaki csak napi néhány dologért adna hálát, azt nem olyan nehéz összeszedni. Gyakorlással pedig egyre könnyebb lesz.

Igazán tiszteltetem azt, aki végig is olvassa. 😘

Tehát a listám a teljesség igénye nélkül (ha még egy „mert”-et is tudsz odaírni, még csodásabb):

Hálás vagyok:

1. az életemért, mert ez az enyém, és úgy élem, ahogy akarom; 💗

2. hogy nő vagyok, mert szeretek nő lenni; 💗

3. hogy anya vagyok, mert ez is egy csoda; 💗

4. a gyerekeimért, mert ők is csodák külön-külön; 💗

5. a barátaimért, mert ők is fontosak, segítenek, számíthatunk egymásra; 💗

6. a szeretteimért, bár kevesen vannak, de ők a családom; 💗

7. a szeretetért, amit kapok, mert enélkül nem lehet élni; 💗

8. hogy szerethetek, mert szeretek szeretni és ezáltal én is több vagyok; 💗

9. a gondolataimért, mert igazán jók szoktak lenni; 💗

10. az intuícióért, mert ezek is segítenek a mindennapokban és jól működnek; 💗

11. az otthonomért, mert van hol laknom és biztonságot ad; 💗

12. a munkáimért, mert ezekkel biztosítom a megélhetésemet; 💗

13. hogy írhatok, mert imádok írni, akár könyvet, történetet, akár csak a blogba; 💗

14. a sok nevetésért, mert ezek igazán megszínesítik a mindennapokat; 💗

15. az örömért, mert ez az élet egyik motorja; 💗

16. a napsütésért, mert az maga az élet; Nézzétek, ma is hogy kisütött és milyen meleget áraszt! 💗🌞🌞🌞

17. az esőért, mert ez tisztítja és táplálja a Földet; 💗

18. a ruháimért, mert öltöztetnek, csinosítanak, szebbé varázsolnak; 💗

19. a cipőimért, mert védik a lábam; 💗

20. a tárgyaimért (itt minden, amim csak van), mert megkönnyítik az életemet és hasznosak; 💗

21. a telefonomért, mert elérhetek vele bárki; 💗

22. a számítógépemért, mert többek között ezen gépelek, amit imádok; 💗

23. a tollaimért, mert imádom őket, imádok kézzel is írni, így születik némelyik könyvem; 💗

24. a füzeteimért, mert ez is imádás, mert ezekbe írok és egyik szebb, mint a másik; 💗

25. az egészségemért, mert ez a legfontosabb, ha ez van, könnyebb az élet; 💗

26. a testemért, mert hűségesen szolgál engem és mindig tudja, mi a jó nekem; 💗

27. a növényeimért, mert megszépítik az otthonomat és az életemet; 💗

28. a pénzért, mert hát mégiscsak ebből lehet bármit megvásárolni és élni; 💗

29. a lehetőségekért, mert ezek mindig újabb lendületet adnak, hogy lehet máshogy is; 💗

30. a szép körmeimért, mert ezek igazán hozzátesznek a szépségemhez és a nőiességemhez; 💗

31. a vitaminokért, mert ezek meg a testemnek kellenek az egészségéhez;💗 

32. a mindennapi ételekért és italokért, mert ezek táplálnak és éltetnek; 💗

33. a kedvességért, mert ez olyan, mint a falat kenyér, akár adom, akár kapom, finom; 💗

34. a bókokért, mert ez is fontos, hogy érezzem a nőiességet; 💗

35. a megtanult dolgokért, mert fejlődtem általuk, tudásom lett általuk; 💗

36. a még megtanulandókért, mert még fejleszthetem a tudásomat; 💗

37. a sikerekért, mert igazán önbizalmat adnak, akármilyen apróságról is van szó; 💗

38. a szerencséért, mert ez is egy örömforrás; 💗

39. a könyveimért, mert imádok olvasni; 💗

40. az ajándékokért, mert ebből is látom, hogy szeretve vagyok, fontos vagyok, megbecsülnek; 💗

41. a bőségért, mert ez sokban segít, (és most nem csak a pénzbeni bőségről beszélek); 💗

42. a jólétért, mert így könnyebb az élet (már az is jó, hogy nem kell szűkölködni és éhezni); 💗

43. az alvásért, mert ez kell a testnek, az elmének, gyógyít és nyugtat; 💗

44. az ébredésért, mert akkor tudom, hogy egy újabb csodás nap vár rám; 💗

45. a meleg vízért, mert így kellemesebb a fürdés; 💗

46. a fűtésért, mert hidegben sem kell fázni; 💗

47. az elektromos áramért, mert ez aztán hatalmas találmány, nagyban megkönnyíti az életet; 💗

48. a gázért, mert ezzel tudok főzni; 💗

49. a levegőért, mert ez is maga az élet; 💗

50. a fákért, mert ezektől szebb a bolygó, tisztább a levegő és mert csodálatosak; 💗

