A panaszkodás

Minden napnak megvan a maga kihívása, de persze nem kell küzdelemnek felfogni. Úgy vagyok vele, hogy bármi is történik, de tényleg bármi, igyekszem pozitívan hozzáállni. Így sokkal jobb az élet. Éppen ezért is akarok most írni a panaszkodásról, arról a dologról, ami oly sokak életét igazából megkeseríti.

Már maga a panaszkodás is elég energiaigényes, néha fárasztó dolog. Persze csak egy ideig, hiszen maga a panaszkodó éppen azáltal jut plusz energiához, hogy kiadta magából a panaszait. Mire ennek a végére ér, ő sokkal jobban lesz, mivel ezáltal energiát nyert, azonban az, aki hallgatta őt, az lényegesen rosszabbul fogja magát érezni, hiszen energiát veszített. Tehát a panaszkodás az egyben energiarablás is. Úgy is mondhatnám, hogy a panaszkodás egyfajta méreg. Amikor panaszkodunk, akkor a saját testünket, lelkünket és elménket mérgezzük. Ugyanígy a másikét is.

Sokan nagyon szeretnek panaszkodni akár még a legapróbb dolgokra is. Ezáltal energiát nyerni remélnek. Még akkor is így van, ha ez általában nem tudatos folyamat náluk. Mert a legtöbb esetben tényleg tudattalan.
A legtöbben úgy is vagyunk vele, hogy hagyjuk, hogy a másik kipanaszkodja magát nekünk, mondván, hogy legalább megkönnyebbül azzal, hogy kiadta magából. Még azt is látjuk, hogy jobban lesz tőle. Az persze közben eszünkbe sem jut, hogy mi meg éppen attól lettünk fáradtabbak vagy rosszabbul, hogy meghallgattuk ezt a panaszkodást. Hiszen a panaszkodás tele van negatív energiával, így hát ne csodálkozzunk azon, hogy milyen rosszul vagyunk egy panaszáradat meghallgatását követően.

A panaszkodásról is le lehet és le is kell szokni a saját magunk és mások jólléte érdekében is. Panaszkodással ugyanis még egy fikarcnyit sem jutott előbbre a világ.
A panaszkodásról való leszokáshoz elengedhetetlen a tudatosság. Meg kell tanulnunk odafigyelni arra, ha éppen megint panaszkodnánk akár csak egy apró dologra is. Hogy mondjuk valaki miatt éppen nem fértünk el a villamos ajtajánál. Csak annyit mondanék, hogy inkább udvariasan szólni kell, mint hogy rögtön kifakadni. Ennyire egyszerű volna a dolog.
Ehhez a tudatossághoz szükség van önmagunk szeretetére és tiszteletére is. Ezáltal már tudatába kerülhetünk panaszkodós személyiségvonásunknak. Ha pedig erre ráeszméltünk, akkor már a másik iránti tiszteletből is abba kell hagyjuk a panaszkodást. Ha a másiknak, akivel beszélgetünk, aki hallgat minket, nem akarunk rosszat, akkor feltétlenül oda kell rá figyelnünk, oda kell arra figyelnünk, hogy ne zúdítsuk rá a panaszainkat.
Őszintén szólva a panaszkodás amúgy egy nagyon önző dolog. Néha, nagyon ritkán én is szoktam még panaszkodni, de előtte megkérdezem az illetőt, hogy panaszkodhatok-e neki egy sort. Mert néha nekem is jólesik kiadni magamból, ha valami nagyon nyomja a belsőmet. Ismétlem, hogy csak néha. Nem minden nap és nem minden apróságot. Azonban ezt is úgy teszem, hogy minél hamarabb a végére érjek és lehetőleg nem fancsali képpel és haragos hanggal adjam elő. Hogy a másiknak ne ártsak azzal, hogy éppen ő az, aki meghallgat engem.
Ugyanis a panaszkodással minden csak rosszabb lesz. Még a kedvünk is, hiszen már eleve hagytuk, hogy valami elvegye a kedvünket. Valami apróságon felhúztuk magunkat és már jöhet is a panaszkodást. Csodálkozunk azon, hogy nem halad semerre az életünk, hogy nem lesz jobb? Hát le kell szokni a panaszkodásról, hogy jobb irányt vehessen az életünk.

