Ahogy ígértem, csak előkerültem. :)
Mostanában elég sok minden történt. Az a mostanában úgy nagyjából az elmúlt egy-másfél hónap.
Kezdődött ugye a szépségversenyen való rövidke előadásommal. Aztán jött a rádió. Minden héten a könyvem témájához kapcsolódóan beszélgettünk vagy éppen vitáztunk.
A közösségi oldalon hirtelen egyre többen jelöltek be. Olyanok is sokan, akikkel még soha nem találkoztam. Van, akit visszajelöltem, van, akit nem. Ez van. :)
Ráadásul szerveződik egy általános iskolai osztálytalálkozó is. Huszonöt éve nem találkoztunk. Érdekes lesz, azt hiszem. Nem jártam végig velük nyolc osztályt, összesen úgy két és fél évet csak, azt is két részletben. Mivel négy különböző iskolába jártam a nyolc év alatt.
Aztán megint hagytam, hogy az a bizonyos valaki újra belépjen az életembe (B). Majd újra viharos gyorsasággal ki is lépett belőle, elég - mondjuk így - gyáva módon.
Félreértés ne essék, nem minősíteni és sértegetni akarom, csak azt írom meg, ami történt. A saját lelkével neki kell elszámolnia önmagának, nem nekem.
Mindezt azért írom meg, mert kapcsolódik a könyvhöz. Részben azért, mert ő az a B, akit megemlítek a köszönetnyilvánításban. Részben pedig önmagam szeretete miatt. És akárhogy is, de az iránta érzett dolgok miatt is. Nem, nem szerelemről van szó. De mindennek ellenére nagyra értékelem őt egyéb dolgok miatt. A gyávaság "jellemhiba", az ő baja.
Nos, részemről nem haragszom rá. Elfogadtam a döntését. Ha mást akar, legyen azzal. Ha engem valaki nem tud igazán értékelni, akkor még nem érdemel meg. És ezt nyugodtan mondhatom általánosságban is.
Ha valaki nem tud minket kellően értékelni, elfogadni, akkor bármennyire is szeretnénk vele lenni, bizony el kell engedni. Értékeljük benne a jó tulajdonságait, ne hibáztassuk és okoljuk! Így, a jó tulajdonságokra fókuszálva, talán beléphet valaki olyan az életünkbe, aki már tud bennünket értékelni. De nem úgy, hogy elvárunk.
Igen, kell önmagunkat annyira szeretni, hogy nem kiabálunk kígyót-békát a másikra. Hiszen az, hogy kit választ, az ő döntése. Aki szereti önmagát, sokkal jobb annál, minthogy ítélkezzen.
Tessék! Még egy dolog, ami a könyv témájába vág. :)
A mindennapi életünk során felmerülő szinte bármilyen szituációban több dolog is felmerülhet azok közül, amiről írok. Úgy mint például: elfogadás, elengedés, hibáztatás elkerülése, nem ítélkezés, figyelem stb.
Ahogy a fenti példámban is több minden előjött.
Hogy miért nem haragszom? Nagyon egyszerű. Kell nekem egy olyan érzés, ami csak az Én életemet keseríti meg, miközben ő jól érzi magát (már, ha valóban így van)? Semmi szükségem egy ilyen romboló érzésre. Szeressem már magam annyira, hogy nem hagyom, hogy valami kiborítson, hogy aztán nekem legyen rossz.
Tényleg legyünk magunknak mi az elsők. Utána jöhet mindenki más.
De hogy eláruljak még valamit, köszönettel tartozom neki. :)
Ezt is, és még a többi felmerült témát is apránként ki fogom itt tárgyalni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése