Itt valami bűzlik 😲

Most egy olyan témáról akarok nektek írni, amiről már a könyvben is írtam. Persze tudom, hogy még nagyon sokan nem olvastátok a könyvemet. Amúgy is, a minap felmerült ez a téma, és én úgy éreztem, hogy újra írni és beszélni kell róla. ✒📣

Ez pedig nem más, mint az öndicséret. 😍

Szinte mindenki ismeri a mondást, hogy az öndicséret büdös. 😝Bevallom, nagyon régen még én is így vélekedtem. Egészen addig, amíg el nem kezdtem úgy igazán szeretgetni, megszeretni önmagamat. Azóta úgy tartom, hogy az öndicséretem virágillatú, szivárványszínű, ezüst csengő hangú, selymes tapintású, lágy és krémes ízű. Szóval igazából minden érzékemre jótékonyan ható. 

Úgy vélem, hogy önmagunk dicsérete az az önszeretetünk egyik alapköve. Az öndicséretet mindig önmagunkhoz viszonyítva mondjuk, soha nem másokhoz hasonlítva magunkat. Mert igazából az az igazi, ha önmagamhoz képes vagyok jobb, szebb, ügyesebb, kreatívabb, viccesebb, kitartóbb és még sorolhatnám a rengeteg tulajdonságot. 

Egyik nap telefonon beszélgettem valakivel. ☎️ Erről-arról és mindenféléről. Már nem is tudom, hogy konkrétan miről beszéltünk, de egyszer csak mondtam, hogy szép vagyok. Szépnek érzem magam, jól nézek ki. A hajam gyönyörű. 👑

Erre ő csak annyit mondott, hogy erre inkább nem mondana semmit. Kérdeztem, hogy miért is? Tán csak nem valami csúnyát akart mondani? Azt éppenséggel nem, de ezt most inkább szó nélkül hagyná. Aha! Gondoltam magamban. És akkor bizony visszakérdeztem, csak nem azt akarta mondani, hogy az öndicséret büdös? Mert ha ezt, akkor közölhetem, hogy az bizony nem büdös. Sőt!

Nos, aki a fenti kijelentést mondja –  most ítélkezés következik – az bizony, úgy vélem, hogy inkább irigy ránk. Mert mi képesek vagyunk megdicsérni önmagunkat. Van annyi önbizalmunk, hogy ezt megtegyük. Mert igen, önbizalom az aztán kell ahhoz, hogy megdicsérhessünk önmagunkat. És ez bizony valakiknek szúrja a szemét. De csak azért, mert ők bizony önmagukkal netán elégedetlenek, nincs elég önbizalmunk, nem szeretik eléggé magukat. Nem tudom. Mindez csak talán. Szerintem. 

Én meg pontosan úgy gondolom, hogy igenis szükségünk van arra, hogy megdicsérjük saját magunkat. Más úgysem fogja ezt megtenni nekünk. Hogy miért is? Több tippem is van erre. Sorolom. 📃

Az emberek általában valóban csak a saját dolgaikkal vannak elfoglalva. Gyakran észre sem veszik, ha csinálunk valamit, mert egyszerűen nem figyelnek. Nem figyelnek a körülöttük lévő világra, amibe mi is beletartozunk. Vagyis egyszerűen észre sem veszik, hogy valamiért meg kellene dicsérni a másikat. 🤔

Aztán itt vannak azok, akik egyszerűen képtelenek akár csak egy aprócska dicséretet is kinyögni magukból. Nagyon sok példát hoztam a korábbi exemről, úgyhogy, ha most megengeditek, nem akarom ismételni magam és már nem is akarok róla írni. Csupán annyit, hogy ő egyáltalán nem tudott dicsérni és felháborodott azon, amikor saját magamat dicsértem. 😠

Várjak valakinek a dicséretére, aki azt sem tudja, hogy mi az? Nem. Felesleges időpazarlás. 🕰

Majd itt vannak azok is, akik önbizalom-hiányosak. Ők hogyan is tudnának megdicsérni bárkit is, amikor még önmagukban is bizonytalanok? 

Biztos van még néhány típus, aki nem tudja, hogyan kellene dicsérni. 

Tehát az egészből az következik, hogy nekünk magunknak kell saját magunkat megdicsérni. És ezt bármiért megtehetjük. A legapróbb dologért is jár nekünk az elismerés, a dicséret. Amúgy nem kell ezt másoknak is hallania, mert akkor olyanokat mondanak, amit fentebb is írtam. És azt kell mondjam, hogy bizony azok, akik azt mondják, hogy az öndicséret büdös, azok nem igazán szeretnek. Mert ezzel a mondattal letörik a lelkesedésünket, az örömünket. És aki szeret minket, az bizony ilyet nem tesz. Az inkább velünk együtt örül és osztozik a dicséretben. Ha pedig valaki együtt örül velünk vagy mi örülhetünk együtt vele, az felbecsülhetetlen. 💖💜💚💝

