A megszokás

Nagyon sok témáról írtam a könyvben, de azért vannak olyanok, amik így első körben kimaradtak. Ezek közé tartozik például a megszokás.

Mivel a könyvbe nem került bele, ezért itt írok róla :)

Szokásai, megszokott dolgai mindenkinek vannak. Sokszor olyan mértékben élünk a megszokásainkban, hogy a cselekvéseink is automatikussá válnak, így fel sem tűnik, hogy mit csinálunk. Egyáltalán nem vagyunk tudatosak a saját cselekvéseinkre. Néha feltűnik később, hogy vajon megcsináltam azt a valamit? Néha nálam is előfordul, hogy vajon tényleg becsuktam az ajtót, lekapcsoltam a gázt? Már annyira a testünkbe ivódnak ezek a cselekvések, hogy a tudatunkkal már fel sem figyelünk rájuk, elsuhanunk felettük. Annyira automatikusak bizonyos cselekvéseink, mert mindig ugyanazt csináljuk, így a gondolataink egészen máshol is járnak. Ezért van, hogy néha elgondolkodunk azon, hogy vajon megcsináltunk-e valamit.

Én nem mondom, hogy a szokások, a megszokások rosszak lennének. Nem feltétlenül. Ha nem rontja az életminőségünket, akkor szerintem semmi rossz nincs benne.

Van viszont más oldala is a megszokásnak. Persze, mindenkinek a saját döntése, hogy mennyire akar ezekben benne maradni. Nem ítélkezem, csak felvetek néhány gondolatot.

Nagyjából két évvel ezelőtt tettem egy kijelentést egy ismerősömnek, amikor végre találkoztunk. A találkozót is mindig a megszokásaira hivatkozva halasztotta. A kijelentés a következő:

A MEGSZOKÁS AZ ÉLET GYILKOSA.

Ez az ismerősöm is a megszokásai miatt nem találkozott velem. Valahogy nem akaródzott neki ezt egy pillanatra sem felborítani. Csakhogy így elmaradt mindig a találkozó, pedig mindig ő kezdeményezte.

Nos, ez csak egy példa erre. De milyen sok esetben van az, hogy a megszokásaink miatt nem teszünk meg valamit, nem megyünk el valahova? Milyen sok esetben lemondunk valami másról, amit kipróbálhatnánk, valami újról, amit akár meg is kedvelhetünk? Mennyiszer maradunk a megszokott dolgainknál, mert azokat már ismerjük? És miért? Mert félünk az újtól, ami adott esetben akár egész jó is lehet. Félünk a kalandoktól, az ismerkedéstől, egy új kapcsolat lehetőségétől, mert talán sérülhetünk benne? Mi van akkor, ha jól sül el a dolog?
Ez utóbbit azért említem, mert éppen a megszokás miatt lépett vissza egy férfi attól, hogy kapcsolatot kezdjen velem. Megszokta az egyedüllétet, mert régóta egyedül van. Én is évek óta egyedül vagyok. És akkor mi van? Megszokta, hogy nincs mellette senki, hogy egymaga oldja meg a problémáit, egyedül csinál mindent. Hiába tetszettem neki. A megszokott egyedülléte miatt inkább visszalépett. Így nem meri megtapasztalni a szeretetet sem. Akár adni, akár kapni.

Kérdezem Én: érdemes benne maradnunk a csigaházunkban, ha jön valaki az életünkbe, aki tetszik nekünk, akivel akár jó is lehet bármi? Ha még odáig sem jutunk el, hogy legalább megismerjük a másikat, akkor nem tudjuk, hogy miről is maradunk le.

Itt meg kell említenem egy másik sajnálatos tényt is, miszerint ő engem az előző kapcsolatainak a kudarcai alapján ítélt meg és a lehetséges kapcsolatunkat. Ez kicsit olyan megszokás is, hiszen megszokta, hogy azok a nők úgy bántak vele, ahogy, úgy értek véget a kapcsolatai, ahogy és máris kijelentette, hogy ez is csak olyan lenne. Vagyis előre ítélkezett felettem és a lehetséges kapcsolatunk felett, úgy, hogy egyáltalán nem is ismer engem. Meg kellett kérnem rá, hogy engem ne mások alapján ítéljen meg, mert Én nem olyan vagyok, Én teljesen más vagyok.

