Az álmok világa

Az egyik, amit a legjobban szeretek az éjszakában, az az álmodás. Az álmok világa.

Számomra az mindig is különleges volt. Az, hogy álmodhatok, hogy láthatom az álmaimat és emlékezhetek rájuk, egyszerűen mesés.

Az okos emberek már megmondták, hogy mindenki álmodik, csak vannak, akik nem emlékszenek az álmaikra. Az emberi agy, az emberi lélek egyszerűen olyan, hogy nem tud nem álmodni. Azt is megmondták, hogy az álmok sokfélék lehetnek, úgy, mint jóslóálmok, valamilyen történés vagy csak a napunk feldolgozása, vágyak megélése meg még ki tudja mi. Engem, őszintén szólva, ez nem is nagyon érdekel. Régebben még néha foglalkoztam azzal, hogy megpróbáljam megfejteni az álmaimat, de rájöttem, hogy igazán sohasem fog menni. Úgyhogy már jó ideje nem akarom én őket megfejteni. Annyira összetett feladat lenne, hogy fölöslegesnek érzem, hogy a megfejtésükkel töltsek annyi időt. Tehát sosem néztem, hogy milyen életkorban, életszakaszban, milyen történések előtt vagy után milyen álmaim vannak.

Nem vagyok tudatos álmodó, sosem tanultam azt meg és egyelőre úgy érzem, hogy nem is szeretném. Nekem teljesen megfelel az, hogy jönnek az álmok úgy, ahogy akarnak. Mindenhogy imádom őket.

Az álmaim mindig annyifélék, ahány álmot látok. Vannak visszatérő motívumok vagy szimbólumok, tárgyak, de sosincs két egyforma álmom. Pedig én aztán éjszakánként legalább három álmot szoktam álmodni. Valamikor mindegyikre emlékszem, valamikor csak foszlányok vagy sejtelmes érzések maradnak meg, de van olyan is, hogy nem emlékszem rájuk, szerencsére. És persze van olyan is, amire nem szívesen emlékszem, mert olyan volt a történés vagy rettenetes érzés volt maga az egész álom.

Az álmok világa érdekes, furcsa, különleges és hihetetlen. Régebben naponta órákat töltöttem azzal, hogy minden éjszakai álmomat leírjam. Mivel éjszakánként több is volt, ezért volt, hogy egy fél napot csak a leírásukkal töltöttem. Azért is, mert nekem mindig színes és nagyon mozgalmas álmaim vannak. Mindig történik valami. Van, amelyikből én is úgy ébredek fel, hogy eltölt a félelem, de vannak olyanok is, amelyek hatalmas erővel töltenek fel. Néhány napja és múlt éjjel is volt egy-egy ilyen álmom.

Meséljek róluk? Szerintem nekem is volt mindenféle álmom. Például egyszer volt egy folytatásos álmom. Néhány éjszakán át álmodtam, és a következő mindig az előző éjjeli álom folytatása volt. Ez nagyon érdekes volt. Még ma is emlékszem erre az álomra, pedig legalább 25 éve volt.

Megesik néha, hogy történik velem valami az ébrenlét világában, akkor hirtelen úgy érzem, hogy déjà vu-m (dezsávüm) volt. Tudjátok, ezek azok a pillanatnyi élmények, amikor úgy érzem, hogy ez már egyszer megtörtént, hogy ilyen már volt. Nos, volt, hogy rájöttem, álomban történt meg. Érdekes, nem gondoljátok? Egy eseményt előre meglátni. Persze nem tudod, hogy meg fog történni, még akkor sem, mikor benne vagy, csak akkor, mikor úgy nagyon hirtelen jön az a déjà vu. Ez mindig olyan hihetetlen. Értitek! Olyan pillanat, amit előre láttál álmodban. Ááá! Valami fantasztikus.

Régebben anyukámat nagyon sokszor kerestem álmomban, de volt, hogy csak a sírját kerestem, azt találtam meg, volt, hogy kórházi ágyon láttam – így amúgy soha nem láttam a való életben. Volt olyan álmom, amiben élőnek, vidámnak és nagyon szépnek láttam. Az egyik ilyen álmom után nagyon sokáig az az érzés volt bennem, hogy mi van, ha mégsem halt meg, hanem valahol él? És hol keressem? Rátalálhatok valaha? És ha él, miért nem keres? Tudjátok, ezek milyen gyötrő kérdések? Rengeteg kételyt, kétségbeesést ébresztenek és nehéz tőlük szabadulni. (Csak halkan súgom meg, hogy szerintem ez pont azért jött, mert ugyan én találtam meg őt, mikor meghalt, de mikor jöttek az orvosok, akkor már nem láttuk őt többet, így nincs konkrét képem arról, hogy halottként viszik el.) Sok időbe telt, mire az ilyen álmokat már nem úgy vettem, hogy még mindig kétségeket ébresszenek bennem. Igazából a múlt éjjeli álmom volt az, ami után az a gondolat ugrott a fejembe, hogy álmodom ugyan róla, azt álmodom, hogy élő, ez mégsem pont azt jelenti, hanem azt, hogy a lelke rendben van, békében van és tele van szeretettel. Nagyon furcsa volt, hogy ilyen gondolatom támadt az álom után.