Igenis nagyon rosszul tud esni, hogy ha valamiért megdicsérem magam, mert valami tényleg nagyon jól sikerül, vagy nagyon tetszik, vagy kitartó voltam, és akkor a másik azt mondja, hogy öndicséret…. Hadd ne írjam ki mindig! Ez egyenesen sértő szerintem. Aki szeret, az bizony figyeljen oda és lássa meg, hogy miért is dicsérjük meg magunkat. Legyen büszke arra, hogy van önbizalmunk. De hát ahhoz, hogy ezt észrevegye, önmagát is szeretnie kell. Mert akkor ő is egy másik szemüvegen keresztül fogja látni a világot. És ez egy sokkal jobb szemüveg. 👓🕶

Sajnos, nagyon sokan képtelenek megdicsérni önmagukat. 😯Talán a fentebb írt és már jól beléjük rögzült mondat miatt. De én azt mondom, ezt meg kell tanulni! Kötelező! Mert ha önmagunkkal elégedettek vagyunk, akkor a világot is és másokat is máshogy látunk, máshogy viszonyulunk hozzájuk. Szerintem az, ha valaki őszintén tudja dicsérni önmagát, igenis egy fantasztikus tulajdonság. Mert aki önmagát tudja dicsérni, az képes arra, hogy másokat is őszintén meg tudjon dicsérni. Ami szintén fontos. Hiszen, ha valakit megdicsérünk, az azt is jelenti, hogy figyelünk rá, értékeljük őt. És ez mindenkinek nagyon jólesik. Akit megdicsérünk, az ennek örülni fog, ragyogni fog, mosolyogni fog. Ez pedig ránk is jó hatással van, hiszen valakinek örömet okoztunk egy ilyen egyszerű kis ajándékkal. Igen, a dicséret is ajándék, amit bátran elosztogathatunk és nem csak a megajándékozott lesz sokkal boldogabb és elégedettebb, hanem mi is, akik adtuk az ajándékot. Sok-sok ilyen apró ajándék van, amit bármikor bátran osztogathatunk, nem kerül semmibe. Hiszen ajándékot nem csak kapni öröm, hanem adni is. 🎁🎀🎉

Tessék csak minden nap odaállni a tükör elé és megkeresni akár a legapróbb dolgot is, amiért már most meg tudjátok dicsérni magatokat! Bármi, ami tetszik önmagatokon. Lehet ez külső vagy belső tulajdonság, bármilyen képesség, ügyesség valamiben, még az olyan hétköznapi dolgokban is, mint a főzés vagy takarítás. Ha meg már egy ilyen megvan, akkor könnyebben jön a második, a harmadik. Végül meglátjuk, hogy egész sor dolog van, amiért megdicsérhetjük önmagunkat. Ezzel pedig hatalmasat növelhetünk az önbizalmunkon, az önbecsülésünkön. 

Én most végtelenül büszke vagyok magamra, mert elég kitartó vagyok az edzésben. Régebben lustább típus voltam. Vagyis inkább úgy mondanám, hogy nem motivált semmi. Most azonban az egészség, a fittség a legfőbb motiváló erőm. És az, hogy sokkal, de tényleg sokkal jobban érzem magam, mióta a mindennapjaim részévé tettem az edzést. Bizony hiányzik, ha egy nap kimarad. Amikor pedig az edzés végén visszatekintek, látom, hogy bizony képes voltam azt az egy órát megcsinálni mindennel együtt. És már nem fáradok el annyira. És már nem lihegek annyira. És már látszik a testemen a változás. És már egyre erősebbek az izmaim. És már egyre többet bírok. Hát kérem szépen, mi ez, ha nem dicséretre való sok-sok dolog? Ez az! 🏋️‍♂️💪🏃‍♀️

Mindenki legyen büszke önmagára és arra, amit csinál. Továbbra is azt mondom, hogy mindenki úgy tökéletes, ahogy van. Ha ezen változtatunk, akkor az úgy lesz tökéletes. 💎💎💎

Azt is tessék gyakorolni, hogyan kell másokat megdicsérni! Mert ez is nagyon fontos. Észre kell venni a másikat. Teljesen mindegy, hogy ismerős vagy ismeretlen emberről van szó.

Tudjátok, a piacon árusítok péntekenként tojást. Nagyon sok olyan vásárlóm van, akik jönnek és máris valami kedveset vagy szépet mondanak, vagy éppen megdicsérnek. Visszafele ez ugyanúgy működik, mert én is megdicsérek másokat, akár az öltözékét, akár valami más miatt. Mert beszélgetünk és kiderülnek dolgok. 💗💗💗

Tessék csak dicsérni másokat is! Meglátjátok, mennyi örömet fogtok okozni! 😊😊😊

A végén pedig azt mondom, hogy ismeretlenül is büszke vagyok mindenkire, aki elkezdi keresni magában azokat a tulajdonságokat, amikért meg tudja önmagát dicsérni. Meglátjátok, így tényleg sokkal szebb a világ. Imádom ezt! 

Hát akkor öndicséretre fel! Szeressétek magatokat, mert csak így tudtok igazán másokat is szeretni. ❤❤❤

Hatalmas ölelést küldök Mindenkinek! 😍😘😇