Hogy nézek ki???

Minap találkoztam egy új ismerőssel. Nő az illető. Nagyjából két órát töltöttünk együtt hol beszélgetésben, hol hallgatásban. Néha igazán nem tudtam mit mondani.

Telt az idő. Beszélgetésünk második órájának nagyjából a felénél megjegyezte, hogy nyaktól lefele igazán csinos nő vagyok, de nyaktól felfele, mintha nem lett volna időm magamra. Kérdeztem, hogy mit ért ezalatt. Azt mondta, hogy nem bántásból mondja ezt, de tényleg. Nagyjából a hajam színe olyan semmilyen, ez inkább olyan vidéki hajszín, változtassak rajta. A szemöldököm sem jó, keressek egy kozmetikust, aki kitalálja, hogy milyen forma illik az arcomhoz és aszerint szedi ki. Esetleg tegyek fel egy jó műszempillát. Meg használjak sminket.
Szóval, az arcom, a fejem úgy egészében nem tetszett neki. Persze, tudom, a fotós által készített képeken tényleg máshogy nézek ki. Nagyon szép vagyok rajtuk. Smink van az arcomon, a hajam éppen frissen festve és bodorítva. Egy kicsit úgy is éreztem magam, mintha nem egészen Én lennék az a Nő a képeken. De Én vagyok, egy másik oldalam.

Alapvetően nem sértődtem meg ennek az új ismerősnek megjegyzésein. Gondolkodni viszont sokat gondolkodtam rajta. Az interneten elkezdtem kutakodni, hogy milyen szemöldök és milyen hajviselet illik egy ilyen kerek archoz, mint az enyém is. Találtam is mindenféle szépítész, stílustanácsadó oldalán tippeket.

A szemöldök legyen szögletes ívű, hogy ezzel is nyújtsuk az arcot. A hajviselet legyen göndör (ha göndör hajról van szó), leírták, hogy milyen fazonra legyen vágva. Copfot szinte tilos is hordani ilyen kerek archoz. Nem nyújtja az arcot.

Keresgettem, találtam dolgokat, jegyzeteltem. Aztán tovább gondolkodtam...

A hajam olyan színű, ami nekem tetszik. És hát hadd ne hagyjam szabadon lógni ebben a nagy melegben, mert nagyjából három másodperc alatt már izzadok is alatta. Nem olyan göndör és hosszú, mint régen volt, de azért még mindig jól tud melegíteni. És amikor megmosom és megszárad, sokszor mondom magamra, hogy tiszta boszi vagyok. :)

Műszempillát nem rakatok, nincs rá szükségem. Nekem elég a sajátom is.

Szögletes szemöldököt sem fogok csináltatni, mert nem tetszik. Talán egy kicsit vastagabbra fogom hagyatni a kozmetikusommal, de ennyi.

Aki a fotózáshoz sminkelt, ő is megjegyezte, hogy szép a bőröm, igazán kár is lenne sminkelni.

Nem fogom magam megváltoztatni azért, mert az embereknek a szemében ez a szép, a harmonikus, az elfogadható.

Nekem az elfogadható, amilyen Én vagyok. Nem vagyok modellalkat, nem vagyok kirívó szépség. De tetszem magamnak, amikor a tükörbe nézek.

Különben is, többek között szép a mosolyom, szépen csillognak a szemeim és szép színük is van.

A kérdéseim: Miért is nem vagyok jó úgy, ahogy vagyok? Miért is kellene megfelelnem annak az igénynek, hogy mások szépnek lássanak? Miért nem tudják mások elfogadni azt, ahogy kinézek? Miért kellene megfelelnem a követendő trendnek, stílusnak, ha az nekem nem tetszik? Csak azért, hogy mások elfogadjanak? Nem, köszönöm. Akkor Én nem kérek ebből.

Nem akarok csak azért megváltozni, hogy más tekintetének, ízlésének az megfeleljen. Nem akarok olyan emberek közé sem tartozni, akiknek az számít, hogy milyen vagyok külsőre. Olyan, mintha így akarná magát valaki eladni. Hát Én nem. Nem akarom magam eladni semmilyen módon sem. Ha a trendi elvárásoknak akarnék megfelelni, akkor az megint nem Én lennék. Megtagadnám Önmagam és mindazt, amit képviselek. Hiszen Én nem másoknak akarok megfelelni, hanem csakis saját magamnak. Nem vagyok olyan csúnya, akire még ránézni sem lehet. És ha valaki a külső alapján ítél, hát… hadd ne mondjam ki a véleményemet.

Ezt a gondolatot csak zárójelben teszem ide: Én is látom az embereket az utcán. Van szemem, látom, ki hogyan öltözködik, hogyan néz ki. De! Nem érdekel. Nem fogok csak azért ítéletet mondani, mert nekem nem tetszik, ahogy öltözik vagy ahogy kinéz. Én nem vennék fel esetleg olyan ruhát, de ő nem Én vagyok, tehát semmi közöm ahhoz, hogy a másik mit visel. Az ő élete, csinál, amit akar, mert az ő döntése.
Nos, zárójel vége.

Beszélgettünk még egyéb dolgokról is. Megemlítettem neki, hogy néha bizony elveszik az önbizalmam. És tudjátok, hogy mit mondott ő, aki még nem is olvasta a könyvemet? Szó szerint ezt: Akkor el is égetheted a könyvedet!
Na, ezt aztán sértőnek találtam! Ez az volt. Hogy mondhat valaki ilyet? De tudom.

Az önmagunk szeretése nem azt jelenti, hogy mindig minden flottul megy az életünkben. Nem azt jelenti, hogy mindig topon vagyunk. Nem azt jelenti, hogy örökösen úgy kell kinéznünk, mint aki az éppen aktuális divatlapból lépett elő. Az önszeretés elsősorban azt jelenti, hogy önmagunkat tiszteljük, becsüljük és fogadjuk el és nem akarunk megfelelni másoknak semmilyen téren.

Ha most megfogadnám ennek az illetőnek a tanácsait a fejemre vonatkozóan, akkor az nem Én lennék. Akkor mások kedvéért változtatnék magamon. Az nem lenne igazi és hiteles. Hogy képviselhetném az önszeretetet, ha mások miatt tennék bármit is magammal? Hogy érezném úgy jól magam, ha mások miatt változtatnék magamon? Ha Én úgy érzem, hogy valami miatt változásra volna szüksége a fejemnek, akkor azt magam miatt teszem, tenném. És csakis olyanra, ami nekem tetszik.

Nekem nagyon sokat tanított és mutatott meg ez a beszélgetés. Figyeltem közben magamra, a reakcióimra is. És büszke vagyok magamra, amiért például nem sértődtem meg. Végre ezt is megértem magamban!

De ha esetleg másoknak nem lenne egyértelmű, akkor álljanak itt a tanulságok: nem ítélkezünk mások felett, mert nem dolgunk. Nem szólunk bele más életébe, mert az nem a miénk. Fogadjuk el a másikat!

 

Azt mondom, akinek nem tetszik a látvány, amit nyújtok, az nyugodtan fordítsa el a fejét és legeltesse máson a szemét! Ennyi.