Újabb változások

Néhány héttel ezelőtt megint jó nagy kanyarokat vett az életem. Megint úgy egyszerre történt több dolog is, úgyhogy éppen csak kapkodni tudtam utánuk a fejemet. De egy cseppet sem bánom, mert egyszerűen imádom, mikor történnek a változások az életemben. Már az sem volt meglepő számomra, hogy már megint egyszerre történik több dolog is. 😁

Most a munkáról lesz szó, vagyis inkább több munkáról.

Emlékeztek, írtam, hogy már nem dolgozom a pékségben. Nem akartam megírni a konkrét okát, mert nem akartam senkit sem bántani. De gondolhatjátok, ha nem ért volna negatív dolog, nem jöttem volna el.

Most pedig azt mondom, hogy hálás vagyok azért, hogy az a dolog ért. Meséljek? Juj! Tudom, hogy mennyire kíváncsiak vagytok. De nem a pékségről.

Az elmúlt fél év. Történtek dolgok ebben a fél évben, kisebbek, nagyobbak, de volt, hogy az élet csak a maga csendes kis medrében csordogált tova. Nyugodtan mondhatom, hogy volt benne olyan időszak is, amikor szó szerint nem történt semmi. Nyugalom volt minden téren. De ezekért a csendes időszakokért is nagyon hálás vagyok. 💜

Majd, ahogy az már nálam lenni szokott, egyszerre megindultak a történések.

Először is, a nagynéném beszervezett az ő munkahelyére. Ez csak egy átmeneti időszak volt, leginkább úgy hívom, hogy kisegítettem ott egy kis időre. Ennek amúgy nagy története van, talán megírom egy blogbejegyzésemben, mindenesetre a készülő könyvemben kapott egy fejezetet. Különös dolgok történtek ott is, mert ez alatt az idő alatt megint jött az olyan nagyon szeretett megvilágosodás-pillanat. Hívhatjuk úgy is, hogy valaminek megint a tudatára ébredtem. Nagynénémnek is csak hálás lehetek a lehetőségért, a munkáért és a beszélgetésekért. 💖
Tudjátok, gyakran egy jó beszélgetésből születnek az írásaim. 😊😍

A lényeg, hogy tudtam, hogy ez az időszak csak átmeneti lesz az életemben, mert egészen máshová vágytam. Ekkor már túl voltam egy másik állásinterjún is. Életem legjobb állásinterjúja volt. Ilyen jót és ilyen hosszan én még soha nem beszélgettem tulajjal vagy főnökkel állásinterjún. Neki tényleg voltak normális kérdései, nemcsak a szokásos „mesélj-magadról!” történet. Az is jó volt benne, hogy tényleg érdekelte a mondanivalóm és jónak is tartotta azokat.

Tehát első nap készültem a melóra a nagynéném mellett, közben pedig arra vártam, hogy ez a másik főnök felhívjon, behívjon próbanapra. Ahogy szépen telik az idő, lassan a munkaidő végéhez érünk, amikor megcsörren a telefonom és a másik főnök hív. Következő hétre megbeszéltük a próbanapot. Így akkor náluk kezdtem reggel, délután pedig irány a másik meló. Végül úgy alakult, hogy azon a héten két állásban voltam, mert az egyik helyen próbanapokat töltöttem, a másikban már alkalmazott voltam. Nem mondom, nem sűrűn fordul elő velem, hogy két állásban dolgozom, de most megtörtént. Évekkel korábban csak egy-egy ilyen napom alakult így, most azonban minden napom.

És felvettek!!! Azonban tisztességből még a következő hetet is lenyomtam a másik melóhelyen, nem akartam csak úgy hirtelen otthagyni őket minden segítség nélkül. És kellett is, hogy maradjak, mert akkor történtek meg azok a dolgok, amik meghozták a felismeréseket. Annyira jó sztori az is! Na, majd elmesélem nektek. Most azonban az új melómról fogok mesélni.

Azt hiszem, jobb helyre nem is vehettek volna fel. Úgyhogy most utólag nagyon, de nagyon hálás vagyok mindazoknak, akik nem vettek fel, de még csak figyelmet sem fordítottak rám, azoknak, akik visszautasítottak és mindenkinek, aki hozzájárult ahhoz, hogy ne náluk dolgozzak. Mert erre a helyre kellett jönnöm.

Nem is tudom, hol kezdjem. Egy kisebb üzletről van szó – a nevét nem fogom megírni. Egy amolyan családias méretű csapattal. Kevesebb, mint húsz emberrel. Ami a legjobb benne, hogy majdnem mind együtt dolgozunk egész nap, vagyis nem egyedül kell lennem az üzletben. Amúgy ez egy üzlet és szerviz is egyben, ezért az együtt dolgozás.