51. a wc papírért, mert… talán ezt nem kell megindokolnom ;) ; 💗

52. a tapasztalataimért, mert nélkülük nem lennék a mostani Én; 💗

53. az örömeimért és bánataimért, mert ezek is tanítottak; 💗

54. a veszteségeimért, mert ezek igazán nagy leckék voltak és hasznosak; 💗

55. a segítségekért, mert ezekkel sikerült életben maradnom és haladnom; 💗

56. a szerelmekért, mert csodás érzések voltak; (sok csak plátói volt);💗 

57. a döntéseimért, mert ezekkel alakítom az életemet; 💗

58. a változásokért, mert ezek általában jók és még jobb lesz általuk; 💗

59. a könnyeimért, mert tisztítják a szemet (azt mondják) és könnyítik a lelket; 💗

60. az érzelmeimért, mert ezek is éltetnek, csodákat adnak; 💗

61. mindenért, amit csak kapok, mert növelik az önbecsülésemet is; 💗

62. a kreativitásomért, mert ezzel alkothatok szépeket és hasznosakat; 💗

63. a felismeréseimért, imádom őket, mert tisztábban látok tőlük; 💗

64. mindazért, amit adhatok, mert ezzel is kifejezem hálámat és nagyrabecsülésemet én is; 💗

65. a boldogságért, mert fontos alkotóelem, még akkor is, ha csak aprócska; 💗

66. az álmaimért, az éjszakai és nappali álmokért, mert fel tudnak tölteni, elgondolkodtatnak; 💗

67. a vágyaimért, mert tudom, hogy minden lehetséges; 💗

68. mindenért, ami megkönnyíti az életem, mert könnyebbé teszik az életem; 💗

69. amik szebbé teszik az életem, mert kell, hogy szép legyen az élet; 💗

70. a beszélgetésekért, ezeket is imádom, mert ekkor is adhatok és kaphatok; 💗

71. az erőmért, fizikai és lelki egyaránt, mert sok nehézségen átsegített; 💗

72. a bátorságomért, mert le tudtam vele győzni nehézségeket; 💗

73. hogy jól tudok főzni, mert szeretem, ha az étel finom; 💗

74. hogy szépen és alaposan takarítok, mert a tisztaság fontos; 💗

75. hogy figyelmes vagyok, mert ez egy jó tulajdonság; 💗

76. hogy segítőkész vagyok, mert ez is az életöröm egyik kifejeződése és egy jó tulajdonság; 💗

77. a színekért, mert ezektől gyönyörű a világ; 💗

78. a fényért, mert ez éltet, ad örömöt, szebb tőle minden; 💗

79. a csodálatos Földért, mert ez egy igazán különleges hely; 💗

80. a különbözőségért, mert jó, hogy nem vagyunk egyformák; 💗

81. az elfogadásért, mert ez nagyban megkönnyíti az életünket; 💗

82. a csodákért, mert ezek mindenhol ott vannak, ha észrevesszük őket, óriási örömet adnak; 💗

83. a mosolyért, mert ez minden szívet átmelegít; 💗

84. a madarak énekéért, mert ez az egyik legszebb muzsika; 💗

85. a virágok illatáért, mert kellemesen elbódítják a lelket; 💗

86. a háztartási gépekért, mert ezek is megkönnyítik a mindennapokat; 💗

87. hogy megbecsülnek, mert ez nagyon fontos, növeli az önbizalmat; 💗

88. a zenéért, mert ez is feltölti a lelket, eltelít érzelmekkel; 💗

89. a csendért, mert ez meg békével tölt el és nyugodtsággal; 💗

90. a közlekedési eszközökért, mert eljuthatok velük bárhová; 💗

91. az ölelésekért; mert ezek szintén feltöltenek, még inkább eltöltenek szeretettel; 💗

92. a gyengeségemért, mert néha ez is kell, és ez is tud tanítani, ha figyelek rá; 💗

93. az internetért, mert így el tudok érni másokat és bármit; 💗

94. az imákért értem, mert valakiknek fontos vagyok és tényleg imádkoznak értem; 💗

95. a tudásomért, mert ez már az enyém és folyamatosan bővíthető; 💗

96. a beteljesült kívánságokért, mert ezek megmutatják, hogy igenis működik, amiben hiszek; 💗

97. a humorért, viccelődésért, mert ezek is megszépítik és színesítik az életet; 💗

98. a megoldásokért, mert mindig öröm, ha rátalálok egyre; 💗

99. hogy mindig minden jóra fordul, mert végül is azért vagyunk itt, hogy élvezzük az életet; 💗

100. hogy minden nap van miért hálát adnom, mert tudom, hogy még egy nap, amit megéltem; 💗

Átolvastam hangosan.

Köszönöm, hogy elolvastad! Remélem, kicsit te is más színben látod ezek után az életet. Örülj minden apróságnak! Ünnepeljük az életet és benne mindent! Magunkat is!

Hatalmas ölelés és pusszantás Mindenkinek!

Köszönöm, hogy vagytok nekem. ;)