Úgy látszik, még nem engedte el a korábbiakból származó sérüléseit. Szomorú.

Nos, ha valaki a megszokásaiban akar élni, ha nem akar semmi újat az életében, semmi kalandot, változatosságot, nem tudunk vele mit tenni. Erre csak azt mondom, hogy tovább fog ebben süllyedni. A végén egyedül fog maradni. De ugye, ez nem az Én dolgom, nem menthetem meg és nem is szólhatok bele az életébe. Csak elfogadhatom a döntését.

Bevallom, kicsit fájt a dolog. És talán nem is az, hogy visszalépett, hanem az indokok, amiket mondott. A megszokás meg a korábbiak miatti megítélés.

Tudnék még példákat hozni az életemben a megszokásokról, azokról, amik miatt nem mert vagy akart valaki változtatni. Nem mindig a félelem miatt, néha csak azért, mert megszokta úgy, ahogy van.

Én gyakran szoktam dacolni ezzel a megszokás vagy szokás dologgal. Mikor valaki azzal jön, hogy így vagy úgy szokták, meg szoktam kérdezni, hogy miért nem lehetne máshogy? Miért kell nekem valamit úgy csinálnom, ahogy a szokás diktálja? Szeretek új módon kipróbálni dolgokat, új utak felé menni. Szerintem ez nagyon izgalmas. De nagyon kevés embert találni, aki megpróbálná máshogy is a dolgokat, mint ahogy a szokás diktálja.

Lehet, hogy nehéz kilépni a megszokásokból, de nem lehetetlen. Az kell hozzá, hogy szeressük önmagunkat és az életünket. Hogy szeressünk és akarjunk élni. Mert fantasztikus dolgok történhetnek, ha kilépünk egyszer a megszokás kerekéből és megtapasztalunk valami egészen mást, valami újat. Lehet, hogy nem fog mindig jól elsülni, de akkor is valami mást tettünk. Kipróbáltunk valamit, tapasztaltunk. Ezek a dolgok mindig hozzánk tesznek valamit. De abban biztos vagyok, hogy ha valaki szereti önmagát, nem fogja azt mondani, hogy nem érte meg. Azt fogja mondani, ez is jó volt egy tapasztalásnak.

Az is kell a megszokásokból való kilépéshez, hogy végre észrevegyük önmagunkat. Felfigyeljünk önmagunkra. Mert talán megláthatjuk, hogy beleragadtunk a megszokásainkba és ezek miatt mennyi mindenről maradtunk le. Ha valaki rájön, hogy a szokásai rabja, máris sokat tett önmagáért és innen már indulhat is a változás. Igen, a változás, amitől oly sokan félnek. De miért kell félni? Kaland az élet! Csodás kaland, ha úgy éljük meg. Annyi minden van, amit kipróbálhatunk, annyi ember, akit megismerhetünk, annyi szenvedély, szeretet, szerelem, amit megélhetünk! Úgy akarunk megöregedni, hogy belesavanyodunk a megszokott kis életünkbe? Mindenhova új színt lehet vinni, ha néha máshogy csinálunk dolgokat, mint ahogy megszoktuk. Annyi öröm, nevetés, szeretet vár ránk az életben, de ha elsüllyedünk a megszokás mocsarában, akkor ezeket nem fogjuk meglátni.

Azt is tudom, hogy a megszokásaink miatt rosszul is tudjuk érezni magunkat vagy lehet bűntudatunk. Tapasztaltam Én is, mikor lemondtam valamit a megszokásaim miatt.

De már hagyjuk is ezeket a megszokásokat!

Kalandra fel! Hív az élet!