A mindennapok kihívásaiban ott van a panaszok meghallgatása is. Egészen apró dolgokban, néha nagyobbakban. Ilyenkor mindig az a fontos, hogy ugyan meghallgatjuk a másikat, de ennél jobban ne menjünk bele! Ne kezdjünk el sajnálkozni rajta! Ne kezdjük el, hogy egyetértünk vele és mi is elkezdjük szidni azt, akiről beszél. Semlegesnek kell maradnunk, mert csak így őrizhetjük meg az energiánkat.
Amúgy, ha valaki túl sokat panaszkodik, akkor le is lehet őt állítani. Meg kell neki mondani, hogy nem akarjuk hallgatni a panaszait. Igen, valakinek állandó panaszkodásból áll az élete, de nem vagyunk kötelesek hallgatni. Mindenkinek a saját döntése, hogy hogyan szeretné élni az életét. A panaszkodónak, hogy állandóan panaszkodva, a hallgatónak meg ezt hallgatva. Mire jó ez?
Tényleg rettenetes olyan ember közelében lenni, aki állandóan panaszkodik és nem látja még a halvány napsugarat sem az életében.

Csak mondom, hogy ha mi magunk egyre inkább az örömre, a pozitivitásra, a hálára hangoljuk magunkat, akkor egyre kevésbé fogunk ilyen panaszkodós embereket "bevonzani" a környezetünkbe. Elő fog fordulni, de talán sokkal jobban fogjuk kezelni a helyzetet.

Tudom, vannak rossz dolgok az életben. De minden csak megítélés kérdése. Nem kell mindenben a rosszat keresni. Nem kell minden apróságon felháborodni. Az élet sokkal több csodás és szépséget tartogat, amit könnyebben észreveszünk, ha leszokunk a panaszkodásról.
Kéne ilyen panaszkodásról leszokó csoportot indítani. Nem is rossz ötlet. 😁
Tudom, hogy mindenkinek más az élete, de az nem jelenti azt, hogy ha valakinek "rosszabb", akkor bármi többet vagy jobban elérhet a panaszkodással, vagy, hogy több engedélye lenne a panaszkodásra. Minek panaszkodni? Teljesen felesleges. Sőt, odáig merészkedem, hogy azt mondom, teljes mértékben értelmetlen. Panaszkodás helyett észre lehet venni az apró csodákat, szépségeket. Lehet helyette könyvet is olvasni vagy egy jó zeneszámot meghallgatni, ami megnyugtat, lecsillapít minket. Elgondolkodni azon, hogy mire is jó, hogy megint panaszkodtunk.
Azért, mert valakire vagy valamire panaszkodunk, attól tényleg csak nekünk lesz rosszabb. Akire panaszkodtunk, már rég nincs sehol, nem is érdekli a panaszunk, éli tovább az életét. Mi meg ott maradtunk abban a méregben, amit generáltunk magunknak a panaszkodással. Kérdem én, szükségünk van erre? Még több mérget adni magunknak?

És még valami! Minél többet panaszkodunk, annál több olyan körülményt, eseményt, embert vonzhatunk magunk köré, amik és akik még több panaszkodásra adnak okot. Szépen generálja egyik a másikat.

Kezdj el odafigyelni magadra! Figyeld meg, hogy mikor panaszkodsz! Lehet egy apró dolog is, a lényeg, hogy vedd észre! Ha észrevetted, akkor pedig abban a pillanatban meg is állíthatod. És tudod mit? Még azt is megteheted, hogy megköszönöd magadnak, hogy észrevetted ezt a pillanatot és megállítottad. Sőt, megteheted azt is, hogy megáldod a másik személyt. Ezt egyszerűen úgy is megteheted, hogy visszavonod tőle a negatív gondolatokat, amik megjelentek róla a fejedben. De akár meg is köszönheted neki is, hogy kihozott belőled egy panaszkodást, amire oda tudtál figyelni és meg tudtad állítani. Látod, mindenkitől tudunk valamit tanulni. 😉💖
Vedd észre azt is, hogy talán bár számodra nem annak tűnik egy apró negatív megjegyzés, az mégis elég gyakran már a panaszkodás kategóriájába tartozik.

Változtass úgy az életeden a jó irányba, hogy megszűnsz panaszkodónak lenni!
Hidd el, igazán megéri! 💗💗💗
Keressünk inkább olyan dolgokat, amik a legapróbb örömöt is kiváltják belőlünk és inkább ezt osszuk meg! Sokkal több hasznunk származik ebből minden tekintetben. 😍😍😍 Nevessetek jó sokat! Még többet és többet panasz helyett. 😘

Örömökre fel!!!  😃😃😃