Egy kis lakásban lakott. Én munka vagy suli után mentem hozzá, mondtam, hogy sietek az anyukámhoz. Olyan egészen hétköznapi volt az egész történés. A legidősebb öcsémet láttam még álmomban. Remélem, hogy ő is jól van (nincs kapcsolatunk vagy 15 éve, nem tudom, hol van). Olyan harmonikus és szép álom volt, hogy inkább azt hiszem el, hogy mindenki rendben van legalább lelki szinten.

Volt már olyan álmom is, amit hívhatunk akár jósálomnak is. Legalábbis, ami történt benne, ha nem is minden részletében, de megtörtént a valóságnak nevezett világban is. Például, tudtam előre, hogy egy ismerősnek kislánya fog születni. Ez úgy két éve volt.

Azokat az álmokat kifejezetten utálom, amiben halottakat látok. Azokban félek, kicsit még az ébredés után is. Ugyanígy utálom azokat, amelyekben ki kell mennem a kétbetűsbe és ritkán találok normálisat.

A legutálatosabb pedig az, amikor valamilyen kütyüt próbálnék használni, legtöbbször telefont valamilyen formában, de soha nem működik. Vagy összevissza vannak a számok, vagy mást mutat, mint amit beütöttem, de mindig van valami és álomban a telefon nekem még soha nem működött.

Voltam már halott álmomban, amikor boncasztalon ébredtem.

Álmodtam mindenféle állattal: bálnával, delfinnel, oroszlánnal, kutyával, kígyóval, elefánttal, de még dinoszauruszokkal is. Meg még ki tudja, milyenekkel.

Nagyon sok álmomban szerepel kisgyermek, akár az enyém, akár másé. Valahogy mindig gondot kell viselnem rájuk.

Szoktam vízzel is álmodni. Jaj, az olyan jó, mikor benne vagyok valami mély vízben és simán tudok levegőt venni. Ez az egyik típusú álom, amit nagyon szeretek.

Az álmokban az a legjobb, hogy olyanok vannak ott, amiket a fizikai síkon nem tudsz néha még megmagyarázni sem. Az meg egyenesen lehetetlen, hogy megtörténjen. Van három olyan álmom, amelyekre a mai napig emlékszem és mindegyikben időutaztam. Az egyikben a 12. századba mentem vissza, ahol egy királynő öltöztetője voltam, a másikban a 16.-ba, ahol egy tudós, felfedező házában, szobájában jártam, az asztalán érdekes szerkezeteket láttam és egy ajtón át tudtam másik időbe menni. A harmadik a 20. században játszódott, de több időben. Az átjáró ebben az álomban is egyik időből a másikba ajtó vagy ablak volt. Itt a 20. század második felében voltam, kezdve talán a hatvanas években és valahogy mindig haladva egyre előrébb.

Régebben volt jó pár álmom, amiben férfi voltam. Úgyhogy egy kicsikét tudom, milyen férfinek lenni, de ezeknek igyekszem nem túl nagy jelentőséget tulajdonítani, vagyis nem nagyon átérezni, hiszen jelenleg nő vagyok és nagyon szeretem ezt az állapotot.

Olyan helyeken járok és úgy, ami szintén nem lehetséges a fizikai világunkban.

Sokszor olyan erőteljes érzelmek vannak az álmaimban, amiket hozok magammal a valóságomba és hagyom, hogy elárasszanak. Ezek nagy erőt tudnak adni. Kitartást, hitet. Ezek valahogy a lelkemből hoznak fel dolgokat. Nem csak érzéseket, hanem olyan megvilágosodott pillanatokat is, amikben ráébredek valamire. Egyik éjjel egy férfivel volt olyan erős érzelmi kapcsolatom, ami még az ébredés után is biztosította bennem az érzést, hogy minden lehetséges, hogy nem vagyok egyedül és, hogy olyan hatalmas erő van kettőnkben, ami legyőzhetetlen, vagyis inkább, amivel bármit elérhetünk. Most is itt van ez az érzés. Olyan nagyon finom érzés. Ezek olyanok, amik jó időre el tudnak kísérni. Néha fel kell idézzem, ha éppen elkedvetlenednék, mert olyankor adnak még egy löketet, ami átsegít nehéz pillanatokon.

Volt már olyan is, hogy valaki elmesélte, hogy álmodott rólam. Aztán kölcsönösen megbeszéltük a dolgot és kiderült, hogy ugyanakkor álmodtunk egymásról.

