Ott vagy, ahol lenned kell

Megint hoztam egy olyan témát, amiről muszáj írnom. Egyrészt, mert zaklat belülről, másrészt, mert többekkel is szóba került. Persze, mindenki más szemszögből látja a dolgokat, ez érthető is. Elfogadom. De mint mindig, most is csak a saját személyes megtapasztalásaimról és észrevételeimről fogok írni.

Ez a téma szerepel a Lépcsőfok második részében, azt már meg is írtam. Ide pedig azért írok erről, hogy ne kelljen várni a könyv megjelenéséig vele.😊

Az utóbbi hónapokban kezdett jobban szembeötleni ez a dolog. Aztán egyre jobban megfigyeltem és kezdtem visszaemlékezni az életem történéseire ebből a megvilágításból.

Nagyon sok apró történés igazolja ezt az állításomat, de először elmesélem azt, amitől igazán megvilágosodott bennem a dolog.

Ahogy az előző bejegyzésemben is írtam, egyszerre két helyen dolgoztam két hétig. A második héten, mikor már biztos volt, hogy elmegyek, voltak az olyan beszélgetések a nagynénémmel, hogy akkor hogy fog alakulni az utánam következő időszak. És akkor láttam meg, hogy milyen összefüggések vannak, hogy miért is vagyok én most ott jó helyen. Valaki így át tudta kérni magát arra a szintre (6 szintes épületről van szó), ahol nekem kellett volna dolgozni. Más valaki át tudta magát kérni abba a műszakba, amit én vittem, vagyis délután 3 órától 7 óráig. Az eredeti műszak 5-től 9-ig lett volna, de így, hogy én csak az előbbit tudtam vállalni, valaki más át tudta magát erre kérni.

Valóban ez volt az a beszélgetés, amikor ráébredtem, hogy milyen jó, hogy ott voltam, hogy akkor voltam. Semmi sincs véletlenül, ebben aztán teljesen biztos vagyok. De hogy miért történnek a dolgok, az mindig csak utóbb derül ki. Ez teljesen jól is van így. Ha tudatosak vagyunk, akkor általában ki is tud derülni az az ok. Tehát, ami történik, az mindig az okozat, ami egy okból következik. (Régen valamiért rettenetesen nehezen értettem meg ezt az ok-okozat összefüggést. Valahogy tényleg nem értettem még magát a szót sem, hogy okozat. De már tiszta a kép.)

Szóval, ahhoz, hogy mások tudjanak variálni a munkahelyen a hellyel és idővel, ahhoz kellett, hogy én is ott legyek. Ilyen egyszerű az egész. 😇

Sokszor van az, hogy azért kell valahol ott lennünk, hogy általunk történjen valami. Értem úgy, hogy változzon valami, hassunk valakire, segítsünk valamiben valakinek. Máskor meg lehet, hogy azért kell ott lennünk, hogy ránk legyen hatással a hely vagy az emberek és a történések. Egyáltalán nem bonyolult a dolog. Sőt, valóban végtelenül egyszerű. Mindössze tényleg csak arra kell figyelnünk, vagyis megint csak tudatosnak lennünk, hogy észrevegyük, hogy mi történik velünk vagy körülöttünk, amikor ott vagyunk. Előfordul, hogy nem tudjuk meg, mi minden történik a háttérben, így lehet, hogy nem jövünk rá, mi volt a mi szerepünk benne. Mert ilyen is van. De ez is teljesen rendben van, mert ahogy mondani szoktam, nem kell nekem mindent tudnom.

Ahogy említettem, rengeteg apró dolog van, amiben rájöttem, hogy jó volt, hogy akkor és ott jelen voltam, hogy ott kellett lennem. Ilyen volt úgy egy hónapja, amikor láttam egy látássérült hölgyet, aki várt valamire. Közelben senki és megszólítottam. Kellett is a segítségem.

A pékségbeli munkám is olyan volt, hogy kellett, hogy ott legyek, hogy örömöt és másféle színt vigyek az emberek életébe, meghallgassam őket, valakinek még segítsek is. Sosem felejtem el, amikor az a fiatal anyuka nekem panaszolta el bánatát, és tudtam segíteni, ami pedig hatással volt az egész életükre. Ugyanis ezután megtalálták az otthont, amit kerestek. Szerintem erről tavaly írtam is egy bejegyzést. Ezt tekintem életem egyik csodájának, hogy ilyen nagy dologban én is hozzájárultam valamit a boldogságukhoz. 💗

De mondom, sok apró dolog van. Amikor engem szólítanak meg segítséget kérni az utcán, miközben sok másik ember is van ott. Vagy amikor én veszek észre valami fontos dolgot, amit mások éppen nem láttak meg, mert mondjuk nem figyeltek.

Szinte az egész éltemre ráhúzhatnám egy a mondatot amúgy. Oké, voltak kifejezetten rossz dolgok az éltemben, erre most nem térnék ki, inkább továbblépek ezekről és igyekszem azokat meglátni, amikben pozitív szerepem volt. Mint amikor sok évvel ezelőtt kinéztem az erkélyen – akkor még nem albérletben laktam – és megláttam az idős szomszéd nénit. Lementem és segítettem neki, onnantól pedig kialakult köztünk egy barátság és segítettem a lakását is rendben tartani, vásárolni, ha kellett. Amikor pedig hazajött az otthonból, akkor minden szombaton délután együtt voltunk, beszélgettünk, néha sütiztünk vagy ittunk egy kis alkoholt (akkoriban még nem volt bajom tőle, még nem voltam allergiás rá).

Említhetném azt a hölgyet is, aki olyan lelkesen olvasta a könyvemet és mindig beszámolt arról, hogy éppen hol tart. Aztán utána már éppen ezért (is) tudott segíteni valaki másnak.

Azt is mondhatnám, hogy nincsenek véletlenek, mert valóban nincsenek. Nem véletlenül vagyunk ott éppen, ahol és amikor. Mindennek van valami oka vagy éppen ez az okozata. Érdekes dolgok ezek, ha egy kicsit megpróbálunk mögé látni. Megláthatunk egy sokkal nagyobb valamit. Azt hihetnénk, hogy csak a mi életünkben történik valami, amikor megtörténik ez a véletlen, de nem. Egyáltalán nem. Ez egyszerre akár egészen sok ember életére is hatással lehet.

Én mindig azt mondom, hogy ha már csak egyetlen egy ember életébe is vittünk egy kis fényt, örömöt a jelenlétünkkel, akkor már megérte. Minden ember egy külön világ, így egy egész világra lehetünk hatással. Annyira szép ez így! 😍

Érdemes tehát odafigyelnünk úgy igazán a saját életünkre, vagyis tudatosnak lenni. Igazán csodálatos és különleges dolgokat élhetünk meg ezáltal. Az meg szerintem egy külön ajándék, hogy mások életére is hatással lehetünk. Pozitív hatással. Néha csak üljetek le egy kicsit csendben, gondolkodjatok el, mi mindent történt veletek, körülöttetek és talán megláthatjátok, kinek az életére voltatok jó hatással. Tényleg csodadolgok ezek és én annyira szeretem őket!

Kívánom, hogy legyen sok-sok ilyen felismerésben részetek, mert a ti szíveteket és lelketeket is meg fogja melengetni. 💝