Tetszik a hely. Különösen jólesett számomra, hogy mindenki kedvesen fogadott. Nagyon sokat kellett és kell is még tanulnom, mert itt azért sokkal komplexebb a munka, mint egy sima bolti eladói feladat. Van benne kihívás bőven és tényleg rengeteg információt kell megtanulni, megjegyezni, mindenre odafigyelni. Az is nagyon jólesett, hogy már szinte mindenkitől kaptam dicséretet, hogy ügyes vagyok, hogy mennyire figyelek, hogy jól csinálom a dolgokat. Kezdőként ez nagyon jó. Sok-sok tanulni valóm van még, de állok elébe. Valami újat, sok újat tanulni, ez még jobbá teszi az egészet. Sokat hozzátesz az önbecsülésemhez is, hogy valami egészen mást tanulhatok és jó lehetek benne. 😊

Társaság szempontjából is mondhatom nyugodtan azt, hogy ez egy jó társaság. Mindenki mindenkivel jóban van. Egy kis helyen ez nem is lenne jó, ha másként lenne. Megy a rengeteg hülyéskedés és viccelődés. Úgyhogy a tanulás mellett azért elég sokat nevetek is. Volt már pár olyan pillanatom is, amikor azt mondtam, hogy ezt megszívtam, de igazából ezek is olyan vicces helyzetek voltak, mert senkiben sem volt egy cseppnyi rosszindulat sem. Mindannyian jót nevettünk.😄😄😄

A többségük persze férfi, amit nem is bánok. Már csak azért nem, mert valahogy elszoktam attól, hogy férfiakkal dolgozzak. Pedig nagyon régen több olyan hely volt, ahol férfiakkal is dolgoztam együtt. A nagy csapatból csak hárman vagyunk nők és valahogy ez így rendben is van.

A fiúk azért adják az ívet rendesen. Nem, nem, félreértés ne essék, nem udvarlás vagy hasonló témában, hanem például káromkodásban és lazaságban meg viccelődésben. Ahogy a lányok is.

Vannak jó beszélgetéseink is meg vannak nagyon nevetős pillanatok is. Közben meg tanítanak és tanulok. Az egyik csajszi a legfőbb tanárom. Szerintem nagyon jól tanít. Úgy csinálja, ahogy én is tenném másokkal, vagyis részletesen és türelmesen elmagyarázza a dolgokat. Rajta kívül pedig többen is segítenek, tanítanak a folyamatokban. Tetszik ez a hozzáállás. Persze mindenki érdeke, hogy én is hamar belerázódjak a dolgokba. Kezdőként még hibázok, így van, de akkor azt megbeszéljük, hogy mi volt, hogy kellene másként. Ezt is mindenki türelmesen és kedvesen teszi, nem szedik le a fejemet.

Őszintén mondom, azt hiszem, erre az egészre volt szükségem. Tudjátok, ez a sok egyedüllét, még a munkában is effektív egyedül lenni, nem a legjobb dolog. De most újra bekerültem egy társaságba. Kicsit olyan, mintha felrázódott volna az életem. Olyan, mintha újra kinyílt volna bennem egy olyan ajtó, ami valamikor szép csendesen becsukódott és már régóta zárva van. Sőt, még az is hiszem, hogy ez volt az a változás, amit már jó ideje éreztem. Tudtam, hogy valami nagy dolog fog velem történni. Most nem feltétlenül magára a munkára gondolok, hanem minden másra is, amit hozott magával. Már most is érzem, hogy elkezdtem jobban kinyílni. Lehet, hogy lesznek összezördülések vagy konfliktusok, de az most valahogy nem érdekel. Most csak azt látom, hogy belecsöppentem valami jó dologba, ami nagy hatással van az életemre és rám is. Ez az! Ezt a szót kerestem. Felszabadultság! Megvan! Mert lehetek laza, viccelődhetek a munka komolysága mellett. Újra meg kell tanulnom ezeket a dolgokat, mert, mint mondtam, bezárult az a lazaság ajtó. Szóval a munka mellett még ezt is tanulom újra.

Talán a mai nap végén azt hitték, kicsit megbotránkoztam a viselkedésükön. Egy kicsit valóban. De talán csak azért, mert már elszoktam mind az ilyen nagyon munkahelyi társaságtól, mind az ilyenfajta élcelődéstől, lazaságtól. Erre most nem találok jobb szót. Amikor azt látom, hogy itt tényleg viccesen veszik a poénokat. Nem tudhatom, hogy van-e mögöttük bármi komolyság is, de senki nem sértődik meg.

Sok szempontból tanít engem ez a hely és az ott dolgozók. Bízom benne, hogy ez kölcsönös lehet, lesz. Elsősorban a főnöknek vagyok hálás, hogy meglátott bennem valamit, amiért úgy érezte, én is értékes tagja lehetek a csapatnak. Igyekszem is jól megtanulni a dolgokat. Másrészt mindenki másnak is, hogy szeretettel és kedvesen fogadtak. Hálás vagyok a segítségükért is és minden tanításukért. Bár kicsit talán csodálkozva néztek rám, mikor mondtam, hogy vegán vagyok és nem dohányom, nem is iszom, de nem volt bennük semmi ítélkezés.

És nagyon köszönöm a kávét! Tessék! Mellettük még a főzött kávéra is egy pillanat alatt rászoktam. Persze nem
bánom, mert nagyon finom. 😋

Ha olvassa valamelyikük ezt a bejegyzést, biztosan meg fog lepődni. Mert ma a meló végén még hülyéskedtek is a fiúk, hogy írhatnék akár egy könyvet a viselkedésükről is.😅😅😅

Még van egy üzenetem: nem akarom megváltoztatni egyiküket sem. Inkább köszönöm, hogy megmutattak valami mást, olyat, amiről azt hittem, már nem fogok találkozni ilyennel. Ezeket mind megírtam ebben a bejegyzésben.

Tényleg csak köszönettel tartozom. Mert számomra ez az egész nagyon sokat jelent.

Köszönöm. 😊💙