Köszönet - egy kis magyarázattal :)

Folytassuk a Köszönöm-témát!

Talán valaki felkapja a fejét azon, hogy mit és miért is kéne megköszönni valakinek, hogy bántott? Én nem azt mondom, hogy magát a bántást köszönjük meg. Nézzünk egy kicsit a dolgok mögé és akkor meglátjuk, hogy miért is köszönünk meg egy negatív dolgot.

Azt senki sem szereti, amikor bántást kap. Én sem szerettem soha sem. Kaptam eleget fizikai és szóbeli bántásból is, úgyhogy tudom most is, hogy miről beszélek.

De minden egyes bántás, negatív tett irányunkba elvezet valami másfelé. Talán egy másik útra, egy másik gondolkodásmódra, egy másik életre.

Abban az adott helyzetben persze nem tudjuk meglátni a bántásban a jót. Nem is kell. Idő kell ahhoz, hogy felismerjük, mi volt a haszna számunkra annak a bántásnak.

Anyám alkoholista volt, általában alkoholista pasijai is voltak. Szinte semmire nem emlékszem abból az első nyolc évemből. Csak egy halvány folt van előttem, amiben anyámat éppen bántja az egyik pasija. Tehát az, hogy anyám meghalt, tudott teret adni annak, hogy más környezetbe kerüljek. Bár akkor épp egy még rosszabba kerültem. A nagyszüleimhez. Ők többféle módon is bántalmaztak fizikailag és lelkileg is. A velük töltött időt hívom Én mindig életem legrosszabb egy és háromnegyed évének.

Tőlük kerültem állami gondozásba, ami lényegesen egy magasabb életminőséget jelentett annak ellenére, hogy ez nem egy meghitt családi légkör volt. Engem itt csak a gyerekek részéről ért bántás, a felnőttek részéről sohasem. Itt azért megtanulja az ember, hogy milyen sok másik gyerekkel együtt fürödni, nem lehet szégyellős. Milyen többen együtt aludni egy hálóban, együtt ünnepelni a szülinapokat. Itt minden olyan együtt-dolog volt. Együtt takarítani, együtt parkápolni, együtt menni a strandra, iskolába, együtt tanulni.
Mikor a nevelőszüleimtől visszakerültem az intézetbe, úgy éreztem, megbecsülnek. Sokat segítettem mások gyerekeknek a tanulásban.

Amikor nevelőszülőkhöz kerültem, adódott egy jó lehetőség arra, hogy másmilyen, jobb életem legyen. Az egy dolog, hogy nem igazán jöttem ki a nevelőanyámmal. De sokat tanultam náluk a vidéki életformáról, a háztáji gazdálkodásról, az állatok gondozásáról.

Ők fizikailag soha nem bántottak, de nevelőanyám sokszor úgy viszonyult hozzám, hogy az felért egy bántással. Elsősorban, azt hiszem, nem bízott bennem.

A volt férjem mellett és miatt (most így írom) történt meg, hogy elveszítettem a lakásomat. Aztán el is váltunk. Majd meglett életem első munkahelye, ahol megismertem a lányom apját. Na, ő aztán nem volt egy főnyeremény, de ez volt.

A férjem ugyan elperelte a fiamat, de sok évvel később rájöttem, hogy ez így volt jó. Amilyen helyzetben akkor voltam, mint albérlet, egy kocsmába járó, részeges pasi, ráadásul várandósan, nem igazán tudtam volna jól gondját viselni a fiamnak meg még kórházba is járni vele. Merthogy azt kellett. Többször is műtötték. De tényleg csak sok év múlva, miután elmúlt a sértettségem, értettem meg, hogy jobb volt így a fiamnak. Rendes otthona volt, szerető és gondoskodó családja, amit Én lehet, hogy az akkori helyzetemben nem tudtam volna megadni neki.

Mindegy is. Ez a kapcsolatom is szétment. Átmenetileg elvesztettem a lányomat is. A nővéremhez kerültem egy messzi városba. Ő akkor férjnél volt. Hozzájuk költöztem. De mivel a nővérem olyan volt, amilyen, nem igazán volt rózsás a kapcsolatunk. A férjét kedveltem, bár alig beszéltünk szinte. Nem tudom, hogy miért nem beszéltünk sokat.

Egy évig laktam náluk, amikor a nővérem kidobott. Éppen részeg volt. Aztán költözgettem kicsit ide-oda.

Volt rendes munkahelyem, új pasim. De ezzel az új pasival is a végére gondok lettek. Megütött, mert elhitt rólam egy hazugságot, amit más mondott neki sértettségében. Úgy tűnik, hogy tönkre vágta az életemet, mivel kidobott. Csak azért nem kerültem az utcára, mert a mentős, aki bevitt, még ott a kórházban felajánlotta a segítségét, így hozzájuk költöztem néhány hétre. Hát igazából neki is egy hatalmas köszönettel tartozom a segítségéért, mert akkor és ott megmentett.

Aztán megint máshová költöztem, de az a pasi meg azért dobott ki, mert nem bújtam vele ágyba.

Végül így kerültem ide a fővárosba.

Lehet látni, hogy egyik dologból következik a másik. És ami hirtelen nagyon rossznak tűnik, lehet, hogy az lesz az egyik legjobb dolog, ami történt velünk. Csak azért, mert valami jó dologhoz vezetett el.

Látható, hogy elég kacifántos utat választottam Én is magamnak. De hogyan is írhattam volna meg a könyvemet, ha nem történik velem ilyen sok minden? Hogyan tudnám elmesélni, hogy mennyi minden átalakult bennem?

Szóval, akárhol is tartunk, meg kell állnunk, visszatekinteni az eseményeinkre, és rájönni, hogy miért is volt jó még a negatív esemény is az életünkben? Minden elvezetett a mostani énünkhöz.

Persze, amikor ide felkerültem, nem volt akkor sem habostorta az életem. Csak sok évvel később történt meg, hogy elkezdődött az átalakulásom és tiszta szívvel mondhatom, hogy teljesen más vagyok, mint korábban voltam. De ezt már annyiszor elmondtam. :)

Viszont az, hogy ide költözhettem, nagyon sok tanulási lehetőséget megadott nekem. És bár egészen lassan, de eljutottam addig az emberig, aki most vagyok, és akit nagyon szeretek.

Azt persze általában megköszönjük, ha valami jó történik velünk. De azt megérteni, hogy a rossz dolgok is vezethetnek jóra, néha nagyon nehéz. Tényleg csak az kell, hogy megálljuk, körülnézzünk és megnézzük, mi és hogyan vezetett el odáig, ahol most vagyunk. Persze ezt csak akkor tudjuk megtenni, ha nem vagyunk amolyan panaszkodós emberek. Mert azoknak semmi sem jó.

Bizony nagyon sok, hosszú év is eltelhet addig, amíg eljutunk eddig a felismerésig. De ha tényleg jót akarunk magunknak, akkor talán áttekintjük – tárgyilagosan – a velünk történt eseményeket, hogy meglássuk, hova is vezetett minket mindaz.
Azért írtam, hogy tárgyilagosan, mert itt valóban érzelmek nélkül, elengedve minden sértettséget és haragot, kell visszanéznünk az utunkra. És meg fogjuk látni, hogy hova jutottunk, milyen erősek vagyunk, milyen jó tulajdonságaink vannak. Úgyhogy alapvetően még a velünk történt rossz dolgok is szolgálhatnak minket nagyon is jól.

Aki akar erről vagy bármi másról az önszeretet témájában beszélgetni, az megtalál az elérhetőségeimen itt az oldalon. :)

Pussszantáááás :)