Voltam már harcos, gyilkoltam is, de voltam áldozat is.

Szoktam utazni mindenfélével: hajóval, busszal, repülővel vagy autóval.

Álmodtam olyat is, amiben különleges képességeim vannak. Ezek is nagy kedvencek.

Bújtam már titkos helyekre, átmentem titkos ajtókon.

Voltam már fa is álmomban. Angyalokkal is álmodtam.

Tudjátok, mi az abszolút kedvencem? Ez a legeslegjobb álomtípus nekem. Amikor szabadon repülhetek. Imádom azokat az álmokat, amikben repülök. Én magam mindenféle segítség nélkül. Néha úgy, mint Superman, de nem mindig. Nem mindig sikerül magasra repülnöm. De volt már olyan is, hogy kirepültem a csillagok közé. Az annyira jó álom volt, olyan szép!

Ezeken kívül persze még számtalan típusú álmom volt, de mindről írni nagyon sok volna. Tudom, hogy néha a lélek így dolgoz fel valamit vagy éppen így próbálunk meg egy-egy élethelyzetben megoldani valamit. Vagy éppen jóvá tenni bármit is. Vagy elengedni. Vagy éppen rájönni valamire, megtanulni valamit. Nagyon jó ötleteim is születtek már álmomban. Néha ez csak egy egyszerű ételrecept. Néha megoldás egy éppen fennálló problémámra.

Szeretném azt mondani, hogy a lélek egyszerű, hiszen csak létezik és ragyog. De mindenképpen hozzá kell vennem az emberi tényezőt is, így pedig azt merném mondani, hogy a lélek igenis sokrétű. Olyan sok minden van benne, tapasztalások, tudások. Úgy képzelem el, hogy a lélekben olyan sok minden van, hogy ésszel sosem tudnánk felmérni, felfogni, megérteni azokat. Talán az álmok megmutatják a lelkünk mélységeit, rétegeit, tudását. Nem tudom, ezt csak gondolom, hiszem.

Eszem ágában sincs okoskodni az álmokról. Nekem is volt régebben többször is olyan élethelyzetem, amikor inkább igyekeztem minél többet aludni, hogy el tudjak menekülni az álmokba, mert az mégsem olyan, mint a fizikai valóság.

Azzal ma sem foglalkozom, hogy megpróbáljam őket megfejteni. Inkább csak hagyom, hogy legyenek. Az utóbbi időben inkább a jobbféle álmaim jönnek, amik erőt adnak és megmutatják, mégsem vagyok egyedül. Ezek azt is megmutatják, hogy milyen hatalmas erővel rendelkezem. Nincs olyan, ami legyűrhetne. Hogy az álmaimat soha nem szabad feladnom.

Néha azt szeretném, ha lenne a fejemben egy filmfelvevő készülék, hogy felvehessem azt a sok álmot, ami benne van. Mind egy kerek egész lenne, egy történet. Akár mindegyikből lehetne legalább egy rövidfilm. Nagyon szeretem őket. Rengeteg él még mind a mai napig a fejemben úgy is, hogy akár 20-25 évvel ezelőtt álmodtam. Érdekes dolog ez nagyon. Annyi minden történik velünk ennyi idő alatt, de bizonyos álmok úgy megmaradnak, mintha éppen most történnének.

Csak egy tipp, ha valaki akar emlékezni az álmaira, mert eddig nem nagyon emlékezett: azt mondják, hogy érdemes tollat vagy ceruzát és füzetet tenni az ágyunk mellé, hogy akár megébredve is legalább bizonyos szavakat leírhatunk az álmunkból, amikből esetleg újra emlékezhetünk rájuk. Érdemes kipróbálni, veszíteni nem veszíthetünk semmit.

Amúgy, csak mondom, hogy egy nemrég befejezett könyvemet egy álomból kiindulva írtam meg. Nagyon szeretem könyv lett, talán egyszer nyomtatásban is meg fog jelenni.

Az álmoknak mindenképpen nagy szerepük van az életünkben. Sokat tudnak segíteni is. Meg tudnak mutatni dolgokat.

Lehet, hogy az álmok szimbolikusan mutatnak meg akármit is, de abban biztos vagyok, hogy mindig tiszták és őszinték. Csak lehet, hogy éppen nem tudjuk pontosan, hogy mit mutatnak. Akinek van türelme hozzá, fejtegesse csak az álmait. Szerintem mindenki csak saját maga tudná igazán jól megfejteni azokat. Én nem is mennék velük senkihez, mert egy álom megfejtéséhez sok mindent figyelembe kellene venni, és saját magát mindenki csak saját maga láthatja, ismerheti igazán, ami segíthet az álomfejtésben. De ez hosszú sztori, ebbe most ne is menjünk bele!

Kívánok mindenkinek jó álmodást, csoda szép álmokat, fantasztikus ébredést!